8.rész: Miért nem keresed meg?

Meghoztam!:) Kicsit fura lett szerintem,de remélem azért tetszeni fog! :DD Remélem kapok komikat :))

-Szia.-meglepetten néztem az ajtóban álló Jacksonra.Alig pár órája,hogy végeztünk a forgatással és most itt áll a bejárati ajtónkban.-Mit csinálsz itt?-kérdeztem miközben beljebb engedtem.
-Említetted,hogy Britt Bobbyval randizik szóval arra gondoltam átjövök,hogy ne unatkozz.-mosolygott.-Persze,ha zavarok haza mehetek….
-Nem zavarsz.-mosolyogtam rá.-Csak éppen írtam a forgatókönyvet és…ettem..-ültem vissza a kanapéra a fagyis dobozom mellé.-Kérsz fagyit?
-Nem,egyed nyugodtan.-mosolygott.
-Úhh,ennyit úgy se eszek meg.-nevettem,egy mosollyal válaszolt.
-Hol jársz?-pillantott a laptopomra.
-Úhh.legalább egy hónappal előbbre,mint ti.-kuncogtam.
-És honnan van rá időd?
-Forgatások után mindig ezt írom hajnalig.
-Akkor most ideje félretenni egy kicsit.-tolta el előlem a laptopot.
-Nem tudom Paul mit szólna hozzá.-mosolyogtam rá és az asztalra tettem a fagylaltomat.
-Ő most nincs itt.-hajolt közelebb és megcsókolt.Furcsa,mintha már hiányzott volna,pedig csak három nap telt el az utolsó csókunk óta.
-Hmm.Jó kis szerda este…-nyaltam meg a számat,miután hagyott,hogy egy kicsit levegőhöz jussak.Felálltam,hogy visszavigyem a fagylaltot a fagyasztóba mielőtt megolvad,de visszahúzott.
-Ne vidd el!-vette ki a kezemből.Elkezdte lenyalni a kanalat.
-Csak ezt akartad,mi?-nevetve csaptam a vállára.
-Kérsz?-nyújtotta felém nevetve.
-Naná!-vigyorogtam és lenyaltam a kanalat.
-Várj!-szólt rám mikor elakartam húzódni.-Itt csokis vagy.-nyúlt az arcomhoz,de ahelyett,hogy letörölt volna onnan bármit is egyszerűen csak megcsókolt.
-Sunyi.-nyújtottam rá a nyelvem a csók után.
-Most mondd,hogy nem volt jó!-nevetett.Kivittem a fagylaltos dobozt a fagyasztóba,mert ha így haladunk tényleg elolvad.
-Nem mondom.-mosolyogtam,bár ő ezt nem látta.-Kocsival vagy?
-Igen!Miért?-Kivettem két doboz kólát,remélve,hogy Britt nem haragszik meg érte és visszasiettem.Kicsit gáz volt így két különböző helységből beszélgetni.
-Mert akkor nem kapsz alkoholosat.-mosolyogtam.
-Óh.Ennyire vigyázol rám?-húzott le,ám ezúttal az ölébe.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Csak a kocsidat féltem.-nevettem.
-Hát persze.-nevetett és meghúzta a kóláját.
-Dilis vagy.-bújtam hozzá.
-Te se panaszkodhatsz.-ölelt magához.Egy ideig csak így ültünk,menet közben lecsúsztam mellé és így bújtam hozzá.Már majdnem elbóbiskoltam mikor megszólalt.
-Clara van valami amit még nem tudsz rólam…-felkaptam a fejem.Igazából még sok mindent nem tudunk egymásról,de ez elég komolyan hangzik.
-Mi?
-Színtévesztő vagyok…-motyogta.Felnevettem.
-Ajj Jay már azt hittem komolyan van valami!-csaptam a vállára.
-Clara ez komoly!-fordított maga felé.-Ezért hordok kontaktlencsét.-nyúlt a szeméhez,hogy kivegye és megmutassa az egyik darabot.-Színszűrő van benne…
Ledöbbenve  meredtem rá,nem azért mert ennyire zavart,hanem mert nem akartam elhinni,hogy én hülye képes voltam kinevetni és azt hinni csak viccel.
-Ez…ez komoly?!
-Ühhüm.-bólintott csalódottan.
-Jézusom.-temettem a tenyerembe az arcom.
-Azt hiszem jobb,ha én most megyek…-állt fel,de visszahúztam.
-Maradj!-kérleltem.
-Miért Clara?Szemmel láthatóan nem fogadtad túl jól!
-Én…nekem nem a betegségeddel van bajom,hanem azzal,hogy mekkora egy barom vagyok.-sóhajtottam.-Képes voltam azt hinni,hogy csak szórakozol.
-Nem vagy barom.-ült vissza mellém.
-De igen!Ne haragudj!-bújtam hozzá.
-Nem haragszom.-simított végig mosolyogva az arcomon.
Csak ültünk így csöndben,egymást ölelve.Képtelen voltam elhinni,hogy hogy lehettem ekkora marha.
Fél óra múlva csörgött a kulcs a zárban és Britt megérkezett,egyedül.
-Csak én…vagyok.-egy kisebb szünetet tartott,mikor megpillantotta Jacksont.
-Gondoltam.-néztem fel rá.
-Szia.-mosolyott rá Jackson.
-Hali.-intett Britt.
-Bobby?-kíváncsiskodtam.
-Holnap korán kel szóval…-magyarázkodott,szemmel láthatóan nem tudta mit is csináljon most,hogy itt van Jay.Láttam a szemében,hogy legszívesebben leülne és elmesélné az egész estéjét,de nem akar zavarni.Jackson is észrevehette,elengedett és felállt.
-Azt hiszem most már tényleg ideje mennem.-motyogta.
-Miattam nem kell,maradj nyugodtan!-szólt közbe Britt.Kérlelő szemekkel néztem Jacksonra,de ő csak mosolyogva felém nyújtotta a kezét.
-Amúgy is mennem kell.-fordult Britthez,mikor már mellette álltam.Holnap forgatás…
-Te szegény elfoglalt ember…-forgattam meg a szemeimet,mire mindketten felnevettek.
-Ugye?-nevetgélt jókedvűen.
Miután felvette a dzsekijét kikísértem az ajtón,a kezem továbbra sem engedte el.
-Mi a baj?-húztam be magam mögött az ajtót,hogy még pár percet beszélgethessünk.
-Semmi.-húzott közelebb,hogy megcsókoljon.Sikerült jó hosszúra nyújtani a csókot,aminek kifejezetten örültem.
-Tényleg nem kell menned…-próbáltam elengedő oxigént juttatni a szervezetembe.
-De megyek.-simította meg az arcom.-Majd holnap találkozunk.-mosoly jelent meg az arcán.-Addig beszéljétek ki a pasikat!-kacsintott.Felnevettem.
-Rendben.-nevettem tovább.-Meglesz.-puszit akartam nyomni a szájára,de megszólalt egy hang a szomszéd kertből.Pár másodperc múlva a lámpa fényének köszönhetően egyre kivehetőbbé vált az alakja.
-Szia Clara!-Jézusom…ez Steve?!
-Szia Steve!-intettem felé,Jacksonra néztem aki kicsit értetlenül bámult.-Ő az akinek tetszel.-suttogtam a fülébe.
-Azt hiszem jobb,ha megyek…-indult meg a kocsi felé.
-Ne már,hagy mutassalak be.-nevettem.
-Inkább kihagyom.-mintha a hideg futott volna végig a hátán.-Holnap találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra és beült a kocsiba.Miután elhajtott gyorsan beszaladtam a házba,egyrészt majd meg fagytam másrészt semmi kedvem nem volt leállni beszélgetni Stev-vel.
-Na most már mesélhetsz!-sétáltam Britt szobaajtajához.
-Ugye nem miattam ment el?
-Nem.-ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Akkor jó.-mosolygott.-Egyébként mit is keresett itt?
-Ne terelj témát!Gyerünk,kezdj mesélni!-szóltam rá.Nevetve kezdte elmesélni,hogy mi volt a romantikus vacsorájukon,leszámítva,hogy a pincérnő leöntötte a ruháját borral tökéletesen romantikusnak tűnt.Ráadásul vacsi után még sétáltak is a csillagos ég alatt…Mázlisták… Természetesen nekem is el kellett mesélnem,hogy mit keresett itt Jackson,hogy mit csináltunk és persze,hogy hány csókot is váltottunk pontosan.
Még egy kicsi beszélgettünk más témákról is,mint például,hogy Brittnek felajánlotta az apukája,hogy kap egy új kocsit,ha kijön az első lemeze,ezzel is egyre jobban ösztökélve Brittet.Kicsit,na jó megvallom,kicsit nagyon irigykedtem,én is szeretnék egy ilyen apukát.Vagy legalább csak tudni,hogy milyen az enyém.
-Miért nem keresed meg?-kérdezte Britt.
-Tudod jól!Elhagyott!Ha ő nem volt rám kíváncsi akkor én miért legyek rá?Egyébként sem tudok róla semmit csak azt,hogy ügyvéd.
-Talán anyukád cuccai között találsz valamit!És én is felhívhatom anyát,hogy ő mit is tud pontosan…
-Csak emlékeztetni szeretnélek,hogy ezzel már egyszer próbálkoztál és azt mondta,hogy nem mond semmit,mert nem akarja,hogy megkeresd.
-Azt csak miattad volt!
-Na kösz.-mosolyodtam el.
-De tényleg Clara,szerintem keresd meg!-mondta.
Ezzel a mondattal küldött aludni,aminek hála nem volt túl jó éjszakám.Másnap egy zombiként állítottam be a forgatásra.
-Fáradtnak tűnsz…-állapította meg Kathy.
-Nem sokat aludtam az éjszaka.-húztam el a számat.
-Mi a baj?-kíváncsiskodott Jackson miközben az arcát púderezték.
-Semmi.-ráztam meg a fejem.Nem hiszem,hogy ez lenne a legmegfelelőbb hely és idő,hogy elmeséljem miért hánykolódtam egész éjjel.
Szerencsére Jackson nem kérdezősködött tovább,na nem mintha olyan nehezemre esett volna elmondani,egyszerűen csak még én is emésztgettem magamban az ötletet.Láttam Jackonon,hogy azért néha-néha küld felém egy-egy aggódó pillantást,de én próbáltam megnyugtatni egy mosollyal.
Paul fél órával hamarabb hazaengedett,hogy kialudhassam magam,de persze figyelembe vette,hogy nekem nem is igazán kéne bejárnom mégis mindig itt vagyok.
Persze otthon hiába próbálkoztam meg az alvással,nem tudtam szabadulni a gondolatmenetemtől,arra lettem figyelmes,hogy csörög  a mobilom.A kijelzőn vadul villogott Jackson neve,miután két nappal ezelőtt telefonszámot cseréltünk,most először.
-Szia.-emeltem a fülemhez.
-Szia.-még a hangján is hallottam,hogy mosolyog.-Kialudtad magad?
-Dehogy.Egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni.-felsóhajtottam.
-Mi nyomaszt ennyire?
-Azt hiszem ez telefonon egy kicsit hosszú lenne…-motyogtam.-Mit csinálsz most?
-Ööö…telefonálok?!
-Hülye.-nevettem.
-Köszi.-ő is felnevetett.-Egyébként semmi különöset,pihenek.Miért?
-Nincs kedved találkozni?
-Hát kedvem az lenne,de éppen most adtam kölcsön a kocsit Bennek,mert az övé lerobbant.
-És,ha esetleg én odamegyek?-alig hallható hangon kérdeztem.Nem akartam tolakodó lenni,a szavak csak úgy kicsúsztak a számon.
-Készítem a fagyit!-vidult fel a hangja.Felnevettem.
-Azonnal indulok.
-Várlak.
-Percek kérdése.-mosolyogtam és kinyomtam a telefont.
Gyorsan összekaptam magam és már indultam is.Jó pár perccel később már Jay ajtaján kopogtattam.
-Szia.-fogadott egy hatalmas mosollyal.
-Hali.-mosolyodtam el.
-Sajnos fagyit nem találtam.-terelt a konyha felé.-Viszont van pizzánk.
-Nem vagyok éhes.-mosolyogtam felé.
-Biztos?-már megint azok az aggódó pillantások.Áhhh…
-Igen.-bólintottam.Öntött egy-egy pohár kólát és bementünk a szobájába.
-Most már elmondod mi aggaszt annyira,hogy nem tudsz aludni?-simított végig az arcomon.
-Britt tegnap a fülembe ültette,hogy mi lenne,ha megkeresném az apámat….-nem néztem rá,egyszerűbb volt kimondani úgy,hogy a falat vizslattam közben.
-És te nem akarod...
-Nem tudom.-sóhajtottam.-Elhagyott.Nem volt rám kíváncsi!Akkor én miért legyek rá?
-Azóta eltelt több,mint húsz év.
-Jó,de…
-Nézd Clara!Én nem akarok beleszólni,ez a te döntésed,de szerintem sem veszíthetsz semmit!Csalódni nem csalódhatsz benne,hiszen így is utálod.De gyanítom anyukád nem véletlenül szeretett bele.
-Ez igaz…-sóhajtottam.-Ajh nem tudom.-bújtam hozzá.
-Aludj még rá egy kicsit!-egy apró puszit kaptam az orromra.
-Hmmm…oké…-ásítottam.Nem kellett sok idő,hogy Jay karjai közt elnyomjon az álom.