1.rész: Minden kezdet nehéz

Hétfő reggel szinte görcsbe rándult a gyomrom,mikor beléptem a stúdió ajtaján.Életemben nem gondoltam volna,hogy egyszer sikerül idejutnom.És talán nem is sikerült volna,ha Brittany nem buzdít annyira,hogy pályázzam meg az állást.Ő hit bennem,ellentétben saját magammal.Alighogy Britt apukája említette az állást,fejben már ezer meg ezer kifogást legyártottam,hogy mégis miért nem való ez nekem.Brittany és az apja George azonban nem tágítottak a mellől,hogy ott a helyem,így éjt nappallá téve győzködtek,míg végül el nem küldtem a jelentkezésemet,persze teljesen reménytelenül.
Két héttel a jelentkezésem elküldése után,már teljesen feladtam a bennem rejtőző reményt,mikor megszólalt a telefonom.Nem is reagáltam mikor a vonal túlsó végén bemutatkozott a férfi,miszerint ő Paul Stepin,csak akkor esett le a tantusz,mikor azt is hozzátette,hogy a Nagymenők című sorozat producere.
Közölte velem,hogy,ha áll még a dolog,akkor megkaptam az állást,mire én csak egy  „Naná,hogy áll!”-al válaszoltam.Megegyeztünk a mai időpontban,majd letettük a telefont.Britt sikítva ugrott a nyakamba én pedig csak hitetlenkedtem.Tényleg sikerült!
Már öt perce várakoztam tétován a stúdió előterében és figyeltem,ahogy össze-vissza szaladgálnak az emberek,hogy a munkájukat végezzék,mikor végre megérkezett Paul.
-Clara Makenzie?-szólított meg.
-Igen,én vagyok!-nyújtottam felé a kezemet tétován,mire mosolyogva kezet fogott velem végül még két puszival is köszöntött.-Gyere,menjünk az irodámba!-intett,hogy kövessem.
Miközben az irodához sétáltunk próbáltam megfigyelni az embereket.Volt itt a legmárkásabb ruhába bújtatott,top modell kinézetű lányoktól kezdve olyanok is,akik kávéscsészével,vagy épp jegyzettömbbel a kezükben rohangáltak egy-egy föléjük való emberhez.
Paul bevezetett az irodába,ahol megbeszéltük a részleteket.
-Nos,esetleg valami kérdés?-állt fel a megbeszélésünk után.
-Hát..igazából lenne egy.-elgondolkoztam,hogy bunkó dolog-e megkérdezni,de végül arra jutottam,hogy ennyit talán jogom van tudni.-Mi lett az elődömmel?
-Nos,Marie több pénzt követelt tőlünk,de mi nem éreztük úgy,hogy erre rászolgált volna,így elfogadott egy másik állásajánlatot.
-Értem.-ejtettem meg egy mosolyt.Habár az idegességem nem múlt el teljesen,azért megnyugvást jelentett tudni,hogy semmiféle durva kirúgás vagy hasonló,nem történt.
-Szeretnél még valamit tudni?-mosolygott rám.
-Nem köszönöm,azt hiszem már mindent tudok.-mosolyogtam el én is.
-Rendben.Akkor gyere velem,bemutatlak a stábnak!-nyitotta ki az ajtót,gyorsan besüllyesztettem a papírjaimat a táskámba és már indultam is Paul után a körbevezetésre.
Paul minden helységet egyessével bemutatott és mindegyikhez volt pár vicces megjegyzése,ugyanúgy ahogy a stábtagokhoz is.Jó volt látni,hogy ennyire összeszokott,baráti társaság ez.
Paul Martinhoz,a rendezőhöz vezetett oda legutoljára,aki éppen egy fiatal sráccal beszélgetett.Amíg várakoztunk,jobban szemügyre vettem a srácot és bár az öltözékének köszönhetően egy lelakott csöveshez hasonlított az arca egész vonzó volt.
-Martin,Jackson!?-szólalt meg Paul,mikor abbahagyták a beszélgetést és ránk szegezték a tekintetüket.-Bemutatom Clarát.Ő az új forgatókönyvírónk.-mosolygott.
-Örülök,hogy megismerhetlek!-nyújtotta a kezét Martin,mire kezet ráztunk.
-Én is örülök.-mosolyogtam,majd a srácra pillantottam.Bátortalanul ugyan,de felé nyújtottam a kezem.-Clara Makenzie.
-Aham.Hello.-motyogta,majd Martin felé fordult.-Akkor én elmentem.
-Rendben Jackson.Holnap reggel várlak!-veregette hátba Martin.
-Itt leszek!-motyogta,majd biccentett még egyet Paul felé és már el is tűnt.
Megsemmisülve álltam a két férfi mellett,figyelve a távolodó alakot.Valamit rosszul csináltam?
-Szóval te lennél az új büszkeségünk?-mosolygott rám Martin.
-Öhm..büszkeség?-eszméltem fel a szó hallatán.-Hát persze.-mosolygott.-Elhoztad az első részletedet?
-Igen.-nyúltam bele a táskámba.Hirtelen áldani kezdtem Birttet,amiért szólt,hogy két példányba nyomtassam ki.
-Köszönöm.-kezdett el belelapozgatni,de még csak felszínesen.-Nos,akkor én ezt hamarosan elolvaom,és utána megbeszéljük,hogy hogyan tovább.
-Rendben.-feleltem,majd idejét láttam elköszönni,így egy gyors búcsúzkodás után,már indultam is.
A stúdió előtt fogtam egy taxit,amivel egy röpke húsz perc már haza is értem.A konyha asztalon találtam egy összegyűrött cetlit,ám mire szétakartam nyitni megjelent Britt.
-Hali.-mosolygott.
-Szia.-küldtem felé egy halvány mosolyt,majd ledobtam a táskám az asztal mellé és széthajtogattam a cetlit.
-Óh,azt én írtam,amikor elmentem a boltba,mert nem tudtam mikor érsz haza.-magyarázta,én pedig egy jól irányzott célzással belehajítottam a kukába.-Na mi volt?-kíváncsian ült le mellém,én pedig egy sóhajtást követően elmeséltem neki az egész stúdióban töltött időszakomat.
-Mekkora bunkó ez a srác!-akadt ki,mikor elmeséltem a rendező és a producer előtti kínos jelenetemet.
-Nem ítélheted meg így,Britt!-szóltam rá.Habár Brittany volt a legjobb barátnőm neki is voltak rossz tulajdonságai,mint mindenki másnak,és ezek közül az egyik legfőbbnek azt tartottam,hogy képes volt ítéletet mondani úgy az emberekről,hogy még életében nem találkozott velük.
-De miért?
-Nem tudhatod,hogy miért volt ilyen.Könnyen lehet,hogy én viselkedtem rosszul.-magyaráztam a gondolataimat,habár azt,hogy mi rosszat cselekedhettem még magam sem tudom.
-Ha te mondod…-vonta meg  a vállát,majd a hűtőhöz sétált.-Szendvicset?
-Kérek,köszi.-mosolyogtam rá,majd bevittem a táskámat a szobámba és átöltöztem.
A szendvicsem a tv előtt fogyasztottam el,miközben Britt elmesélte a napját,majd amikor elkezdték adni a Hannah Montana legújabb epizódját a Disney csatornán,inkább a Dvd mellett döntöttünk.Britt betette a PS.: I love you-t nekem pedig megszólalt a telefonom.Beszaladtam a szobába,nehogy letegyék a vonal túlsó végén,majd gyorsan a fülemhez emeltem.
-Igen,tessék?!-szóltam bele kissé bátortalanul,mikor a képernyőre pillantva láttam,hogy ismeretlen számról keresnek.
-Clara Makenzie?-szólalt meg Martin a túloldalról.
-Igen,én vagyok.
-Elolvastam a forgatókönyved…-a hirtelen elhallgatásától kezdtem egyre idegesebbé válni.
-Igen?-meglepődve figyeltem,hogy mennyire megváltozott a hangom a félelemtől.
-Nagyon tetszett!Nagyon sok fantáziát látok benne!Holnapra tudnád hozni a folytatását?
-Öhm…igen..persze…-vágtam rá.
-Nagyon köszönöm.Akkor…holnap!
-Holnap!-ismételtem meg utolsó szavát,majd megszakadt a vonal.Ledobtam a telefont és előbányásztam a laptopomat,hogy bekapcsolhassam.Míg a betöltésre vártam szóltam Brittnek,hogy mégse számítson rám ma este,majd a szobámba zárkózva igyekeztem összehozni minél jobb folytatást a Nagymenők sorozatba.

***

Az ébresztőórámat legszívesebben a szoba másik felébe hajítottam volna,mikor reggel nyolc órakor vad zenélésbe kezdett.Úgy éreztem magam,mintha öt perccel ezelőtt hunytam volna le a szemem,ami nem is állt olyan messze az igazságtól.Egész éjszaka a forgatókönyvön dolgoztam és alighogy végeztem a  kért mennyiséggel,megírtam egy újabb adagot,hogy segítsek magamon.
 Miután egy gyors zuhanyzás után emberi külsőt varázsoltam magamra, besüllyesztettem a lapokat a táskámba,majd indultam a stúdióba.
Szerencsére Britt kölcsönadta a kocsiját így nem kellett még a taxizással is bajlódnom.Menetközben még gyorsan megálltam egy boltnál,hogy vegyek magamnak reggelire friss péksüteményt,amit az úton próbáltam meg elfogyasztani,kisebb-nagyobb sikerekkel.
A stúdió előtt leállítottam a kocsit és miután leellenőriztem,hogy tökéletesen lezártam-e és kivettem-e mindent amire szükségem lehet,besétáltam a stúdióba.
Negyed tízet ütött az óra bennem pedig hirtelen feltámadt az idegesség.Remélem Paul még nincs itt,mert ha megtudja,hogy az első napomon elkéstem akkor valószínűleg már kezdhetek is szedelőzködni.
Az iroda felé siettem,mikor hirtelen utánam szóltak.
-Hé Clara!Itt vagyok!-megfordultam és Pault láttam meg egy ajtó előtt.Odasiettem hozzá,miközben felkészítettem magam a leszidásra.
-Paul,szia.Nézd én sajnálom,hogy késtem..-kezdtem bele a védőbeszédembe,de ő csak mosolyogva figyelt.
-Semmi baj Clara,de kérlek ne csinálj belőle rendszert!
-Ígérem,hogy többet nem fordul elő.-mosolyogtam rá.
-Rendben.Gyere!-nyitotta ki az ajtót,majd beléptünk a tárgyalónak kialakított kis helyiségbe.Körbe néztem a  termen és feltűnt,hogy a rendezőktől,a főbb statisztákon át a főszereplőkig mindenki bent ült.
-Áá,Clara!Éppen most mutattam meg az ötletedet a többieknek.-éreztem,hogy halványan elpirulok a rám szegeződő tekintetektől így jobbnak láttam gyorsan helyet foglalni.Paul az asztal végére ült és intett,hogy foglaljak mellette helyett.
-Elhoztad a folytatást?-súgta felém mire bólintottam egyet és előszedtem a táskámból a papírokat.
-Csak két példányban hoztam…-motyogtam.
-Nem baj,megoldjuk.-küldött felém egy mosolyt,majd az egyik példányt oda nyújtotta az asszisztensének aki kivonult vele,gondolom lefénymásolni.
-Nos valakinek valami hozzászólása a új forgatókönyvhöz?-nézett Martin kíváncsian a színészekre.Többségük arca elégedettséget tükrözött,aminek örültem,de amikor megláttam,hogy velem szemben Jackson megemeli a kezét,elfogott a rossz érzés.
-Jackson?-szólította meg Paul,bennem pedig egyre jobban tombolt az idegesség.
-Nekem lenne néhány problémám!-nézett rám.A pillantásából nem tudtam mást kiolvasni,csak azt,hogy lenéz engem.
-Még pedig?-szólaltam meg,bár hangom elég gyérre sikeredett.
-Nos,ez a folytatás a lehető legnyálasabbra sikeredett.Én nem fogom eljátszani azt,hogy a srác egyik percről a másikra ennyire érzelgős lesz,ez nem egy brazil szappanopera..
-Ha figyelmesen olvastad volna,akkor talán feltűnik,hogy nem egyik percről a másikra változik meg!-emeltem meg a hangomat.El se hittem,hogy Brittnek ennyire igaza volt,ez a srác tényleg egy nagy bunkó.De hát ki gondolná ezt a szerepei alapján?
-Attól még nyálas!-emelte meg most már ő is a hangját,amivel csak még jobban felidegesített.Beleolvasott a szövegbe és elkezdte idézni,mikor a karaktere,Nicholas szerelmet vall Sophienak.-’’Ne aggódj szerelmem,nem lesz semmi baj.Majd megoldjuk!Addig is az a legfontosabb,hogy én itt vagyok veled.Az életem semmit sem érne,ha te nem lennél velem…”
Az ő szájából hallva tényleg nem úgy hangzott a dolog,mint ahogy azt én elképzeltem.Mind a válaszomat várták,de én csak elvörösödve lehajtottam a fejem.A szavak visszhangoztak a fülemben,felnéztem Jacksonra és egy sóhajtás után válaszolni kezdtem.
-Oké elismerem,hogy egy kicsit érzelgősre sikeredett…-motyogtam.
-Clara igyekszik átírni ezt a részt,igaz?-pillantott felém Martin.
-Igen.-helyeseltem.
-Jackson pedig segíthetne neki.-tette hozzá Paul.Jacksonra pillantottam,megmerevedett ültében ettől pedig én is feszültebb lettem.
-Mondjuk ma délután!-helyeselt Martin.Úgy látszik nagyon egy húron pendülnek…
-Én nem érek rá délután.-úgy láttam Jackson fellélegzett az időpont hallatán.
-És mégis mi dolgod van,ha szabadna tudnom?-érdeklődött Paul.
-Új gitárt kell vennem a szombati koncertre.-olyan hangon mondta,hogy egy pillanatra úgy éreztem tényleg ez lehet a legnagyobb gondja a világon
-Az egy-két óra alatt megvan.Clara leírja a címét,te pedig este átmész hozzá.Beszéljétek át,hogy ki mire gondolt és holnapra szeretném látni az új verziót!-ellenvetést nemtűrően adta ki a parancsot Martin ezzel véget vetve a gyűlésnek is.Az asszisztensnő visszatért a fénymásolatokkal amiket szétosztottak a többiek között.
A teremből egyenesen a mosdó felé vettem az irányt,nem akartam Jackson mogorva tekintetével találkozni.
Háromszor öblítettem le az arcomat vízzel,próbáltam lenyugodni.Azt hiszem nem éppen így képzeltem el az első munkanapomat.