2.rész: Az..a..bunkó..idejön?

Hát sziaszttok,jelentem megérkeztem!Tudom,hogy talán pár órával korábra vártátok a frisst és én is úgy terveztem,de a dolgok kicsit összejöttek...tudjátok családi dolgok meg minden...De mindegy,nem szeretnék panaszkodni,a lényeg,hogy hoztam a részt.Remélem tetszeni fog!Kérlek írjatok róla pár szót,még ha csak a chatbe is!Hidjétek el,sokat jelentene.

Paul szerencsére hazaengedett a megbeszélés után,megígértetve,hogy holnap már a kezében tarthatja  a javított verziót.Bár szokatlan a felállás,de úgy néz ki ezentúl esténként dolgozok,napközben pedig csak pár órára kell bejönnöm,míg el nem kezdődik újra a forgatás.
Miután hazaértem és egy kényelmesebb göncbe bújtam,úgy döntöttem főzök valamit mire Britt hazaér.
Alapanyag hiányában végül a makaróni mellett döntöttem.A tésztát feltettem főni,közben a bekapcsoltam az asztalon a laptopomat és gondolkodni kezdtem.Hogyan írhatnám át csökkentve az érzelmeket?
Főzés közben végig gondoltam az egész történetet és úgy döntöttem pár romantikus részt kiveszek,a többiben pedig csökkentem a szerelem szintjét.
Szinte még ki se hűlt az ebéd,de én nem bírtam tovább és nekiláttam enni.A laptopomba pötyögtem néhány apróbb változtatást,mikor betoppant Brittany.
-Hát te már itthon?-meglepetten méregetett.
-Igen.Volt egy megbeszélés a forgatókönyvemmel kapcsolatban,utána Paul hazaengedett.
-És mi volt a megbeszélésen?-ült le velem szembe és szedett magának is a makaróniból.
-Ne is kérdezd…-sóhajtottam.
-Ilyen rossz volt?
-Még annál is rosszabb!-egy értetlen szempárral találtam szemben magam ami ara ösztökélt,hogy folytassam.-Megkérdezték,hogy kinek van problémája a forgatókönyvemmel és persze Jacksonnak volt.De a legrosszabb az,hogy igaza volt…
-Miért,mit mondott?
-Hogy a lehető legnyálasabbra sikeredett a folytatás és ő nem fog eljátszani egy olyan srácot aki hirtelen ennyire érzelgős lesz…
-Ez hülyeség!
-Igaza van,Britt.Felolvasott egy részt és tényleg borzasztó nyálasan hatott az ő szájából.-lehajtott fejjel turkáltam az ebédemben,ettől a témától még az étvágyam is elment.
-És akkor most mi lesz?-örültem,hogy végre megkérdezte a legfontosabb kérdést is.
-Paulék kitalálták. hogy üljünk össze Jacksonnal és közösen találjuk ki a folytatást.-a villa majd kiesett a kezéből meglepettségében.-Ő persze tiltakozott,hogy neki nem jó a délután,mert gitárt kell vennie.Erre Paul kiadta az utasítást,hogy Jackson este jöjjön el hozzám.
Meredten pillantott rám én pedig attól féltem,hogy szitkozódni kezd.
-Az..a..bunkó…idejön?-minden szót artikulálva ejtett ki,kezdtem azt hinni,hogy engem is hülyének néz.
-Állítólag.-húztam el a számat.
-Úristen.-rémülten nézett rám.Elgondolkodtam…most vajon attól ilyen rémült,hogy az a bunkó srác idejön és fél,hogy elszakad nála a cérna és megveri vagy attól,hogy a lakás jelenleg inkább hasonlít egy szemétdombra,mint egy csajos lakásra.Én inkább az előbbire tippeltem.
Ebéd után elmosogattam,Britt pedig még mindig morcosan bevonult a szobájába.
Délután leginkább az foglalt le,hogy papírlapokra firkálgassak apróbb jegyzeteket a történethez.Ennek és az éjszakai virrasztásomnak köszönhetően hat körül a  kanapén nyomott el az álom.
A csengő szüntelen zenélésére riadtam fel.Britt éppen akkor battyogott az ajtó felé,pizsamában.Az órára pillantottam,már fél tíz.Ki a fene lehet az ilyenkor?
-Óh,te vagy?-hallottam meg Britt cseppet sem kedves hangját.
Ekkor ugrott be,hogy én mára vendéget vártam.Bár úgy gondoltam pár órával hamarabb érkezik…
-Hello.Clarát keresem…-Jackson hangja újra előidézte bennem az idegességet.
Brittany kitárta neki az ajtót,majd a nappali felé intett.
Hallottam pár tompa lépést,hátrafordultam,Jackson tőlem alig két méterre állt.Akarva,akaratlanul végigfutottam a tekintetemmel.Farmert viselt,fekete pólóval és bőrdzsekivel,haja csapzott volt. Nyugtáztam magamban,hogy a tény miszerint minden jó pasi vagy foglalt vagy bunkó,most is beigazolódott.
-Szia.-a hangja rántott vissza a valóságba.
-Szia.-motyogtam,majd arrébb csúsztam a kanapén helyet adva neki is.Leült mellém,Britt pedig zsörtölődve visszavonult a szobájába. -Bocs Brittért.Nem szereti,ha megzavarják alvás közben.
-Nem baj..-vágta rá. Egyre biztosabb lettem abban,hogy az elkövetkezendő kitudja hány percre nem éppen a kellemes,baráti hangulat lesz a jellemző.
-Nos,én összeírtam pár apróbb momentumot,amit változtatásnak gondoltam…-kaptam fel az alvás közben földre került füzetemet.Felé nyújtottam ő pedig egy bamba nézés után olvasni kezdett.Amíg olvasott visszakapcsoltam a laptopomat és kikerestem a forgatókönyvet.
-Nekem ez még egy kicsit még mindig nyálas…-tette le a füzetemet.
-Ez??-néztem rá meglepetten.
-Igen.
-De hát ennyi kell bele!-hitetlenkedtem.
-Nézd!Ez nem illik Nick karakteréhez.-kezdett bele.
-Szerintem sokkal inkább a te karakteredhez nem illik!-vetettem oda.-Nem azt kérem,hogy játssz el egy srácot aki elbőgi magát,ha valaki csúnyán szól hozzá.De ennyi romantikusság kell egy sorozatba,vagy akár egy filmbe is!És ezt Paul is megfogja neked mondani,ha nekem nem hiszel,ugyanis erre van kereslet.
Láttam rajta,hogy legszívesebben visszaszólna,de furcsa módon csak nyelt egyet és újra elvette a füzetet.
-Rendben.Ez a rész maradhat!-mutatott az egyik feljegyzésre.-De a többit azért még írd át egy kicsit,légy szíves.
-Oké.-a megfelelő részekhez tekertem és gépelni kezdtem.
Majd két óra alatt sikerült megírni egy mindkettőnk számára elfogadható forgatókönyvet.Külön öröm,hogy ez idő alatt egyszer sem vesztünk össze.Oké kisebb oda-oda szólások voltak,leginkább az én részemről,mikor panaszkodott,hogy nem tetszik neki valami,de úgy láttam valami csodálatos dolognak hála türtőzteti magát.Éjfél előtt pár perccel Jackson hazament én pedig végre bebújhattam az ágyikómba aludni.
Reggel egy zuhanyzással indítottam a napot,majd miután a cuccaimat összekapkodtam siettem a stúdió felé.
Nem akartam elkésni,féltem,hogy Paul megbízhatatlannak tartana és még azelőtt elbocsájtana,hogy igazándiból elkezdtem dolgozni.
-Szia!-köszöntött Martin a bejáratnál.
-Szia.-mosolyogtam.-Paul már itt van?
-Persze.Bent van az irodában.
-Okés,köszi.-elindultam az iroda felé.Egy gyors kopogás után már hallottam is Paul hangját.
-Szia!-léptem be az ajtón,mire szembe találtam magam Jacksonnal.-Hello.-biccentettem felé.
-Jó reggelt!-Paul nagyon pörgött,így muszáj volt elmosolyodnom.-Épp most mesélte Jackson,hogy sikerült megírnotok a forgatókönyvet.
Megírnunk??Már bocsánat,de én írtam ő csak magyarázott…Bár megfordult a fejemben,hogy ezt előttük is kinyilatkoztatom,úgy döntöttem nem játszok gimis kislányt.
-Igen…itt van.-odaadtam neki a papírtömböt és csak reménykedni tudtam abban,hogy ezek után már nem kell újra írnom.
-Köszönöm.Akkor ezt elolvasom,addig vinnétek egy példányt Martinnak is?
-Öhm..Martin éppen most…-kezdtem el,de Jay megragadta a karomat és úgy kezdett el kihúzni az ajtón.
-Mi van már?-szinte ráförmedtem,amint becsukta az ajtót.
-Ne mondd el Paulnak,hogy Martin elment!-szólt rám.
-De mégis miért?
Az ajtóra pillantott,ismét megragadta a karomat és kihurcolt a stúdió udvarára.Egy szál cigi kíséretében kezdett neki a beszédnek.
-Nem tudom tudod-e,hogy Paulnak van egy lánya..
-Nem tudtam…-leültem a járda szélére,hátamat neki döntve a falnak.Jackson végig nézte mit csinálok és csak azután folytatta.
-22 éves és Bethnek hívják.-folytatta.
-22?-hülledeztem.
-Igen.
-És ez,hogy jön Martinhoz?
-Együtt vannak!-guggolt le mellém.
-Kik?-értetlenül néztem rá,de persze amint mondta,megértettem.
-Beth és Martin.-fújta ki az utolsó adag füstöt is.
-De hát…Martin nem túl idős hozzá?
-Neked még senki sem mondta,hogy a szerelem,nincs korhoz kötve?-olyan fejjel nézett rám,hogy egy percre megbántam a kérdésemet.-Egyébként 12 év van közöttük… az a mai világban már nem olyan durva…
-Mondjuk ez igaz…-gondolkodtam el.-És Paul?-jutott hirtelen eszembe a beszélgetés kiindulópontja.
-Ő nem tud semmit,szerencsére.
-Szerencsére?De hisz a lánya!
-Mondd hát tényleg nem érted?-ripakodott rám.-Martin Paul egyik legjobb barátja.ha kiderülne,hogy a lányával jár itt kitörne a háború!
-És akkor mindenki titkolózik Martinék miatt?-kérdeztem,mire ő csak egy vállrándítással válaszolt.
-Hát igen…így mindenki boldog…-motyogta.
-Te nem tűnsz annak...-csúszott ki a számon,az első gondolatom.
-Azt hiszem lassan vissza kéne mennünk!-állt fel.-Paul már biztos átolvasta a forgatókönyvet.
Nem úgy tűnt,mintha tűrne ellenvetést így felálltam és elindultam utána.
Mire visszaértünk már Martin is ott volt,nagy meglepetésemre.
-Nos..-kezdett bele az ítéletbe Paul.-Bár nem olyan érzelem és esemény dús,mint az előző verzió,de ebben tényleg jobban Nick karakterét.
-Szóval maradhat?-örvendeztem.
-Igen.Jövő héten el is kezdjük a forgatást!
Az arcomon hatalmas mosoly terült el,végre mindenki elfogadta és hamarosan már forgatni is kezdik.
Paul ismét rendes volt és hazaengedett,örültem neki bár tudtam,amint elkezdődik a forgatás vége lesz a  jó világnak.
Már éppen a kapuajtónkat nyitottam mikor elém ugrott a szomszédsrác,azt hittem ott helyben szívrohamot kapok.
-Szia.-úgy üdvözölt,mintha a legnagyobb cimborák lennénk,pedig egy év alatt össz-visz ha kétszer beszéltünk már sokat mondok.
-Hello.
-Te figyelj csak…-kezdtem megijedni attól,hogy mit akarhat mondani.-tegnap este volt nálad egy srác…
-Igen.Miért,mi van vele?-egyre kevésbé értettem a dolgokat.Mi köze annak a szomszéd srácnak,hogy tegnap itt volt Jackson?
-Ő a barátod volt?
-Nem,dehogy!-akadtam ki.-Ő a munkatársam.
-Óh,értem.-hatalmas vigyor lett az arcán én pedig kezdtem megijedni.
-És mondd csak!Nem lenne kedved bemutatni őt nekem?-először egyszerűen meg sem értettem amit mondott,de amint koppant nagy erőt kellett vennem magamon nehogy nevetni kezdjek.
-Öhm…Steve…tudtommal Jackson a lányokhoz vonzódik.
-Óh.Ez biztos?-arcára olyan csalódás ült,hogy szinte már kezdtem megsajnálni.
-Igen,sajnálom.
-Semmi baj.Azért köszi.
-Nincs mit.-küldtem még felé egy mosolyt majd bementem a házba.Alig csukódott be mögöttem az ajtó,kitört belőlem a nevetés.A kicsorduló könnyeimet törölgettem,mikor megjelent Brittany.
-Mitől van ilyen jó kedved?-karba fonta kezeit és nekidőlt az ajtófélfának.
-A szomszéd srác,Steve éppen az imént kért meg,hogy ajánljam be Jacksonnak.
Britt is kacagni kezdett,úgy igazán jókedvűen.
-Remélem mondtad neki,hogy mindent megteszel az érdekében.-a nappaliban néztük a tv-t mikor újra szóba került Steve.
-Jajj Britt!Ezt te sem gondolod komolyan!
-Most miért?Stevenek lett volna egy jó estéje,ráadás megszívathattad volna Jacksont.-hatalmas vigyor terült el az arcán.
-Azért,mert ő bunkó,nekem még nem kell azzá válnom!
-Ettől még nem leszel bunkó!
-De elindulok a határára!-küldtem felé egy nagy mosolyt,ismét felnevettünk.
Az este jó hangulatban telt,külön örültem neki mivel az utóbbi időben nem sok időnk jutott egymásra.Még abba is beleegyeztem,hogy elkísérem szombaton az egyik pubba,ahol fellép.