5.rész: Pánikroham

Ehhez a fejezethez csak azt tudom mondani,hogy NO COMMENT! minden magáért beszél. :) Köszönöm az előző részhez a kommentárokat,remélem most is kapok majd!:)

BUMM!!!A szemeim kipattantak amint az edény a földön csattant.Úgy hallom Britt reggelit készít…-sóhajtottam magamban majd visszadőltem.Balra akartam fordulni a telefonomért,de beleütköztem Jacksonba.Jézusom,Jacksonba???Hát ő meg mit keres itt??
BUMM!!Újabb edény landolt a földön,,szerencse,hogy a reggelit nem pohárban kell sütni…
-Így vezeti le a stresszt vagy mi?-ült fel Jackson kómásan.
-Nem,csak reggelit csinál.
-A földön??-nyüszörgött.Egész aranyos volt,a haja egy nagy szénakazalra hasonlított,arca pedig olyan kómás volt,hogy az embernek legszívesebben nevetni támadt kedve.Bár azt hiszem én se festhetek sokkal jobban…
-Ha jó kedve van kicsit bénázik…-magyaráztam.Egy újabb rossz,vagy talán annyira még se rossz tulajdonság Brittről.Utoljára akkor zajólt ennyire,mikor meghívták egy hírességekkel teli rendezvényre,mint elismert énekesnőt.Mindig örültem a boldogságának,de az tény,hogy aludni nem sokat tudtam mellette.
Jay idő közben a fejére húzta a párnát.
-Jackson!?-köszörűltem meg a torkom.
-Hmm?-kukucskált ki a párna alól.Komolyan mondom,mint egy kisfiú…
-Mit keresel itt?
-Tegnap jöttem,nem emlékszel?
-De emlékszem csak…arra nem,hogy itt alszol…
-Óhh-ült fel.-Az úgy volt,hogy…-kezdett bele…-bealudtál miközben az új gitárról áradoztam,Brittany pedig még nem volt itthon így nem volt szívem elmenni.Attól tartottam,hogy talán rosszat álmodsz arról a féregről…
-Óhh..-csak ennyit bírtam kinyögni.Ennyire félt?
-Sajnálom,tudtam,hogy meg kéne kérdeznem…-bűnbánóan nézett rám.
-Nem haragszom.-mosolyodtam el.Oké a helyzet kicsit tényleg fura,de jó célért tette szóval megbocsájtható.-Köszi,hogy aggódtál.
Egy mosollyal válaszolt.Kimásztam az ágyból és elindultam a konyha irányába.
-Jösz reggelizni?-fordultam drága vendégem felé.
-Nem,nem akarom itt rontani a levegőt,inkább indulok hazafele.-mászott ki az ágyból.
-Nem rontod a levegőt…
-Ugyan már!-nevetett.
Kisétáltam a konyhába,Jay pedig bevonult a fürdőszobámba,hogy rendbe szedje a haját.Nem hittem volna,hogy ilyen kényes rá…
-Jó reggelt!-üdvözölt Britt jókedvűen.
-Neked is.-mosolyogtam és már hallottam is az ajtó csapódást.
-Hello.-jelent meg pár pillanat múlva Jay.
-He-hello.-Britt szeme elkerekedett,attól féltem a kezében lévő bögre is a földre kerül így gyorsan kivettem a kezéből.
-Megyek…-nézett felém Jay.
-Okés.-kikísértem Jacksont,a konyhába visszaérve Britt karba font kézzel várt.
-Ez meg mi a fene volt?-kért számon.
-Csak haza ment.-mutattam az ajtóra.
-De egyáltalán mit keresett itt?
-Ülj le!-szóltam rá.A reggeli mellett elmeséltem neki mindent,attól a mocskos féregtől egészen ma reggelig.
-Jézusom!-ez volt az egyetlen szó amit mondott.
-Ez most Jayre ment vagy arra a féregre?-kíváncsian néztem rá.
-Hát ööö…úgy mindkettőre,egyrészt elborzaszt,hogy ilyet tehetnek az emberekkel,másrészt meglepett ez a Jayes dolog…
Képtelen voltam bármit is mondani,talán ilyen helyzetben nincs is rá szükség,csak elmosolyodtam és témát váltottam.
-Na és mi volt azon a randin,amiért Jacksonnak ilyen sokáig kellett rám vigyáznia?-érdeklődtem meg a dolgot ami már eléggé felkeltette a kíváncsiságomat.-A ma reggeli edénydobálásból arra következtetek,hogy valami jó…
-Ahh Istenem annyira édes voooooolt!-ámuldozott.
-Naaaa!Mesélj mááár!-muszáj volt noszogatnom,mert esélyét se láttam,hogy elmondja magától.
-Először vacsiztunk,utána sétálgattunk majd felmentünk hozzá..-nem hagytam,hogy befejezze,gyorsan félbeszakítottam.
-Ujujujjj.Meg volt?-vigyorogtam rá.
-Nem.Ez még csak az első randink volt,egyikünk se akarja elsietni…-magyarázta.
-Jól van,értem én,csak örülök,ha én nem vagyok boldog legalább te legyél az!
-Én boldog vagyok.-küldött felém mosolyt.-És eddig azt hittem te is az vagy…
-Az vagyok persze,de nem minden téren…-suttogtam.
-Anyud?
-Legfőképpen…
-Ajj,gyere ide!-ölelt magához.
-Remélem össze jöttök Bobbyval!-könnyes szemmel mosolyogtam rá.
-Én is.-pirult el halványan.-Egyébként ma este átjön,ha nem gond…
-Szóval szívódjak fel?
-Nem kell,majd elbeszélgetünk a szobámba…
-Hát te tudod,de én szívesen elmegyek…
-Köszönöm,de nem kell.-mosolygott rám.
-Okés.-tudtam le a dolgot ennyivel és nekiláttam a mosogatásnak.
Délelőtt lezuhanyoztam majd Brittany kérésére csináltunk egy nagy adag pizzát.Szerettem mikor együtt ügyködtünk a konyhába,garantálva voltak a nagy nevetések.Bár a remekművünk kinézetre nem hasonlított egy pizzériában kaphatóra,ízre fenomenálisan sikeredett.Délután kedvemre sziesztázhattam,míg Britt kitakarította az egész lakást Bobby látogatása miatt.
Este kilenckor aztán betoppant a felfordulás okozója.Gyorsan a szobámba vonultam,mondván úgyis írnom kell egy újabb adag forgatókönyvet,persze azért fél fülemmel figyeltem a áthalló zajokat.Brttany megkínálta a pizzánkkal Bobbyt,elgondolkodtam…remélem Bobby nem hiszi azt,hogy ráakarjuk sózni a maradékot.Jókedvűen vonultak be Britt szobájába,belemerültem az írásba.Begépeltem pár oldalt,majd a saját regényembe kezdtem el írni.Tizen éves korom óta írtam ezt a regényt,de sose éreztem elég tökéletesnek így mindig átírtam benne részeket.Brittany volt az egyetlen aki tudott erről a kis történetről,bár már ő se olvasta régen.Amint visszaolvastam az utolsó oldalakat szinte csak úgy özönlött belőlem az ihlet.Egészen hajnalig gépeltem.Alighogy végignyúltam az ágyamban és magamra húztam a takarót,mikor kopogtak.
-Bocsi,aludtál?—lépett be Britt.
-Még éppen nem.-sóhajtottam.-Mi a baj?
-Bobby eltört egy poharat… Nincs egy sebtapaszod?
-Úgy látom összeilletek…-felültem és a fiókomból kivettem egy doboznyit.-Tessék.-dobtam felé.
-Köszi.-indult kifele.-És egyébként nem is vagyunk bénák!
-Hát persze,hogy nem… ki mondott ilyet?-vigyorogtam rá.Megforgatta a szemeit és egy jó éjt után magamra hagyott.Szerencsére nem kellett sok idő,hogy az álmok tengerére zuhanjak.

Alig bírtam ki,hogy ne aludjak vissza miután lecsaptam az ébresztőmet.Rendbe szedtem magam és bár kicsit fél kómásan még,de elmentem a stúdióba.
A sminkszobában kerestem menedéket,egész jól elbeszélgettem Kathyvel az egyik sminkessel bár nem büszkélkedhettünk túl sok közös témával.Még vagy 15 perc volt kezdésig,mikor Jackson szinte beesett az ajtón.
-Na végre!-panaszkodott Kathy.-Van fogalmad arról,hogy én időhöz vagyok kötve?
-Én is.-vágódott le a lábam melletti székre.A pulton ülve nézegettem a különböző smink cuccokat.Én pedig még azt hittem,hogy nekem és Brittnek van sok sminkes kellékünk.
-Szia.-vett észre Jackson.
-Hali.-intettem felé,elég furcsa volt,a legtöbb ember ilyenkor a szövegkönyvét fürkészte ő pedig csak nézelődött és beszélgetett a legnagyobb nyugodtsággal.Honnan van ennyi ideje?
-Szabadna megtudnom,hogy merre jártál eddig?-Kathy úgy viselkedett Jacksonnal,mintha a mamája lenne,irigyeltem ezt a jó viszonyt.Nekem nincs egy anyukám se…neki pedig már rögtön kettő is...
-Beth-tel beszélgettem…
A továbbiakban csak fél füllel figyeltem rájuk,sajgott a szívem a féltékenységtől és anya hiányától.Egy újságot lapozgattam figyelem elterelésként.Két perccel a kezdés előtt úgy döntöttem elfoglalom már megszokott helyemet.Jay is hamarosan kész lett,elkezdődött a forgatás.Éppen harmadjára vették fel az egyik jelenetet,mikor lehuppant mellém Beth.
-Hali-mosolygott felém.
-Szia.-pillantottam rá fél szemmel,közben a forgatókönyvet figyeltem.
-Hogy érzed magad?Jay mesélte,hogy mi volt hétvégén…-szinte a vér megállt az ereimben,most,hogy újra eszembe jutott a dolog.Nem mintha az ilyet ellehetne felejteni.
-Megvagyok…-motyogtam,majd a kezemre pillantottam.Az egyetlen testi nyoma annak az estének,a nagy piros folt a karomon,annak a féregnek a szorítása helyén.
-A körülményekhez képest,gondolom…
-Hát igen… nem hagyhatom el magam azért,mert egy mocskos féreg nem tudja másképp kiélni a szexuális vágyait,csak úgy,hogy védtelen lányokat támad meg az utcán.-észre se vettem,hogy egyre idegesebbé kezdek válni.
-Hé,nyugi…-tette kezét a vállamra.
-Nyugi?Még én legyek nyugodt?Az ilyen gerinctelen mocskos barmok miatt tart ott a világ ahol.És tudod,ha akkor Jackson akár csak egy perccel is később jön akkor lehet,hogy engem most a kórházban ápolnának,vagy jobb esetben a pszichiátrián.-a mondandóm végére már teljesen bepörögtem.Elkapott a légszomj és remegtem idegességemben.Azt se vettem észre,hogy leállt miattam a forgatás,csak azt éreztem,hogy hirtelen valaki erősen magához szorít.
-Nyugodj meg Clara!-suttogta Jackson a fülembe.Még mindig egyre nehezebben kapkodtam a levegőt,attól féltem,hogy megfulladok.A torkomhoz kaptam ijedtemben,szólni akartam,hogy segítsenek,hogy hozzanak egy légmaszkot vagy bármit,de egy hang se jött ki a torkomon.Jackson még szorosabban ölelt.
-Clara!Nyugodj meg hallod?Nincs semmibaj!-hangja szinte már parancsolóvá vált.Mondani akartam,szólni neki,hogy igenis gond van,hisz nem kapok levegőt,de aztán lassan kezdtek tudatosulni bennem a dolgok.-Miről beszélgettetek?-hallottam ahogy Jay idegesen kérdezi Betht.
-A szombat estéről…-a mondat végére teljesen elhalkult.Nem tudom,hogy Jackson haragjától félt-e vagy csak szégyellte magát,de biztosan éreztem,hogy valamiért bűntudata van.Jackson pólójába fúrtam az arcom és lassan egyre több levegő áradt be a tüdőmbe.
-Sajnálom.-folytak végig a könnyek az arcomon,eláztatva a pólóját.
-Nincs mit,most jött ki rajtad a sokk.-engedett a szorításomon.-Jobb?-emelte meg az arcom.
-Ühhüm.-bólintottam.-Köszi.
-Szívesen.-simított ki egy tincset a szememből.
-Sajnálom.-fordultam a többiek felé.-Én nem akartam,hogy…
-Clara!Ne magyarázkodj!Mindannyian hallottuk,hogy mi volt szombaton!-méregetett aggódva Paul.
Jacsksonra néztem,de ő Beth felé bólintott,aki elszégyellve méregette a földet.Nagy szája van,szó se róla.
-Elkísérnél a mosdóba?-fordultam Beth felé.Egyrészt beszélni akartam vele,hogy nem haragszok rá,másrészt még nem éreztem elég biztosnak magam így szükségem volt valaki támogatására.
-Persze,-olyan gyorsan pattant fel,mintha ágyúból lőnék ki.A mosdóhoz menet legalább ezerszer bocsánatot kért mindenért,és addig nem nyugodott míg bele nem egyeztem,hogy jóvátehesse a dolgokat,elmegyek vele szórakozni.Bár eléggé ellenemre volt a dolog,de miután közölte,hogy az egyik barátnőjénél lesz és szigorúan balhé mentes úgy döntöttem talán beleegyezhetek.Az biztos,hogy akármilyen rossz legyen is a buli nem fogok egyedül elkószálni…