8.rész: Miért nem keresed meg?

Meghoztam!:) Kicsit fura lett szerintem,de remélem azért tetszeni fog! :DD Remélem kapok komikat :))

-Szia.-meglepetten néztem az ajtóban álló Jacksonra.Alig pár órája,hogy végeztünk a forgatással és most itt áll a bejárati ajtónkban.-Mit csinálsz itt?-kérdeztem miközben beljebb engedtem.
-Említetted,hogy Britt Bobbyval randizik szóval arra gondoltam átjövök,hogy ne unatkozz.-mosolygott.-Persze,ha zavarok haza mehetek….
-Nem zavarsz.-mosolyogtam rá.-Csak éppen írtam a forgatókönyvet és…ettem..-ültem vissza a kanapéra a fagyis dobozom mellé.-Kérsz fagyit?
-Nem,egyed nyugodtan.-mosolygott.
-Úhh,ennyit úgy se eszek meg.-nevettem,egy mosollyal válaszolt.
-Hol jársz?-pillantott a laptopomra.
-Úhh.legalább egy hónappal előbbre,mint ti.-kuncogtam.
-És honnan van rá időd?
-Forgatások után mindig ezt írom hajnalig.
-Akkor most ideje félretenni egy kicsit.-tolta el előlem a laptopot.
-Nem tudom Paul mit szólna hozzá.-mosolyogtam rá és az asztalra tettem a fagylaltomat.
-Ő most nincs itt.-hajolt közelebb és megcsókolt.Furcsa,mintha már hiányzott volna,pedig csak három nap telt el az utolsó csókunk óta.
-Hmm.Jó kis szerda este…-nyaltam meg a számat,miután hagyott,hogy egy kicsit levegőhöz jussak.Felálltam,hogy visszavigyem a fagylaltot a fagyasztóba mielőtt megolvad,de visszahúzott.
-Ne vidd el!-vette ki a kezemből.Elkezdte lenyalni a kanalat.
-Csak ezt akartad,mi?-nevetve csaptam a vállára.
-Kérsz?-nyújtotta felém nevetve.
-Naná!-vigyorogtam és lenyaltam a kanalat.
-Várj!-szólt rám mikor elakartam húzódni.-Itt csokis vagy.-nyúlt az arcomhoz,de ahelyett,hogy letörölt volna onnan bármit is egyszerűen csak megcsókolt.
-Sunyi.-nyújtottam rá a nyelvem a csók után.
-Most mondd,hogy nem volt jó!-nevetett.Kivittem a fagylaltos dobozt a fagyasztóba,mert ha így haladunk tényleg elolvad.
-Nem mondom.-mosolyogtam,bár ő ezt nem látta.-Kocsival vagy?
-Igen!Miért?-Kivettem két doboz kólát,remélve,hogy Britt nem haragszik meg érte és visszasiettem.Kicsit gáz volt így két különböző helységből beszélgetni.
-Mert akkor nem kapsz alkoholosat.-mosolyogtam.
-Óh.Ennyire vigyázol rám?-húzott le,ám ezúttal az ölébe.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Csak a kocsidat féltem.-nevettem.
-Hát persze.-nevetett és meghúzta a kóláját.
-Dilis vagy.-bújtam hozzá.
-Te se panaszkodhatsz.-ölelt magához.Egy ideig csak így ültünk,menet közben lecsúsztam mellé és így bújtam hozzá.Már majdnem elbóbiskoltam mikor megszólalt.
-Clara van valami amit még nem tudsz rólam…-felkaptam a fejem.Igazából még sok mindent nem tudunk egymásról,de ez elég komolyan hangzik.
-Mi?
-Színtévesztő vagyok…-motyogta.Felnevettem.
-Ajj Jay már azt hittem komolyan van valami!-csaptam a vállára.
-Clara ez komoly!-fordított maga felé.-Ezért hordok kontaktlencsét.-nyúlt a szeméhez,hogy kivegye és megmutassa az egyik darabot.-Színszűrő van benne…
Ledöbbenve  meredtem rá,nem azért mert ennyire zavart,hanem mert nem akartam elhinni,hogy én hülye képes voltam kinevetni és azt hinni csak viccel.
-Ez…ez komoly?!
-Ühhüm.-bólintott csalódottan.
-Jézusom.-temettem a tenyerembe az arcom.
-Azt hiszem jobb,ha én most megyek…-állt fel,de visszahúztam.
-Maradj!-kérleltem.
-Miért Clara?Szemmel láthatóan nem fogadtad túl jól!
-Én…nekem nem a betegségeddel van bajom,hanem azzal,hogy mekkora egy barom vagyok.-sóhajtottam.-Képes voltam azt hinni,hogy csak szórakozol.
-Nem vagy barom.-ült vissza mellém.
-De igen!Ne haragudj!-bújtam hozzá.
-Nem haragszom.-simított végig mosolyogva az arcomon.
Csak ültünk így csöndben,egymást ölelve.Képtelen voltam elhinni,hogy hogy lehettem ekkora marha.
Fél óra múlva csörgött a kulcs a zárban és Britt megérkezett,egyedül.
-Csak én…vagyok.-egy kisebb szünetet tartott,mikor megpillantotta Jacksont.
-Gondoltam.-néztem fel rá.
-Szia.-mosolyott rá Jackson.
-Hali.-intett Britt.
-Bobby?-kíváncsiskodtam.
-Holnap korán kel szóval…-magyarázkodott,szemmel láthatóan nem tudta mit is csináljon most,hogy itt van Jay.Láttam a szemében,hogy legszívesebben leülne és elmesélné az egész estéjét,de nem akar zavarni.Jackson is észrevehette,elengedett és felállt.
-Azt hiszem most már tényleg ideje mennem.-motyogta.
-Miattam nem kell,maradj nyugodtan!-szólt közbe Britt.Kérlelő szemekkel néztem Jacksonra,de ő csak mosolyogva felém nyújtotta a kezét.
-Amúgy is mennem kell.-fordult Britthez,mikor már mellette álltam.Holnap forgatás…
-Te szegény elfoglalt ember…-forgattam meg a szemeimet,mire mindketten felnevettek.
-Ugye?-nevetgélt jókedvűen.
Miután felvette a dzsekijét kikísértem az ajtón,a kezem továbbra sem engedte el.
-Mi a baj?-húztam be magam mögött az ajtót,hogy még pár percet beszélgethessünk.
-Semmi.-húzott közelebb,hogy megcsókoljon.Sikerült jó hosszúra nyújtani a csókot,aminek kifejezetten örültem.
-Tényleg nem kell menned…-próbáltam elengedő oxigént juttatni a szervezetembe.
-De megyek.-simította meg az arcom.-Majd holnap találkozunk.-mosoly jelent meg az arcán.-Addig beszéljétek ki a pasikat!-kacsintott.Felnevettem.
-Rendben.-nevettem tovább.-Meglesz.-puszit akartam nyomni a szájára,de megszólalt egy hang a szomszéd kertből.Pár másodperc múlva a lámpa fényének köszönhetően egyre kivehetőbbé vált az alakja.
-Szia Clara!-Jézusom…ez Steve?!
-Szia Steve!-intettem felé,Jacksonra néztem aki kicsit értetlenül bámult.-Ő az akinek tetszel.-suttogtam a fülébe.
-Azt hiszem jobb,ha megyek…-indult meg a kocsi felé.
-Ne már,hagy mutassalak be.-nevettem.
-Inkább kihagyom.-mintha a hideg futott volna végig a hátán.-Holnap találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra és beült a kocsiba.Miután elhajtott gyorsan beszaladtam a házba,egyrészt majd meg fagytam másrészt semmi kedvem nem volt leállni beszélgetni Stev-vel.
-Na most már mesélhetsz!-sétáltam Britt szobaajtajához.
-Ugye nem miattam ment el?
-Nem.-ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Akkor jó.-mosolygott.-Egyébként mit is keresett itt?
-Ne terelj témát!Gyerünk,kezdj mesélni!-szóltam rá.Nevetve kezdte elmesélni,hogy mi volt a romantikus vacsorájukon,leszámítva,hogy a pincérnő leöntötte a ruháját borral tökéletesen romantikusnak tűnt.Ráadásul vacsi után még sétáltak is a csillagos ég alatt…Mázlisták… Természetesen nekem is el kellett mesélnem,hogy mit keresett itt Jackson,hogy mit csináltunk és persze,hogy hány csókot is váltottunk pontosan.
Még egy kicsi beszélgettünk más témákról is,mint például,hogy Brittnek felajánlotta az apukája,hogy kap egy új kocsit,ha kijön az első lemeze,ezzel is egyre jobban ösztökélve Brittet.Kicsit,na jó megvallom,kicsit nagyon irigykedtem,én is szeretnék egy ilyen apukát.Vagy legalább csak tudni,hogy milyen az enyém.
-Miért nem keresed meg?-kérdezte Britt.
-Tudod jól!Elhagyott!Ha ő nem volt rám kíváncsi akkor én miért legyek rá?Egyébként sem tudok róla semmit csak azt,hogy ügyvéd.
-Talán anyukád cuccai között találsz valamit!És én is felhívhatom anyát,hogy ő mit is tud pontosan…
-Csak emlékeztetni szeretnélek,hogy ezzel már egyszer próbálkoztál és azt mondta,hogy nem mond semmit,mert nem akarja,hogy megkeresd.
-Azt csak miattad volt!
-Na kösz.-mosolyodtam el.
-De tényleg Clara,szerintem keresd meg!-mondta.
Ezzel a mondattal küldött aludni,aminek hála nem volt túl jó éjszakám.Másnap egy zombiként állítottam be a forgatásra.
-Fáradtnak tűnsz…-állapította meg Kathy.
-Nem sokat aludtam az éjszaka.-húztam el a számat.
-Mi a baj?-kíváncsiskodott Jackson miközben az arcát púderezték.
-Semmi.-ráztam meg a fejem.Nem hiszem,hogy ez lenne a legmegfelelőbb hely és idő,hogy elmeséljem miért hánykolódtam egész éjjel.
Szerencsére Jackson nem kérdezősködött tovább,na nem mintha olyan nehezemre esett volna elmondani,egyszerűen csak még én is emésztgettem magamban az ötletet.Láttam Jackonon,hogy azért néha-néha küld felém egy-egy aggódó pillantást,de én próbáltam megnyugtatni egy mosollyal.
Paul fél órával hamarabb hazaengedett,hogy kialudhassam magam,de persze figyelembe vette,hogy nekem nem is igazán kéne bejárnom mégis mindig itt vagyok.
Persze otthon hiába próbálkoztam meg az alvással,nem tudtam szabadulni a gondolatmenetemtől,arra lettem figyelmes,hogy csörög  a mobilom.A kijelzőn vadul villogott Jackson neve,miután két nappal ezelőtt telefonszámot cseréltünk,most először.
-Szia.-emeltem a fülemhez.
-Szia.-még a hangján is hallottam,hogy mosolyog.-Kialudtad magad?
-Dehogy.Egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni.-felsóhajtottam.
-Mi nyomaszt ennyire?
-Azt hiszem ez telefonon egy kicsit hosszú lenne…-motyogtam.-Mit csinálsz most?
-Ööö…telefonálok?!
-Hülye.-nevettem.
-Köszi.-ő is felnevetett.-Egyébként semmi különöset,pihenek.Miért?
-Nincs kedved találkozni?
-Hát kedvem az lenne,de éppen most adtam kölcsön a kocsit Bennek,mert az övé lerobbant.
-És,ha esetleg én odamegyek?-alig hallható hangon kérdeztem.Nem akartam tolakodó lenni,a szavak csak úgy kicsúsztak a számon.
-Készítem a fagyit!-vidult fel a hangja.Felnevettem.
-Azonnal indulok.
-Várlak.
-Percek kérdése.-mosolyogtam és kinyomtam a telefont.
Gyorsan összekaptam magam és már indultam is.Jó pár perccel később már Jay ajtaján kopogtattam.
-Szia.-fogadott egy hatalmas mosollyal.
-Hali.-mosolyodtam el.
-Sajnos fagyit nem találtam.-terelt a konyha felé.-Viszont van pizzánk.
-Nem vagyok éhes.-mosolyogtam felé.
-Biztos?-már megint azok az aggódó pillantások.Áhhh…
-Igen.-bólintottam.Öntött egy-egy pohár kólát és bementünk a szobájába.
-Most már elmondod mi aggaszt annyira,hogy nem tudsz aludni?-simított végig az arcomon.
-Britt tegnap a fülembe ültette,hogy mi lenne,ha megkeresném az apámat….-nem néztem rá,egyszerűbb volt kimondani úgy,hogy a falat vizslattam közben.
-És te nem akarod...
-Nem tudom.-sóhajtottam.-Elhagyott.Nem volt rám kíváncsi!Akkor én miért legyek rá?
-Azóta eltelt több,mint húsz év.
-Jó,de…
-Nézd Clara!Én nem akarok beleszólni,ez a te döntésed,de szerintem sem veszíthetsz semmit!Csalódni nem csalódhatsz benne,hiszen így is utálod.De gyanítom anyukád nem véletlenül szeretett bele.
-Ez igaz…-sóhajtottam.-Ajh nem tudom.-bújtam hozzá.
-Aludj még rá egy kicsit!-egy apró puszit kaptam az orromra.
-Hmmm…oké…-ásítottam.Nem kellett sok idő,hogy Jay karjai közt elnyomjon az álom.

7.rész: Problémás reggel

-Mit vegyek fel?-álltam tétován a szekrényem előtt,még egy órám volt Jackson érkezéséig,de addig tökéletesen rendbe akartam szedni magam.
-Hova is mentek pontosan?-Britt Bobby karjaiban állt az ajtófélfának dőlve.
-Moziba.-bár nem akartam,de a mosoly ott bujkált a szám sarkában.
-Akkor oda valami egyszerűbb darab való,bár attól függ,hogy utána mentek-e még valamerre.
-Fogalmam sincs…-vontam vállat.
-Na jó nekem ez magas.-forgatta meg a szemeit Bobby.-A nappaliban leszek.-nyomott egy puszit Britt arcára és magunkra hagyott.Hihetetlen,hogy még csak egy hete ismerjük,olyan mintha már évek óta Brittel járna,ráadásul a lakásban is úgy kiismeri már magát,hogy csodálkozok,hogy nem itt lakik.
-Pasik…-nevetett Britt és mellém sétált.Az ágyamra ültem ő pedig elkezdte kiszedni a szerinte legszimpatikusabb ruhadarabokat.
-Sose gondoltam volna..-motyogta.
-Micsodát?
-Hát,hogy te meg Jackson…-nem fejezte be a mondatot,csak egy mosolyt küldött felém.
-Én se,-sóhajtottam.-És egyébként sincs olyan,hogy én meg Jackson.
-Igazán?-húzta fel az egyik szemöldökét,miközben az ágyra hajította az egyik mini ruhámat.
-Igen.Ez csak egy mozi!
-És gondolod,hogy nem is lesz semmi több?
-Nem tudom.Tegnap se volt semmi,azután,hogy…-hoppá.Sikeresen elszóltam magam,pedig megfogadtam,hogy nem teszem.
-Azután,hogy?-ledermedve állt.
-Csókolóztunk…-suttogtam.
-Micsoda??És ezt csak most mondod?
Képtelen voltam felnézni,szégyelltem magam.Nem akartam elmondani Brittnek,nehogy később kiderüljön,hogy Jacksonnak semmit sem jelentett az a csók,lehet,hogy csak az alkohol hatása miatt volt (oké ez az állítás kicsit abszurd,tekintve,hogy ma délelőtt már józan volt mikor moziba hívott) és tény,hogy ez neki,mint legjobb barátnőmnek elég rosszul eshetett.
-Sajnálom…én..-beleakartam kezdeni a magyarázkodásomba,de Britt félbeszakított.
-De mégis mikor?És hogy?Ki kezdeményezett?Jó volt?-fel sem bírtam fogni a hirtelen kérdéseket.
-Tegnap este…vagyis inkább ma hajnalban-gondolkodtam el.-Elkezdtünk nézni egy horror filmet,de elfelejtette,hogy van benne egy rész mikor egy pasi megtámad egy csajt,nekem meg beugrott,hogy a múltkor velem is….szal tudod…és kiborultam.Utána elkezdett sajnálkozni,én meg mondtam,hogy nem haragszom és aztán egyszer csak megtörtént…-még számomra is elég felfoghatatlan volt.
-Jó,de ki kezdeményezett?
-Hát ő...-éreztem,hogy elpirulok.
-Hűha.Na és jó volt?-képtelen voltam válaszolni,így csak bólintottam egy igent.
-Akkor ezt kell felvenned!-nyúlt a fekete mini ruháért,amit nemrég hajított az ágyra.
-Nem lesz túl kihivó?
-Tűnés öltözni!-szólt rám én pedig a ruhával a kezemben a fürdőbe bicegtem.A sikeres átöltözés után feldobtam egy alap sminket,majd kivasaltam a hajam.
-Szuper!-csapta össze elégedetten a kezét Britt.-Már csak a fekete magas sarkúd kell.
-Melyik?-tűnődtem el.Britt jobban ismeri már a ruháimat,mint én saját magam.Az előszobai cipős szekrényhez szaladt és előkotorta azt a cipőmet,melyet egy gyenge pillanatomban vettem meg évekkel ezelőtt.
-Ezt!Oltári lesz a ruhához.-büszkélkedett Britt.Felpróbáltam.Nos.még jó rám.-Istenien festesz.-mosolygott majd Bobbyra nézett,egy kis megerősítést remélve.
-Tényleg jó,de biztos,hogy csak mozizni fogtok?-sunyin vigyorgott.
-Igen Bobby Long,csak mozi!-csaptam vállon jókedvűen.Felnevetett,mire megszólalt a csengő.
-Szia.-mosolyogtam Jacksonra,amint kiléptem az ajtón.
-Szia.Jól nézel ki!-leplezetlen vigyor ült ki az arcomra.
-Köszi,te is.-beültünk a kocsijába és elindultunk a mozi felé.
-Van már valami ötleted,hogy mit nézzünk?-kíváncsiskodtam,miközben próbáltam megfejteni,hogy milyen illatot fújhatott magára.Eddig ezt a parfümöt nem éreztem rajta,ami kár,mert őrülten csábító illata volt.
-Hát igazából arra gondoltam,hogy majd ott eldöntjük.
-Okés.-küldtem felé egy mosolyt és a cipőmet kezdtem bűvőlni.Már értem miért nem voltam rajtam ennyi időn keresztül,már most borzalmasan sajgott benne a lábam.
A mozihoz érve,meglepődtem,ahhoz képest,hogy vasárnap van voltak rendesen.
-Nos,melyiket szeretnéd?-tétován bámultuk a film plakátokat.Egyik sem látszott igazán érdekfeszítőnek.
-Hát ö…-gondolkodtam.-Mit szólnál ahhoz?-mutttam találomra az egyik vígjátékra.
-Okés.-vont vállat,majd a pénztárhoz sietett.Miután megkaptuk a jegyeket még vettünk popcornt és beültünk a terembe.Már a szokásos reklámok alatt elfogyasztottuk a popcornt(főleg én)már nagyon éhes voltam..
A film borzasztóan unalmas volt,már amire emlékszem belőle,ugyanis úgy körülbelül 20 perc után elnyomott az álom.A felügyelő srác keltegetett minket.Minket?Várjunk csak!Pislogva fordultam oldalra,Jacksonnal összebújva ültünk,ő is éppen most ébredezett.
-Elnézést,de még ki kell takarítanunk a termet a következő előadás előtt!-szólt a felügyelő srác.
-Persze,megyünk!-álltunk fel.-Elnézést!-furcsán tekintgetett utánunk a takarítónővel együtt.Biztos azt hitték ide jöttünk aludni..
-Hát ez jó kis film volt…-kuncogott Jay a kocsiba beszállva.
-Az első húsz perc után semmire sem emlékszek.-De az is borzalmas volt.
-Azért mondtam.-nevetett tovább.-Kb. 5 perccel utánad én is bealudtam.
-Azt hiszem legközelebb inkább menjünk máshova.-küldtem felé egy mosolyt,majd elgondolkodtam.Nem túl tolakodó ez?
-Jó ötlet!-mosolyodott el.Észre se  vettem,hogy az ő házához tartunk csak az tűnt fel,hogy  az út jóval hosszabbra sikeredett,mint ha hozzánk tartanánk.
-Hozzád megyünk?
-Öö…igen.Miért baj?-kapta gyorsan felém a tekintetét,de mikor meglátta a mosolyom megnyugodott.
-Nem.-mosolyogtam.Nem volt semmi OLYAN tervem,hiszen még korai lenne ráadásul nem is tudom pontosan,hogy hányadán állunk,viszont semmi kedvem nem volt még haza menni.
Jackson a házba érve meginvitált egy üveg sörre,ő is ivott,de csak miután megígértettem vele,hogy hazaenged taxival.A szobájába vonultunk,leültünk az ágyra és csak beszélgettünk,leginkább Jay családjáról.Egy darabig…
Nem tudom mikor és kinek a kezdeményezéséből,de végül elcsattant egy csók,amit sorra követett még több.Muszáj volt megállapítanom,hogy tényleg istenien csókol.
Majd másfél órát tölthettünk csókolózással.Egymáshoz bújva próbáltunk lenyugodni egy kicsit,úgy érzem erre legfőképp Jacksonnak volt szüksége…Néha-néha még adtunk egymásnak egy-egy puszit,míg el nem nyomott az álom a karjai között.
Telefon csörgésre riadtam fel.
-A francba!-káromkodott Jackson,miközben elnémította a telefont.Szóval csak ébresztő volt.Körbenéztem,kint már világos volt.-Ó,fent vagy?!Nem akartalak felébreszteni,csak ez a szar be volt állítva….-dobta az ágyra a telefont.
-Mennyi az idő?
-Hét óra.-nyomott utólag egy jó reggelt puszit az arcomra.
-A francba!-most én kezdtem el káromkodni,kipattantam az ágyból.-Még haza kell mennem és lezuhanyozni és felöltözni és….jézusom elfogok késni.-rémülten néztem Jaacksonra.
-Héé,nyugi!A forgatókönyvíróknak be se lenne muszáj járniuk.Nem fogják nézni elkésel-e.Ellentétben velem,ugyanis,ha nem kezdenek el időben forgatni miattam,kifognak nyírni.
Oké ebben volt valami logika,de ugyanakkor rosszul is esett.Olyan mintha lenézné a munkámat.
-Talán mások szerint nekem nem fontos ott lennem,de szeretem tudni mi születik abból amit írok.-vágtam oda.-Talán nem vagyok színész,de ez is legalább olyan fontos!
-Én nem…
-Ja,tudom.-suttogtam.-Most mennem kell.A stúdióban találkozunk!-azzal kiviharoztam a házból,mit sem törődve Bennel aki éppen a szobájából tántorgott ki,Fogtam egy taxit és gyorsan hazavitettem magam.
Mit képzel,hogy leszólja a munkámat?-morogtam magamban.Otthon előszedtem egy farmert és egy egyszerű háromnegyedes ujjú pólót és a fürdőszobába menekültem.
Amint megváltam a fehérneműmtől rájöttem kiborulásom igazi okára,ami nem volt más,mint a menstruációm.Hát persze…az első nap mindig tiszta idegbeteg vagyok és most szegény Jackson itta meg a levétJézusom,mit gondolhat rólam?Na nem mintha őt annyira kellene félteni…
Lezuhanyoztam és rendbe szedtem magam,indulás előtt még gyorsan bedobtam egy doboz fájás elleni biztonsági gyógyszert a táskámba és csak azután indultam a stúdióba.Egy jó háromnegyed órát késtem,életemben először fordult ilyen elő…A forgatás már javában zajlott,leültem a már jól megszokott helyemre és pár perc múlva Beth is csatlakozott hozzám.
-Szia.-mosolygott.
-Hali.-küldtem felé egy mosolyt.
-Jó hamar leléptetek szombaton.
-Nem volt olyan hamar,sokáig a tetőn ültünk.-magyaráztam.
-Ja,én meg azt hittem hazamentetek.-alig figyeltem arra,hogy miket magyaráz mellettem ugyanis feltűnt,hogy Jackson amióta megérkeztem egyre kevésbé figyel a forgatásra.-Egyébként tetszett a buli?
-Aha,jó volt.-mosolyogtam rá.Főleg az este folytatása..-Köszi a meghívást.
-Szívesen.Ha gondolod,majd szólok máskor is.
-Az jó lenne!-küldtem felé mosolyt,majd Martinra néztem akin úgy láttam kezd elszakadni a cérna,mivel legalább nyolcszor kezdték újra a jelenetet Jackson miatt.
-Egyébként milyen helyekre szerettek szórakozni járni?-kíváncsiskodott.
-Leginkább pubokba,főleg,hogy Britt is zenész.
-Óh tényleg?Az tök  jó!!!-örvendezett.Ezt a barátjáról bezzeg nem lehetett elmondani.A fenébe is Jackson szedd össze magad!Kár,hogy nem lehet gondolatban üzeneteket közvetíteni egymásnak…
-Nem tudom mi lehet Jayyel,olyan fura lett hirtelen…-Beth észre vehette,hogy nézem,mert ő is elkezdte a forgatást szemlélni.
-Hirtelen?-kaptam felé a fejem.-Szóval mikor megérkezett nem volt ilyen?
-Nem.-rázta a fejét.-Jó kicsit értetlen képe volt,de nem volt így szétesve.
Szuper!Szóval csak azóta ilyen mióta itt vagyok…Kezdett bűntudatom lenni,én ezt nem akartam,sőt az egész veszekedést nem akartam,de ilyenkor nem tudok uralkodni az ingerültségemen.
-Na jó!-elégelte meg Martin a kínlódást.-5 perc szünet.Jackson,addig szedd össze magad!
Jay bólintott,majd elindult felénk….vagyishogy csak majdnem,ugyanis rajtunk  kerezstül viharozva eltűnt az öltözőjében.Na jó,azért legalább észre vehetne!És nem csak úgy,hogy elbénázza miattam a forgatást!.
-Bocsi,egy perc.-intettem Bethnek és Jackson után indultam.
Bekopogtam az öltözőjén.
-Nem érek rá!-kiabáltta ki,de én kitartóan kopogtam tovább.-Ki az?-tépte fel az ajtót.
-Szia.-nem mertem mosolyogni és látva az ideges pillantását nem is lett volna célszerű.Nem szólt semmit csak kitárta előttem az ajtót.
-Nézd én tudom,hogy most a pokolba kívánsz és fogalmad sincs mi üthetett belém reggel,de én sajnálom.Nem akartam veled összeveszni,csak felhúztam magam…-szinte könyörögve néztem rá,hogy megbocsájtson.
-Nem haragszom.-mosolyodott el,egy kő esett le a szívemről.-Csak nem értettem,hogy mitől változott meg olyan hirtelen a hangulatod.
-Hát öö…-ezt most hogy mondjam el neki?-hát izé…-na jó valamit mondanom kell,mert ha továbbb makogok azt hiszi meghülyültem.-havi bajok…-motyogtam.A mosolya még szélesebb lett,magához ölelt.
-Nem akartam leszólni a munkádat.Tudom,hogy ugyan olyan nehéz,mint a színészkedés.
-Bizony.-kuncogtam.Megemelte az államat,hogy megcsókolhasson,de kopogtam az ajtón.
-Jackson,gyere!Folytatjuk a forgatást!-hallottuk meg Sara hangját.Ő játsza Sophiet…
Jay bocsánatkérő pillantást vetett rám.
-Menj csak!-suttogtam és elálltam az útjából.
-Te nem jösz?
-De,csak egy picit később…-értetlenül meredt rám én pedig nevettem.-Nincs kedvem megmagyarázni,hogy mit kerestünk együtt az öltözőben.
-Semmi közük hozzá!-vigyorgott rám.
-Jackson!!-dübörgött ezúttal már Paul.
-Menj!-löktem egy kicsit az ajtó felé.
-Jól van,jól van megyek már.-nevetett és visszasietett a forgatásra.Még vagy öt percig álldogáltam az öltözőjében,körbenéztem,a holmijai pont olyan rumlisak,mint a szobájában.A folyosóra kilépve körbenéztem,de szerencsére senki sem látott meg,visszasiettem a többiekhez és leültem Beth mellé.
-Merre voltál?
-A mosdóban.-vágtam rá.
-Értem.-mosolygott.-Úgy látom Jackson lenyugodott.-intett az említett felé.Igaza volt,Jay szerencsére most már teljes erejével a forgatásra figyelt.Bár azt kell mondjam a hiúságomnak azért jót tett,hogy jelentek neki annyit,hogy miattam nem tudott koncentrálni…

6.rész: Csók

Sziasztok!Úgy gondolom a cím sok mindent elárul,de ugyanakkor még sem. :) Remélem tetszeni fog ez a rész is.Köszönöm az előző részhez a komikat,ehhez is várok!:) Nos, nincs is több hozzáfűznivalóm.Jó olvasást!

Szombat estére esett a buli napja,az utóbbi napokban próbáltam egyre több kifogást kitalálni amivel le mondhattam,de miután Britt felajánlotta,hogy,ha Beth beleegyezik ők elkísérnek Bobbyval,már rohantam is Beth engedélyét kérni.Britt és Bobby most már hivatalosan is egy  pár,legalábbis minden jel erre utal.Minden nap találkoztam,emellett ha nincsenek együtt is percenként tartják a kapcsolatot.Néha kezdem azt hinni,hogy ez a dolog kezd betegessé válni,ám látom barátnőm szemében a csillogást és ez örömmel tölt el.Bobby egyébként tényleg remek srác,egyik ittléte alatt sokat beszélgettünk hármasban és nagyon megkedveltem.
A bulira eszem ágában sem volt túlságosan is kiöltözni,egy farmernadrágot vettem fel egy egyszerű fehér toppal.Brittany és Bobby tudat alatt összeöltöztek,mindkettő egy kockás inggel dobta meg a szerelését.Nem bírtam visszafojtani a mosolyom,mikor Bobby megérkezett.
Mivel egyikünk sem igazán kívánta egy korty alkohol nélkül megúszni a bulit,így taxival mentünk,Bobbynak megengedtem,hogy nálunk aludjon,persze csak szigorúan aludjon.Britt jót nevetett…nem mintha sok beleszólásom lenne…és igazából nem is akarok beleszólni,örülök,ha boldogok és csak ez a lényeg.
A zene már a ház előtt állva is hangos volt,mikor beléptünk viszont egyenesen üvöltött.Leültünk az egyik asztalhoz iszogatni egy kicsit,később megjelent Beth és Martin is.
-Sziasztok!-mosolyogtak.
-Hali.-mosolyogtam rájuk,majd bemutattam mindenkinek mindenkit.
Úgy láttam aránylag hamar sikerült megtalálniuk a közös hangot,én leginkább csak a háttérből figyeltem mindent,míg meg nem jelent Jackson.
-Sziasztok.-ült le mellém.
-Szia.-mosolyogtam rá.A hétfői incidens óta egyre jobban éreztem,hogy megnyugvást jelent a társaságában lenni.Jackson is rendelt magának italt,a többiek egyre jobban kezdtek felönteni a garatra,majd benyomtak egy lassú,romantikus számot és Bethék elvonultak táncolni.Bobbyék bár ott maradtak,egymás szájával voltak lefoglalva.
-Úgy látom ketten maradtunk!-adtam hangot a gondolataimnak.
-Úgy néz ki.-mosolygott rám.-Mit szólnál,ha keresnénk valami nyugisabb helyet?Ettől a zenétől a hideg kiráz…
-Okés.-felálltunk és Jackson elindult fel a lépcsőn.Nagyon jártas lehetett a házban,céltudatosan menetelt egészen egy ajtóig.Hagyta,hogy én nyissam ki,a tetőre vezetett,elképesztően gyönyörű látvány tárult elém.Los Angeles meseszépen festett az éjszakában.

-Ez elképesztő!-ámuldoztam.
Jay hagyta,hogy kigyönyörködjem magam,leült és csak nézelődött.
-Én is ilyen házat szeretnék majd egyszer,ahonnan látni a leggyönyörűbb Los Angelest.-ültem le mellé.
Csak egy mosolyt küldött válaszként.
-Hogy érzed magad?
-Megvagyok.-vontam meg a vállam.
-Aggódtam érted…-motyogta.-Én még csak a tv-ben láttam ilyen pánikrohamot,onnan tudtam azt is,hogy erősen kell szorítani magunkhoz az illetőt,hogy lehiggadjon.-magyarázta el.
-Sosem történt még velem ilyesmi…-sütöttem le a szemem,elszégyelltem magam,na nem mintha önszántamból csináltam volna a pánikrohamomat.-Én csak…akkor jött ki rajtam…-suttogtam,
-Tudom.-ölelt meg.-Clara..-tolt el magától,hogy a szemembe nézhessen.Ígérd meg,hogy nem mész egyedül semerre sem!
-Még a stúdióba se?-mosolyodtam el halványan,aranyos,hogy ennyire félt.
-Talán oda…-nevetett.
Pár percig csak csöndben ültünk,több ezer kérdés cikázott a fejemben,kiválasztottam egyet és azt kérdeztem meg.
-Miért lettél színész?-elmosolyodott a kérdésemen.
-Valószínűleg azért,amiért te forgatókönyvet írsz,ez az amit szeretek csinálni.
-Jó de,hogy jött az ötlet,hogy színész legyél?-kíváncsiskodtam tovább.
-Tudod,apám munkája miatt rengeteg helyen megfordultunk gyerekkoromban.Ezért születtem Szingapúrban…-meghallva egy érdekes információt félbeszakítottam.
-Szingapúrban születtél?-csodálkoztam,ő csak bólintott.-Tök jó!
-Hát annyira nem volt az…megszámolni sem tudom,hány helyen jártam kiskoromban.Végül aztán Texasban telepedtünk le.Én még iskolás voltam és elég sok minden érdekelt akkoriban..Több sportot is kipróbáltam,valamint a színtársulatba is beléptem.Akkor jött a zenélés is.-nevetett.-Pár év után biztosra tudtam,hogy engem ez a kettő érdekel igazán,Sokáig jelentkezni akartam a Skót Királyi Dráma- és Zeneakadémiára,de aztán úgy döntöttem ide költözök és megpróbálok betörni a filmiparba.Sose gondoltam volna,hogy sikerülni is fog…-észre se vettem,hogy befejezte a mondandóját,csak mikor egy kíváncsi szempárral találtam szemben magam.
-Akkor szerencsésnek mondhatod magad…-mosolyogtam felé halványan.
-Hát annak talán nem…Na és te?
-Én?
-Te,hogy terelődtél a forgatókönyv írás pályájára?-kíváncsiskodott.
-Nos…-összeszedtem minden energiámat és belekezdtem.-14 éves koromban meghalt az anyukám-láttam az arcán a döbbenetet de folytattam mielőtt közbevághatott volna.-Britt anyukája és az én anyukám,már gyerek koruk óta barátnők voltak,ezért Brittékhez kerültem,anya halála után.Teljesen magamba fordultam,egész nap csak olvastam,egyik könyvet a másik után,végül elkezdtem írni a saját történetemet,Ez volt az egyetlen módszer,hogy kiadjam magamból a fájdalmat.Britt később elolvasta és megmutatta az apukájának a történetet,tudtam,hogy az írás érdekel igazán,de ők csak megerősítettek ebben.-láttam ahogy szépen lassan minden információt feldogoz és beindulnak az agytekervényei.
-És miért pont a forgatókönyvek írását választottad?-félre biccentette a fejét és kíváncsian meresztgette a szemét.
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.-Ezt találtam izgalmasnak.-mosolyodtam el.
-Egyébként…-úgy láttam mereng egy sort a kérdés előtt,de végül feltette.-mi van az apukáddal?Miért nem hozzá költöztél miután anyukád….?-úgy láttam fél attól,hogy kimondja előttem anya halálát.
-Én…szóval…nem tudom,hogy ki az apám…-suttogtam.
-Az meg,hogy lehet?
-Elhagyta anyut,amint megtudta,hogy állapotos.Anya persze védte őt,hogy fiatalok voltak és apám egyre feljebb tört a munkájában és nem akarta feladni értem,de szerintem egyszerűen csak egy féreg,aki képtelen arra,hogy felelősséget vállaljon azért amit tett…-a hangomból érezhette az undort,ami mindig előjön,ha az apám kerül szóba.Legszívesebben szemen köpném azt az embert…
-És..fogalmad sincs,hogy ki lehet?
-A-a.-ráztam hevesen a fejem.-Anyu csak annyit mesélt,hogy ügyvéd.
-Értem.-motyogta.
A hátunk mögött kicsapódott az ajtó,Britt és Bobby hevesen csókolózva,valószínűleg jó pár üveg pia után,támolygott ki az ajtón.Nem vettek észre minket,túlságosan elvoltak foglalva egymással,Jacksonra pillantottam,mosolyogva fordítottunk hátat a szerelmeseknek.
-Te merre laksz?-jutott eszembe a kérdés,szememmel a város fürkésztem.Imádtam Los Angelest!
Feltápászkodott és mellém állt.
-Abban az utcában!-mutatott egy nem is olyan messzi utcára,ami mindenesetre elég hosszúnak látszott.
-Az nincs messze.-állapítottam meg.
-Azért gyalog ne vedd célba!-nevetett.
-Gyalog csak a boltba,maximum.-mosolyogtam rá.
-Nincs kedved megnézni a házat?
-Melyiket?-nézegettem a várost.
-Az enyémet!-ledöbbentem.Erre most mit kéne mondanom?
-Hát nem is tudom…-intettem a hátunk mögött csókolózó gerlepárra.
-Hé,Britt!-kiáltott felé Jackson.-Elrabolhatom egy kis időre Clarát?
-Mi?-nézett fel.-Persze.-próbálta rendezni a gondolatait-Majd haza vidd,oké?
-Okés.-bólintott Jackson és elindult az ajtóhoz.
-Otthon találkozunk!-intett felém Britt,gyorsan bólintottam majd Jackson után indultam.Nem tudom,hogy most örülnöm kéne-e igazából vagy sírnom…
A házból kiérve Jay leintett egy taxit és bediktálta a címet,perceken belül megérkeztünk.Jay fizetett,elindultunk a ház bejáratához.Nem volt egy luxusvilla,bár tény,hogy a mi lakásunkhoz képest elég nagynak bizonyult.A házba belépve mindenhol szanaszét hevertek a cuccok,nem győztük kikerülni őket,hogy bejussunk a konyhába.-Bocsi a lakótársammal nem vagyunk túl nagy rendszeretőek.
-Azt látom!-mosolyodtam el,tipikus legénylakás.-Ő is fiú?Mármint a lakótársad…
-Igen,Ben –csak egy mosolyt küldtem válaszképpen.-Kérsz valamit inni?-nyitotta ki a hűtő ajtaját.-Mondjuk egy sört?
-Hmm…-pár pillanat alatt végig pörgettem az agyam,hogy ez ma már hanyadik söröm lesz,úgy döntöttem még egy belefér.-Igen,kérek.
Átnyújtott egy üveg sört,a többi helység felé terelt.
-Gyere körbe vezetlek!-elindultunk feltérképezni a ház minden zugát.Miután megnéztünk minden helységet és sikeresen rányitottunk Benre,aki elég elfoglalt volt egy lánnyal,a nappaliban ültünk le beszélgetni.
Jackson behozott egy adag chipset,mire egy cica ugrott ki az asztal alól.
-ÁÁÁ,már nem tudtam hol lehet.-huppant le mellém Jackson.-Clara ő itt Dean,a macskám.
-Szia Dean.-simogattam meg egyik kezemmel,míg a másikkal belenyúltam a chipsbe.-Tudod,mindig megtudsz lepni.-pillantottam felé.
-Nem újdonság.De ezúttal mégis mivel?
-Sose gondoltam volna,hogy cicát tartasz.-rámosolyogtam,Dean pedig kényelmesen befészkelte magát az ölembe.
-Miért is?-méregetett kíváncsian.
-Nem tudom…csak nem néztem volna ki belőled…-mosolyogtam.
-Hát…van ezzel így más is…-vigyorgott,és mintha kicsit közelebb hajolt volna.-Én sem néztem ki belőled sok mindent…-mosolygott.
-Mint például?
-Például,hogy ilyen jó fej vagy!-nevetett.
-Köszi.-nevettem én is.
-Nem nézünk valami filmet?-a tv alatti DVD filmekhez guggolt.-Mit szólnál egy jó kis horrorhoz?
-Hát…igazából…én nem igazán szoktam horror filmeket nézni.-motyogtam.
-Épp itt az ideje elkezdeni!-választotta ki az egyiket,betette és visszahuppant mellém.Az első húsz perc után ráébredtem,hogy miért is nem néztem eddig ilyen filmeket,kezdtem pánikba esni,aztán ahogy a pasi megtámadta benne azt a fiatal lányt eszembe jutott a múltkori este,felpattantam a kanapéról és konyhába rohantam mielőtt újra rám tör a pánikroham.
-Clara!?-szaladt utánam Jackson.-Sajnálom…-állt meg az ajtónál,mikor látta,hogy nem vagyok épp a toppon.-Elfelejtettem,hogy ez van benne…-suttogta.
-Semmi baj.-fordultam felé,mikor valamennyire lehiggadtam.
-Biztos?-jött közelebb.
-Ühhüm.-bólintottam.
-Tényleg sajnálom..-kisimított egy tincset a szememből,majd áthidalta a köztünk lévő apró távolságot is,ajka hirtelen tapadt az enyémre.Pár pillanatig csak meredten álltam,próbáltam felfogni az eseményeket,majd viszonoztam a csókját.Jó pár percig csak élveztük egymás játékát,egy ajtó csapódására eszméltem fel.
-Jay már annyiszor mondtam,hogy ne nyiss be mikor…-elszakadtam Jacksontól és Ben felé intettem.Magukra hagytam őket,hogy megbeszélhessék a dolgot és,hogy megpróbáljak lehiggadni.El sem hiszem,hogy Jackson megcsókolt,én pedig viszonoztam…
Dean ugrott mellém a kanapéra,neki dörgölőzött a karomnak,majd bemászott az ölembe.
-Jó cica vagy.-mosolyogtam és simogatni kezdtem.
-Úgy látszik szeret téged…-huppant le mellém Jackson.Kíváncsian fordultam felé.
-Nem is ismer…-mosolyogtam.
-Az állatok elsőre megérzik,hogy ki hogy viszonyul hozzájuk.Ha most sikítva visonganál,hogy mit keres az öledben,akkor bizonyára ő se szeretne téged…-magyarázta az eddig még számomra nem annyira ismert tényt.-Sose volt házi állatod?
-Anyu allergiás volt az állat szőrre,de Brittnek volt egy kutyusa.
-És nem szeretnél?
-Elakarod adni Deant,vagy micsoda?-nevettem fel.
-Mi?Nem,dehogy.Ő marad!-simított végig cicája feje búbján.-Csak tudod…néha jól esik,ha hozzád dörgölőzik egy szőrcsomó.-nevetett.
-Britt nagyon szeretne egy új kiskutyát,lehet szólok neki,hogy válasszon egyet.-gondolkodtam el.
-Ez jó ötlet!-vigyorgott önelégülten,megjelent Ben és elindult a szobája felé.
-Micsoda témátok van!-csóválta a fejét.
-Ne is törődj vele!-legyintett Jackson,az órára pillantottam.Már hajnal van…
-Lassan mennem kell..-álltam fel egy sóhaj kíséretében.
-Haza viszlek.-állt fel.
-Nem kell,már ittál!Pihenj nyugodtan,majd fogok egy taxit!
-Az már régen volt!-akadékoskodott.Nem engedte,hogy taxit fogjak,így muszáj volt beülnöm mellé a kocsiba.Féltem,hiszen egyrészt bármikor megállíthatnak minket,és még érezhető lesz a szájában az alkohol,másrészt a koncentrációs készségében sem bíztam meg teljesen.
-Köszi.-megkönnyebültem mikor épségben leparkolt a házunk előtt.
-Nincs mit.-velem együtt kiszállt és az ajtó felé kezdett kísérni.
-Jackson!-fordultam vele szembe.-Menj haza taxival,kérlek!Majd holnap visszajössz a kocsiért…-nem tudtam csillapítani magamban a féltést.
-Clara az a sör,már jó pár órája volt!
-Kérlek…-megpróbáltam bevetni a könyörgő boci szemeket,ez mindig bevált.
-Rendben.-sóhajtott.
-Köszönöm.-nyomtam egy apró puszit az arcára.
-Szívesen.-viszonozta a puszit.-Holnap,vagyis hogy ma,majd érte jövök.
-Okés.-mosolyogtam rá.A kezembe nyomta a kocsi kulcsot,majd fogott egy taxit,megvártam míg elhajtanak és besétáltam a házba.A kocsi kulcsát a lakáskulcsommal együtt az asztalomra dobtam és a fürdőbe sétáltam átöltözni.A ház elég csöndes volt,egészen addig míg meg nem hallottam az apró nyögéseket Brittany szobájából.Gondolkoztam,hogy keresek egy füldugót,de az már mégis csak túlzás lenne,így csak befeküdtem a ágyamba és a fejemre húztam a takarót.Az álom hamar utolért,arra eszméltem fel,hogy valaki körülöttem matat.
-Mit csinálsz?-támadtam Brittanyra aki az asztalomon turkált.
-Jézusom!-kapott ijedtében a szívéhez.-A frászt hoztad rám!
-Mit csinálsz?-ültem fel kómásan.
-Jackon itt van,azt mondja a kocsiért jött,a kulcsát keresem.-megmagyarázhatatlan okokból Jackson neve hallatán kipattantam az ágyból.
-Ki böki a szemed!-vettem el a kulcsot az asztalról és elindultam a bejárati ajtó felé.
-Szia.-mosolygott Jackson.
-Hali.-túrtam a hajamba,Jézusom még pizsamában vagyok.-Tessék!-nyújtottam felé a kulcsokat.
-Köszi,bár mondtam Brittnek,hogy ne ébresszen fel ezért.
-Nem direkt ébresztett fel.-magyaráztam.
-Értem.Nos…köszi-rázta meg a kulcsát.-és azt is,hogy nem engedtél még egyszer ittasan vezetni.
-Szívesen.-mosolyogtam rá.Elindult a kocsi felé,de félúton visszafordult.
-Lenne kedved elmenni velem este valahová?
-Hová?-ennyire futotta tőlem meglepődöttségemben.Most komolyan randira hívott?
-Mondjuk mozi?
-De semmi horror!-nevettem.
-Ígérem.-mosolygott.
-Rendben,akkor nagyon szívesen veled tartok.-mosolyogtam.
-Hétre érted jövök.-kacsintott és a kocsijához sétált.

5.rész: Pánikroham

Ehhez a fejezethez csak azt tudom mondani,hogy NO COMMENT! minden magáért beszél. :) Köszönöm az előző részhez a kommentárokat,remélem most is kapok majd!:)

BUMM!!!A szemeim kipattantak amint az edény a földön csattant.Úgy hallom Britt reggelit készít…-sóhajtottam magamban majd visszadőltem.Balra akartam fordulni a telefonomért,de beleütköztem Jacksonba.Jézusom,Jacksonba???Hát ő meg mit keres itt??
BUMM!!Újabb edény landolt a földön,,szerencse,hogy a reggelit nem pohárban kell sütni…
-Így vezeti le a stresszt vagy mi?-ült fel Jackson kómásan.
-Nem,csak reggelit csinál.
-A földön??-nyüszörgött.Egész aranyos volt,a haja egy nagy szénakazalra hasonlított,arca pedig olyan kómás volt,hogy az embernek legszívesebben nevetni támadt kedve.Bár azt hiszem én se festhetek sokkal jobban…
-Ha jó kedve van kicsit bénázik…-magyaráztam.Egy újabb rossz,vagy talán annyira még se rossz tulajdonság Brittről.Utoljára akkor zajólt ennyire,mikor meghívták egy hírességekkel teli rendezvényre,mint elismert énekesnőt.Mindig örültem a boldogságának,de az tény,hogy aludni nem sokat tudtam mellette.
Jay idő közben a fejére húzta a párnát.
-Jackson!?-köszörűltem meg a torkom.
-Hmm?-kukucskált ki a párna alól.Komolyan mondom,mint egy kisfiú…
-Mit keresel itt?
-Tegnap jöttem,nem emlékszel?
-De emlékszem csak…arra nem,hogy itt alszol…
-Óhh-ült fel.-Az úgy volt,hogy…-kezdett bele…-bealudtál miközben az új gitárról áradoztam,Brittany pedig még nem volt itthon így nem volt szívem elmenni.Attól tartottam,hogy talán rosszat álmodsz arról a féregről…
-Óhh..-csak ennyit bírtam kinyögni.Ennyire félt?
-Sajnálom,tudtam,hogy meg kéne kérdeznem…-bűnbánóan nézett rám.
-Nem haragszom.-mosolyodtam el.Oké a helyzet kicsit tényleg fura,de jó célért tette szóval megbocsájtható.-Köszi,hogy aggódtál.
Egy mosollyal válaszolt.Kimásztam az ágyból és elindultam a konyha irányába.
-Jösz reggelizni?-fordultam drága vendégem felé.
-Nem,nem akarom itt rontani a levegőt,inkább indulok hazafele.-mászott ki az ágyból.
-Nem rontod a levegőt…
-Ugyan már!-nevetett.
Kisétáltam a konyhába,Jay pedig bevonult a fürdőszobámba,hogy rendbe szedje a haját.Nem hittem volna,hogy ilyen kényes rá…
-Jó reggelt!-üdvözölt Britt jókedvűen.
-Neked is.-mosolyogtam és már hallottam is az ajtó csapódást.
-Hello.-jelent meg pár pillanat múlva Jay.
-He-hello.-Britt szeme elkerekedett,attól féltem a kezében lévő bögre is a földre kerül így gyorsan kivettem a kezéből.
-Megyek…-nézett felém Jay.
-Okés.-kikísértem Jacksont,a konyhába visszaérve Britt karba font kézzel várt.
-Ez meg mi a fene volt?-kért számon.
-Csak haza ment.-mutattam az ajtóra.
-De egyáltalán mit keresett itt?
-Ülj le!-szóltam rá.A reggeli mellett elmeséltem neki mindent,attól a mocskos féregtől egészen ma reggelig.
-Jézusom!-ez volt az egyetlen szó amit mondott.
-Ez most Jayre ment vagy arra a féregre?-kíváncsian néztem rá.
-Hát ööö…úgy mindkettőre,egyrészt elborzaszt,hogy ilyet tehetnek az emberekkel,másrészt meglepett ez a Jayes dolog…
Képtelen voltam bármit is mondani,talán ilyen helyzetben nincs is rá szükség,csak elmosolyodtam és témát váltottam.
-Na és mi volt azon a randin,amiért Jacksonnak ilyen sokáig kellett rám vigyáznia?-érdeklődtem meg a dolgot ami már eléggé felkeltette a kíváncsiságomat.-A ma reggeli edénydobálásból arra következtetek,hogy valami jó…
-Ahh Istenem annyira édes voooooolt!-ámuldozott.
-Naaaa!Mesélj mááár!-muszáj volt noszogatnom,mert esélyét se láttam,hogy elmondja magától.
-Először vacsiztunk,utána sétálgattunk majd felmentünk hozzá..-nem hagytam,hogy befejezze,gyorsan félbeszakítottam.
-Ujujujjj.Meg volt?-vigyorogtam rá.
-Nem.Ez még csak az első randink volt,egyikünk se akarja elsietni…-magyarázta.
-Jól van,értem én,csak örülök,ha én nem vagyok boldog legalább te legyél az!
-Én boldog vagyok.-küldött felém mosolyt.-És eddig azt hittem te is az vagy…
-Az vagyok persze,de nem minden téren…-suttogtam.
-Anyud?
-Legfőképpen…
-Ajj,gyere ide!-ölelt magához.
-Remélem össze jöttök Bobbyval!-könnyes szemmel mosolyogtam rá.
-Én is.-pirult el halványan.-Egyébként ma este átjön,ha nem gond…
-Szóval szívódjak fel?
-Nem kell,majd elbeszélgetünk a szobámba…
-Hát te tudod,de én szívesen elmegyek…
-Köszönöm,de nem kell.-mosolygott rám.
-Okés.-tudtam le a dolgot ennyivel és nekiláttam a mosogatásnak.
Délelőtt lezuhanyoztam majd Brittany kérésére csináltunk egy nagy adag pizzát.Szerettem mikor együtt ügyködtünk a konyhába,garantálva voltak a nagy nevetések.Bár a remekművünk kinézetre nem hasonlított egy pizzériában kaphatóra,ízre fenomenálisan sikeredett.Délután kedvemre sziesztázhattam,míg Britt kitakarította az egész lakást Bobby látogatása miatt.
Este kilenckor aztán betoppant a felfordulás okozója.Gyorsan a szobámba vonultam,mondván úgyis írnom kell egy újabb adag forgatókönyvet,persze azért fél fülemmel figyeltem a áthalló zajokat.Brttany megkínálta a pizzánkkal Bobbyt,elgondolkodtam…remélem Bobby nem hiszi azt,hogy ráakarjuk sózni a maradékot.Jókedvűen vonultak be Britt szobájába,belemerültem az írásba.Begépeltem pár oldalt,majd a saját regényembe kezdtem el írni.Tizen éves korom óta írtam ezt a regényt,de sose éreztem elég tökéletesnek így mindig átírtam benne részeket.Brittany volt az egyetlen aki tudott erről a kis történetről,bár már ő se olvasta régen.Amint visszaolvastam az utolsó oldalakat szinte csak úgy özönlött belőlem az ihlet.Egészen hajnalig gépeltem.Alighogy végignyúltam az ágyamban és magamra húztam a takarót,mikor kopogtak.
-Bocsi,aludtál?—lépett be Britt.
-Még éppen nem.-sóhajtottam.-Mi a baj?
-Bobby eltört egy poharat… Nincs egy sebtapaszod?
-Úgy látom összeilletek…-felültem és a fiókomból kivettem egy doboznyit.-Tessék.-dobtam felé.
-Köszi.-indult kifele.-És egyébként nem is vagyunk bénák!
-Hát persze,hogy nem… ki mondott ilyet?-vigyorogtam rá.Megforgatta a szemeit és egy jó éjt után magamra hagyott.Szerencsére nem kellett sok idő,hogy az álmok tengerére zuhanjak.

Alig bírtam ki,hogy ne aludjak vissza miután lecsaptam az ébresztőmet.Rendbe szedtem magam és bár kicsit fél kómásan még,de elmentem a stúdióba.
A sminkszobában kerestem menedéket,egész jól elbeszélgettem Kathyvel az egyik sminkessel bár nem büszkélkedhettünk túl sok közös témával.Még vagy 15 perc volt kezdésig,mikor Jackson szinte beesett az ajtón.
-Na végre!-panaszkodott Kathy.-Van fogalmad arról,hogy én időhöz vagyok kötve?
-Én is.-vágódott le a lábam melletti székre.A pulton ülve nézegettem a különböző smink cuccokat.Én pedig még azt hittem,hogy nekem és Brittnek van sok sminkes kellékünk.
-Szia.-vett észre Jackson.
-Hali.-intettem felé,elég furcsa volt,a legtöbb ember ilyenkor a szövegkönyvét fürkészte ő pedig csak nézelődött és beszélgetett a legnagyobb nyugodtsággal.Honnan van ennyi ideje?
-Szabadna megtudnom,hogy merre jártál eddig?-Kathy úgy viselkedett Jacksonnal,mintha a mamája lenne,irigyeltem ezt a jó viszonyt.Nekem nincs egy anyukám se…neki pedig már rögtön kettő is...
-Beth-tel beszélgettem…
A továbbiakban csak fél füllel figyeltem rájuk,sajgott a szívem a féltékenységtől és anya hiányától.Egy újságot lapozgattam figyelem elterelésként.Két perccel a kezdés előtt úgy döntöttem elfoglalom már megszokott helyemet.Jay is hamarosan kész lett,elkezdődött a forgatás.Éppen harmadjára vették fel az egyik jelenetet,mikor lehuppant mellém Beth.
-Hali-mosolygott felém.
-Szia.-pillantottam rá fél szemmel,közben a forgatókönyvet figyeltem.
-Hogy érzed magad?Jay mesélte,hogy mi volt hétvégén…-szinte a vér megállt az ereimben,most,hogy újra eszembe jutott a dolog.Nem mintha az ilyet ellehetne felejteni.
-Megvagyok…-motyogtam,majd a kezemre pillantottam.Az egyetlen testi nyoma annak az estének,a nagy piros folt a karomon,annak a féregnek a szorítása helyén.
-A körülményekhez képest,gondolom…
-Hát igen… nem hagyhatom el magam azért,mert egy mocskos féreg nem tudja másképp kiélni a szexuális vágyait,csak úgy,hogy védtelen lányokat támad meg az utcán.-észre se vettem,hogy egyre idegesebbé kezdek válni.
-Hé,nyugi…-tette kezét a vállamra.
-Nyugi?Még én legyek nyugodt?Az ilyen gerinctelen mocskos barmok miatt tart ott a világ ahol.És tudod,ha akkor Jackson akár csak egy perccel is később jön akkor lehet,hogy engem most a kórházban ápolnának,vagy jobb esetben a pszichiátrián.-a mondandóm végére már teljesen bepörögtem.Elkapott a légszomj és remegtem idegességemben.Azt se vettem észre,hogy leállt miattam a forgatás,csak azt éreztem,hogy hirtelen valaki erősen magához szorít.
-Nyugodj meg Clara!-suttogta Jackson a fülembe.Még mindig egyre nehezebben kapkodtam a levegőt,attól féltem,hogy megfulladok.A torkomhoz kaptam ijedtemben,szólni akartam,hogy segítsenek,hogy hozzanak egy légmaszkot vagy bármit,de egy hang se jött ki a torkomon.Jackson még szorosabban ölelt.
-Clara!Nyugodj meg hallod?Nincs semmibaj!-hangja szinte már parancsolóvá vált.Mondani akartam,szólni neki,hogy igenis gond van,hisz nem kapok levegőt,de aztán lassan kezdtek tudatosulni bennem a dolgok.-Miről beszélgettetek?-hallottam ahogy Jay idegesen kérdezi Betht.
-A szombat estéről…-a mondat végére teljesen elhalkult.Nem tudom,hogy Jackson haragjától félt-e vagy csak szégyellte magát,de biztosan éreztem,hogy valamiért bűntudata van.Jackson pólójába fúrtam az arcom és lassan egyre több levegő áradt be a tüdőmbe.
-Sajnálom.-folytak végig a könnyek az arcomon,eláztatva a pólóját.
-Nincs mit,most jött ki rajtad a sokk.-engedett a szorításomon.-Jobb?-emelte meg az arcom.
-Ühhüm.-bólintottam.-Köszi.
-Szívesen.-simított ki egy tincset a szememből.
-Sajnálom.-fordultam a többiek felé.-Én nem akartam,hogy…
-Clara!Ne magyarázkodj!Mindannyian hallottuk,hogy mi volt szombaton!-méregetett aggódva Paul.
Jacsksonra néztem,de ő Beth felé bólintott,aki elszégyellve méregette a földet.Nagy szája van,szó se róla.
-Elkísérnél a mosdóba?-fordultam Beth felé.Egyrészt beszélni akartam vele,hogy nem haragszok rá,másrészt még nem éreztem elég biztosnak magam így szükségem volt valaki támogatására.
-Persze,-olyan gyorsan pattant fel,mintha ágyúból lőnék ki.A mosdóhoz menet legalább ezerszer bocsánatot kért mindenért,és addig nem nyugodott míg bele nem egyeztem,hogy jóvátehesse a dolgokat,elmegyek vele szórakozni.Bár eléggé ellenemre volt a dolog,de miután közölte,hogy az egyik barátnőjénél lesz és szigorúan balhé mentes úgy döntöttem talán beleegyezhetek.Az biztos,hogy akármilyen rossz legyen is a buli nem fogok egyedül elkószálni…