4.rész: Érdekes este

Na itt a következő rész,amiben elég sok minden történik :) Kicsit roszul esett,hogy az előző részhez csak egy ember írt,de végülis nem várhatom el.Azért köszönöm,mindenkinek aki olvas!:)Jó olvasást a részhez,remélem tetszeni fog! ;)

Másnap kora reggel már a stúdióban tébláboltam,mindenki fel-alá rohangált és próbálta megtalálni a helyét.A saját forgatókönyv példányommal próbáltam meg egy kis menedéket keresni,hogy újra fellapozhassam,hiszen én gondolatban már előrébb jártam.Beléptem az egyik ajtón át a sminkszobába,ezt a helyet eddig még csak üresen láttam,de most itt is állt a bál.
Éppen fordultam volna ki az ajtón,mikor egy szőke lányba ütköztem.
-Óh,bocsi.-néztem rá,olyan ismerős volt a tekintete..
-Semmibaj.-küldött felém egy mosolyt.-Elizabeth vagyok,Elizabeth Stepin.
-Te vagy Paul lánya?-az állam majdnem leesett a helyéről.Ez a kicsit alacsony,ugyanakkor nagyon szép lány lenne Paul lánya?Martin titkos barátnője?
-Én volnék!-tett egy pukedlihez hasonló mozdulatot,mindketten felnevettünk.
-Clara Makenzie.-kezet fogtunk.-Én vagyok az…
-Az új forgatókönyv író.-fejezte be mondatomat.-Már sokat hallottam rólad!-sokat sejtető mosolyt küldött felém,nem tudtam mire vélni.Azt se értettem Paul minek mesélt rólam otthon,ezt a sokat sejtető mosolyt Elizabeth arcán azonban még annyira se tudtam helyre tenni.
-Beth!-Jackson arca kissé rémültté vált mikor meglátott minket.Felénk sietett,majd megölelgette Betht.
-Szia Jay!-nyomott egy puszit Jackson arcára.Úgy láttam elég jó viszonyban vannak..
-Gyere!-húzta maga után Betht a sminkszobába.
Innentől a forgatás kezdetéig elválaszthatatlanok voltak.Beth leült mellém míg a  jeleneteket vettük fel,Martint figyelte hogy irányította az embereket.A forgatókönyvet követtem a pillantásommal,egyszer csak eszembe jutott valami.talán…talán Jackson azért nem boldog,mert szerelmes Bethbe!Hát persze!
Büszkén elmosolyodtam,megfejtettem Jackson titkát…
A forgatás szüneteiben őket lestem,látszott rajtuk,hogy ezer éve ismerik egymást,de Beth fél szemével mindig Martint leste.Egész délután ezen gondolkoztam,szóval Jackson szerelmes..
A hét többi napján is megjelent Beth,hogy végig nézze a forgatást.Éreztem,hogy sokkal inkább Martint akarja látni,de nem akartam a tudtára adni,hogy már előttem sem titok a magánélete.A hét közepén Paul bejelentette,hogy annak örömére,hogy újrakezdődött a forgatás szombaton tartunk egy kisebb stáb bulit.
Bár nem repestem az ötlettől,végül meggyőzött,hogy én is menjek el.
Szombaton Brittel egymást készítettük fel az estére,ő segített,hogy jól fessek a stábbulin én pedig segítettem neki,hogy a szokottnál is gyönyörűbben fessen a Bobbyval közös első randiján.Egész héten sms-eztek és telefonálta,most pedig végre túl lesznek az első randin is.Nagyon örültem neki,mert életemben először Brittanyt olyan boldognak,mint most.
Hét után pár perccel Britt kitett a kibérelt szórakozóhely előtt,alighogy besétáltam Paulba botlottam.
-Szia kislány!-ölelgetett meg.Jócskán lehetett már benne ital,sose láttam még ilyennek.
-Szia.-viszonoztam az ölelését.
-Örülök,hogy eljöttél!
-Örülök,hogy rábeszéltél!-küldtem felé egy mosolyt.
-Ennek örömére….táncoljunk!-húzott be a parkett közepére.
-Ne Paul!-ellenkeztem,de ő nem igazán adott erre lehetőséget.Kaptam egy pohár koktélt és azt szűrcsölgettem,miközben Paul levágott előttem egy Michael Jacksonos táncot.Szintem feküdtem a nevetéstől,mikor lassult a zene,letettem a poharam és Paullal közösen kezdtünk ringatózni a zenére,pár perc múlva megjelent Martin és lekért.
Martin Paullal ellentétben remek partnernek bizonyult,annyit táncoltunk,hogy le kellett ülnöm,mert megfájdult a bokám a magas sarkúmban.A tömeg és a hőség egyre nagyobb lett a teremben,éreztem,hogy hasogatni kezd a fejem.Felkaptam  a kabátom és kimentem a szórakozóhely elé levegőzni.Nekidőltem a falnak és úgy figyeltem a csillagokat,elindultam egy kicsit sétálni a szórakozóhely környékén,bár ez nem bizonyult túl jó ötletnek.Egy sikátor szerű hely előtt sétáltam el,mikor valaki elkapott hátulról és a falhoz szorított.A sötétben nem nagyon láttam az arcát,csak azt éreztem,hogy erővel próbál megszabadítani a ruháimtól,közben pedig végig tapogatni minden lehetséges helyen.
-Engedj e!-próbáltam ellökni magamtól,megszorította a csuklómat.
-Maradj nyugton és akkor hamarabb túl leszel rajta!-kezdte el csókolgatni a nyakam,benyúlt egyik kezével  a ruhám alá és elindult felfelé.
-Azonnal eressz el!-kiabáltam,már a könnyek is özönlöttek a szememből.-Segítség!-kiabáltam,egy hatalmas pofonnal jutalmazott.A földre rogytam,megfogta a hajam és annál fogva rántott fel a földről.
-Maradj csendben!-szólt rám.
-Eressz el!-zokogtam.Egyszer szabaduljak innen,az biztos,hogy elkezdek edzeni,hogy megvédhessem magam az ilyen mocskokkal szemben.
Ismét neki lökött a falnak,éreztem,hogy itt a vég,nem tehetek már semmit.Ekkor hallottam meg az utolsó reményem.
-Hé!-hallottam meg Jackson hangját.Felé kaptam a fejem és életemben először térdre borultam volna előtte,amiért most jókor időzített.-Engedd el!
-Miért,ha nem?-egy kézzel nyomott a falnak,testével pedig Jackson felé fordult.
-Akkor azt nagyon csúnyán megbánod!-már alig pár centire állt tőle.Elnyomta a csikkjét és a srácra meredt.Szó se róla ő lehet a világ egyik legjobb színésze,az arcára olyan magabiztosság ült ki,amitől még én is elhittem,hogy képes lenne belemenni egy bunyóba.
-Komolyan azt hiszed,hogy félek tőled?-végigmérte Jacksont aki lehet,hogy vékonynak tűnt mellette,de úgy tűnt határozottan fölényérzete van.
Az alak felém fordult és újra végighúzta a testemen a kezét.Remegni kezdtem Jackson pedig neki ugrott.
Sokkos állapotba kerültem,a falnál álltam ledermedve.Jackson az orrából folyó vért törölgette,miközben megállt mellettem.
-Gyere,menjünk!-megfogta a karomat és maga után kezdett húzni.Az alak elkezdett feltápászkodni a földről,mi pedig a szórakozóhely irányába szaladtunk.
-Menjünk be!-tolt az ajtó irányába.
-Ne!-zokogtam.
Pár pillanatig méregetett,hogy most akkor mit is tegyünk,majd a kocsijához húzott.Beültünk és mindketten próbáltunk lehiggadni.
-Köszönöm.-szipogtam.
-Szívesen.-fordult felém.-Hogy  érzed magad?-simított ki egy tincset az arcomból.
-Azt hiszem még elég sokkos állapotban vagyok…-motyogtam.-És te?
-Kutyabajom…
-Azt látom!-előkaptam pár papír zsebkendőt a táskámból és az orrára szorítottam.-Nagyon megijedtem,mikor neki estél!-vallottam be gondolataimat.-Nem hittem,hogy ilyen erős vagy!Azt hittem,színész lévén csak eljátszod…
-Bevallom egy kicsit tényleg rájátszottam.-mosolyodott el halványan.-De a lényeg,hogy megúsztuk!Ugye?
Talán én vagyok paranoiás,de ebbe az ’’ugye’’ szóba éreztem egy afféle kíváncsiságot is,hogy pontosan mit tett velem az a pasas.
-Igen…-mondtam ki remegő hanggal.Megborzongtam,ha csak eszembe jutott a dolog.-Hála neked…-lehajtott fejjel meredtem előre.Közben elállt az orra vére,félre dobta a zsepiket,hogy majd kidobja és bekapcsolta a fűtést.
-Biztos ne menjünk be?-biccentett a szórakozóhely felé.
-Ühhüm..-bólintott.-Inkább…öhm…megtennéd,hogy hazaviszel?-tudtam,hogy azok után,hogy megmentett elég bunkó dolog még szívességet is kérni,de reménykedtem benne,hogy megért.
-Persze.-nem laktunk messze,de most még rövidebbnek tűnt az az idő amíg a házunk elé ért.
A ház teljesen sötét volt,nem tudtam,hogy Brittany alszik-e vagy még haza se ért,de mindenesetre félve szálltam ki a kocsiból.
-Köszi,mindent.-szóltam még vissza Jackson felé.
-Szívesen.
Jay megvárta míg besétáltam a házba,csak utána hajtott el.Felkapcsoltam a lámpát,minden úgy volt ahogy hagytam,tehát Britt még nem ért haza.Részben örültem,hisz ez azt jelenti,hogy jól megy a randi,de ugyanakkor rémült is voltam.Azt hiszem nincs annál borzalmasabb,mint mikor az ember már a saját lakásában is fél egyedül.
Jó fél órára bevonultam a zuhany alá,leakartam mosni annak a mocsoknak minden érintését magamról.A pólómhoz nyúltam,amikor zajt hallottam a lakásból.Megijedtem…Semmi baj..biztosan csak Brittany az mondogattam,majd elindultam,hogy megbizonyosodjak arról tényleg ő-e.
Kinyitottam a szobám ajtaját mikor megjelent előttem egy férfi alak.Felsikítottam.

-Hé-hé nyugi!Én vagyok az!-csitított Jay.
-Jackson!?Jézusom,a frászt hoztad rám!Hogy jutottál be?
-Legközelebb be kéne zárnod az ajtót!-lóbálta előttem a kulcscsomómat.
-Jézusom,totál szét vagyok esve…-dobtam a kulcsokat az asztalra,Jackson végig mért a mozdulat közben nekem pedig leesett,hogy egy szál törölközőben vagyok.-Fél perc!-intettem neki,majd beslisszoltam a fürdőbe és magamra kaptam az alváshoz hordott pólóm és nadrágom.
-És te miért jöttél vissza?-sétáltam vissza a szobámba.
-Őszintén?-pillantott fel miután végig nézett az asztalomon.
-Természetesen!
-Aggódtam.-ült le az ágy szélére.
-Miért?-értetlenül nézhettem rá,mire halványan elmosolyodott.
-Miattad!Nem voltál túl jó színben mikor kiszálltál a kocsiból…
-Jól vagyok csak…csak…-kerestem a megfelelő szót a jelenlegi állapotomra,de nem voltam biztos abban,hogy van ilyen.
-Besokaltál?
-Igen,azt hiszem ez egy jó szó rá.-leültem mellé,arcomat a tenyerembe temettem.-Bele se merek gondolni mi lett volna,ha pár perccel később érkezel.-suttogtam.
 -Ne gondolkozz ezen!Mostmár biztonságban vagy és ez a lényeg!-nyugtatgatott.
Mikor sikerült egy kicsit lenyugodnom feljebb csúsztam az ágyon,Jackson pedig velem szemben ült,így beszélgettünk.
-Tudod,nem is vagy olyan bunkó…-motyogtam fülig pirulva.
-És te sem vagy olyan dilinyós…-vigyorgott rám.
-Azt gondoltad rólam,hogy dilinyós vagyok?-azt hittem behalok.Hát nagyszerű…
-Neem…csak egy kicsit…-lehajtotta a fejét megbánást tanusítva,de láttam,hogy képtelen visszafojtani mosolyát.
-De miért?-hangomból hallhatta,hogy elszomorított kicsit,aggódva pillantott fel.
-Őszintén?Fogalmam sincs!Talán csak meglepett mikor visszaszóltál..-magyarázta.
-Sajnálom.Nagyon ideges voltam…attól féltem,hogy  Paul kirúg azért,mert neked nem tetszik.-magyaráztam.
-Hidd el,ha fizetnék neki se tenné meg!Örül,hogy talált végre valakit,aki tehetséges.
-Tehetséges vagyok?
-Gondolom..-mosolyodott el.
-Na kösz.Csak gondolod?-tetettem durcáskodást.
-Hát…így jobban belegondolva…lehet,hogy nem gondoltam át eléggé…-mosolygott.
-Menj a fenébe Jackson Rathbone!-vágtam hozzá egy párnát.Felnevetett.

Bár kicsit furcsa volt a hirtelen hangulatváltás,hisz pár perce még legszívesebben halálra bőgtem volna magam,Jackson mellett mégis képes voltam jobb kedvre derűlni.A sírás minden bizonnyal majd csak akkor fog utolérni,mikor ismét magamra maradok.
-Jól van,jól van elismerem tehetséges vagy.
-Hmmm.Na így már sokkal jobb!-dőltem hátra karba font kézzel.
-Tudod,most azt kéne mondanod,hogy ’te is tehetséges vagy Jackson’-szólalt meg pár perc után.
-Miben is?-húztam az agyát.
-Lássuk csak…mondjuk kezdhetnéd ott,hogy fantasztikus színész vagyok,folytathatnád azzal,hogy istenien gitározok,végezetül pedig megemlíthetnéd azt is,hogy állati jó hangom van!-sorolta fel  a tulajdonságait.
-És persze egy cseppet sem vagy egoista.-csóváltam a fejem.
-Így,ahogy mondod!-ismét elmosolyodott.
-Mióta zenélsz?-törtem meg  a pár percre beállt csöndet.
-Már magam sem tudom…régóta…
-És szeretsz a zenekarodban énekelni?-jött a következő kérdésem.
-Persze.-úgy nézett rám,mintha elsiklottam volna egy egyértelmű tény felett.-Nem véletlenül állunk fent már évek óta.
-Hát jó,de vannak olyan zenekarok,amik nem annyira összeszokottak,csak úgy vannak…-motyogtam.
-Elég ritkák…
-De vannak,és ez a fontos!-vágtam rá,elnevettük magunkat.
-Jól van,ez tényleg fontos!-adta meg magát.
-Nincs esélyed…-sunyi vigyort küldtem felé.
-Csak hiszed!-mosolygott.
-Éééés melyiket szereted jobban,a színészetet vagy a zenélést?
-Főállásban színész vagyok!-büszkélkedett.-A zene csak hobbi.
-Hmmm.Jó neked!Nekem nincs ilyen hobbim…
-És az írás?-kíváncsian nézett rám.
-Az írás a munkám…oké,ha időm engedi írok mást is,de mikor mindig azon agyalok,hogy mit mivel folytassak és azt,hogy írjam le,akkor az már egy idő után nem jelent megnyugvást.-magyaráztam.
-Akkor miért nem csinálsz valami újdonságot?Nem kéne mindennap csak néha-néha,de akkor érd el,hogy teljesen nyugodttá válj!-tanácsolta.
-De mégis mit?
-Miért nem zenélgetsz a barátnőddel?-érdeklődött.
-Azt hiszem mindenkinek jobb,ha én csak hallgatom a zenét.-sütöttem le a szemem.
-Nem tudhatod…
-Hidd el Jackson,hogy nagyon jól tudom…-hangom egyre halkabb lett.Ez már kezdett belefolyni abba az intim szférámba amit nem hiszem,hogy már az első normálisabb beszélgetésünk alkalmával megakartam osztani Jacksonnal.-A zenélést inkább meghagyom Brittnek.
-Rendben.-láttam a szemében,hogy még mondani akarna valamit,de inkább magában tartja.-Apropó Brittany,ő főállású zenész,nem?
-De..
-És,hogy megy neki?Sok fellépése van?-kíváncsiskodott.
-Hát…nem panaszkodhat.-mosolyogtam.Büszke voltam arra,hogy a barátnőmnek ilyen sikerei vannak.-És nektek sok fellépésetek van?
-Hát akad…-mosolygott.-Bár most,hogy újra kezdődtek a forgatások kevesebb időm és energiám lesz rájuk.-magyarázta.
-Apropó forgatás…-jutott eszembe egy eddig még érintetlen téma.-Martin és Beth…szóval…rohadt jól titkolják…
-Muszáj nekik!-sóhajtott.-Ha kiderülne Paul kinyírná őket!
-Attól tartok,hogy ez előbb vagy utóbb,de be fog következni.-motyogtam.
-Tudom,és féltem is tőle Betht.
-Félted?-szóval egyre biztosabb…
-Igen,tudod Beth amióta csak ismerem olyan,mintha a kishúgom lenne..-kishúg??Szóval akkor nem szerelmes belé?Vagy csak nekem mondja ezt?Esélyem se lett volna esetleg kérdezni,megszólalt a telefonja.Nem igazán tudhatta ki az,mert elég hivatalos hangon vette fel,telefonálás közbe mászkálni kezdett a szobába én pedig lejjebb csúsztam az ágyban és ásítottam egyet.Írtó fáradt voltam,de nem akartam szólni Jacksonnak,örültem,hogy itt van és beszélgetünk.Addig se jutott eszembe,hogy mi történt ma este…
Jay egy jó húsz percig telefonált,mikor végre kinyomta és lehuppant mellém a szememet már alig bírtam nyitva tartani.
-Bocsi az egyik zenebolt tulajdonosa volt az.Végre érkezett egy darab abból a gitárból amelyre már hetek óta várok,csak sajnos más is igényt tart rá.-magyarázta.
-Ühhüm,az szar…-motyogtam a párnámból.
-De nem fogom hagyni magam!Tudod ez a gitár állati jó…-hallottam a hangját,de már egyre kevésbé jutott el a tudatomig.Arra még emlékszek,hogy elkezdte részletezni a gitár tulajdonságait,aztán teljesen sötétség.