6.rész: Csók

Sziasztok!Úgy gondolom a cím sok mindent elárul,de ugyanakkor még sem. :) Remélem tetszeni fog ez a rész is.Köszönöm az előző részhez a komikat,ehhez is várok!:) Nos, nincs is több hozzáfűznivalóm.Jó olvasást!

Szombat estére esett a buli napja,az utóbbi napokban próbáltam egyre több kifogást kitalálni amivel le mondhattam,de miután Britt felajánlotta,hogy,ha Beth beleegyezik ők elkísérnek Bobbyval,már rohantam is Beth engedélyét kérni.Britt és Bobby most már hivatalosan is egy  pár,legalábbis minden jel erre utal.Minden nap találkoztam,emellett ha nincsenek együtt is percenként tartják a kapcsolatot.Néha kezdem azt hinni,hogy ez a dolog kezd betegessé válni,ám látom barátnőm szemében a csillogást és ez örömmel tölt el.Bobby egyébként tényleg remek srác,egyik ittléte alatt sokat beszélgettünk hármasban és nagyon megkedveltem.
A bulira eszem ágában sem volt túlságosan is kiöltözni,egy farmernadrágot vettem fel egy egyszerű fehér toppal.Brittany és Bobby tudat alatt összeöltöztek,mindkettő egy kockás inggel dobta meg a szerelését.Nem bírtam visszafojtani a mosolyom,mikor Bobby megérkezett.
Mivel egyikünk sem igazán kívánta egy korty alkohol nélkül megúszni a bulit,így taxival mentünk,Bobbynak megengedtem,hogy nálunk aludjon,persze csak szigorúan aludjon.Britt jót nevetett…nem mintha sok beleszólásom lenne…és igazából nem is akarok beleszólni,örülök,ha boldogok és csak ez a lényeg.
A zene már a ház előtt állva is hangos volt,mikor beléptünk viszont egyenesen üvöltött.Leültünk az egyik asztalhoz iszogatni egy kicsit,később megjelent Beth és Martin is.
-Sziasztok!-mosolyogtak.
-Hali.-mosolyogtam rájuk,majd bemutattam mindenkinek mindenkit.
Úgy láttam aránylag hamar sikerült megtalálniuk a közös hangot,én leginkább csak a háttérből figyeltem mindent,míg meg nem jelent Jackson.
-Sziasztok.-ült le mellém.
-Szia.-mosolyogtam rá.A hétfői incidens óta egyre jobban éreztem,hogy megnyugvást jelent a társaságában lenni.Jackson is rendelt magának italt,a többiek egyre jobban kezdtek felönteni a garatra,majd benyomtak egy lassú,romantikus számot és Bethék elvonultak táncolni.Bobbyék bár ott maradtak,egymás szájával voltak lefoglalva.
-Úgy látom ketten maradtunk!-adtam hangot a gondolataimnak.
-Úgy néz ki.-mosolygott rám.-Mit szólnál,ha keresnénk valami nyugisabb helyet?Ettől a zenétől a hideg kiráz…
-Okés.-felálltunk és Jackson elindult fel a lépcsőn.Nagyon jártas lehetett a házban,céltudatosan menetelt egészen egy ajtóig.Hagyta,hogy én nyissam ki,a tetőre vezetett,elképesztően gyönyörű látvány tárult elém.Los Angeles meseszépen festett az éjszakában.

-Ez elképesztő!-ámuldoztam.
Jay hagyta,hogy kigyönyörködjem magam,leült és csak nézelődött.
-Én is ilyen házat szeretnék majd egyszer,ahonnan látni a leggyönyörűbb Los Angelest.-ültem le mellé.
Csak egy mosolyt küldött válaszként.
-Hogy érzed magad?
-Megvagyok.-vontam meg a vállam.
-Aggódtam érted…-motyogta.-Én még csak a tv-ben láttam ilyen pánikrohamot,onnan tudtam azt is,hogy erősen kell szorítani magunkhoz az illetőt,hogy lehiggadjon.-magyarázta el.
-Sosem történt még velem ilyesmi…-sütöttem le a szemem,elszégyelltem magam,na nem mintha önszántamból csináltam volna a pánikrohamomat.-Én csak…akkor jött ki rajtam…-suttogtam,
-Tudom.-ölelt meg.-Clara..-tolt el magától,hogy a szemembe nézhessen.Ígérd meg,hogy nem mész egyedül semerre sem!
-Még a stúdióba se?-mosolyodtam el halványan,aranyos,hogy ennyire félt.
-Talán oda…-nevetett.
Pár percig csak csöndben ültünk,több ezer kérdés cikázott a fejemben,kiválasztottam egyet és azt kérdeztem meg.
-Miért lettél színész?-elmosolyodott a kérdésemen.
-Valószínűleg azért,amiért te forgatókönyvet írsz,ez az amit szeretek csinálni.
-Jó de,hogy jött az ötlet,hogy színész legyél?-kíváncsiskodtam tovább.
-Tudod,apám munkája miatt rengeteg helyen megfordultunk gyerekkoromban.Ezért születtem Szingapúrban…-meghallva egy érdekes információt félbeszakítottam.
-Szingapúrban születtél?-csodálkoztam,ő csak bólintott.-Tök jó!
-Hát annyira nem volt az…megszámolni sem tudom,hány helyen jártam kiskoromban.Végül aztán Texasban telepedtünk le.Én még iskolás voltam és elég sok minden érdekelt akkoriban..Több sportot is kipróbáltam,valamint a színtársulatba is beléptem.Akkor jött a zenélés is.-nevetett.-Pár év után biztosra tudtam,hogy engem ez a kettő érdekel igazán,Sokáig jelentkezni akartam a Skót Királyi Dráma- és Zeneakadémiára,de aztán úgy döntöttem ide költözök és megpróbálok betörni a filmiparba.Sose gondoltam volna,hogy sikerülni is fog…-észre se vettem,hogy befejezte a mondandóját,csak mikor egy kíváncsi szempárral találtam szemben magam.
-Akkor szerencsésnek mondhatod magad…-mosolyogtam felé halványan.
-Hát annak talán nem…Na és te?
-Én?
-Te,hogy terelődtél a forgatókönyv írás pályájára?-kíváncsiskodott.
-Nos…-összeszedtem minden energiámat és belekezdtem.-14 éves koromban meghalt az anyukám-láttam az arcán a döbbenetet de folytattam mielőtt közbevághatott volna.-Britt anyukája és az én anyukám,már gyerek koruk óta barátnők voltak,ezért Brittékhez kerültem,anya halála után.Teljesen magamba fordultam,egész nap csak olvastam,egyik könyvet a másik után,végül elkezdtem írni a saját történetemet,Ez volt az egyetlen módszer,hogy kiadjam magamból a fájdalmat.Britt később elolvasta és megmutatta az apukájának a történetet,tudtam,hogy az írás érdekel igazán,de ők csak megerősítettek ebben.-láttam ahogy szépen lassan minden információt feldogoz és beindulnak az agytekervényei.
-És miért pont a forgatókönyvek írását választottad?-félre biccentette a fejét és kíváncsian meresztgette a szemét.
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.-Ezt találtam izgalmasnak.-mosolyodtam el.
-Egyébként…-úgy láttam mereng egy sort a kérdés előtt,de végül feltette.-mi van az apukáddal?Miért nem hozzá költöztél miután anyukád….?-úgy láttam fél attól,hogy kimondja előttem anya halálát.
-Én…szóval…nem tudom,hogy ki az apám…-suttogtam.
-Az meg,hogy lehet?
-Elhagyta anyut,amint megtudta,hogy állapotos.Anya persze védte őt,hogy fiatalok voltak és apám egyre feljebb tört a munkájában és nem akarta feladni értem,de szerintem egyszerűen csak egy féreg,aki képtelen arra,hogy felelősséget vállaljon azért amit tett…-a hangomból érezhette az undort,ami mindig előjön,ha az apám kerül szóba.Legszívesebben szemen köpném azt az embert…
-És..fogalmad sincs,hogy ki lehet?
-A-a.-ráztam hevesen a fejem.-Anyu csak annyit mesélt,hogy ügyvéd.
-Értem.-motyogta.
A hátunk mögött kicsapódott az ajtó,Britt és Bobby hevesen csókolózva,valószínűleg jó pár üveg pia után,támolygott ki az ajtón.Nem vettek észre minket,túlságosan elvoltak foglalva egymással,Jacksonra pillantottam,mosolyogva fordítottunk hátat a szerelmeseknek.
-Te merre laksz?-jutott eszembe a kérdés,szememmel a város fürkésztem.Imádtam Los Angelest!
Feltápászkodott és mellém állt.
-Abban az utcában!-mutatott egy nem is olyan messzi utcára,ami mindenesetre elég hosszúnak látszott.
-Az nincs messze.-állapítottam meg.
-Azért gyalog ne vedd célba!-nevetett.
-Gyalog csak a boltba,maximum.-mosolyogtam rá.
-Nincs kedved megnézni a házat?
-Melyiket?-nézegettem a várost.
-Az enyémet!-ledöbbentem.Erre most mit kéne mondanom?
-Hát nem is tudom…-intettem a hátunk mögött csókolózó gerlepárra.
-Hé,Britt!-kiáltott felé Jackson.-Elrabolhatom egy kis időre Clarát?
-Mi?-nézett fel.-Persze.-próbálta rendezni a gondolatait-Majd haza vidd,oké?
-Okés.-bólintott Jackson és elindult az ajtóhoz.
-Otthon találkozunk!-intett felém Britt,gyorsan bólintottam majd Jackson után indultam.Nem tudom,hogy most örülnöm kéne-e igazából vagy sírnom…
A házból kiérve Jay leintett egy taxit és bediktálta a címet,perceken belül megérkeztünk.Jay fizetett,elindultunk a ház bejáratához.Nem volt egy luxusvilla,bár tény,hogy a mi lakásunkhoz képest elég nagynak bizonyult.A házba belépve mindenhol szanaszét hevertek a cuccok,nem győztük kikerülni őket,hogy bejussunk a konyhába.-Bocsi a lakótársammal nem vagyunk túl nagy rendszeretőek.
-Azt látom!-mosolyodtam el,tipikus legénylakás.-Ő is fiú?Mármint a lakótársad…
-Igen,Ben –csak egy mosolyt küldtem válaszképpen.-Kérsz valamit inni?-nyitotta ki a hűtő ajtaját.-Mondjuk egy sört?
-Hmm…-pár pillanat alatt végig pörgettem az agyam,hogy ez ma már hanyadik söröm lesz,úgy döntöttem még egy belefér.-Igen,kérek.
Átnyújtott egy üveg sört,a többi helység felé terelt.
-Gyere körbe vezetlek!-elindultunk feltérképezni a ház minden zugát.Miután megnéztünk minden helységet és sikeresen rányitottunk Benre,aki elég elfoglalt volt egy lánnyal,a nappaliban ültünk le beszélgetni.
Jackson behozott egy adag chipset,mire egy cica ugrott ki az asztal alól.
-ÁÁÁ,már nem tudtam hol lehet.-huppant le mellém Jackson.-Clara ő itt Dean,a macskám.
-Szia Dean.-simogattam meg egyik kezemmel,míg a másikkal belenyúltam a chipsbe.-Tudod,mindig megtudsz lepni.-pillantottam felé.
-Nem újdonság.De ezúttal mégis mivel?
-Sose gondoltam volna,hogy cicát tartasz.-rámosolyogtam,Dean pedig kényelmesen befészkelte magát az ölembe.
-Miért is?-méregetett kíváncsian.
-Nem tudom…csak nem néztem volna ki belőled…-mosolyogtam.
-Hát…van ezzel így más is…-vigyorgott,és mintha kicsit közelebb hajolt volna.-Én sem néztem ki belőled sok mindent…-mosolygott.
-Mint például?
-Például,hogy ilyen jó fej vagy!-nevetett.
-Köszi.-nevettem én is.
-Nem nézünk valami filmet?-a tv alatti DVD filmekhez guggolt.-Mit szólnál egy jó kis horrorhoz?
-Hát…igazából…én nem igazán szoktam horror filmeket nézni.-motyogtam.
-Épp itt az ideje elkezdeni!-választotta ki az egyiket,betette és visszahuppant mellém.Az első húsz perc után ráébredtem,hogy miért is nem néztem eddig ilyen filmeket,kezdtem pánikba esni,aztán ahogy a pasi megtámadta benne azt a fiatal lányt eszembe jutott a múltkori este,felpattantam a kanapéról és konyhába rohantam mielőtt újra rám tör a pánikroham.
-Clara!?-szaladt utánam Jackson.-Sajnálom…-állt meg az ajtónál,mikor látta,hogy nem vagyok épp a toppon.-Elfelejtettem,hogy ez van benne…-suttogta.
-Semmi baj.-fordultam felé,mikor valamennyire lehiggadtam.
-Biztos?-jött közelebb.
-Ühhüm.-bólintottam.
-Tényleg sajnálom..-kisimított egy tincset a szememből,majd áthidalta a köztünk lévő apró távolságot is,ajka hirtelen tapadt az enyémre.Pár pillanatig csak meredten álltam,próbáltam felfogni az eseményeket,majd viszonoztam a csókját.Jó pár percig csak élveztük egymás játékát,egy ajtó csapódására eszméltem fel.
-Jay már annyiszor mondtam,hogy ne nyiss be mikor…-elszakadtam Jacksontól és Ben felé intettem.Magukra hagytam őket,hogy megbeszélhessék a dolgot és,hogy megpróbáljak lehiggadni.El sem hiszem,hogy Jackson megcsókolt,én pedig viszonoztam…
Dean ugrott mellém a kanapéra,neki dörgölőzött a karomnak,majd bemászott az ölembe.
-Jó cica vagy.-mosolyogtam és simogatni kezdtem.
-Úgy látszik szeret téged…-huppant le mellém Jackson.Kíváncsian fordultam felé.
-Nem is ismer…-mosolyogtam.
-Az állatok elsőre megérzik,hogy ki hogy viszonyul hozzájuk.Ha most sikítva visonganál,hogy mit keres az öledben,akkor bizonyára ő se szeretne téged…-magyarázta az eddig még számomra nem annyira ismert tényt.-Sose volt házi állatod?
-Anyu allergiás volt az állat szőrre,de Brittnek volt egy kutyusa.
-És nem szeretnél?
-Elakarod adni Deant,vagy micsoda?-nevettem fel.
-Mi?Nem,dehogy.Ő marad!-simított végig cicája feje búbján.-Csak tudod…néha jól esik,ha hozzád dörgölőzik egy szőrcsomó.-nevetett.
-Britt nagyon szeretne egy új kiskutyát,lehet szólok neki,hogy válasszon egyet.-gondolkodtam el.
-Ez jó ötlet!-vigyorgott önelégülten,megjelent Ben és elindult a szobája felé.
-Micsoda témátok van!-csóválta a fejét.
-Ne is törődj vele!-legyintett Jackson,az órára pillantottam.Már hajnal van…
-Lassan mennem kell..-álltam fel egy sóhaj kíséretében.
-Haza viszlek.-állt fel.
-Nem kell,már ittál!Pihenj nyugodtan,majd fogok egy taxit!
-Az már régen volt!-akadékoskodott.Nem engedte,hogy taxit fogjak,így muszáj volt beülnöm mellé a kocsiba.Féltem,hiszen egyrészt bármikor megállíthatnak minket,és még érezhető lesz a szájában az alkohol,másrészt a koncentrációs készségében sem bíztam meg teljesen.
-Köszi.-megkönnyebültem mikor épségben leparkolt a házunk előtt.
-Nincs mit.-velem együtt kiszállt és az ajtó felé kezdett kísérni.
-Jackson!-fordultam vele szembe.-Menj haza taxival,kérlek!Majd holnap visszajössz a kocsiért…-nem tudtam csillapítani magamban a féltést.
-Clara az a sör,már jó pár órája volt!
-Kérlek…-megpróbáltam bevetni a könyörgő boci szemeket,ez mindig bevált.
-Rendben.-sóhajtott.
-Köszönöm.-nyomtam egy apró puszit az arcára.
-Szívesen.-viszonozta a puszit.-Holnap,vagyis hogy ma,majd érte jövök.
-Okés.-mosolyogtam rá.A kezembe nyomta a kocsi kulcsot,majd fogott egy taxit,megvártam míg elhajtanak és besétáltam a házba.A kocsi kulcsát a lakáskulcsommal együtt az asztalomra dobtam és a fürdőbe sétáltam átöltözni.A ház elég csöndes volt,egészen addig míg meg nem hallottam az apró nyögéseket Brittany szobájából.Gondolkoztam,hogy keresek egy füldugót,de az már mégis csak túlzás lenne,így csak befeküdtem a ágyamba és a fejemre húztam a takarót.Az álom hamar utolért,arra eszméltem fel,hogy valaki körülöttem matat.
-Mit csinálsz?-támadtam Brittanyra aki az asztalomon turkált.
-Jézusom!-kapott ijedtében a szívéhez.-A frászt hoztad rám!
-Mit csinálsz?-ültem fel kómásan.
-Jackon itt van,azt mondja a kocsiért jött,a kulcsát keresem.-megmagyarázhatatlan okokból Jackson neve hallatán kipattantam az ágyból.
-Ki böki a szemed!-vettem el a kulcsot az asztalról és elindultam a bejárati ajtó felé.
-Szia.-mosolygott Jackson.
-Hali.-túrtam a hajamba,Jézusom még pizsamában vagyok.-Tessék!-nyújtottam felé a kulcsokat.
-Köszi,bár mondtam Brittnek,hogy ne ébresszen fel ezért.
-Nem direkt ébresztett fel.-magyaráztam.
-Értem.Nos…köszi-rázta meg a kulcsát.-és azt is,hogy nem engedtél még egyszer ittasan vezetni.
-Szívesen.-mosolyogtam rá.Elindult a kocsi felé,de félúton visszafordult.
-Lenne kedved elmenni velem este valahová?
-Hová?-ennyire futotta tőlem meglepődöttségemben.Most komolyan randira hívott?
-Mondjuk mozi?
-De semmi horror!-nevettem.
-Ígérem.-mosolygott.
-Rendben,akkor nagyon szívesen veled tartok.-mosolyogtam.
-Hétre érted jövök.-kacsintott és a kocsijához sétált.