Sziasztok!
Régen írtam ki, akármit is, erre a blogra. Bevallom hiányzik, de egyszerűen nem megy most az írás, ennek a történetnek nem. Azonban egy ideje titokban dolgozok valamin. Valamin ami közel áll a szívemhez... :)
Hosszú győzködés után, végül ahhoz a történethez is készítettem egy blogot.
Tudom, hogy a két témakör elég eltérő, de azért szeretném, ha benéznétek. Hátha van akit érdekel :)
Egyenlőre itt szünetet tartok továbbra is, de remélem hamarosan ide is visszatérek, új résszel! :)
www..forma1szerelemszaguldas.blogspot.com
2011. július 24., vasárnap
2011. május 4., szerda
Újabb díjak! :)
Nos, jópár új díjjal bővült a blog.,amit nagyon köszönök. :) A díjaimat bal oldalon legeslegalul láthatjátok. :D
Köszönd meg annak akitől kaptad: Köszönöm stelly és dadri
7 dolog rólam:
1.) minden filmben képes vagyok beleszeretni valamelyik szereplőbe
2.) néha legszívesebben körbeölelném a földet,hogy jobb kedvem legyen
3.) utálom,hogy elítélnek mielőtt megismernének
4.) könnyen el lehet bizonytalanítani
5.) nem hiszem,hogy a márka és a pénz fontos a ruházat esetében :)
6.) barátnőmnek hála szerettem meg az F1-et
7.) néha túlságosan könnyen nyílok meg
7 ember:
Ne haragudjatok,de a többi nem tenném ki,alul megtaláljátok! :)
Köszönd meg annak akitől kaptad: Köszönöm stelly és dadri
7 dolog rólam:
1.) minden filmben képes vagyok beleszeretni valamelyik szereplőbe
2.) néha legszívesebben körbeölelném a földet,hogy jobb kedvem legyen
3.) utálom,hogy elítélnek mielőtt megismernének
4.) könnyen el lehet bizonytalanítani
5.) nem hiszem,hogy a márka és a pénz fontos a ruházat esetében :)
6.) barátnőmnek hála szerettem meg az F1-et
7.) néha túlságosan könnyen nyílok meg
7 ember:
Ne haragudjatok,de a többi nem tenném ki,alul megtaláljátok! :)
2011. május 2., hétfő
15.rész: A nagy találkozás
Kevin Makenzie:
Kézen fogva lépkedtünk ki a stúdió ajtaján,majd beszálltunk Jackson kocsijába.A megadott címre több,mint fél órás út vezetett,mely közben a gyomrom a lehető legkisebbre szűkült.
Mikor végre leparkoltunk az ajtó előtt,alig tudtam rávenni magam,hogy kiszálljak a kocsiból.A lábam nem igazán akart engedelmeskedni az agyamnak,elég kelletlenül mozogtam.
-Jó napot!-köszöntött minket egy mosolygós hölgy a hatalmas irodaépület haljában.
-Jó napot!Fél hatra van időpontunk Kevin Makenzie ügyvédúrhoz.-vázolta a tényeket helyettem Jackson.
-Öhm…-kezdett el nézegetni valamit a gépben.-Igen,meg van!Haramadik emelet!-intett a lift irányába.
-Köszönjük.-bólintottunk majd a lift irányába sétáltunk.Legszívesebben lépcsőztem volna,mert alig hogy beléptünk a liftbe a gyomrom is cikázni kezdett.
-Nyugi!-szorította meg Jackson a kezemet.Kinyílt az ajtó,egy hatalmas folyosón találtuk magunkat,mindkét oldalon sorra álltak az irodák,aszisztensnők rohangáltak össze-vissza,mindenféle papírokkal a kezükben.
-Elnézést!-szólíttottuk le az egyiket.-Megtudná mondani merre van Kevin Makenzie irodája?
-Ott a folyosó végén!-mutatott a folyosó legvégén álló nagy,díszfaragásos faajtóra.
-Köszönjük.-indultunk el a folyosón.Egyre erősebben kapaszkodtam Jacksonba,
-Nyugi.-suttogta még az ajtó előtt,majd lassan kinyitotta.Egy újabb púlt állt előttünk,mögötte egy idősebb felkontyolt hajú nővel.
-Jó napot!-sétáltunk közelebb.
-Jó napot!-pillantott fel a monitor mögül.-Miben segíthetek?
-Fél hatra van időpontunk Dr.Kevin Makenziehez.-nyögtem ki,a torkom már a gondolatra,hogy nem sokára találkozok az apámmal,összeszorúlt.
-Óh,igen.Kérem leülnének egy kicsit?-mutatott az ajtó melletti fotelekre.Bólintottunk,majd a fotelekhez sétáltunk.Jackson leült,de én képtelen voltam,fel-alá járkáltam,mint valami őrült.
-Clara…-szólt halkan Jay,tudtam,hogy csak nyugtatni akar,de most úgy se ment volna.Rápillantottam,majd folytattam a járkálást.
Legalább tíz percig várakoztunk,Jackson próbált lenyugtatni,de miután látta,hogy ez lehetetlen,inkább arra törekedett,hogy éreztesse,hogy velem van.
-Bemehetnek!-jelent meg mellettünk a hölgy,az ajtóra mutatott.A gyomrom annyira összeszűkült,hogy kezdtem azt hinni,hogy már teljesen el is tűnt.
-Jay…-nyögtem.
-Itt vagyok!-karolta át a derekamat.-Biztos,hogy akarod?-kérdezte utolsó reményemként.Talán jobban jártam volna,ha visszakozom,de képtelen voltam feladni.Lehet,hogy mazohista vagyok,de ha már eljutottam idáig,kötelességemnek éreztem legalább bemenni és megpillantani.
-Ühhüm.-bólintottam.
-Rendben.-vett egy nagy levegőt ő is,majd kinyitottuk az ajtót.Egy kisebb szobába léptünk,a falon egy hatalmas plazma tv állt,vele szemben egy íróasztallal egy csúcsmodern számítógéppel.Az asztal mellett állt három darab,nagy,fekete bőrfotel.Az egész szoba tökéletesen ízlésesen,ugyanakkor mégis férfiasan volt brendezve.
-Jöjjenek beljebb!-motyogta a férfi az asztal mögül.Nagyon bele volt mélyedve az egyik papírba.Közelebb lépkedtünk,de a fotelek mögött megálltunk.-Üljenek csak le!-intett a fotelekre,Jay tenni akart egy lépést,de megfogtam a derekamat ölelő kezét és megráztam a fejem.A férfira néztem,azt akartam,hogy rám nézzen,hogy biztos lehessek abban,hogy ő az apám.
Észrevette,hogy nem mozdultunk és végre felemelte a fejét,ránk pillantott,megdöbbent,a szemei kikerekedtek.
-Elena?-alig hallható hangon kérdezte,de amint tudatosúlt bennem,minden addigi idegességem szertefoszlott.
-Nem.-feleltem.
-Óh,ööö bocsánat…-sütötte le a szemét.-Csak nagyon emlékeztet valakire.
-Csak nem Elena Marie Gilbertre?-minden önbizalmam visszaszállt amint kiejtettem anyám nevét.Itt állok,szemben az apámmal,aki szemmel láthatóan nem felejtette el anyámat.
-Honnan…?
-Az anyám…volt…-motyogtam.
-Te vagy Clara?-a szeme még kerekebbé vált.
-Úgy látom emlékszik rá,hogy van egy lánya…-próbáltam a lehető legszúrósabban rápillantani,de az erőm hirtelen megint alább hagyott.
-Persze,hogy emlékszem.-állt fel.Jobban szemügyre vett,majd egy halvány mosolyt küldött felém.-Pont olyan szép vagy,mint az édesanyád.
-Volt!-hátráltam egy lépést.megfogtam Jackson kezét,aki biztatólag szorított rajta egyet.-Meghalt 14 éves koromban…
-Óh,Istenem!Sajnálom én nem tudtam… szegény Elena!-kezdte el vizsgálni a földet.-De mégis hogy?Mi történt?
-Beteg volt..-suttogtam.-Leukémia.
-És te?-huppant le az egyik fotelbe.-Mi lett veled azután,hogy Elena…?
-Anyunak volt egy barátnője, Margaret,hozzájuk költöztem…
-Értem…-motyogta.
Elondolkodtam,annyi mindent akartam még megkérdezni,de nem tudtam,hogyan is kezdhetnék bele.
Jackson közben lehuppant az egyik fotelbe,az ölébe húzott.
-És te vagy…-pillantott Jacksonra.
-Jackson Rathbone!-nyújtotta a kezét Jackson.
-Dr. Kevin Makenzie.
-Ő a barátom.-kulcsoltam össze a kezünket.
-Értem.-bólintott.-És te is Gilbert vagy?-pillantott felém.
-Nem.Megkaptam az ön nevét.
-Tehát Makenzie vagy.-elengedett egy halvány mosolyt.
-Igen.-feleltem.
-Hihetetlen!És az is,hogy itt vagy!-hadonászott a kezeivel,felállt és elkezett járkálni.
-Miért?
-Sosem gondoltam volna,hogy édesanyád megengedné,hogy szóba állj velem!Annyiszor megfordult a fejemben,hogy megkereslek,de nem tudtam van-e nevelőapád,akire azt hiszed az igazi,vagy,hogy akarnál-e látni,vagy hogy egyálltalán merre éltek…
-Itt élek Los Angeles másik felén!Sosem volt nevelőapám,anyu végig magányos volt miután megszülettem.Ami pedig azt illeti… valószínűleg nem akartam volna látni!-adtam választ a mondataira.
-De mégis itt vagy!-csodálkozva,ugyanakkor megannyi áhitattal nézett rám.
-Ezt köszönje a barátaimnak!
Nem tudta mit válaszoljon,mondjon-e rá valamit.Csak állt és engem figyelt,a huszonéves lányát,akit sosem látott és most hirtelen itt termett a semmiből.
-És…most mik a terveid?-kérdezte.
-Hogy érti?
-Hát tudod…most,hogy már találkoztunk…akarod-e tartani a kapcsolatot,vagy csak tudni akartad,hogy milyen vagyok és többé látni sem akarsz?
-Még nem tudom.-vontam meg a vállam.-Azt hiszem szeretném megismerni…
-Rendben,azt hiszem ez a legmegfelelőbb döntés.-ült le ismét.
Mindannyian a padlót kezdtük nézni,nem tudtuk mit mondhatnánk,ráadásul még emészgettem magamban a dolgot.Itt az apám,akiről annyi éven át nem tudtaam semmit,és most hirtelenjében kiderül,hogy mindig is megakart keresni… de ugyanakkor… mégis elhagyott.
A csöndet az apró kopogtatás törte meg.
-Elnézést!-nyitott be az asziszztensnő.-Mr. Richie van itt.-pillantott az ügyvéd úrra.
-Öhm…-pillantott felénk.
-Küldje be nyugodtan!-bólintottam az aszissztensnő felé.
-Rendben.-bólintott és kisietett.
-Igen,Guy Richie.Az exfelesége azzal fenyegeti,hogy,ha a gyerekek közelébe megy,bepreli molesztálásért.-magyarázta.
-Várjunk csak!Az exfelesége az nem…-gondolkodott el Jackson.-Madonna?
-De!-bólintott apám.
Biztos,hogy pont most kell ezt megvitatniuk?
Az ajtó kinyílt én pedig felálltam,úgy látszik ennyi jutott annyi év után az apámból… Jackson is felállt,megfogta a kezem és apámat méregettük.Most,hogy kéne elköszönnöm tőle?Puszival semmiképpen,de még az ölelést is korainak érzem.
-Ugye,látlak még?-kérdezte,miközben ő is felállt.
-Ha szeretne!-bólintottam.
-Mindenképpen.
-Rendben,akkor majd öö…felhívhatom valamikor?-kérdeztem.
-Persze,de ezen a számon hívj!-firkantott el egy telefonszámot az egyik névjegykártyája hátuljára.-Ez a magánszámom.
-Rendben-bólintottam.Jackson kezet nyújtott,látva,hogy Mr. Richie már mellettünk áll.Gyorsan kezet fogtak,jobb ötlet híjján én csak intettem egyet.
-Akkor majd hívom!-biccentettem és kisiettünk az irodából.
2011. április 25., hétfő
14.rész: Szerelem első látásra
Először is mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!:) Másodszor pedig,ne haragudjatok,hogy később hoztam a fejezetet,de nem voltam számítógép közelbe :) Most pedig itt vagyok és végre frisselek!:DD A nagy apa-lánya találkozás előtt még húzom kicsit az idegeiteket,de ígérem a köviben már találkozni fognak. :DD
Jól esne egy két vélemény... :)
-Ha szeretnéd veled tartok…-motyogta Jackson.Az ágyamon feküdtünk,éppen az inge gombjaival játszadoztam,míg ő csak simogatta az arcomat.
-Az jó lenne.-motyogtam.-Már előre félek…-sóhajtottam.
-Nincs mitől.-lehelt apró csókot a számra.
-Dehogy nincs…-bújtam hozzá.A mellkasát simogattam,ő pedig csak szorosan tartott.Nem mondott semmit és ez a lehető legtökéletesebb volt abban a pillanatban.-Aludj itt!-ásítottam.
-Ha szeretnéd.-mosolyodott el és a számra tapadt.Csókolózásunknak a másik szobából beszűrődő hangos nyögések vetettek véget.
-Elmegyek lezuhanyzok.-ültem fel.-Nyomd be a tv-t nyugodtan!-mosolyogtam rá.
-Semmi ’gyere velem fürödni’ vagy ’segíts megmosni a hátamat’’?-próbált szemrehányóan nézni rám,de elvigyorodott.
-Most,hogy mondod…-vigyorodtam el.-egy masszázs rám férne.De inkább csak fürdés után,az utóbbi időben elég sokan rám nyitottak.-kacsintottam rá.Összeszedtem az alvós ruhámat és elvonultam a fürdőszobába.Ez lesz az első éjszaka,hogy úgy alszik itt,mint barátom.Felkötöttem a hajamat és beálltam a zuhany alá.Egy gyors tusolás után tértem vissza drága barátomhoz,aki már jóízűen szunyókált.Ennyit a masszázsról… de talán nem is baj,én is épp elég fáradtnak éreztem magam.Bebújtam mellé a takaró alá és amilyen szorosan csak tudtam,hozzábújtam.
-Jó éjt!-motyogta az orra alatt.
-Jó éjt!-suttogtam,majd lehunytam a szemem és az álmok tengerére merültem.
Álmomban ismét anyát láttam,ugyanazon a helyen álltunk,mint a legutóbb,mikor vele álmodtam.Próbáltam megindulni felé,de a lábam ezúttal sem moccant.A térdemhez nyúltam,hogy rásegítsek a lábamra,de az meg sem érzékelte az erőlködésemet.Anya felé pillantottam,aki apámmal az oldalán,mosolyogva integetett felém.
Visszaintegettem,ők pedig büszkén mosolyogva eltűntek.Utánuk akartam szaladni,nem hagyhatnak itt pont most.Ahogy kezdtem feladni a reményt,annál jobban süllyedtem,míg nem megjelent két erős kar,amik kimentettek.Felpillantottam és Jacksont láttam,arcán ugyanolyan mosollyal,mint nem rég anyáékén.
-Clara!-szólított meg,én pedig csak ámuldozva figyeltem.-Clara!-szólított meg ismét,arca már aggódást tükrözött.Pillanatokon belül kitisztult a kép és ráeszméltem,hogy idők közben visszatértem a valóságba.
-Jay..-néztem rá értetlenül.Megkönnyebbülten sóhajtott fel.-Mi történt?
-Nem tudom…egyszer csak görcsösen kezdted szorítani a karomat,majd össze-vissza forgolódtál.-aggódva pillantott felém.-Jól vagy ugye?
-Anyával álmodtam.-bújtam hozzá megnyugtatás képpen.-És az apámmal.
-Minden rendben lesz.-kezdett el ringatózni velem.-Itt vagyok,ne aggódj!-suttogta.A lehető legjobb módszert találta a megnyugtatásomra,percek alatt sikerült lehiggadnom,majd szépen lassan elszenderedtem a karjai között.
Reggel óvatosan másztam ki a még alvó barátom
karjai közül.Magamra kapkodtam valami elfogadható ruhát és kiosontam a konyhába
reggelit készíteni.Még Bobbyék is javában szunyókáltak.Kinyitottam a hátsó
ajtót,Honey rakétaként robbant be a konyhába és ült le a tál mellé amiből
tegnap enni kapott.Jól esne egy két vélemény... :)
-Ha szeretnéd veled tartok…-motyogta Jackson.Az ágyamon feküdtünk,éppen az inge gombjaival játszadoztam,míg ő csak simogatta az arcomat.
-Az jó lenne.-motyogtam.-Már előre félek…-sóhajtottam.
-Nincs mitől.-lehelt apró csókot a számra.
-Dehogy nincs…-bújtam hozzá.A mellkasát simogattam,ő pedig csak szorosan tartott.Nem mondott semmit és ez a lehető legtökéletesebb volt abban a pillanatban.-Aludj itt!-ásítottam.
-Ha szeretnéd.-mosolyodott el és a számra tapadt.Csókolózásunknak a másik szobából beszűrődő hangos nyögések vetettek véget.
-Elmegyek lezuhanyzok.-ültem fel.-Nyomd be a tv-t nyugodtan!-mosolyogtam rá.
-Semmi ’gyere velem fürödni’ vagy ’segíts megmosni a hátamat’’?-próbált szemrehányóan nézni rám,de elvigyorodott.
-Most,hogy mondod…-vigyorodtam el.-egy masszázs rám férne.De inkább csak fürdés után,az utóbbi időben elég sokan rám nyitottak.-kacsintottam rá.Összeszedtem az alvós ruhámat és elvonultam a fürdőszobába.Ez lesz az első éjszaka,hogy úgy alszik itt,mint barátom.Felkötöttem a hajamat és beálltam a zuhany alá.Egy gyors tusolás után tértem vissza drága barátomhoz,aki már jóízűen szunyókált.Ennyit a masszázsról… de talán nem is baj,én is épp elég fáradtnak éreztem magam.Bebújtam mellé a takaró alá és amilyen szorosan csak tudtam,hozzábújtam.
-Jó éjt!-motyogta az orra alatt.
-Jó éjt!-suttogtam,majd lehunytam a szemem és az álmok tengerére merültem.
Álmomban ismét anyát láttam,ugyanazon a helyen álltunk,mint a legutóbb,mikor vele álmodtam.Próbáltam megindulni felé,de a lábam ezúttal sem moccant.A térdemhez nyúltam,hogy rásegítsek a lábamra,de az meg sem érzékelte az erőlködésemet.Anya felé pillantottam,aki apámmal az oldalán,mosolyogva integetett felém.
Visszaintegettem,ők pedig büszkén mosolyogva eltűntek.Utánuk akartam szaladni,nem hagyhatnak itt pont most.Ahogy kezdtem feladni a reményt,annál jobban süllyedtem,míg nem megjelent két erős kar,amik kimentettek.Felpillantottam és Jacksont láttam,arcán ugyanolyan mosollyal,mint nem rég anyáékén.
-Clara!-szólított meg,én pedig csak ámuldozva figyeltem.-Clara!-szólított meg ismét,arca már aggódást tükrözött.Pillanatokon belül kitisztult a kép és ráeszméltem,hogy idők közben visszatértem a valóságba.
-Jay..-néztem rá értetlenül.Megkönnyebbülten sóhajtott fel.-Mi történt?
-Nem tudom…egyszer csak görcsösen kezdted szorítani a karomat,majd össze-vissza forgolódtál.-aggódva pillantott felém.-Jól vagy ugye?
-Anyával álmodtam.-bújtam hozzá megnyugtatás képpen.-És az apámmal.
-Minden rendben lesz.-kezdett el ringatózni velem.-Itt vagyok,ne aggódj!-suttogta.A lehető legjobb módszert találta a megnyugtatásomra,percek alatt sikerült lehiggadnom,majd szépen lassan elszenderedtem a karjai között.
-Jó reggelt!-vakargattam meg a fülét,majd öntöttem a tálba a tegnap beszerzett kutyatápból.Feltöltöttem a vizes tálát is.Egy gyors kézmosás után neki láttam a saját reggelinknek is.Rántottát készítettem,jó nagy adaggal.Találtam sonkát és sajtot a hűtőben így azt is tettem bele.
-Hmmm,Isteni.-örvendeztem,megkóstolva az első falatot.
-Mi olyan Isteni?-támolygott ki Britt is.Elsétált Honey tála mellett,aki menet közben már kirohant az udvarra,és megállt a pult mellett.-Hmmm kaja.-nyalta meg a száját.-Szólok Bobbynak.-indult vissza a szobájába.Pár pillanat múlva Bobbyval kézen fogva jelentek meg a konyhába.Leültünk az asztalhoz és mindannyian szedtünk egy-egy adagot,még Jacksonnak is hagytunk egy jó nagy tányérnyit,majd neki láttunk a falatozásnak.
-Jackson?-érdeklődött Britt.
-Biztos olyan izgalmas éjszakájuk volt,hogy kidőlt.-röhögcsélt Bobby.
-Ha-ha-ha.Nekünk ellentétben veletek nem volt hosszú az éjszakánk!-vágtam oda,majd elvigyorodtam.-Vagyis igen,de nem ezért.-komorult el az arcom.
-Mi történt?-semmi kétség,Brittany túl jól ismer.
-Áhh csak…anyámmal és apámmal álmodtam.-húztam el a számat.
-Vergődős,erősen szorítós álom volt?-érdeklődött Britt.
-Ja.-sóhajtottam.-Szegény Jay ébresztett fel,aztán altatott vissza…-magyaráztam.
-Jajj te!Holnap végre találkozol az apáddal és utána,minden rendben lesz!
-És,ha nem?
-Olyan nincs,hogy nem!-szólt rám Bobby.-Akármi lesz vagy van,mindig nézd a jó dolgokat!
-Oké.-gondolkodtam el.Talán tényleg meg kéne fogadnom ezt a tanácsot…-Köszi.
-Óh egyébként,mesélj csak!Mi is volt pontosan péntek este?-húzogatta szemöldökét Bobby.
-Ne haragudj,kedves Bobby Long!-néztem rá gúnyosan.-De nem hiszem,hogy ezt éppen veled akarom megosztani.
-A francba!-szólalt meg lányos hangon.
Alig hogy befejeztük a reggelit és beraktam a tányérokat a mosogatóba,megjelent Jackson is.
-Jó reggelt!-huppant le az egyik székre.
-Szia te kis álomszuszék.-mosolyogtam rá,magához húzott és egy gyors csókot nyomott az ajkaimra.
-Későn jöttem?-pillantott az asztalra.
-Nem,dehogy.-elhúzódtam tőle míg odatettem a tányért és az evőeszközöket.-Jó étvágyat!-nyomtam egy apró puszit a nyakára.
Míg Jackson jóízűen falatozott,Britt nekiállt elmosogatni,én pedig törölgettem.
-Mi a mai program?-pillantott felénk Bobby.
-Nem tudom.-néztem Jackson felé.
-Nekem délután egy interjúra kell mennem.-sóhajtott.-Kifaggatnak a Hajnalhasadás előkészületeiről…-forgatta a szemeit.
-Tényleg,mikor kezditek forgatni?-érdeklődtem.Azért csak jó lenne tudni mennyi időm van még,míg nélkülöznöm kell.
-Úgy három hónap múlva körülbelül.-fintorodott el.Tőlem csak egy szájhúzásra futotta mielőtt visszafordultam az edényekhez.
Jackson reggeli után még maradt egy kicsit,bár nem sok időt töltöttünk együtt.Bobbyval nagyon belemerültek a zenével kapcsolatban valami témába... Kint ragyogóan sütött a nap így Britt felkapta a legújabb magazinját és kiültünk a napozóágyakra sütkérezni egy kicsit.Honey boldogan konstatálta,hogy játszótársai akadtak így azonnal megrohamozott.
Találtam egy régi rongyot és azzal játszottunk,míg meg nem jelentek a fiúk.Honey azonnal megtámadta Jacksont,aki kicsit meglepődött a hirtelen rávetődő kiskutyától.
-Megyek,kicsim..-állt meg előttem,miután kellőképp megsimogatta Honeyt.
-Okés.-sóhajtottam.
-Holnap találkozunk.-mosolyodott el,ahogy közelebb hajolt.
-Ühhüm.-bólintottam.Görcsbe rándult a gyomrom akárhányszor csak a holnapra gondoltam.
Megemelte az állam és ajkaimra tapadt.Alig kezdtem viszonozni,mikor Honey észrevett minket és vad ugatásba kezdett.Nem tudom,hogy képes ennyi hang kijönni egy ilyen kiskutyából.Morgott,fel-alá rohangált,majd megtalálta a lábamat és belekapott.
-Áúúú!-kaptam a lábamhoz.-Mi a fene van ezzel a kutyával?-morogtam.Még jó,hogy nem megharapott.
-Jól vagy?-kapott Jackson aggódva a lábamhoz.
-Persze.-fordultam felé.Megsimítottam az arcát és ezúttal én csókoltam meg őt.Honey megint ugatni kezdett.
-Honey!-szólt rá Jackson,mikor már nem bírtuk tovább.Nagy meglepetésemre a kutya azonnal abba hagyta és lehajtotta a fejét.
-El kell mondanod,hogy csinálod.-néztem rá meglepetten.
-Hát tudod…a vonzerőm.-húzogatta szemöldökét,egy hatalmas mosollyal jutalmaztam.Én ne tudnám?
-Hát persze.-pusziltam meg.
Miután Jackson elment,Bobby is kiült mellénk.Élveztük egy kicsit a jó időt,míg Brittany magára nem vállalta az ebéd elkészítését.Bobby persze hűséges kuktaként ácsorgott mellette.Úgy döntöttem ez a legtökéletesebb alkalom arra,hogy leüljek egy kicsit és újra neki lássak a munkámnak.A jegyzeteimet vizslattam új ötlet gyanánt,míg nem,sikerült magamból kicsikarni pár sort.Nem szerettem így írni,túl erőltetettnek és műnek éreztem ilyenkor a végeredményt,de habár az agyam az apám körül forog,muszáj végeznem a munkámat.
Ebéd után-ami meg kell vallanom remekre sikeredett,fel is ajánlottam Bobbynak az állandó kukta szerepét-nem folytattam tovább az írást,inkább az interneten kezdtem böngészni.Puszta kíváncsiságból beírtam Jackson nevét a keresőbe.Az első felbukkanó ablak egy életrajzi leírásnak látszott,rákattintottam.Az életrajza úgy ahogy stimmelt,de lejjebb találtam elég érdekes dolgokat.
*Jacksonnak van egy nyelv piercingje.-olvastam az egyik érdekességet.Tényleg,hol?-kuncogtam,majd tovább olvastam.
*Jacksonnak van egy tetkója.-furcsa,én többről is tudok.-nevetgéltem,megnyaltam a számat,ahogy eszembe jutottak az együttlétünk pillanatai.
*Jackson rövidlátó-Még az is?Hát ilyesmiről nem hallottam…
Nem bírtam tovább nézegetni ezeket az idiótaságokat,visszakattintottam a keresőre.Az ötödik sor környékén hatalmas betűkkel villogott a felirat: Jackson Rathbone Fanfiction
-Na erre kíváncsi vagyok…-rákattintottam.Megjelent egy hatalmas szerkesztett kép rajta Jay és az egyik színésznő képével.Oldalt látható volt a szereplők leírása,valamint a történet bevezetője.Beleolvastam a legutóbb feltett részbe,a fogalmazása meglepően jó volt,függetlenül attól,hogy egy tízen éves lány írta,azonban helyesírási hibák tömkelegét véltem felfedezni benne.Tudom,hogy bennem van a hiba,de én ötször olvasom át amit írok,hogy hiba nélküli legyen.
Az alaptörténet is tetszett,jó kis filmet készíthetnének belőle…az egyetlen ami nem tetszett az az volt,hogy Jayt írta bele főszereplőnek,ezáltal olyan szerepet adott rá,ami egyáltalán nem illik hozzá.Tényleg ezt gondolják az emberek Jacksonról?Hogy egy nőcsábász,szemétláda?Igaz,hogy egy darabig én sem éppen jó véleménnyel voltam róla,de azóta megismertem,és habár akkori viselkedésének okát máig sem tudom,biztos vagyok abban,hogy másokkal nem ilyen.
Úgy döntöttem kikapcsolom a laptopom mielőtt még felhúznám magam.Az asztalra tettem,majd elnyúltam az ágyon.Alig pár hete,hogy megkaptam a munkám,és azóta,mintha megfordult volna körülöttem a világ,új barátaim vannak,Britt végre összejött,egy hozzá illő sráccal,én is szert tettem egy új kapcsolatra,ami bár elég furán indult,remélem megannyi jót ígér,holnap találkozok az apámmal,akit soha életemben nem láttam és mindemellett minden nap azt csinálhatom amit szeretek,írhatok.
Már éppen álomba szenderített volna ez a gondolatmenet,mikor megszólalt a telefonom,sms-em érkezett.
’’Szia Kicsim!Most végeztem.Remélem nem haragszol meg,hogy ma már nem fordulok arra,de elég fáradt vagyok,szerintem lezuhanyzok és le is fekszem.Előre is jó éjszakát neked!Csók: Jay’’
Gyorsan bepötyögtem neki a választ:
’’Szia.Természetesen nem haragszom,így beszéltük meg.:) Én is nem rég feküdtem le az ágyba,elég álmos vagyok.Holnap beszélünk!Aludj jól!Puszi: Clara’’
Beállítottam az ébresztőt a telefonomon és visszatettem az éjjeli szekrényre,átfordultam a másik oldalamra és mosolyogva hajtottam álomra a fejem.
Reggelre sajnos a mosolygásom alább hagyott.A gyomrom egy apró mogyoró méretével vetélkedett,a szívem pedig legalább kétszer olyan gyorsan vert,mint egy átlagos napon.
-Nos,felkészültél a nagy napra?-állított meg az ajtóban a szerelmespár.
-Hát..nem is tudom…-motyogtam.Az idegességtől a hány inger kerülgetett és attól féltem ezt csak tetézni fogja,ha még beszélek is róla.
-Na!-húzott magához Britt.-Minden oké lesz!-vigyorgott rám.
-Remélem…-sóhajtottam.
-Jay veled lesz!-biztatott.
-Szerencsére-mosolyodtam el.
Biztatás képen még Bobby is megölelt,majd elindultam a stúdióba.
-Szia.-köszöntött egy szájra puszival Jackson,a sminkszobában.Úgy látszik ez lesz az itteni törzshelyünk.
-Szia.-húztam mosolyra a számat.
-Ideges vagy?-tette fel az egyébként egyértelmű kérdést.
-Igen.-sóhajtottam.
-Gyere ide!-húzott magához egy csókra.
-Ide figyelj Jackson!-fenyegette Kathy egy fésűvel.-Ha elmosódik a sminked nem vagyok hajlandó újra megcsinálni.
-Okés.-kumcogott,majd visszafordult felém.Kathy az ajtóhoz indult,alig vártuk,hogy kilépjen rajta.
-Óhh,egyébként.-fordult vissza az ajtóból.-Aranyosak vagytok!-vigyorgott ránk.
-Köszi.-mosolyodtunk el egyszerre.
Kitette a lábát az ajtón,Jay pedig egyből lecsapott ajkaimra.Jó hosszú csókra sikeredett,azt vettem észre,hogy kezével hasamat simogatja.
-Jay!-toltam el magamtól,de nem nagyon érdeklődött.-Jackson!-szóltam rá erélyesebben,majd kezét lehúztam a hasamról és egybe fontam ujjaimmal.-Menjünk!
-Na jó!-mosolygott.Észre sem vettem,hogy még mindig fogjuk egymást kezét,csak az tűnt fel,hogy a folyosón mindenki minket néz.
-Hát…azt hiszem lebuktunk.-mosolyogtam rá.
-Jó ez így.-vigyorgott.-Na megyek.-mosolygott és Martinék felé indult.
Lehuppantam a szokásos helyemre és apró mintákat rajzoltam a papírlapjaim szélére.Egyszerre voltam nagyon ideges és őrülten boldog.
-Mindig is tudtam!-huppant le mellém Paul.
-Mit is?-kérdőn pillantottam rá.
-Hát,hogy te meg Jackson… Már abból tudtam,ahogy Jackson eleinte viselkedett veled.-mosolygott.
-Óhh,szóval minden barátnőjével bunkó eleinte?
-Nem,dehogy.Ő csak… te nem hallottad miket mondott akkor rólad.Átjött Beth-hez és mesélte neki,hogy ahogy rád néz,furán érzi magát,nem tudja beazonosítani igazán az érzéseit,nem érti mi történik vele... Pedig pofon egyszerű!-mosolygott.
-Igen?Mégis mi?-kíváncsiskodtam.
-Ugyan Clara!Hiszen látszik!Beléd szeretett első látásra!Minden féltő mosoly,aggódó pillantás és bunkó beszólás emiatt volt!Egyszerűen beletelt neki egy kis időbe míg ő is rájött.-őszinte mosoly ragyogott az arcán és a szeme is ragyogott.Vajon Bethre is így szokott nézni?-De rájött és csak ez a lényeg!-simított végig egy amolyan apai érintéssel az arcomon.Paul tényleg remek apa,bár csak az én édesapám is ő lehetne.
-Ezért mondtad neki,hogy együtt kell megírnunk a forgatókönyvet?-jutott eszembe a kérdés.Hiszen azt is Paul találta ki…
-Részben…-mosolygott csibészesen.
-Rossz vagy!-legyintettem vállon mosolyogva.
-Jó cél érdekében tettem!-nevetett,majd felállt.Vissza kellett mennie az irodájába,úgy döntöttem segítek neki,így én végeztem a papírmunkát míg ő telefonált.Legalább elvonta a figyelmemet arról,hogy pár óra múlva lehet,hogy elkövetem életem legnagyobb hibáját.
Miután végeztek a forgatással bekopogtattam Jackson öltözőjének ajtaján.
-Igen?-nyitotta ki,majd elmosolyodott.-Szia.
-Szia.-mosolyogtam.-Zavarok?
-Dehogy.-tárta ki előttem az ajtót.-Gyorsan átveszem a pólómat és mehetünk.
-Okés.-bár hátat fordított míg levette a pólóját,akaratlanul is megnyaltam a számat a premier plános vetkőzése miatt.Lemosta az arcáról a púdert és összeszedte a holmiját,majd a kezét nyújtva megállt előttem.Eszembe jutott amit Paul mondott és úgy döntöttem kifaggatom róla Jacksont is.
-Tényleg azért voltál velem eleinte bunkó,mert nem tudtad,hogy pontosan mit is érzel irántam?-néztem rá kíváncsian.
-Ezt honnan veszed?-mintha kissé feszültté vált volna.
-Paul mondta.-felsóhajtott.
-Igen,tényleg.-bökte ki végül.-De aztán megláttalak,ahogy az a féreg éppen megpróbál meg…-nem mondta ki a szó végét,de az én torkom így is összeszorult.-Megtudtam volna ölni!-motyogta.
Képtelen voltam megszólalni így inkább csak felálltam és megöleltem.
-Induljunk?-simította meg a hátam.
-Félek.-dünnyögtem a vállába.
-Kicsim!-simított ki egy tincset a szememből.-Nem lesz semmi baj.-suttogta.-Itt vagyok veled!
-És,ha még mindig nem akar látni?-bújtam hozzá.
-Akkor ő sem érdemli meg,hogy te látni akard!
-Rendben.Menjünk!-engedtem el.A táskámért nyúltam és elindultam az ajtó felé.
2011. április 20., szerda
Hűűűha :)
Kaptam egy díjat!! :)) Nagyon köszönöm!!^^
1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
1.) Köszönöm a díjat Bree Anabell-nek!:) Örülök, hogy úgy gondolja megérdemlem én és a blogom is. :)
2.) Megvan :)
3.) -csoki mániás vagyok ♥
-általában pesszimista vagyok
-gyakoriak a hangulat ingadozásaim
-zongorázom,de gitározni is szeretnék megtanulni
-szeretnék egy husky kiskutyát
-I love rock♥
-mindig találok magamban valami kivetnivalót
4.) -Victoria
-flóó
-Nicole
-stellyke
-Stefi
-Sabyna
-Betsy
5.) Megvan :)
1.) Köszönöm a díjat Bree Anabell-nek!:) Örülök, hogy úgy gondolja megérdemlem én és a blogom is. :)
2.) Megvan :)
3.) -csoki mániás vagyok ♥
-általában pesszimista vagyok
-gyakoriak a hangulat ingadozásaim
-zongorázom,de gitározni is szeretnék megtanulni
-szeretnék egy husky kiskutyát
-I love rock♥
-mindig találok magamban valami kivetnivalót
4.) -Victoria
-flóó
-Nicole
-stellyke
-Stefi
-Sabyna
-Betsy
5.) Megvan :)
2011. április 19., kedd
13.rész: Honey
Hamarosan megérkeztünk az állatmenhelyhez.Rossz érzés fogott el,ahogy megpillantottam a sok kutyát,ahogy magukból kikelve ugatnak.
-Jó napot!Egy kutyát szeretnénk hazavinni.-köszöntötte Jackson a menhely tulajdonosát.
-Jó napot!-bólintottam én is.
-Van valami elképzelésük,hogy milyen kutyát szeretnének?-indult el a ketrecek között mi pedig követtük.
-Szelíd,barátságos kutyust.Fontos,hogy szeresse az embereket!-magyaráztam.
-Rendben.-bólintott,majd egy ketrechez vezetett minket.Egy közép korú labrador kutyus feküdt ott,egy csontot rágcsálva.-Nos ő itt Gus,imádja az embereket.Különösképpen a gyerekeket.
-Gus.-kuncogott Jay.-Így hívják a zenekar közös kutyáját is.
-Nem is mondtad,hogy van kutyátok.-mosolyogtam rá.
-Nem éreztem fontosnak.-rántotta meg a vállát egy csábos mosoly kíséretében.Gust néztem,igazán szép kutya volt,de nem voltam biztos abban,hogy nekem ő kellene.Ahogy őt figyeltem szuszogást hallottam pár ketreccel arrébról.Odasétáltam és megpillantottam egy gyönyörű kis husky kutyát.Alig lehetett nagyobb,mint a tenyerem,mégis egy hatalmas ronggyal birkózott.
-Ő kicsoda?-intettem a tulaj felé.
-A neve Honey.Az édesanyját elütötte egy autó,a testvéreit pedig már elvitték.Csak ez a kis ügyetlen maradt itt.
Nem tudnám megmondani,hogy pontosan mi játszódott le bennem,de úgy éreztem első pillanatra kialakult valamiféle kötődés köztünk.
-Őt szeretném!-néztem ragyogó tekintettel a tulajdonosra.
-Biztos?Ő még kicsi,nem tudhatjuk mennyire lesz emberbarát.
-Nem baj.-mosolyogtam.Ha még kicsi,akkor meg lehet nevelni.
-Rendben.-a pasi kinyitotta a ketrec ajtaját és a kiskutya felém szaladt.Jackson leguggolt mellém és együtt kezdtük el simogatni.
-Hát szia.-simogattam,az ölembe kaptam és elindultunk elintézni a papírokat.Jackson játszadozott Honey-val míg elintéztem az összes papírmunkát
-Mehetünk?-nézett fel Jay,mosolyogva álltam meg mellettük.
-Igen.-bólintottam.Felkaptam a pöttöm kutyust és beszálltunk a kocsiba.-Reméljük Britt is úgy fog örülni neked,mint én.-simogattam.
-Biztosan.-húzta végig Jackon az ujjait combomon.Megremegtem érintésének hatására.-Mi az?-vigyorgott rám,amint neki is feltűnt.
-Mintha nem tudnád…-mormogtam az orrom alatt.
-Ha jól emlékszem,nem rég te utasítottál vissza.Tudod,ott a fürdőben…-vigyorgott és újra végig simított a combomon.
-Tudom.-mosolyodtam el.Áhhh,miért kívánom ennyire,hogy akár csak hozzá bújjak?Hogy lehet ekkora hatással rám minden érintése?-De azt majd bepótoljuk…-felhúztam a szemöldököm,mire ő csak vigyorgott.
-Ezt is majd.-nevetgélt.Leparkolt a házunk előtt és közelebb hajolt.Ajkai után kaptam,lágyan kezdtem őket becézgetni.Készségesen viszonozta a dolgot,mire Honey vadul ugatni kezdett az ölemben.
-Féltékeny!-szóltam rá kuncogva,mire csaholva Jay ölébe ugrott és nyalogatni kezdte.-Úgy látom vetélytársam akadt.-mosolyogtam.
-Ilyentől ne félj!-vigyorgott rám,majd megpuszilt.
A kiskutyával az ölében szállt ki,én pedig hamar mellé szegődtem.Miután kinyitottam az ajtót elengedtük a kiskutyát,aki felfedezőútra indult a lakásban.
-Wáááá!-hallottuk meg Britt sikítását,mikor a kutyus bement hozzá a konyhába.-Jézusom!-kapott a szívéhez,mi pedig mosolyogva besétáltunk a konyhába.
-Hát ő meg,hogy került ide?-bökött a kutyus felé,miközben minket figyelt.
-Elhoztam őt egy menhelyről.-suttogtam.Nem örül?-Arra gondoltam,hogy…lehetne egy kiskutyánk.
-Szóval…szóval ő a miénk?-kérdezte,miközben Honey már Jackson lába körül bukdácsolt.
-Ühhüm.-bólintottam.
-Úristen,köszi!-szaladt oda,hogy megöleljen,majd lehajolt és megsimogatta a kutyust.-Hogy hívják?-pillantott felénk.
-Honey!-mosolygott Jackson.
-Nagyon cuki vagy,Honey.-simogatta Britt,majd szabadjára engedte.A kutyus a hátsó ajtó felé bukdácsolt.-Szívem,kiengednéd,légy szíves?-kértem Jacksontól.
-Persze,játszok vele egy kicsit.-csókolt meg.
-Rendben.-pusziltam meg az orrát.
Jackson és Honey kisétáltak az udvarra játszadozni egy kicsit,én pedig lehuppantam az asztal melletti székre.
-Szóval nem bánod?-pillantottam barátnőmre,mire vettem egy falat sült krumplit.
-Nem,dehogy.-mosolygott.-Sőt,különösen örülök.-mosolygott.Elpillantottam mellette,az ablakból láttam,hogy Jackson a kutyussal fogócskázik.
-Aranyosak.-szólalt meg Britt látva a mosolyomat.
-Azok.-sütöttem le a szemem.-Ráadásul Honey-nak tetszik Jackson.-nevettem fel.
-Hogy.hogy?-nevetett Britt is.
-Az előbb féltékeny lett,mikor csókolóztunk.Elkezdett ugatni és átugrott Jay ölébe.-meséltem.
-Ez csúcs!-nevetgélt.-Apropó Jackson.-húzogatta a szemöldökét.-Mi volt az este?
-Mi lett volna?-hajtottam le a fejem elpirulva.
-Megvolt?-tért a lényegre.Nem válaszoltam csak bólintottam egy apró igent.-Úristen!-ujjongott.-Na és mesélj!Milyen volt?És akkor,most együtt vagytok hivatalosan is?
-Fantasztikus volt.-böktem ki,már vöröslő arccal.-És igen,együtt vagyunk.-mosolyogtam.
-De jó.-ölelt magához.-Örülök,hogy boldog vagy!
-Én is.-mosolyodtam el.-Már csak az apámat kell megtalálnom…-húztam el a számat.
-Öhm..-húzódott el Britt,majd a pult felé fordult.
-Mi az?
Kisietett az előszobába és a telefonkönyvvel tért vissza.Kinyitva tette le elém én pedig bele pillantottam,legalább tíz Kevin Makenzie nevű ember volt bejelölve benne.
-Bobby adta az ötletet,én pedig fellapoztam.
-Köszönöm.-motyogtam.
-Hamarosan jön Bobby és gondoltam összeülhetnénk és felhívhatnánk az illetőket.-motyogta.
-Kiket?-Jackson felé kaptam a fejem,az ajtófélfának dőlve mosolygott.Az irányába fordítottam a telefonkönyvet ő pedig közelebb sétált.-Óhh.-ennyit nyögött ki.
-Itt maradsz,ugye?-pillantottam felé.
-Persze,ha szeretnéd.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Naná!-bújtam hozzá.
Brittet magára hagytuk a konyhában míg főzött,Honey az udvaron rohangált,így beültünk a szobámba.
-Szerinted mit fog szólni?-simogattam a mellkasát,miközben szorosan hozzábújtam.
-Kicsoda?-simogatta a hajamat.
-Az apám…-suttogtam.-Mit fog szólni,ha majd megtudja,hogy én vagyok a lánya?
-Azon fog merengeni,hogy,hogy lehetett akkora barom,hogy ennyi éven át nem törődött az irtó szexi lányával..-a hátamra fordított és fölém hajolt.
-Jay!-nyögtem fel,ahogy egy kicsit rám nehezedett.
-Ne aggódj már!Nem lesz semmi baj.-kezdte el csókolgatni a nyakamat.
-Miért nem tudsz egy percre komoly lenni?-tetettem duzzogást.
-Halálosan komoly vagyok!-puszilgatott tovább,majd benyúlt a pólóm alá.
-A francba veled Jackson…-sóhajtottam,majd beadtam a derekam és visszacsókoltam.Na nem mintha olyan nehezemre esett volna,csak hát néha azért csókolózás nélkül is átbeszélhetnénk egy komoly témát.
Éppen a pólóm levételével ügyeskedett,mikor kopogtak.
-Kész a kaja!-kiáltotta Brittany.
-Hmm.-nyaltam meg még egyszer Jay száját.-Menjünk!-túrtam a hajába.
-Még egy kicsit várhat!-suttogta,de a gyomra korgása meghazudtolta.
-Nyomás!-nyomtam egy utolsó puszit a szájára és visszaigazítottam a felsőmet.
-Hajjh.-sóhajtott,a csípőmnél fogva húzott magához,míg a konyhába sétáltunk.
-Hűha!.-nézett végig rajtunk Britt.-Valamit nagyon megzavartam?
-Nem.-vágtam rá,majd Jay-re néztem.A haja a lehető legborzosabban állt,az én jóvoltamból,inge pedig félig kigombolva így szabadon hagyva a nyakán éktelenkedő foltot.
-Azt a rohadt!-kerekedett el Bobby szeme,miközben elhaladt mellettünk.-Úgy látom jól sikerült a tegnap este.-méregette a foltot.
Kicsit kezdett idegesíteni,hogy szegény Jay miattam kap megjegyzéseket,így vissza akartam szólni,de ő megelőzött.
-Ha te azt tudnád…-nyalta meg a száját,miközben szemöldökét húzogatta.Ha nem tudnám,hogy Jackson a lányokat szereti azt hinném incselkedett Bobbyval.
Mosolyogva leültem az asztal mellé Jay pedig helyet foglalt mellettem.Jókedvűen ebédeltünk meg,de ahogy a vége felé közeledtünk egyre jobban bepánikoltam.Britt visszahozta a telefonkönyvet és előkészítettük az itthoni telefonunkat is.
-Ki tárcsázik először?-nézett körbe Britt.
Jackson észrevette,hogy tétovázok így a telefonért nyúlt.
-Majd én!-sóhajtott és bepötyögte az első telefonszámot.
-Hallo,én Kevin Makenziet keresem.-szólt bele amint felvették a túloldalon.-Óh,értem.Elnézést,hogy zavartam.Köszönöm,vissz' hall'.
-Na?-néztem rá idegesen.
-A dédunokája volt,a bácsi már tíz éve meghalt,csak nem jelentették át a telefont.
-Óhh.-sóhajtottam.Britt lehúzta az első nevet,majd beírta a következő telefonszámot.
Alig nyolc telefonnal később végre elérkeztünk az utolsó névhez.
-Most már neki kell lennie!-motyogta Brittany,mire kikaptam a kezéből a telefont.Gyorsan bepötyögtem a számot és a fülemhez emeltem,mielőtt meggondolhattam volna magam.
-Igen,tessék?-szólt bele egy női hang két csöngés után.
-Ööö…jó napot kívánok,Kevin Makenziet keresem.-motyogtam el-el csukló hanggal.
-Sajnálom,de az ügyvéd úr jelenleg házon kívül van.Átadhatok neki valami üzenetet?-kérdezte.
-Ügyvéd úr?-kérdeztem,mire a többiek is felkapták a fejüket.
-Igen,persze.Dr.Kevin Makenzie!
-Igen,hát persze.-Jacksonék mellettem hadonásztak és magyaráztak,hogy pontosan mit is mondjak.
-Öhm…-néztem drága barátomra aki egyessével,artikulálva suttogott el nekem minden szót.-Egy időpontot szeretnék kérni az ügyvédúrhoz,ha lehet.
-Rendben.Milyen ügyben?-Jackson azt suttogta pereljek be valami újságot,vagy hasonlók,de én nekem mégis valami más jött a számra.
-Meghalt az édesanyám.Szeretném beperelni a kórházat,amiért nem vették észre hamarabb a betegségét.-a szemembe könnyek szöktek,a többiek pedig teljesen lesápadtak mellettem.
-Rendben.Mit szólna a hétfő délutánhoz?
-Pontosan hány órakor,mert tudja dolgozom és…
-Óh,és meddig dolgozik?
-Körülbelül délután ötig.
-Akkor jöjjön fél hatra!
-Rendben,köszönöm.-válaszoltam.
-Szívesen.-felelte a nő is.
-Akkor viszont hallásra!
-Visszhall!-tette le a nő a telefont,majd én is kinyomtam.Senki nem szólt semmit,csak Jay karolt át hátulról,míg arcát a nyakamhoz tette.
-Hétfő fél hat.-motyogtam a telefont forgatva
-Jó napot!Egy kutyát szeretnénk hazavinni.-köszöntötte Jackson a menhely tulajdonosát.
-Jó napot!-bólintottam én is.
-Van valami elképzelésük,hogy milyen kutyát szeretnének?-indult el a ketrecek között mi pedig követtük.
-Szelíd,barátságos kutyust.Fontos,hogy szeresse az embereket!-magyaráztam.
-Rendben.-bólintott,majd egy ketrechez vezetett minket.Egy közép korú labrador kutyus feküdt ott,egy csontot rágcsálva.-Nos ő itt Gus,imádja az embereket.Különösképpen a gyerekeket.
-Gus.-kuncogott Jay.-Így hívják a zenekar közös kutyáját is.
-Nem is mondtad,hogy van kutyátok.-mosolyogtam rá.
-Nem éreztem fontosnak.-rántotta meg a vállát egy csábos mosoly kíséretében.Gust néztem,igazán szép kutya volt,de nem voltam biztos abban,hogy nekem ő kellene.Ahogy őt figyeltem szuszogást hallottam pár ketreccel arrébról.Odasétáltam és megpillantottam egy gyönyörű kis husky kutyát.Alig lehetett nagyobb,mint a tenyerem,mégis egy hatalmas ronggyal birkózott.
-Ő kicsoda?-intettem a tulaj felé.
-A neve Honey.Az édesanyját elütötte egy autó,a testvéreit pedig már elvitték.Csak ez a kis ügyetlen maradt itt.
Nem tudnám megmondani,hogy pontosan mi játszódott le bennem,de úgy éreztem első pillanatra kialakult valamiféle kötődés köztünk.
-Őt szeretném!-néztem ragyogó tekintettel a tulajdonosra.
-Biztos?Ő még kicsi,nem tudhatjuk mennyire lesz emberbarát.
-Nem baj.-mosolyogtam.Ha még kicsi,akkor meg lehet nevelni.
-Rendben.-a pasi kinyitotta a ketrec ajtaját és a kiskutya felém szaladt.Jackson leguggolt mellém és együtt kezdtük el simogatni.
-Hát szia.-simogattam,az ölembe kaptam és elindultunk elintézni a papírokat.Jackson játszadozott Honey-val míg elintéztem az összes papírmunkát
-Mehetünk?-nézett fel Jay,mosolyogva álltam meg mellettük.
-Igen.-bólintottam.Felkaptam a pöttöm kutyust és beszálltunk a kocsiba.-Reméljük Britt is úgy fog örülni neked,mint én.-simogattam.
-Biztosan.-húzta végig Jackon az ujjait combomon.Megremegtem érintésének hatására.-Mi az?-vigyorgott rám,amint neki is feltűnt.
-Mintha nem tudnád…-mormogtam az orrom alatt.
-Ha jól emlékszem,nem rég te utasítottál vissza.Tudod,ott a fürdőben…-vigyorgott és újra végig simított a combomon.
-Tudom.-mosolyodtam el.Áhhh,miért kívánom ennyire,hogy akár csak hozzá bújjak?Hogy lehet ekkora hatással rám minden érintése?-De azt majd bepótoljuk…-felhúztam a szemöldököm,mire ő csak vigyorgott.
-Ezt is majd.-nevetgélt.Leparkolt a házunk előtt és közelebb hajolt.Ajkai után kaptam,lágyan kezdtem őket becézgetni.Készségesen viszonozta a dolgot,mire Honey vadul ugatni kezdett az ölemben.
-Féltékeny!-szóltam rá kuncogva,mire csaholva Jay ölébe ugrott és nyalogatni kezdte.-Úgy látom vetélytársam akadt.-mosolyogtam.
-Ilyentől ne félj!-vigyorgott rám,majd megpuszilt.
A kiskutyával az ölében szállt ki,én pedig hamar mellé szegődtem.Miután kinyitottam az ajtót elengedtük a kiskutyát,aki felfedezőútra indult a lakásban.
-Wáááá!-hallottuk meg Britt sikítását,mikor a kutyus bement hozzá a konyhába.-Jézusom!-kapott a szívéhez,mi pedig mosolyogva besétáltunk a konyhába.
-Hát ő meg,hogy került ide?-bökött a kutyus felé,miközben minket figyelt.
-Elhoztam őt egy menhelyről.-suttogtam.Nem örül?-Arra gondoltam,hogy…lehetne egy kiskutyánk.
-Szóval…szóval ő a miénk?-kérdezte,miközben Honey már Jackson lába körül bukdácsolt.
-Ühhüm.-bólintottam.
-Úristen,köszi!-szaladt oda,hogy megöleljen,majd lehajolt és megsimogatta a kutyust.-Hogy hívják?-pillantott felénk.
-Honey!-mosolygott Jackson.
-Nagyon cuki vagy,Honey.-simogatta Britt,majd szabadjára engedte.A kutyus a hátsó ajtó felé bukdácsolt.-Szívem,kiengednéd,légy szíves?-kértem Jacksontól.
-Persze,játszok vele egy kicsit.-csókolt meg.
-Rendben.-pusziltam meg az orrát.
Jackson és Honey kisétáltak az udvarra játszadozni egy kicsit,én pedig lehuppantam az asztal melletti székre.
-Szóval nem bánod?-pillantottam barátnőmre,mire vettem egy falat sült krumplit.
-Nem,dehogy.-mosolygott.-Sőt,különösen örülök.-mosolygott.Elpillantottam mellette,az ablakból láttam,hogy Jackson a kutyussal fogócskázik.
-Aranyosak.-szólalt meg Britt látva a mosolyomat.
-Azok.-sütöttem le a szemem.-Ráadásul Honey-nak tetszik Jackson.-nevettem fel.
-Hogy.hogy?-nevetett Britt is.
-Az előbb féltékeny lett,mikor csókolóztunk.Elkezdett ugatni és átugrott Jay ölébe.-meséltem.
-Ez csúcs!-nevetgélt.-Apropó Jackson.-húzogatta a szemöldökét.-Mi volt az este?
-Mi lett volna?-hajtottam le a fejem elpirulva.
-Megvolt?-tért a lényegre.Nem válaszoltam csak bólintottam egy apró igent.-Úristen!-ujjongott.-Na és mesélj!Milyen volt?És akkor,most együtt vagytok hivatalosan is?
-Fantasztikus volt.-böktem ki,már vöröslő arccal.-És igen,együtt vagyunk.-mosolyogtam.
-De jó.-ölelt magához.-Örülök,hogy boldog vagy!
-Én is.-mosolyodtam el.-Már csak az apámat kell megtalálnom…-húztam el a számat.
-Öhm..-húzódott el Britt,majd a pult felé fordult.
-Mi az?
Kisietett az előszobába és a telefonkönyvvel tért vissza.Kinyitva tette le elém én pedig bele pillantottam,legalább tíz Kevin Makenzie nevű ember volt bejelölve benne.
-Bobby adta az ötletet,én pedig fellapoztam.
-Köszönöm.-motyogtam.
-Hamarosan jön Bobby és gondoltam összeülhetnénk és felhívhatnánk az illetőket.-motyogta.
-Kiket?-Jackson felé kaptam a fejem,az ajtófélfának dőlve mosolygott.Az irányába fordítottam a telefonkönyvet ő pedig közelebb sétált.-Óhh.-ennyit nyögött ki.
-Itt maradsz,ugye?-pillantottam felé.
-Persze,ha szeretnéd.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Naná!-bújtam hozzá.
Brittet magára hagytuk a konyhában míg főzött,Honey az udvaron rohangált,így beültünk a szobámba.
-Szerinted mit fog szólni?-simogattam a mellkasát,miközben szorosan hozzábújtam.
-Kicsoda?-simogatta a hajamat.
-Az apám…-suttogtam.-Mit fog szólni,ha majd megtudja,hogy én vagyok a lánya?
-Azon fog merengeni,hogy,hogy lehetett akkora barom,hogy ennyi éven át nem törődött az irtó szexi lányával..-a hátamra fordított és fölém hajolt.
-Jay!-nyögtem fel,ahogy egy kicsit rám nehezedett.
-Ne aggódj már!Nem lesz semmi baj.-kezdte el csókolgatni a nyakamat.
-Miért nem tudsz egy percre komoly lenni?-tetettem duzzogást.
-Halálosan komoly vagyok!-puszilgatott tovább,majd benyúlt a pólóm alá.
-A francba veled Jackson…-sóhajtottam,majd beadtam a derekam és visszacsókoltam.Na nem mintha olyan nehezemre esett volna,csak hát néha azért csókolózás nélkül is átbeszélhetnénk egy komoly témát.
Éppen a pólóm levételével ügyeskedett,mikor kopogtak.
-Kész a kaja!-kiáltotta Brittany.
-Hmm.-nyaltam meg még egyszer Jay száját.-Menjünk!-túrtam a hajába.
-Még egy kicsit várhat!-suttogta,de a gyomra korgása meghazudtolta.
-Nyomás!-nyomtam egy utolsó puszit a szájára és visszaigazítottam a felsőmet.
-Hajjh.-sóhajtott,a csípőmnél fogva húzott magához,míg a konyhába sétáltunk.
-Hűha!.-nézett végig rajtunk Britt.-Valamit nagyon megzavartam?
-Nem.-vágtam rá,majd Jay-re néztem.A haja a lehető legborzosabban állt,az én jóvoltamból,inge pedig félig kigombolva így szabadon hagyva a nyakán éktelenkedő foltot.
-Azt a rohadt!-kerekedett el Bobby szeme,miközben elhaladt mellettünk.-Úgy látom jól sikerült a tegnap este.-méregette a foltot.
Kicsit kezdett idegesíteni,hogy szegény Jay miattam kap megjegyzéseket,így vissza akartam szólni,de ő megelőzött.
-Ha te azt tudnád…-nyalta meg a száját,miközben szemöldökét húzogatta.Ha nem tudnám,hogy Jackson a lányokat szereti azt hinném incselkedett Bobbyval.
Mosolyogva leültem az asztal mellé Jay pedig helyet foglalt mellettem.Jókedvűen ebédeltünk meg,de ahogy a vége felé közeledtünk egyre jobban bepánikoltam.Britt visszahozta a telefonkönyvet és előkészítettük az itthoni telefonunkat is.
-Ki tárcsázik először?-nézett körbe Britt.
Jackson észrevette,hogy tétovázok így a telefonért nyúlt.
-Majd én!-sóhajtott és bepötyögte az első telefonszámot.
-Hallo,én Kevin Makenziet keresem.-szólt bele amint felvették a túloldalon.-Óh,értem.Elnézést,hogy zavartam.Köszönöm,vissz' hall'.
-Na?-néztem rá idegesen.
-A dédunokája volt,a bácsi már tíz éve meghalt,csak nem jelentették át a telefont.
-Óhh.-sóhajtottam.Britt lehúzta az első nevet,majd beírta a következő telefonszámot.
Alig nyolc telefonnal később végre elérkeztünk az utolsó névhez.
-Most már neki kell lennie!-motyogta Brittany,mire kikaptam a kezéből a telefont.Gyorsan bepötyögtem a számot és a fülemhez emeltem,mielőtt meggondolhattam volna magam.
-Igen,tessék?-szólt bele egy női hang két csöngés után.
-Ööö…jó napot kívánok,Kevin Makenziet keresem.-motyogtam el-el csukló hanggal.
-Sajnálom,de az ügyvéd úr jelenleg házon kívül van.Átadhatok neki valami üzenetet?-kérdezte.
-Ügyvéd úr?-kérdeztem,mire a többiek is felkapták a fejüket.
-Igen,persze.Dr.Kevin Makenzie!
-Igen,hát persze.-Jacksonék mellettem hadonásztak és magyaráztak,hogy pontosan mit is mondjak.
-Öhm…-néztem drága barátomra aki egyessével,artikulálva suttogott el nekem minden szót.-Egy időpontot szeretnék kérni az ügyvédúrhoz,ha lehet.
-Rendben.Milyen ügyben?-Jackson azt suttogta pereljek be valami újságot,vagy hasonlók,de én nekem mégis valami más jött a számra.
-Meghalt az édesanyám.Szeretném beperelni a kórházat,amiért nem vették észre hamarabb a betegségét.-a szemembe könnyek szöktek,a többiek pedig teljesen lesápadtak mellettem.
-Rendben.Mit szólna a hétfő délutánhoz?
-Pontosan hány órakor,mert tudja dolgozom és…
-Óh,és meddig dolgozik?
-Körülbelül délután ötig.
-Akkor jöjjön fél hatra!
-Rendben,köszönöm.-válaszoltam.
-Szívesen.-felelte a nő is.
-Akkor viszont hallásra!
-Visszhall!-tette le a nő a telefont,majd én is kinyomtam.Senki nem szólt semmit,csak Jay karolt át hátulról,míg arcát a nyakamhoz tette.
-Hétfő fél hat.-motyogtam a telefont forgatva
2011. április 12., kedd
12.rész: Együtt
Hát itt van,megjött a rész!:)
ELég sok minden történik benn,de a legfőbb,hogy szigorúan 18+ -os!:)Csak saját felelősségre olvasni!!:D
Remélem sok kommentárt kapok.:)
Pénteken próbáltam minél szebbé varázsolni magam,mielőtt Brittel elindultunk a pubba.A fiúk már hangoltak,mi pedig kértünk egy-egy italt az asztalunkhoz.Szerencsére itt nem fiúk álltak a pult mögött így nem kellett tartanom a múltkori incidenstől sem.
Amint a fiúk elkezdtek zenélni,a teremben megváltozott a levegő,mindenki rájuk figyelt.Ugyanakkor Jackson olyan volt,mint akit megszálltak,sose láttam még ennyire felszabadultnak és pörgősnek.Még a szájharmónikáját is előkapta,amit már egyébként felfedeztem párszor nála.
A fellépés után,még fényképezkedtek és aláírásokat is adtak pár embernek így mi Brittel kitárgyaltuk a koncertet.
-Na,mi a véleményed?-huppant le mellém Jay,majd egy puszit nyomott a számra.Egyszerre éreztem rajta alkohol és izadtság szagot,bár nem csodálkoztam annyira le volt főve,hogy a még a hajáról is folyt a víz.
-Nagyon jók voltatok!-vigyorogtam rá,majd közelebb húztam a pólójánál fogva.Képtelen voltam parancsolni magamnak,az elmúlt pár órában másra sem tudtam gondolni,csak a vágyra ami felébredt bennem.Hevesen csaptam le ajkaira,a meglepődöttségtől hirtelen megtántorodott,majd szenvedélyesen kapcsolódott be a játékba.
-Khmm.-köszörülte meg mellettünk a torkát Ben, Jay egy gyilkos pillantást vetett felé,majd újra hozzám fordult.Britt látván,hogy nem szándékozunk elszakadni egymástól beszédbe elegyedett a srácokkal,úgy tűnt elég jól megtalálták a közös hangot.
Éreztem,hogy Jay keze elindult a pólóm széléhez,végre úgy éreztem kész vagyok rá,de erre meg a helyszín nem volt éppenséggel megfelelő.Jackson,mint valami gondolatolvasó szólalt meg.
-Menjünk haza?!
-Ühhüm.-bólintottam,majd Britt felé fordultam.Meg se kellett szólalnom,már tudta is,hogy mit szeretnék.
-Ne aggódj,hazatalálok!-intett.A kezembe nyomta a táskámat,elköszöntünk a fiúktól is és elindultunk.A pub előtt fogtunk egy taxit és azzal mentünk el Jackson lakásáig.Nem emlékszem arra,hogy Jay,hogyan is fizetett,de azt tudom,hogy alig,hogy beléptünk a lakás ajtaján újra egymásnak estünk.Míg eljutottunk a szobájáig,megszabadultunk a cipőinktől,valamint megszabadított a pólómtól is.
Ledöntött az ágyára és fölém hajolt,a pólójáért nyúltam,de megelőzött és lehúzta magáról.Magamhoz húztam és újra lecsaptam az ajkaira.Egyre jobban tombolt bennem a vágy,kicsatoltam az övét,miközben feljebb csúsztam az ágyon.Az események hirtelen gyorsultak fel,Jackson lerángatta magáról a nadrágját,hogy ne küzdjek vele tovább,majd az enyémet is lehúzta.A nyakamtól elindulva végigsimította az egész testemet,felsóhajtottam.A vér szánkázott az ereimben,szinte lángolt a testem minden érintése nyomán.Beletúrtam a hajába,apró csókot lehelt a számra,a nyakamra,kebleimen keresztül végig csókolta a testemet.Keze visszacsúszott melleimre,masszírozgatni kezdte őket.A vágy egyre jobban tombolt bennem,nyakát szívogattam,míg kezeim elindultak a mellkasán.
Egy apró mozdulattal kikapcsolta a melltartóm csatját,apró csókokat adott a vállaimra,ahogy egyre lentebb csúsztatta a pántokat.A melltartómat az ágy mellé dobta,szájával kezdte kényeztetni melleimet.Keze megtalálta az engem fedő utolsó textildarab szélét.Mélyeket sóhajtottam mikor simogatni kezdett bugyin keresztül.Torkomból egyre több sóhaj szakadt fel,éreztem,ha így folytatja megőrülök.Az alsójához nyúltam,belenyúltam és úgy kezdtem izgatni férfiasságát.Egy sóhaj szakadt fel torka mélyéből.Apró csókokkal lejutott a hasam aljáig,ügyelve az apró textildarab épségére óvatosan szabadított meg tőle.Kezeivel combomat simogatta,míg nyelvével kezdte izgatni legérzékenyebb pontomat.A lepedőt markolásztam,míg sóhajok ezre szakadt fel a torkomból.A testem lángolt,vonaglottam alatta.
-Jay!-nyögtem,mikor már nagyon nem bírtam.
Megemelkedett,újra végig csókolt egészen a számig,míg én megszabadítottam az alsójától.
Amint egy vonalba került az arcunk,megcsókolt,karjaimat a nyaka köré fontam.Végig simított a combjaimon,majd lassan belém csusszant.Egyszerre nyögtünk fel,ahogy elmerült bennem.
Hirtelen érdekes érzés csapott meg,mintha most váltam volna igazán teljessé.Jackon elképesztően jól tudta,hogy mire van szüksége egy nőnek az ágyban.Lassú tempót diktált,közben nyelvünk vad táncot járt.
Elszakadtam az ajkától,nyakát kezdtem csókolgatni.Kicsit gyorsított a tempón így újabb nyögések sorozatát kiváltva mindkettőnkből.Nem bírtam ki,hogy ne öleljem magamhoz,mintha ezen múlna a boldogságom.Körmömmel végig szántottam a hátán,a fokozódó élvezet következtében.Ajkaim után kapott,vadul csókolt.Ahogy a gyönyör kapujához értem a hajába túrtam,pillanatokon belül megéreztem hátam ívbe feszülését,nagyot nyögtem a csókunkba.Jay elmosolyodott,finoman az ajkába haraptam.Felnyögött és megfeszült,megéreztem a hirtelen bennem szétáradó melegséget.
ELég sok minden történik benn,de a legfőbb,hogy szigorúan 18+ -os!:)Csak saját felelősségre olvasni!!:D
Remélem sok kommentárt kapok.:)
Pénteken próbáltam minél szebbé varázsolni magam,mielőtt Brittel elindultunk a pubba.A fiúk már hangoltak,mi pedig kértünk egy-egy italt az asztalunkhoz.Szerencsére itt nem fiúk álltak a pult mögött így nem kellett tartanom a múltkori incidenstől sem.
Amint a fiúk elkezdtek zenélni,a teremben megváltozott a levegő,mindenki rájuk figyelt.Ugyanakkor Jackson olyan volt,mint akit megszálltak,sose láttam még ennyire felszabadultnak és pörgősnek.Még a szájharmónikáját is előkapta,amit már egyébként felfedeztem párszor nála.
A fellépés után,még fényképezkedtek és aláírásokat is adtak pár embernek így mi Brittel kitárgyaltuk a koncertet.
-Na,mi a véleményed?-huppant le mellém Jay,majd egy puszit nyomott a számra.Egyszerre éreztem rajta alkohol és izadtság szagot,bár nem csodálkoztam annyira le volt főve,hogy a még a hajáról is folyt a víz.
-Nagyon jók voltatok!-vigyorogtam rá,majd közelebb húztam a pólójánál fogva.Képtelen voltam parancsolni magamnak,az elmúlt pár órában másra sem tudtam gondolni,csak a vágyra ami felébredt bennem.Hevesen csaptam le ajkaira,a meglepődöttségtől hirtelen megtántorodott,majd szenvedélyesen kapcsolódott be a játékba.
-Khmm.-köszörülte meg mellettünk a torkát Ben, Jay egy gyilkos pillantást vetett felé,majd újra hozzám fordult.Britt látván,hogy nem szándékozunk elszakadni egymástól beszédbe elegyedett a srácokkal,úgy tűnt elég jól megtalálták a közös hangot.
Éreztem,hogy Jay keze elindult a pólóm széléhez,végre úgy éreztem kész vagyok rá,de erre meg a helyszín nem volt éppenséggel megfelelő.Jackson,mint valami gondolatolvasó szólalt meg.
-Menjünk haza?!
-Ühhüm.-bólintottam,majd Britt felé fordultam.Meg se kellett szólalnom,már tudta is,hogy mit szeretnék.
-Ne aggódj,hazatalálok!-intett.A kezembe nyomta a táskámat,elköszöntünk a fiúktól is és elindultunk.A pub előtt fogtunk egy taxit és azzal mentünk el Jackson lakásáig.Nem emlékszem arra,hogy Jay,hogyan is fizetett,de azt tudom,hogy alig,hogy beléptünk a lakás ajtaján újra egymásnak estünk.Míg eljutottunk a szobájáig,megszabadultunk a cipőinktől,valamint megszabadított a pólómtól is.
Ledöntött az ágyára és fölém hajolt,a pólójáért nyúltam,de megelőzött és lehúzta magáról.Magamhoz húztam és újra lecsaptam az ajkaira.Egyre jobban tombolt bennem a vágy,kicsatoltam az övét,miközben feljebb csúsztam az ágyon.Az események hirtelen gyorsultak fel,Jackson lerángatta magáról a nadrágját,hogy ne küzdjek vele tovább,majd az enyémet is lehúzta.A nyakamtól elindulva végigsimította az egész testemet,felsóhajtottam.A vér szánkázott az ereimben,szinte lángolt a testem minden érintése nyomán.Beletúrtam a hajába,apró csókot lehelt a számra,a nyakamra,kebleimen keresztül végig csókolta a testemet.Keze visszacsúszott melleimre,masszírozgatni kezdte őket.A vágy egyre jobban tombolt bennem,nyakát szívogattam,míg kezeim elindultak a mellkasán.
Egy apró mozdulattal kikapcsolta a melltartóm csatját,apró csókokat adott a vállaimra,ahogy egyre lentebb csúsztatta a pántokat.A melltartómat az ágy mellé dobta,szájával kezdte kényeztetni melleimet.Keze megtalálta az engem fedő utolsó textildarab szélét.Mélyeket sóhajtottam mikor simogatni kezdett bugyin keresztül.Torkomból egyre több sóhaj szakadt fel,éreztem,ha így folytatja megőrülök.Az alsójához nyúltam,belenyúltam és úgy kezdtem izgatni férfiasságát.Egy sóhaj szakadt fel torka mélyéből.Apró csókokkal lejutott a hasam aljáig,ügyelve az apró textildarab épségére óvatosan szabadított meg tőle.Kezeivel combomat simogatta,míg nyelvével kezdte izgatni legérzékenyebb pontomat.A lepedőt markolásztam,míg sóhajok ezre szakadt fel a torkomból.A testem lángolt,vonaglottam alatta.
-Jay!-nyögtem,mikor már nagyon nem bírtam.
Megemelkedett,újra végig csókolt egészen a számig,míg én megszabadítottam az alsójától.
Amint egy vonalba került az arcunk,megcsókolt,karjaimat a nyaka köré fontam.Végig simított a combjaimon,majd lassan belém csusszant.Egyszerre nyögtünk fel,ahogy elmerült bennem.
Hirtelen érdekes érzés csapott meg,mintha most váltam volna igazán teljessé.Jackon elképesztően jól tudta,hogy mire van szüksége egy nőnek az ágyban.Lassú tempót diktált,közben nyelvünk vad táncot járt.
Elszakadtam az ajkától,nyakát kezdtem csókolgatni.Kicsit gyorsított a tempón így újabb nyögések sorozatát kiváltva mindkettőnkből.Nem bírtam ki,hogy ne öleljem magamhoz,mintha ezen múlna a boldogságom.Körmömmel végig szántottam a hátán,a fokozódó élvezet következtében.Ajkaim után kapott,vadul csókolt.Ahogy a gyönyör kapujához értem a hajába túrtam,pillanatokon belül megéreztem hátam ívbe feszülését,nagyot nyögtem a csókunkba.Jay elmosolyodott,finoman az ajkába haraptam.Felnyögött és megfeszült,megéreztem a hirtelen bennem szétáradó melegséget.
***
-Min gondolkodsz?-simított ki egy tincset az arcomból.Csupasz mellkasán pihentettem a fejemet,míg ő hátamat simogatta.
Elmosolyodtam.
-Én csak…azon,hogy…-pirultam el.
-Hogy?-mosolyodott el ő is.
-Mi most akkor… együtt vagyunk?-böktem ki az egyébként már hetek óta foglalkoztató kérdést.
-Hát ez attól függ…-rá néztem,hatalmas vigyor terült el az arcán.
-Mitől?
-Hogy te szeretnéd-e.-csókolt bele a hajamba.
-Azt hittem ez egyértelmű.-simítottam végig a mellkasán.
-Akkor azt hiszem,igen.Együtt vagyunk!-mintha varázsszóként hatott volna ez a két szó.Melegséggel töltötte el az egész szívem.
A hátamat simogatta,szemeim kezdtek elnehezedni.
-Jó éjt Jay!-sóhajtottam.Még hallottam ahogy azt mondja Neked is és belecsókol a hajamba,mielőtt elnyomott az álom.
-Clara!Kicsim!?-hallottam a távolból egy hangot.
-Hmm?-próbáltam kinyitni a szemem,de az álmosság még fogva tartotta.
-Ki kell mennem a mosdóba…-suttogta.Bár még kómás voltam,értettem mire céloz.Levettem róla a karom és a másik irányba fordultam.Meg sem hallottam,hogy kimegy,csak a víz folyását,majd a tompa lépteket,mielőtt visszafeküdt mellém.
-Jó reggelt!-karolt át hátulról,egy puszit nyomott a vállamra.
-Neked is.-sóhajtottam.Most már biztos semmi esélye,hogy visszaaludjak.Felé fordultam és egy csókot nyomtam az ajkaira.
-Most már sokkal jobb a reggelem.-vigyorgott.
-Hát igen… felkeltetted a barátnődet,elintézted a sürgős folyóügyeidet,kaptál egy csókot.Hogy is lehetne ez a reggel tökéletesebb?-kuncogtam.
-Ha nem lenne rajtad a takaró…-suttogta a fülembe,mire vállon csaptam.
-Esélytelen.-mosolyogtam.
-Na ne mondd!-csibészes vigyort küldött felém,majd lerántotta rólam a takarót.Érte nyúltam,de ő persze nem hagyta magát.Úgy döntöttem jelen helyzetben a legjobb megoldás,ha inkább felöltözöm.Elfordultam tőle és összekapkodtam a ruháimat.Gyorsan magamra kaptam a fehérneműmet,majd a nadrágot,de valami nem stimmelt.Sehol sem találtam a pólómat.Végig pörgettem a fejemben az éjszaka eseményeit,azonban a pólóm levételét eltompította a többi emlék.
-Nem emlékszel hol a pólóm?-fordultam drága barátom felé.Húhh,de fura kimondani,még,ha csak gondolatban is teszem.
-Asszem valahol a nappali környékén…-vigyorgott.Az ajkamba haraptam,mosolyától felébredtek bennem a nem is olyan régi emlékek.Elpirulva indultam az ajtó felé.
-Hé!-szólt utánam,felé fordultam mire hozzám vágott egy anyagot.Széthajtogattam,a kockás inge volt az.-Azt hiszem pont elég volt,hogy Ben törölközőben látott…-állt fel ő is.Felkaptam az ingét és végiggomboltam.
Megfogta a kezem és magával húzott, a kanapé karfáján találtam meg a pólómat,de nem volt kedvem átvenni,túl jól éreztem magam Jackson ingében.
-Jó reggelt!-Ben arcán hatalmas vigyor volt,próbáltam elfordítani a tekintetem,de már késő volt.Fülig pirultam.
-Miért csinálod ezt?-néztem rá vádlón.
-Micsodát?-értetlenül méregetett.
-Hát,hogy a mosolyodban benne van minden perverz gondolatod.-bosszankodtam,de a szám sarkában ott bujkált a mosoly.
-Sajnálom..-vigyorgott.-És amúgy,milyen volt az estétek?
-Jó!-vágtuk rá egyszerre.Elpirulva néztem össze Jacksonnal,aki egy lábremegtető vigyort küldött felém.
-Úgy látom,nagy az összhang…-vigyorgott.
-Igen.Együtt vagyunk!-huppant le mellénk Jay,két szendviccsel.Elém tolta az egyiket én pedig jóízűen beleharaptam.
Ben mintha meg se hallotta volna barátja szavait összeszűkült szemmel méregette a nyakát,majd felnevetett.
-Mi van tesó,megtalált valami vérszívó?-röhögött.Jackson a nyakához kapott,nekem viszont azonnal leesett mire céloz.Lesütött szemmel kuncogtam.
-Hát nem tudom.Kicsim,te vámpír vagy?
-Nem.-csóváltam a fejem.
-Csak szúnyog…-vágta közbe Ben.Úgy látom agyilag leragadt a favicceknél..-Azért én így nem mennék be dolgozni…
-Addigra elmúlik.-próbáltam nyugtatgatni Jacksont,bár fogalmam sem volt róla.
-Hát…majd meglátjuk.-vonta meg a válát és a szendvicsébe harapott.
Reggeli után hülyültünk egy kicsit,majd elmentem lezuhanyozni.Éppen a tusfürdőt öblítettem le magamról,mikor meghallottam az ajtó nyitódását.Ha ez megint Ben és kicsináliom az tuti,direkt szóltam…
-Csak én vagyok.-válaszolt Jackson a ki sem mondott kérdésemre.
-Okés.-folytattam testem leöblítését.Miután elzártam a csapot résnyire nyitottam a zuhanykabin ajtaját és kinyúltam az előre kikészített törölközőért.Miután gyorsan magam köré csavartam kiléptem a kabinból.
-Mit csinálsz?-érdeklődtem Jacksontól aki magát méregette a tükörben.
-A foltocskámat nézegetem.-vigyorodott el.
-Sajnálom..-pirultam el.Hogy ezek a fiúk mikre nem képesek..alig egy óra alatt legalább negyedjére vörösödtem el.
-Én nem.-mosolygott rám a tükrön keresztül.Mögé sétáltam,hátulról átkaroltam,így néztük magunkat a tükörben.-Ha felöltöztél és haza szeretnél menni,szólj és akkor hazaviszlek!
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk egy menhelyre...-mosolyodtam el a még tegnap kiagyalt ötletemen.-Szeretnék hazavinni egy kiskutyát.
-Akkor azt hiszem Deant nem viszem el hozzátok!-nevetgélt.
-Majd összeszoknak.-pusziltam meg a nyakán tátongó foltot.-Ahogy mi is.
-Azért annyira ne!-kuncogott és maga elé húzott.-Tudod…-kezdte el kibontani a törölközőmet.-ez itt elég fölösleges…
-Jay!-sóhajtottam.-Most zuhanyoztam..
-Majd zuhanyzol újra!-suttogta a bőrömbe.
-Jay..-sóhajtottam fel ismét,kicsit eltoltam magamtól.-Kérlek.
-Rendben,hagylak.-adta meg magát.
-Köszönöm.-nyomtam egy csókot az arcára,majd a ruháimért nyúltam.-Megharagszol,ha felveszem az ingedet a pólómra?-fordultam felé,mikor már rajtam volt minden ruhám.Jackson minden egyes ruhadarab útját végigkísérte a tekintetével.
-Nem,de később szeretném visszakapni.Ez az egyik kedvencem.-mosolygott.
-Ne aggódj,épségben visszakapod!-felvettem az inget a fehér felsőmre.végig gomboltam,kihagyva a felső hármat,majd alul egy görcsöt kötöttem rá,hogy kilátszódjon az alatta lévő felsőm is.
-Nos?-forogtam egyet előtte.
-Isteni!-húzott magához,hogy megcsókolhasson.
Mire szinte már fulladásig csókolóztunk,sikerült rávennem,hogy kimenjünk a fürdőből.Összeszedtem a cuccaimat,felkaptam a cipőmet is,míg a fiúk beszélgettek.
-Már is mész?-fordult felém Ben.
-Igen,még beszeretnék nézni egy menhelyre.
-Minek?-érdeklődött.
-Lakótársammal szeretnénk egy kiskutyát.-mosolyogtam.
-Óh,Dean mentesíted a területet?
-Nem!Szeretem Deant és majd összeszoknak.-mosolyogtam.
-És lesznek kis cityák.-vigyorodott el,miközben megsimította az említett cicát.
-Micsodák?-értetlenkedett Jackson.
-Cica-kutyák.-rázta a fejét Ben.-Ugye nem kell elmagyaráznom a keletkezését?-ahogy elhagyta a száját a mondat,azonnal szöget vert a fejemben.Ó,hogy az a… a tegnap este tényleg elképesztően jó volt,azonban egy valamit nagyon elfelejtettünk.Méghozzá védekezni!
-Óh,értem.-csóválta fejét Jackson az újabb favicc szerű poén hallatán.-Mehetünk?
Bólintottam bár agyilag még mindig nem igazán voltam jelen.
Nyomtam egy puszit Ben arcára,majd felkaptam a táskám és elindultunk a kocsihoz.
-Megállnál egy gyógyszertárnál?-kérdeztem,beszállva a kocsiba.Az egyetlen biztos megoldás,ha veszek egy esemény utáni tablettát.
-Persze,de miért?
Képtelen voltam válaszolni,sosem fordult még elő velem,hogy elfelejtettem volna az egyik legfontosabb dologról a szeretkezéssel kapcsolatban.
-Hahó!Minden rendben?-simította kezét a combomra.Bólintottam.Fel sem tűnt,hogy megálltunk,csak amikor megpillantottam a hatalmas gyógyszertár feliratot.Kiugrottam a kocsiból,majd besiettem a patikába.
-Jó napot!-üdvözölt az idős hölgy,mikor a púlthoz léptem.
-Jó napot!Én olyat szeretnék kérni,hogy esemény utáni tabletta.-motyogtam alig hallható hangon.
-Mit?Esemény utáni tablettát?-kérdezte jó hangosan.-Ugye jól értettem kedveském?
-Igen.-motyogtam.
-Ott hátul.-mutatott a leghátsó polcra.Keress egy ilyen nevű gyógyszert!-firkantott le egy szót a papírra.Elindultam a hátsó szekrényhez,kipillantottam az ajtón.Jackson a kocsi mellett állt és cigarettázott.
A polcokat kezdtem nézegetni,éppen megtaláltam a gyógyszert mikor egy kéz jelent meg mellettem.Felé fordultam,ismerős lány volt,de nem igazán tudtam beazonosítani.
-Csak nem Jackson Rathbonnal jöttél véletlenül?-kérdezte.
-Öhm,de.Miért?
-Csak nem te lettél az újabb strigulája a falon?
-Micsoda?-néztem rá értetlenül.Miről hablatyol ez itt?
-Hát tudod…ő minden lánnyal ezt csinálja.Addig fűzi az agyukat míg meg nem kapja őket,aztán másnap lecseréli őket.Én már csak tudom..egy voltam közülük.-meredten hallgattam végig,majd elindultam.Ez biztos csak valami vicc!-Nézd én csak féltelek,nehogy te is koppanj egy nagyot!
-Ismerjük egymást?-száznyolcvan fokos fordulatot tettem,így szembe kerültem vele.
-Én voltam a pultos tegnap a pubban.Már akkor szólni akartam,de nem volt rá alkalmam.
-Nézd!Köszi,hogy így aggódsz értem,de nagy lány vagyok!-vágtam még utoljára a szemébe,majd a pénztárhoz sétáltam.
-Ennyi lesz?-kérdezte a nő.
-Igen.-bólintottam,majd gyorsan kifizettem.Beledobtam a táskámba a pénztárcámmal együtt,majd kisiettem.Nem tudom mit képzel ez a csaj magáról…
-Végeztél?-kérdezte.Bólintottam egyet,majd a kocsihoz siettem.Oké,habár a csaj valószínűleg nem mondott igazat,sikerült elültetnie a bogarat a fülemben.-Minden rendben?-fordult felém a kocsiban.Tekintete lesiklott a táskámra,amiből kilátszott a gyógyszeresdoboz.-Esemény utáni tabletta.-olvasta el.-Ó,hogy az a…elfelejtettünk védekezni!-csapott a homlokára.-Még jó,hogy te gondolkozol.-hajolt közelebb,hogy egy puszit nyomjon az arcomra,de én elhúzódtam.
-Clara,mi van?Most komolyan engem büntetsz amiért elfelejtettünk védekezni?Nekem úgy tűnt,hogy neked sem éppen azon járt az eszed…-úgy láttam kezd egyre idegesebb lenni,de én sem voltam épp a toppon.
-Én vagyok a következő?-néztem rá.
-A következő ki?
-A következő strigula a faladon!
-Mi?Honnan szedted ezt?-értetlenül meredt rám.
-Találkoztam bent egy csajjal,tegnap ő volt a pubban a pultos.Azt mondta,hogy minden csajjal ezt csinálod és,hogy ő is csak egy volt közülük.
Nem szólt semmit csak meredt maga elé.Beindította a kocsit és elindultunk a menhely felé.Elmosolyodtam.
-Én csak…azon,hogy…-pirultam el.
-Hogy?-mosolyodott el ő is.
-Mi most akkor… együtt vagyunk?-böktem ki az egyébként már hetek óta foglalkoztató kérdést.
-Hát ez attól függ…-rá néztem,hatalmas vigyor terült el az arcán.
-Mitől?
-Hogy te szeretnéd-e.-csókolt bele a hajamba.
-Azt hittem ez egyértelmű.-simítottam végig a mellkasán.
-Akkor azt hiszem,igen.Együtt vagyunk!-mintha varázsszóként hatott volna ez a két szó.Melegséggel töltötte el az egész szívem.
A hátamat simogatta,szemeim kezdtek elnehezedni.
-Jó éjt Jay!-sóhajtottam.Még hallottam ahogy azt mondja Neked is és belecsókol a hajamba,mielőtt elnyomott az álom.
-Clara!Kicsim!?-hallottam a távolból egy hangot.
-Hmm?-próbáltam kinyitni a szemem,de az álmosság még fogva tartotta.
-Ki kell mennem a mosdóba…-suttogta.Bár még kómás voltam,értettem mire céloz.Levettem róla a karom és a másik irányba fordultam.Meg sem hallottam,hogy kimegy,csak a víz folyását,majd a tompa lépteket,mielőtt visszafeküdt mellém.
-Jó reggelt!-karolt át hátulról,egy puszit nyomott a vállamra.
-Neked is.-sóhajtottam.Most már biztos semmi esélye,hogy visszaaludjak.Felé fordultam és egy csókot nyomtam az ajkaira.
-Most már sokkal jobb a reggelem.-vigyorgott.
-Hát igen… felkeltetted a barátnődet,elintézted a sürgős folyóügyeidet,kaptál egy csókot.Hogy is lehetne ez a reggel tökéletesebb?-kuncogtam.
-Ha nem lenne rajtad a takaró…-suttogta a fülembe,mire vállon csaptam.
-Esélytelen.-mosolyogtam.
-Na ne mondd!-csibészes vigyort küldött felém,majd lerántotta rólam a takarót.Érte nyúltam,de ő persze nem hagyta magát.Úgy döntöttem jelen helyzetben a legjobb megoldás,ha inkább felöltözöm.Elfordultam tőle és összekapkodtam a ruháimat.Gyorsan magamra kaptam a fehérneműmet,majd a nadrágot,de valami nem stimmelt.Sehol sem találtam a pólómat.Végig pörgettem a fejemben az éjszaka eseményeit,azonban a pólóm levételét eltompította a többi emlék.
-Nem emlékszel hol a pólóm?-fordultam drága barátom felé.Húhh,de fura kimondani,még,ha csak gondolatban is teszem.
-Asszem valahol a nappali környékén…-vigyorgott.Az ajkamba haraptam,mosolyától felébredtek bennem a nem is olyan régi emlékek.Elpirulva indultam az ajtó felé.
-Hé!-szólt utánam,felé fordultam mire hozzám vágott egy anyagot.Széthajtogattam,a kockás inge volt az.-Azt hiszem pont elég volt,hogy Ben törölközőben látott…-állt fel ő is.Felkaptam az ingét és végiggomboltam.
Megfogta a kezem és magával húzott, a kanapé karfáján találtam meg a pólómat,de nem volt kedvem átvenni,túl jól éreztem magam Jackson ingében.
-Jó reggelt!-Ben arcán hatalmas vigyor volt,próbáltam elfordítani a tekintetem,de már késő volt.Fülig pirultam.
-Miért csinálod ezt?-néztem rá vádlón.
-Micsodát?-értetlenül méregetett.
-Hát,hogy a mosolyodban benne van minden perverz gondolatod.-bosszankodtam,de a szám sarkában ott bujkált a mosoly.
-Sajnálom..-vigyorgott.-És amúgy,milyen volt az estétek?
-Jó!-vágtuk rá egyszerre.Elpirulva néztem össze Jacksonnal,aki egy lábremegtető vigyort küldött felém.
-Úgy látom,nagy az összhang…-vigyorgott.
-Igen.Együtt vagyunk!-huppant le mellénk Jay,két szendviccsel.Elém tolta az egyiket én pedig jóízűen beleharaptam.
Ben mintha meg se hallotta volna barátja szavait összeszűkült szemmel méregette a nyakát,majd felnevetett.
-Mi van tesó,megtalált valami vérszívó?-röhögött.Jackson a nyakához kapott,nekem viszont azonnal leesett mire céloz.Lesütött szemmel kuncogtam.
-Hát nem tudom.Kicsim,te vámpír vagy?
-Nem.-csóváltam a fejem.
-Csak szúnyog…-vágta közbe Ben.Úgy látom agyilag leragadt a favicceknél..-Azért én így nem mennék be dolgozni…
-Addigra elmúlik.-próbáltam nyugtatgatni Jacksont,bár fogalmam sem volt róla.
-Hát…majd meglátjuk.-vonta meg a válát és a szendvicsébe harapott.
Reggeli után hülyültünk egy kicsit,majd elmentem lezuhanyozni.Éppen a tusfürdőt öblítettem le magamról,mikor meghallottam az ajtó nyitódását.Ha ez megint Ben és kicsináliom az tuti,direkt szóltam…
-Csak én vagyok.-válaszolt Jackson a ki sem mondott kérdésemre.
-Okés.-folytattam testem leöblítését.Miután elzártam a csapot résnyire nyitottam a zuhanykabin ajtaját és kinyúltam az előre kikészített törölközőért.Miután gyorsan magam köré csavartam kiléptem a kabinból.
-Mit csinálsz?-érdeklődtem Jacksontól aki magát méregette a tükörben.
-A foltocskámat nézegetem.-vigyorodott el.
-Sajnálom..-pirultam el.Hogy ezek a fiúk mikre nem képesek..alig egy óra alatt legalább negyedjére vörösödtem el.
-Én nem.-mosolygott rám a tükrön keresztül.Mögé sétáltam,hátulról átkaroltam,így néztük magunkat a tükörben.-Ha felöltöztél és haza szeretnél menni,szólj és akkor hazaviszlek!
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk egy menhelyre...-mosolyodtam el a még tegnap kiagyalt ötletemen.-Szeretnék hazavinni egy kiskutyát.
-Akkor azt hiszem Deant nem viszem el hozzátok!-nevetgélt.
-Majd összeszoknak.-pusziltam meg a nyakán tátongó foltot.-Ahogy mi is.
-Azért annyira ne!-kuncogott és maga elé húzott.-Tudod…-kezdte el kibontani a törölközőmet.-ez itt elég fölösleges…
-Jay!-sóhajtottam.-Most zuhanyoztam..
-Majd zuhanyzol újra!-suttogta a bőrömbe.
-Jay..-sóhajtottam fel ismét,kicsit eltoltam magamtól.-Kérlek.
-Rendben,hagylak.-adta meg magát.
-Köszönöm.-nyomtam egy csókot az arcára,majd a ruháimért nyúltam.-Megharagszol,ha felveszem az ingedet a pólómra?-fordultam felé,mikor már rajtam volt minden ruhám.Jackson minden egyes ruhadarab útját végigkísérte a tekintetével.
-Nem,de később szeretném visszakapni.Ez az egyik kedvencem.-mosolygott.
-Ne aggódj,épségben visszakapod!-felvettem az inget a fehér felsőmre.végig gomboltam,kihagyva a felső hármat,majd alul egy görcsöt kötöttem rá,hogy kilátszódjon az alatta lévő felsőm is.
-Nos?-forogtam egyet előtte.
-Isteni!-húzott magához,hogy megcsókolhasson.
Mire szinte már fulladásig csókolóztunk,sikerült rávennem,hogy kimenjünk a fürdőből.Összeszedtem a cuccaimat,felkaptam a cipőmet is,míg a fiúk beszélgettek.
-Már is mész?-fordult felém Ben.
-Igen,még beszeretnék nézni egy menhelyre.
-Minek?-érdeklődött.
-Lakótársammal szeretnénk egy kiskutyát.-mosolyogtam.
-Óh,Dean mentesíted a területet?
-Nem!Szeretem Deant és majd összeszoknak.-mosolyogtam.
-És lesznek kis cityák.-vigyorodott el,miközben megsimította az említett cicát.
-Micsodák?-értetlenkedett Jackson.
-Cica-kutyák.-rázta a fejét Ben.-Ugye nem kell elmagyaráznom a keletkezését?-ahogy elhagyta a száját a mondat,azonnal szöget vert a fejemben.Ó,hogy az a… a tegnap este tényleg elképesztően jó volt,azonban egy valamit nagyon elfelejtettünk.Méghozzá védekezni!
-Óh,értem.-csóválta fejét Jackson az újabb favicc szerű poén hallatán.-Mehetünk?
Bólintottam bár agyilag még mindig nem igazán voltam jelen.
Nyomtam egy puszit Ben arcára,majd felkaptam a táskám és elindultunk a kocsihoz.
-Megállnál egy gyógyszertárnál?-kérdeztem,beszállva a kocsiba.Az egyetlen biztos megoldás,ha veszek egy esemény utáni tablettát.
-Persze,de miért?
Képtelen voltam válaszolni,sosem fordult még elő velem,hogy elfelejtettem volna az egyik legfontosabb dologról a szeretkezéssel kapcsolatban.
-Hahó!Minden rendben?-simította kezét a combomra.Bólintottam.Fel sem tűnt,hogy megálltunk,csak amikor megpillantottam a hatalmas gyógyszertár feliratot.Kiugrottam a kocsiból,majd besiettem a patikába.
-Jó napot!-üdvözölt az idős hölgy,mikor a púlthoz léptem.
-Jó napot!Én olyat szeretnék kérni,hogy esemény utáni tabletta.-motyogtam alig hallható hangon.
-Mit?Esemény utáni tablettát?-kérdezte jó hangosan.-Ugye jól értettem kedveském?
-Igen.-motyogtam.
-Ott hátul.-mutatott a leghátsó polcra.Keress egy ilyen nevű gyógyszert!-firkantott le egy szót a papírra.Elindultam a hátsó szekrényhez,kipillantottam az ajtón.Jackson a kocsi mellett állt és cigarettázott.
A polcokat kezdtem nézegetni,éppen megtaláltam a gyógyszert mikor egy kéz jelent meg mellettem.Felé fordultam,ismerős lány volt,de nem igazán tudtam beazonosítani.
-Csak nem Jackson Rathbonnal jöttél véletlenül?-kérdezte.
-Öhm,de.Miért?
-Csak nem te lettél az újabb strigulája a falon?
-Micsoda?-néztem rá értetlenül.Miről hablatyol ez itt?
-Hát tudod…ő minden lánnyal ezt csinálja.Addig fűzi az agyukat míg meg nem kapja őket,aztán másnap lecseréli őket.Én már csak tudom..egy voltam közülük.-meredten hallgattam végig,majd elindultam.Ez biztos csak valami vicc!-Nézd én csak féltelek,nehogy te is koppanj egy nagyot!
-Ismerjük egymást?-száznyolcvan fokos fordulatot tettem,így szembe kerültem vele.
-Én voltam a pultos tegnap a pubban.Már akkor szólni akartam,de nem volt rá alkalmam.
-Nézd!Köszi,hogy így aggódsz értem,de nagy lány vagyok!-vágtam még utoljára a szemébe,majd a pénztárhoz sétáltam.
-Ennyi lesz?-kérdezte a nő.
-Igen.-bólintottam,majd gyorsan kifizettem.Beledobtam a táskámba a pénztárcámmal együtt,majd kisiettem.Nem tudom mit képzel ez a csaj magáról…
-Végeztél?-kérdezte.Bólintottam egyet,majd a kocsihoz siettem.Oké,habár a csaj valószínűleg nem mondott igazat,sikerült elültetnie a bogarat a fülemben.-Minden rendben?-fordult felém a kocsiban.Tekintete lesiklott a táskámra,amiből kilátszott a gyógyszeresdoboz.-Esemény utáni tabletta.-olvasta el.-Ó,hogy az a…elfelejtettünk védekezni!-csapott a homlokára.-Még jó,hogy te gondolkozol.-hajolt közelebb,hogy egy puszit nyomjon az arcomra,de én elhúzódtam.
-Clara,mi van?Most komolyan engem büntetsz amiért elfelejtettünk védekezni?Nekem úgy tűnt,hogy neked sem éppen azon járt az eszed…-úgy láttam kezd egyre idegesebb lenni,de én sem voltam épp a toppon.
-Én vagyok a következő?-néztem rá.
-A következő ki?
-A következő strigula a faladon!
-Mi?Honnan szedted ezt?-értetlenül meredt rám.
-Találkoztam bent egy csajjal,tegnap ő volt a pubban a pultos.Azt mondta,hogy minden csajjal ezt csinálod és,hogy ő is csak egy volt közülük.
-Nézd!-szólalt meg félúton.-Oké,előtted tényleg sok csajjal voltam és nem voltak komoly kapcsolatok,de sosem mondanám azt valakinek,hogy legyen a barátnőm és utána ott hagyom.Csak azt kérem meg,hogy legyen a barátnőm,akivel komolyra tervezem.-rápillantottam.-És veled komolyra tervezem…-a szemében láttam az őszinteséget ami kicsit megnyugtatott,azonban a teljes megnyugvásra képtelen voltam.Mi van,ha ez még sem így van?
-Szóval… én fontos vagyok a számodra?-néztem ragyogó szemeibe.
-Igen.-csak egy szóval válaszolt,de ez abban a percben éppen elég volt.
-Te is nekem…-motyogtam.A szemem a gyógyszeremre vándorolt.Minél előbb be kell vennem,mert le fog járni a határidő.-Van valami inni valód?-néztem körül a kocsiban,mire előhúzott az ülése mellől egy üveg ásványvizet.
-Köszönöm.-mosolyogtam,majd gyorsan bevettem a tablettát.
-Nincs mit.-mosolyodott el ő is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)