13.rész: Honey

Hamarosan megérkeztünk az állatmenhelyhez.Rossz érzés fogott el,ahogy megpillantottam a sok kutyát,ahogy magukból kikelve ugatnak.
-Jó napot!Egy kutyát szeretnénk hazavinni.-köszöntötte Jackson a menhely tulajdonosát.
-Jó napot!-bólintottam én is.
-Van valami elképzelésük,hogy milyen kutyát szeretnének?-indult el a ketrecek között mi pedig követtük.
-Szelíd,barátságos kutyust.Fontos,hogy szeresse az embereket!-magyaráztam.
-Rendben.-bólintott,majd egy ketrechez vezetett minket.Egy közép korú labrador kutyus feküdt ott,egy csontot rágcsálva.-Nos ő itt Gus,imádja az embereket.Különösképpen a gyerekeket.
-Gus.-kuncogott Jay.-Így hívják a zenekar közös kutyáját is.
-Nem is mondtad,hogy van kutyátok.-mosolyogtam rá.
-Nem éreztem fontosnak.-rántotta meg a vállát egy csábos mosoly kíséretében.Gust néztem,igazán szép kutya volt,de nem voltam biztos abban,hogy nekem ő kellene.Ahogy őt figyeltem szuszogást hallottam pár ketreccel arrébról.Odasétáltam és megpillantottam egy gyönyörű kis husky kutyát.Alig lehetett nagyobb,mint a tenyerem,mégis egy hatalmas ronggyal birkózott.
-Ő kicsoda?-intettem a tulaj felé.
-A neve Honey.Az édesanyját elütötte egy autó,a testvéreit pedig már elvitték.Csak ez a kis ügyetlen maradt itt.
Nem tudnám megmondani,hogy pontosan mi játszódott le bennem,de úgy éreztem első pillanatra kialakult valamiféle kötődés köztünk.
-Őt szeretném!-néztem  ragyogó tekintettel a tulajdonosra.
-Biztos?Ő még kicsi,nem tudhatjuk mennyire lesz emberbarát.
-Nem baj.-mosolyogtam.Ha még kicsi,akkor meg lehet nevelni.
-Rendben.-a pasi kinyitotta a ketrec ajtaját és a kiskutya felém szaladt.Jackson leguggolt mellém és együtt kezdtük el simogatni.
-Hát szia.-simogattam,az ölembe kaptam és elindultunk elintézni a papírokat.Jackson játszadozott Honey-val míg elintéztem az összes papírmunkát
-Mehetünk?-nézett fel Jay,mosolyogva álltam meg mellettük.
-Igen.-bólintottam.Felkaptam a pöttöm kutyust és beszálltunk a kocsiba.-Reméljük Britt is úgy fog örülni neked,mint én.-simogattam.
-Biztosan.-húzta végig Jackon az ujjait combomon.Megremegtem érintésének hatására.-Mi az?-vigyorgott rám,amint neki is feltűnt.
-Mintha nem tudnád…-mormogtam az orrom alatt.
-Ha jól emlékszem,nem rég te utasítottál vissza.Tudod,ott a fürdőben…-vigyorgott és újra végig simított a combomon.
-Tudom.-mosolyodtam el.Áhhh,miért kívánom ennyire,hogy akár csak hozzá bújjak?Hogy lehet ekkora hatással rám minden érintése?-De azt majd bepótoljuk…-felhúztam a szemöldököm,mire ő csak vigyorgott.
-Ezt is majd.-nevetgélt.Leparkolt a házunk előtt és közelebb hajolt.Ajkai után kaptam,lágyan kezdtem őket becézgetni.Készségesen viszonozta a dolgot,mire Honey vadul ugatni kezdett az ölemben.
-Féltékeny!-szóltam rá kuncogva,mire csaholva Jay ölébe ugrott és nyalogatni kezdte.-Úgy látom vetélytársam akadt.-mosolyogtam.
-Ilyentől ne félj!-vigyorgott rám,majd megpuszilt.
A kiskutyával az ölében szállt ki,én pedig hamar mellé szegődtem.Miután kinyitottam az ajtót elengedtük a kiskutyát,aki felfedezőútra indult a lakásban.
-Wáááá!-hallottuk meg Britt sikítását,mikor a kutyus bement hozzá a konyhába.-Jézusom!-kapott a szívéhez,mi pedig mosolyogva besétáltunk a konyhába.
-Hát ő meg,hogy került ide?-bökött a kutyus felé,miközben minket figyelt.
-Elhoztam őt egy menhelyről.-suttogtam.Nem örül?-Arra gondoltam,hogy…lehetne egy kiskutyánk.
-Szóval…szóval ő a miénk?-kérdezte,miközben Honey már Jackson lába körül bukdácsolt.
-Ühhüm.-bólintottam.
-Úristen,köszi!-szaladt oda,hogy megöleljen,majd lehajolt és megsimogatta a kutyust.-Hogy hívják?-pillantott felénk.
-Honey!-mosolygott Jackson.
-Nagyon cuki vagy,Honey.-simogatta Britt,majd szabadjára engedte.A kutyus a hátsó ajtó felé bukdácsolt.-Szívem,kiengednéd,légy szíves?-kértem Jacksontól.
-Persze,játszok vele egy kicsit.-csókolt meg.
-Rendben.-pusziltam meg az orrát.
Jackson és Honey kisétáltak az udvarra játszadozni egy kicsit,én pedig lehuppantam az asztal melletti székre.
-Szóval nem bánod?-pillantottam barátnőmre,mire vettem egy falat sült krumplit.
-Nem,dehogy.-mosolygott.-Sőt,különösen örülök.-mosolygott.Elpillantottam mellette,az ablakból láttam,hogy Jackson a kutyussal fogócskázik.
-Aranyosak.-szólalt meg Britt látva a mosolyomat.
-Azok.-sütöttem le a szemem.-Ráadásul Honey-nak tetszik Jackson.-nevettem fel.
-Hogy.hogy?-nevetett Britt is.
-Az előbb féltékeny lett,mikor csókolóztunk.Elkezdett ugatni és átugrott Jay ölébe.-meséltem.
-Ez csúcs!-nevetgélt.-Apropó Jackson.-húzogatta a szemöldökét.-Mi volt az este?
-Mi lett volna?-hajtottam le a fejem elpirulva.
-Megvolt?-tért a lényegre.Nem válaszoltam csak bólintottam egy apró igent.-Úristen!-ujjongott.-Na és mesélj!Milyen volt?És akkor,most együtt vagytok hivatalosan is?
-Fantasztikus volt.-böktem ki,már vöröslő arccal.-És igen,együtt vagyunk.-mosolyogtam.
-De jó.-ölelt magához.-Örülök,hogy boldog vagy!
-Én is.-mosolyodtam el.-Már csak az apámat kell megtalálnom…-húztam el a számat.
-Öhm..-húzódott el Britt,majd a pult felé fordult.
-Mi az?
Kisietett az előszobába és a telefonkönyvvel tért vissza.Kinyitva tette le elém én pedig bele pillantottam,legalább tíz Kevin Makenzie nevű ember volt bejelölve benne.
-Bobby adta az ötletet,én pedig fellapoztam.
-Köszönöm.-motyogtam.
-Hamarosan jön Bobby és gondoltam összeülhetnénk és felhívhatnánk az illetőket.-motyogta.
-Kiket?-Jackson felé kaptam a fejem,az ajtófélfának dőlve mosolygott.Az irányába fordítottam a telefonkönyvet ő pedig közelebb sétált.-Óhh.-ennyit nyögött ki.
-Itt maradsz,ugye?-pillantottam felé.
-Persze,ha szeretnéd.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Naná!-bújtam hozzá.
Brittet magára hagytuk a konyhában míg főzött,Honey az udvaron rohangált,így beültünk a szobámba.
-Szerinted mit fog szólni?-simogattam a mellkasát,miközben szorosan hozzábújtam.
-Kicsoda?-simogatta a hajamat.
-Az apám…-suttogtam.-Mit fog szólni,ha majd megtudja,hogy én vagyok a lánya?
-Azon fog merengeni,hogy,hogy lehetett akkora barom,hogy ennyi éven át nem törődött az irtó szexi lányával..-a hátamra fordított és fölém hajolt.
-Jay!-nyögtem fel,ahogy egy kicsit rám nehezedett.
-Ne aggódj már!Nem lesz semmi baj.-kezdte el csókolgatni a nyakamat.
-Miért nem tudsz egy percre komoly lenni?-tetettem duzzogást.
-Halálosan komoly vagyok!-puszilgatott tovább,majd benyúlt a pólóm alá.
-A francba veled Jackson…-sóhajtottam,majd beadtam a derekam és visszacsókoltam.Na nem mintha olyan nehezemre esett volna,csak hát néha azért csókolózás nélkül is átbeszélhetnénk egy komoly témát.
Éppen a pólóm levételével ügyeskedett,mikor kopogtak.
-Kész a kaja!-kiáltotta Brittany.
-Hmm.-nyaltam meg még egyszer Jay száját.-Menjünk!-túrtam a hajába.
-Még egy kicsit várhat!-suttogta,de a gyomra korgása meghazudtolta.
-Nyomás!-nyomtam egy utolsó puszit a szájára és visszaigazítottam a felsőmet.
-Hajjh.-sóhajtott,a csípőmnél fogva húzott magához,míg a konyhába sétáltunk.
-Hűha!.-nézett végig rajtunk Britt.-Valamit nagyon megzavartam?
-Nem.-vágtam rá,majd Jay-re néztem.A haja a lehető legborzosabban állt,az én jóvoltamból,inge pedig félig kigombolva így szabadon hagyva a nyakán éktelenkedő foltot.
-Azt a rohadt!-kerekedett el Bobby szeme,miközben elhaladt mellettünk.-Úgy látom jól sikerült a tegnap este.-méregette a foltot.
Kicsit kezdett idegesíteni,hogy szegény Jay miattam kap megjegyzéseket,így vissza akartam szólni,de ő megelőzött.
-Ha te azt tudnád…-nyalta meg a száját,miközben szemöldökét húzogatta.Ha nem tudnám,hogy Jackson a lányokat szereti azt hinném incselkedett Bobbyval.
Mosolyogva leültem az asztal mellé Jay pedig helyet foglalt mellettem.Jókedvűen ebédeltünk meg,de ahogy a vége felé közeledtünk egyre jobban bepánikoltam.Britt visszahozta a telefonkönyvet és előkészítettük az itthoni telefonunkat is.
-Ki tárcsázik először?-nézett körbe Britt.
Jackson észrevette,hogy tétovázok így a telefonért nyúlt.
-Majd én!-sóhajtott és bepötyögte az első telefonszámot.
-Hallo,én Kevin Makenziet keresem.-szólt bele amint felvették a túloldalon.-Óh,értem.Elnézést,hogy zavartam.Köszönöm,vissz' hall'.
-Na?-néztem rá idegesen.
-A dédunokája volt,a bácsi már tíz éve meghalt,csak nem jelentették át a telefont.
-Óhh.-sóhajtottam.Britt lehúzta az első nevet,majd beírta a következő telefonszámot.
Alig nyolc telefonnal később végre elérkeztünk az utolsó névhez.
-Most már neki kell lennie!-motyogta Brittany,mire kikaptam a kezéből a telefont.Gyorsan bepötyögtem a számot és a fülemhez emeltem,mielőtt meggondolhattam volna magam.
-Igen,tessék?-szólt bele egy női hang két csöngés után.
-Ööö…jó napot kívánok,Kevin Makenziet keresem.-motyogtam el-el csukló hanggal.
-Sajnálom,de az ügyvéd úr jelenleg házon kívül van.Átadhatok neki valami üzenetet?-kérdezte.
-Ügyvéd úr?-kérdeztem,mire a többiek is felkapták a fejüket.
-Igen,persze.Dr.Kevin Makenzie!
-Igen,hát persze.-Jacksonék mellettem hadonásztak és magyaráztak,hogy pontosan mit is mondjak.
-Öhm…-néztem drága barátomra aki egyessével,artikulálva suttogott el nekem minden szót.-Egy időpontot szeretnék kérni az ügyvédúrhoz,ha lehet.
-Rendben.Milyen ügyben?-Jackson azt suttogta pereljek be valami újságot,vagy hasonlók,de én nekem mégis valami más jött a számra.
-Meghalt az édesanyám.Szeretném beperelni a kórházat,amiért nem vették észre hamarabb a betegségét.-a szemembe könnyek szöktek,a többiek pedig teljesen lesápadtak mellettem.
-Rendben.Mit szólna a hétfő délutánhoz?
-Pontosan hány órakor,mert tudja dolgozom és…
-Óh,és meddig dolgozik?
-Körülbelül délután ötig.
-Akkor jöjjön fél hatra!
-Rendben,köszönöm.-válaszoltam.
-Szívesen.-felelte a nő is.
-Akkor viszont hallásra!
-Visszhall!-tette le a nő a telefont,majd én is kinyomtam.Senki nem szólt semmit,csak Jay karolt át hátulról,míg arcát a nyakamhoz tette.
-Hétfő fél hat.-motyogtam a telefont forgatva