11.rész: Kevin Makenzie

Sziasztok!Nos,itt a rész,remélem tetszik.A címét próbáltam minél sokat sejtetőbbre.:) Örülnék egy-két kommentárnak.. :)
Ui.: bocsi a kétfajta betűtípúsért,nem akarta átállítani-.-"

Jackson majd egy órával később ért vissza.Bobby beengedte mi pedig Brittel mélyebbre ástuk magunkat a dobozokban.Bobby segített felhozni az első két dobozt,de sajnos lent még legalább 15 várakozott.
-Sziasztok!-intett Jay,majd ledobta a dzsekijét a kanapé karfájára.
-Szia.-intettünk.Brittel a földön ültünk és ki-ki a saját dobozainkat rámoltuk kifele.
-Ezek…ezek valamiféle ruhák!-méregette őket Brittany.
-Jó meglátás.-ültek le mellénk a fiúk is.
-Ezt nézd!-húzott elő egy fehér selyemruhát.A nagymamám menyasszonyi ruhája volt.Azonnal felismertem,kiskoromban anya rengetegszer megmutatta,az volt az álma,hogy egyszer ő is ebben állhasson majd oltárhoz.A szemembe könnyek gyűltek,miközben Britt a tükör előtt himbálózott a ruhával.Teste elé simította,azt méregette neki,hogy állna.
-Gyönyörű…-ámuldozott.Bár nem volt egy mai darab,de tényleg elképesztően gyönyörű volt.
-A mamámé volt…-találtam meg a hangom,bár még így is elég halk volt.-Az volt anya álma,hogy egyszer ő is viselhesse.-sóhajtottam.
-Gyere ide!-intett Britt.Odasétáltam mellé,elém emelte a ruhát.Látszólag teljesen az én méretem volt.-Egy nap te is ott fogsz állni az oltár előtt,ebben a ruhában!
-Pont ebben?-gondolkodtam el.Talán egy nap átélem azt amiről anya egész életében álmodozott.-Akkor szépen hajtsd össze!-szóltam rá mosolyogva,majd visszaültem a fiúk mellé.Beletúrtam a dobozomba,amiben Jay idő közben már pakolászni kezdett.Tele volt papírokkal,anya érettségi bizonyítványával,diplomájával,régi dolgozatokkal,iratokkal.Az egyetlen amit nem találtunk,az bármilyen információ az apámról.
Órákon át pakoltuk a dobozokat,legtöbbjükben ruha volt,Britt nagy szerencséjére,imádta a ruhákat magához mérni.A fiúk visszavitték az átnézett dobozokat,majd sorra hozták az újabbakat.Végül aztán úgy a tizedik doboz környékén érdekes dolgokra bukkantunk.
-Mi az valami könyv?-kérdeztem Bobbyt miközben kiemelt egy füzet szerücskét.Belelapozott,az egyik oldalt olvasva ejtett egy mosolyt,majd felém nyújtotta.
-Ez anyukád naplója!
Mi?Nem tudtam arról,hogy anya élete bármely szakaszában vezetett volna naplót,leszámítva persze a babanaplómat,de abba nem került túl sok érdekesség.
-De izgi!-huppant le mellém Britt.Kinyitottam a füzetet,az első oldal tele volt rajzokkal,rózsák,szívecskék,emberkék.A rajzokat egy rövid sor követte:  Elena Marie Gilbert tulajdona
Anya gyönyörű kézírásával találtam szemben magam,bár ezt a jó tulajdonságát én is örököltem,mai napig nem tudtam ilyen tökéletesre fejleszteni.
Tovább lapozgattam,tizenkilenc éves korában kezdte beleírni az eseményeket.Mesélt az unalmas iskolai napjairól,hogy mi mindent csináltak a barátnőivel és a nagyszüleimről is.Mindezeket idézetekkel,apróbb versekkel színesítette.
A többiek tovább pakoltak a dobozban én pedig csak olvastam.Ha mindent ennyire részletesen leír,valahol csak említenie kell az apámat.Legalább másfél órán keresztül olvasgattam,mosolyogtam az eseményeken míg meg nem láttam egy oldalt,tele sok millió szívecskével.Végig futottam.Egy sráccal való megismerkedését ecsetelte,de a fiút mindvégig meghagyta névtelenül.
-Vajon ez az apám?-kérdeztem,két oldallal később,mikor letettem a füzetet.
-Nem tudom.-vont vállat Britt.-Hogy ismerkedtek meg?
-Fogalmam sincs.. azt hiszem egy autósmoziban.-húztam el a számat.
-És ott mit ír?-mutatott a füzetre.
-Csak annyit,hogy a barátaival volt amikor mgpillantotta és,hogy elsőre beleszeretett…stb.-sóhajtotttam.
-Végülis lehet ő!
-De lehet más is!
-Szerintem az lesz a legjobb,ha Clara tovább olvas!-szólt közbe Jackson is.-Valami csak kiderül még belőle!
-Nézzétek!-emelt fel Bobby egy fényképet.-Ő lesz az!-nyújtotta felém.
A fényképen egy helyes,fiatal fiú volt.Valószínűleg valami fotózásról,mert elég beállítottnak látszott.
-Hasonlítasz rá!-motyogta Britt.Jobban szemügyre vettem a képet,a szemünk teljesen egyforma volt.Megfordítottam a lapot és egy üzenet állt rajta: Kedvesemnek sok szeretettel: Kevin Makenzie.

***

Kevin Makenzie,Kevin Makenzie,Kevin Makenzie..A neve csak úgy visszhangzott a fejemben.Tudtam,hogy a családnevemet apám után kaptam,de arról fogalmam sem volt,hogy mi lehet a teljes neve.
-És akkor most,hogyan tovább?-ült le mellém Brittany.A fiúk nemrég mentek el,mi pedig magunkra maradtunk,de nem mondhatnám,hogy bántam.
Bobby holnap hazarepül Londonba a szüleihez,így elment pakolni,ettől persze Brittany-n látszott,hogy ő sincs épp a toppon.
Csak egy pillanat erejéig gondolkodtam ezen,majd az apám ismét utat tőrt magának a gondolataimban.
-Nem tudom.-ráztam a fejem.
-Elbizonytalanodtál?
Még magam sem tudtam igazán,bár a tény,hogy sokkal közelebb kerültem az apám megtalálásához,megrémített.
-Nem tudom…-ismételtem meg önmagam.
-Na jó,hagylak pihenni.Holnap korán kelek!-sóhajtott.Eltökélte,hogy felkel hajnalok hajnalán csak,hogy kikísérje Bobbyt a reptérre.
Elvonult a szobájába én pedig készítettem egy pohár kakaót.összekucorodtam a kanapén és csak meredtem a semmibe.Egyszerűen nem tudom helyes döntés-e megkeresnem az apámat.Elvettem az asztalról a fényképet és nézegetni kezdtem,a szemünk tényleg teljesen ugyanolyan és a fülünk is hasonlított.Ahogy a hasonlóságokat méregettem,a telefonom vad rezgésbe kezdett,Jackson neve villogott a kijelzőjén.
-Szia.-elmosolyodtam neve láttán.
-Szia.-mintha ő is mosolygott volna.
-Mi újság?-érdeklődtem.
-Nincs semmi különös,és veled?
-Áh,nincs semmi…-sóhajtottam.
-A kép az igaz?-a fenébe,kezd kiismerni.
-Én csak..nem tudom,hogy jól cselekszem-e.-sóhajtottam.
-Senki nem erőlteti Clara,csak te tudhatod mit szeretnél.
-Tudom.-raktam félre a képet.-Egyébként…miért is hívtál?-mosolyodtam el újra.
-Csak tudni akartam,hogy mi újság.Remélem nem baj…
-Nem,dehogy,épp ellenkezőleg!
-Akkor jó.-éreztem,hogy megint elmosolyodik.Ajj ez nem igaz,legszívesebben oda mennék és hozzábújnék,de muszáj türtőztetnem magam.
-Ben egyébként azt kérdezi áll-e még a hétvégi koncert!?
-Persze.-vágtam rá gondolkodás nélkül,bár nem igazán volt min gondolkoznom,ott akartam lenni ehhez kétség sem fért.-Egyébként,hogy van?Kiheverte a reggeli sokkot?
-Milyen sokkot?
-Amit miattam kapott,nem lehettem szép látvány…körülbelül,mint egy ázott macska.-nevettem.
-Én úgy hallottam,hogy egy egészen szexi macska voltál.
-Tényleg ezt mondta?De édes!-nevettem.
-Direkt csinálod,ugye?
-Mire gondolsz?
-Hát,hogy cukkolsz!
-Én??Kikérem magamnak…-kuncogtam.
-Te csak ne kérjél ki semmit!-nevetett.
-Na jó.-hagytam abba a nevetést.
-Mit csinálsz?-érdeklődött.
-Kakaót szürcsölgetek.Kérsz?
-Hmm.Igen,azt hiszem jól esne…-mondani akart még valamit,de ekkor megszólalt a házi telefonunk.
-Hajj.-sóhajtottam.Biztos Bobby…De miért nem a mobilján hívja?-Tudod tartani egy kicsit,vagy később visszahívjalak?Csörög a másik telefon…
-Tartom!
-Köszi,fél perc.-a másik telefonért nyúltam,Paul keresett.
-Igen?-vettem fel kicsit félve a telefont.Jézusom,ugye nem csináltam semmi rosszat?
-Szia Clara,Paul vagyok.
-Szia.Valami baj van?
-Nem,dehogy.-hallottam,hogy mosolyog.-Csak szólni szeretnék,hogy holnap kültéri forgatás lesz szóval,maradj otthon nyugodtan.Viszont kedden örülnék,ha benéznél a stúdióba,mert átvenném az új forgatókönyveket.
-Rendben.Köszönöm,hogy szóltál.
-Szívesen.Jó éjt!
-Köszi,neked is!-kinyomtam a telefont,majd visszaugrottam a mobilomhoz.-Itt vagyok!-szóltam bele,de nem érkezett válasz.-Jackson,hahó!!Itt vagy?
-Hmm?-szólt bele fura hangon,felnevettem.-Itt vagyok.
-Merre jártál?-nevetgéltem.
-Ja,bocsi csak bekaptam pár falatot.
-Semmi baj.Egyébként Paul hívott.Azt mondta holnap kültéri forgatás lesz,és ne menjek be.
-Mázlista…-motyogta.
-Most miért?Azt hittem szereted.
-Persze,hogy szeretem,de gondolj bele!Eggyel több napot tölthettünk volna együtt…
-Áhháá.Itt a kutya elásva!-nevetgéltem,jól esett,hogy rám szánta volna azt az egy szabad napját.-Hát,ha gondolod,,,talán,de ismétlem talán…-nevettem fel.-holnap este együtt vacsizhatnánk.
-Jó ötlet!Hova szeretnél menni?
-Öhm…hát arra gondoltam,hogy ehetnénk itt nálunk.Főznék valami finomat.
-Hmmm.Rendben,benne vagyok.
-És mit szeretnél enni?
-Teljesen mindegy,ha te csinálod biztos finom lesz.-bókolt.
-Óh,,azt hiszem kicsit túl sokat gondolsz rólam.A főzés nem éppen az erősségem,éppen csak eltudjuk látni magunkat.
-Az pont elég ahhoz,hogy finomat főzz.
-Ha te mondod.-kuncogtam.Éreztem,hogy kezdek egyre fáradtabb lenni,ráadásul Jay holnap korán kel a forgatás miatt így jobbnak láttam lassan elszakadni tőle.-Figyelj Jay,ugye nem haragszol meg,ha most elmegyek aludni!?
Felnevetett.
-Dehogy haragszom.-nevetgélt tovább.-Én is fáradt vagyok.-sóhajtott.
-Akkor jó.Köszönöm,hogy hívtál.Jó éjt!
-Jó éjt!Holnap találkozunk.
-Holnap!-tettem hozzá szinte sóhajtva,majd kinyomtam a készüléket.Nem volt energiám lezuhanyozni,így inkább csak átöltöztem és befeküdtem az ágyba.Lassan teljesen átszokom a reggeli fürdőzésre...

Reggel vagy inkább délelőtt,úgy döntöttem egy fürdőzéssel kezdem a napom,rég nem merültem el így a habokba.Bevittem a laptopomat és tovább gépeltem a forgatókönyvet.Arra eszméltem fel,hogy Britt hazaérkezett.Gyorsan felöltöztem,majd,hogy lekössem a figyelmét (mert szemmel látható volt rajta Bobby hiánya) neki kezdtünk a ház kitakarításának.Egész nap takarítottunk,majd egy fél órás pihenő után neki álltam a vacsorának.Bárányt sütöttem zöldségágyon,Britt édesanyjának receptje alapján.Míg az étel sült rendbe szedtem magam és Jacksont vártam.Szerencsére minden jól sült el,a hús rendesen megpuhult és Jacksonnak nagyon ízlett.Britt a szobájában telefonált Bobbyval aki időközben hazaért,mi pedig filmet néztünk a kanapén és mind testileg,mind lelkileg egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
A hét nagyjából hasonlóan telt,két naponta kellett bejárnom az újabb adag forgatókönyvvel,így több időm jutott magamra,Brittre és a lakásra is.Esténként pedig szinte minden időmet Jacksonnal töltöttem.Egyre vészesebb volt a helyzet,már ha lehet ezt vésznek mondani.A csókjaink egyre vággyal fűtöttebbek lettek,és a kezeink is egyre jobban felfedezték egymás testét,azonban ennél több továbbra sem történt.