9.rész: Közel a lebukáshoz

Nem igazán akarok hozzá fűzni semmit sem,olvassátok el!:) A következőkben azonban nem ígérem két napontára a frisst... Sajnálom...

Hangokra ébredtem,körbenéztem,de Jackson nem csak,hogy mellőlem,de az egész szobából eltűnt.Fülelni kezdtem,sikerült kiválasztanom Jackson hangját a másik pedig mintha az a Ben nevű haverja lenne.Elindultam a konyha felé,beletúrtam a hajamba,hátha sikerül egy kicsit rendbe szednem,de gyanítom nem járhattam túl sok sikerrel.
Már éppen megszólaltam volna,mikor Ben felém mutatott és Jackson megfordult.
-Kialudtad magad?-húzott az asztalhoz,leültem mellé az egyik székre.
-Az túlzás,de aludtam egy jót.-ásítottam.-Köszönöm.
-Micsodát?-elbűvölt a mosolya.Áhh.
-Biztosan az ágyat…-szólt közbe Ben egy sokat sejtető mosollyal az arcán.
-Hát persze…Mi mást?-Jay elém tett egy adag kólát,köszönetképpen nyomtam egy puszit az arcára.
-Egyébként Ben Graupner vagyok.-nyújtotta a kezét Ben.
-Clara Makenzie.-fogtunk kezet.
-Már sokat hallottam rólad.-miért van az,hogy félelmet kelt bennem a mosolya?
-Óhh.Tényleg?-Jacksonra pillantottam,figyelmeztető pillantást küldött barátjának.
-Bizony.És ez Jay esetében nagy szó…-iszogatta jókedvűen a sörét.
-Miért is?-kezdett kíváncsivá tenni.
-Hagyjuk!-szólalt meg Jackson.
-Ne már,engem érdekel-panaszkodtam.
-Majd egyszer talán elmondom…-Ben Jackson felé küldött egy hatalmas mosolyt,ő pedig kezdett egyre figyelmeztetőbb pillantásokat mérni barátjára.
-Gonoszok.-vágtam be a mű duzzogást,mint egy kislány mikor azt mondják nem kapja meg a babát amit kinézett.A nappali felé indultam.
-Most hova mész?-szaladt utánnam Jackson.
-Megkeresem Deant.-nézelődtem az asztal alatt.
-Az udvaron van.-intett a hátsó ajtó felé.Éppen indultam az ajtó felé,mire megállított.-Inkább behívom.
Mi?Miért?Mi van az udvaron amit nem láhatok?Jackson elment behívni Deant,Ben pedig elindult a nappaliba.Láthatta,hogy elég értetlen fejet vágok,mert megkérdezte mi bajom.
-Mi van az udvaron?
-Fű.
-Ha-ha.Most komolyan!
-Esik az eső.-válaszolta meg az amúgy félig kimondatlan kérdésemet.
-Itt is van!-tette le előttem Jay a cicát.
-Szia.-lehajoltam,hogy megsimogassam.Jackson helyet foglalt Ben mellett és pár perc múlva Deannel az ölemben én is csatlakoztam hozzájuk.
Másfél két órát beszélgethettünk.Kezdtem megismerni Bent,rendes srác és igazából elég jópofa,hogy Jacksonnal állandóan oda szúrogatnak egymásnak (főleg Ben).Még a jövőhét pénteki koncertjükre is meghívást kaptam.Bevallom nagyon várom,kíváncsi vagyok,hogyan énekel Jackson.
-Biztos ne vigyelek haza?-kérdezte Jakcson már az ajtó előtt.
-Nem kell,de azért köszönöm.-nyomtam puszit az arcára.Magához húzott,egy szenvedélyes csókkal búcsúztunk el.
Éjszaka bár sokat forgolódtam,de sikerült kialudnom magam,ráadásul a döntést is meghoztam.
Másnap a forgatás után Britt írt egy smst,hogy nincs-e kedvem vele és Bobbyval elmenni vacsorázni,ráadásul azt mondta elvárja,hogy meghívjam Jakcsont is.Örülök,hogy a kezdeti ’ez a gyerek tiszta bunkó’ dologból végre ő is felengedett és szerinte is jófej Jackson.
Küldtem egy sms-t az említettnek,hogy velünk tart-e,oké lehet,hogy gáz sms-ben randit kérni,főleg,ha dupla randi,de fogalmam sem volt hol van ,nem tudhatom alkalmas lenne-e most cseverésznünk.
Pár perc múlva megkaptam a választ,beleegyezett és megkérdezte hol és mikor találkozzunk.Gyorsan megírtam a választ,majd nekiláttam a forgatókönyv írásának.
Fél órával azután,hogy Britt megérkezett készülődni kezdtünk,szerencsére nem valami puccos helyre megyünk,így nem kellett órákat töltenem a ruha kiválasztásával.Próbáltam követni a kényelmes és csinos vonalat.
Britt éppen végzett a sminkeléssel,mikor csengettek.Bobby visz el minket az étteremhez,ahol találkozunk Jacksonnal.
-Csinosak vagytok!-bókolt,beszáltunk a kocsiba és elindultunk.Kicsit késésben voltunk,reméltem Jackson is késik kicsit,hogy ne kelljen ránk várnia.
-És mi újság a stúdióban?-pillantott rám Bobby a visszapillantón keresztül.
-Semmi különös,ugyanaz minden nap.
-Na és Jackson?
-Mi van vele?-étetlenül pillantottam előre.
-Én is ezt kérdezem.-a tükörben láttam hatalmas vigyorát.
-Ismerkedünk…-vontam vállat.
-Értem.-elnyújtotta a szó első hangját.-És jól csókol?-a fenébe,hogy ilyen messze van az a hülye étterem.
-Fogd be Bobby Long!-rúgtam bele hátulról az ülésébe.
-Aúúú!-felnevetett.Britt a kezét nyújtotta,lepacsiztunk.-Így legyen rendes még egyszer az ember…
-Miért most rendes voltál?
-Igen!-bevágta a mű durcát.Alig 5 perc volt hátra az útból,Bobby pedig végig játszotta,hogy mennyire haragos így senki sem szólalt meg.A kocsiból kiszállva (vagy inkább kiugorva) egyből Jacksont kerestem,szomorúan kellett nyugtáznom,hogy nincs sehol.Oké tudom,hogy én kívántam,hogy késsen,de azért ne ennyit…
Még egyszer körülnéztünk majd bementünk az étterembe a hideg szél elől.
-Mit hozhatok?-alig néztünk bele az étlapokba a pincér máris mellettünk termett.
-Én egy sült csirkecombot kérnék,sült krumplival és salátával.
-Rendben.-jegyzetelte le Britt kéréseit.
-Én egy steaket kérek sült krumplival.-csukta össze az étlapot Bobby is.Úhh,fogalmam sincs mit választhatnék…Rápillantottam az elsőre és kimondtam.
-Sült halat kérnék rizzsel és tartármártással.
-Rendben.Hamarosan hozni fogom őket.Addig esetleg valami italt?
-Három kólát kérnénk.-válaszolt Bobby,az ablakon bámultam kifelé.Hol van már??
-Nem kéne rendelnünk valamit Jacksonnak is?-Britt olvashatott a gondolataimban.
-Rendben,akkor négy kólát.
-Azonnal hozom.-intett a pincér és elment a rendelésekkel.
-Kimegyek a mosdóba.-álltam fel,majd megkerestem a mosdót.Örültem,hogy étterembe jöttünk és nem gyors kajáldába,itt nem kell attól félnem,hogy elkapok valamit a kosz miatt.
Alig értem vissza,az italokat már le is tették elénk az asztalra.
-Öhm…csörgött a telefonod.-mutattak a táskám felé.Éppen előhalásztam a telefonom,mire valaki megfogta a vállamat.
-Bocsi,hogy késtem.- lihegett mellettem Jackson.Futott vagy mi?Felálltam,hogy beülhessen mellém,miközben elhaladt előttem nyomott egy apró puszit a számra.-Ne haragudjatok!
-Semmi baj.-válaszolt helyettem Britt.
Visszaültem a helyemre és Jayt figyeltem,kezdett alábbhagyni a lihegésével.
-Minden rendben?-kíváncsiskodtam.
-Persze,nyugi.-nyomott puszit az arcomra.-Már rendeltetek?-fordult a többiek felé.
-Igen.Enni nem kértünk neked,viszont az a kóla a tiéd.-intett a pohara felé Britt.
-Köszönöm.-pillanatok alatt kiürítette a poharat.
-Megyek kérek még italt,kérsz valami ennivalót?-állt fel Bobby.
-Nem köszi,elleszek.-mosolygott Jackson.
-Biztos?-állt fel Bitt is,hogy elkísérje Bobbyt,vagy inkább,hogy magunkra hagyjon?
-Ühhüm-bólintott Jay.Alighogy pár méterre eltávolodtak az asztaltól Jackson felém fordult.
-Sajnálom.-simította meg az arcom.-Haragszol?
-Nem.-sóhajtottam.-Biztos,hogy minden rendben?
-Beth és Martin majdnem lebuktak.Éppen indultam,mikor hívott Martin,hogy Beth teljesen kiakadt…alig tudtuk lecsillapítani.-magyarázta.
-Óhh.De akkor ugye megúszták és Paul nem sejt semmit?
-Úgy néz ki.-sóhajtott.-Tényleg bocs.
-Ha még egyszer bocsánatot kérsz,megharagszom!-mosolyogtam rá.
-Az nem lenne jó.-vigyorodott el,közelebb hajolt és lágyan megcsókolt,alig kezdtem el viszonozni mikor megjelentek Bobbyék.Gyorsan szétrebbentünk.
-Ne zavartassátok magatokat,folytassátok nyugodtan!-vigyorgott Brittany.Elpirulva Jacksonra mosolyogtam,majd bele kortyoltam a kólámba.Nem sokkal később megérkezett a vacsoránk is.Rossz volt nézni,hogy Jay nem eszik csak azért,mert elkésett így elé toltam a tányéromat és közelebb húzódtam hozzá.
-Fele-fele?-vigyorogtam rá.
-Nem kell!Egyed nyugodtan!-visszatolta elém.
-De nekem ez úgyis sok!-toltam ismét elé.-Olyan rossz nézni,hogy te csak itt éhezel…nem ezért hívtunk!-felsóhajtott,én pedig éreztem,hogy győztem.Nyomtam egy puszit az arcára és a kezébe nyomtam a villát.
Míg evett egy adagot,addig kisebb haldarabokat mártogattam a tartármártásba,végül cseréltünk.A vacsora önmagában nagyon jó hangulatban telt,azt hiszem mindenki még jobban megismert mindenkit (leszámítva engem és Brittet,hiszen mi már nem nagyon tudunk újat mondani egymásnak) és azt hiszem egy kicsit jobban össze is barátkozott a csapat.Vacsora után az útjaink elváltak,Britték elmentek hozzánk,engem viszont Jackson megkért,hogy inkább tartsak vele és,majd később hazavisz.
-Hova megyünk?-kíváncsiskodtam.
-Hát ide.-állt meg a tengerpart közepén.
-A tenger parta?Sajnálom Jackson,ha elkeserítelek,de itt élek,már sokszor láttam a partot…
-Akkoris miközben lemegy a nap?
-Hát…akkor még nem…-gondolkodtam el.Küldött felém egy hatalmas mosolyt.Kézen fogva andalogtunk,végignéztük a naplementét.Egyszerűen gyönyörű volt.
-Úgy döntöttem megkeresem az apámat!-böktem ki egyszer csak.
-Komolyan?-úgy tűnt megleptem ezzel a hírrel.
-Ühhüm.-bólintottam.-Igazad van.Nem veszíthetek,hiszen már így is utálom!
-De ugye tényleg szeretnéd és nem csak azért,mert én ezt mondtam?
-Végig gondoltam és tényleg szeretném!-mosolyogtam rá.
-Ez esetben leköteleznél,ha segíthetnék!
-Rendben.De először át kell néznem anya összes holmiját.
-Okés.-mosolygott.Kezdem úgy érezni,hogy megőrjít a mosolya,ahogy ott sétálgattunk,és ahogy rám nézett a mosolyával…mintha csak egy filmben lennénk.Úgy gondoltam ideje még jobban tökéletesíteni ezt a filmbe illő jelenetet,közelebb hajoltam és megcsókoltam.
Találtunk egy padot,ahova leültünk,hogy folytathassuk az addigi tevékenységünket.
-Mennyi az idő?-kérdeztem,mikor már teljesen sötét volt.
-Mindjárt éjfél.
-Úhh.Későre jár,lassan indulni kéne.-álltam fel.
-Hova sietsz ennyire?-állított meg.-Csak nem randid lesz?
-Most van.-súgtam a fülébe,majd mosolyogva visszaindultam a kocsi felé.
-És csak így lelépsz róla?Ennyire rossz volt?-futott utánam nevetve.
-Borzalmas.-nevettem.-Még egy ilyet…soha többet…-nevetgéltem tovább,mikor láttam,hogy szerencsére  érti a poént,fejcsóválva mosolygott.
-Jól van.Akkor legközelebb elviszlek egy szemétdombra,megnézhetjük ki mit dobott ki.
-Az jó lesz!Csak szólj előtte,hogy felvehessem a Hello Kittys gumicsizmámat.
-Jézusom!Olyanod is van?-nem tudom komolyan elhitte-e vagy csak megjátszotta,de mindenesetre teljes komolyságot tükrözött az arca.
-Micsoda?Dehogy!
-Akkor jó.-vigyorodott el.Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját,én pedig bepattantam.
-Köszi.-motyogtam.Körbe ment a kocsi elejénél én pedig bekötöttem magam.A fáradtság kezdett megjelenni rajtam,ahogy elindultunk,Jackson is láthatta,nem kezdeményezett beszélgetést.Kezét a combomra helyezte (kivéve persze,mikor sebességet váltott) és azt simogatta.Nem mondom,hogy nem kezdett el valamit beindítani bennem,de csak az lebegett a szemem előtt,hogy még korai lenne.
-Fent vagy?-simított végig az arcomon,miután leállította a kocsit.
-Ühhüm-nyújtóztam egyet,felé fordultam.-Köszi.-pusziltam meg.
-Szívesen.-csókolt meg.
-Jay.-toltam el három hosszú csókkal később.-Mennem kell.-úgy láttam nem én vagyok az egyetlen akinek erőfeszítésekbe telik lehiggadnia.A nadrágjára pillantottam és hatalmas mosollyal nyugtáztam a megjelenő dudort.
-Oké.-motyogta.
-Holnap találkozunk!-nyomtam egy utolsó puszit a szájára,meg se várva,hogy elhajtson besétáltam a házba.
Gyorsan átöltöztem pizsamába és befeküdtem az ágyba.Előkotortam a táskából a mobilomat,még meg se néztem a nem fogadott hívást amit az étteremben kaptam.Megnyitottam,Jackson volt,és kaptam előtte egy sms-t is.Akkor írhatta,mikor az étterem felé mentünk.Jézusom,hogy nem vettem észre??Gyorsan megnyitottam és olvasni kezdtem.
’’Szia.Ne haragudj rám,de késni fogok!Történt egy kis gubanc…Tényleg ne haragudj!Sietek.Csók: Jay.’’
Az utolsó előtti szótól felvillanyozódva,boldogan aludtam el.