14.rész: Szerelem első látásra

Először is mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!:) Másodszor pedig,ne haragudjatok,hogy később hoztam a fejezetet,de nem voltam számítógép közelbe :) Most pedig itt vagyok és végre frisselek!:DD A nagy apa-lánya találkozás előtt még húzom kicsit az idegeiteket,de ígérem a köviben már találkozni fognak. :DD
Jól esne egy két vélemény... :)

-Ha szeretnéd veled tartok…-motyogta Jackson.Az ágyamon feküdtünk,éppen az inge gombjaival játszadoztam,míg ő csak simogatta az arcomat.
-Az jó lenne.-motyogtam.-Már előre félek…-sóhajtottam.
-Nincs mitől.-lehelt apró csókot a számra.
-Dehogy nincs…-bújtam hozzá.A mellkasát simogattam,ő pedig csak szorosan tartott.Nem mondott semmit és ez a lehető legtökéletesebb volt abban a pillanatban.-Aludj itt!-ásítottam.
-Ha szeretnéd.-mosolyodott el és a számra tapadt.Csókolózásunknak a másik szobából beszűrődő hangos nyögések vetettek véget.
-Elmegyek lezuhanyzok.-ültem fel.-Nyomd be a tv-t nyugodtan!-mosolyogtam rá.
-Semmi ’gyere velem fürödni’ vagy ’segíts megmosni a hátamat’’?-próbált szemrehányóan nézni rám,de elvigyorodott.
-Most,hogy mondod…-vigyorodtam el.-egy masszázs rám férne.De inkább csak fürdés után,az utóbbi időben elég sokan rám nyitottak.-kacsintottam rá.Összeszedtem az alvós ruhámat és elvonultam a fürdőszobába.Ez lesz az első éjszaka,hogy úgy alszik itt,mint barátom.Felkötöttem a hajamat és beálltam a zuhany alá.Egy gyors tusolás után tértem vissza drága barátomhoz,aki már jóízűen szunyókált.Ennyit a masszázsról… de talán nem is baj,én is épp elég fáradtnak éreztem magam.Bebújtam mellé a takaró alá és amilyen szorosan csak tudtam,hozzábújtam.
-Jó éjt!-motyogta az orra alatt.
-Jó éjt!-suttogtam,majd lehunytam a szemem és az álmok tengerére merültem.
Álmomban ismét anyát láttam,ugyanazon a helyen álltunk,mint a legutóbb,mikor vele álmodtam.Próbáltam megindulni felé,de a lábam ezúttal sem moccant.A térdemhez nyúltam,hogy rásegítsek a lábamra,de az meg sem érzékelte az erőlködésemet.Anya felé pillantottam,aki apámmal az oldalán,mosolyogva integetett felém.
Visszaintegettem,ők pedig büszkén mosolyogva eltűntek.Utánuk akartam szaladni,nem hagyhatnak itt pont most.Ahogy kezdtem feladni a reményt,annál jobban süllyedtem,míg nem megjelent két erős kar,amik kimentettek.Felpillantottam és Jacksont láttam,arcán ugyanolyan mosollyal,mint nem rég anyáékén.
-Clara!-szólított meg,én pedig csak ámuldozva figyeltem.-Clara!-szólított meg ismét,arca már aggódást tükrözött.Pillanatokon belül kitisztult a kép és ráeszméltem,hogy idők közben visszatértem a valóságba.
-Jay..-néztem rá értetlenül.Megkönnyebbülten sóhajtott fel.-Mi történt?
-Nem tudom…egyszer csak görcsösen kezdted szorítani a karomat,majd össze-vissza forgolódtál.-aggódva pillantott felém.-Jól vagy ugye?
-Anyával álmodtam.-bújtam hozzá megnyugtatás képpen.-És az apámmal.
-Minden rendben lesz.-kezdett el ringatózni velem.-Itt vagyok,ne aggódj!-suttogta.A lehető legjobb módszert találta a megnyugtatásomra,percek alatt sikerült lehiggadnom,majd szépen lassan elszenderedtem a karjai között.

Reggel óvatosan másztam ki a még alvó barátom karjai közül.Magamra kapkodtam valami elfogadható ruhát és kiosontam a konyhába reggelit készíteni.Még Bobbyék is javában szunyókáltak.Kinyitottam a hátsó ajtót,Honey rakétaként robbant be a konyhába és ült le a tál mellé amiből tegnap enni kapott.
-Jó reggelt!-vakargattam meg a fülét,majd öntöttem a tálba a tegnap beszerzett kutyatápból.Feltöltöttem a vizes tálát is.Egy gyors kézmosás után neki láttam a saját reggelinknek is.Rántottát készítettem,jó nagy adaggal.Találtam sonkát és sajtot a hűtőben így azt is tettem bele.
-Hmmm,Isteni.-örvendeztem,megkóstolva az első falatot.
-Mi olyan Isteni?-támolygott ki Britt is.Elsétált Honey tála mellett,aki menet közben már kirohant az udvarra,és megállt a pult mellett.-Hmmm kaja.-nyalta meg a száját.-Szólok Bobbynak.-indult vissza a szobájába.Pár pillanat múlva Bobbyval kézen fogva jelentek meg a konyhába.Leültünk az asztalhoz és mindannyian szedtünk egy-egy adagot,még Jacksonnak is hagytunk egy jó nagy tányérnyit,majd neki láttunk a falatozásnak.
-Jackson?-érdeklődött Britt.
-Biztos olyan izgalmas éjszakájuk volt,hogy kidőlt.-röhögcsélt Bobby.
-Ha-ha-ha.Nekünk ellentétben veletek nem volt hosszú az éjszakánk!-vágtam oda,majd elvigyorodtam.-Vagyis igen,de nem ezért.-komorult el az arcom.
-Mi történt?-semmi kétség,Brittany túl jól ismer.
-Áhh csak…anyámmal és apámmal álmodtam.-húztam el a számat.
-Vergődős,erősen szorítós álom volt?-érdeklődött Britt.
-Ja.-sóhajtottam.-Szegény Jay ébresztett fel,aztán altatott vissza…-magyaráztam.
-Jajj te!Holnap végre találkozol az apáddal és utána,minden rendben lesz!
-És,ha nem?
-Olyan nincs,hogy nem!-szólt rám Bobby.-Akármi lesz vagy van,mindig nézd a jó dolgokat!
-Oké.-gondolkodtam el.Talán tényleg meg kéne fogadnom ezt a tanácsot…-Köszi.
-Óh egyébként,mesélj csak!Mi is volt pontosan péntek este?-húzogatta szemöldökét Bobby.
-Ne haragudj,kedves Bobby Long!-néztem rá gúnyosan.-De nem hiszem,hogy ezt éppen veled akarom megosztani.
-A francba!-szólalt meg lányos hangon.
Alig hogy befejeztük a reggelit és beraktam a tányérokat a mosogatóba,megjelent Jackson is.
-Jó reggelt!-huppant le az egyik székre.
-Szia te kis álomszuszék.-mosolyogtam rá,magához húzott és egy gyors csókot nyomott az ajkaimra.
-Későn jöttem?-pillantott az asztalra.
-Nem,dehogy.-elhúzódtam tőle míg odatettem a tányért és az evőeszközöket.-Jó étvágyat!-nyomtam egy apró puszit a nyakára.
Míg Jackson jóízűen falatozott,Britt nekiállt elmosogatni,én pedig törölgettem.
-Mi a mai program?-pillantott felénk Bobby.
-Nem tudom.-néztem Jackson felé.
-Nekem délután egy interjúra kell mennem.-sóhajtott.-Kifaggatnak a Hajnalhasadás előkészületeiről…-forgatta a szemeit.
-Tényleg,mikor kezditek forgatni?-érdeklődtem.Azért csak jó lenne tudni mennyi időm van még,míg nélkülöznöm kell.
-Úgy három hónap múlva körülbelül.-fintorodott el.Tőlem csak egy szájhúzásra futotta mielőtt visszafordultam az edényekhez.
Jackson reggeli után még maradt egy kicsit,bár nem sok időt töltöttünk együtt.Bobbyval nagyon belemerültek a zenével kapcsolatban valami témába... Kint ragyogóan sütött a nap így Britt felkapta a legújabb magazinját és kiültünk a napozóágyakra sütkérezni egy kicsit.Honey boldogan konstatálta,hogy játszótársai akadtak így azonnal megrohamozott.
Találtam egy régi rongyot és azzal játszottunk,míg meg nem jelentek a fiúk.Honey azonnal megtámadta Jacksont,aki kicsit meglepődött a hirtelen rávetődő kiskutyától.
-Megyek,kicsim..-állt meg előttem,miután kellőképp megsimogatta Honeyt.
-Okés.-sóhajtottam.
-Holnap találkozunk.-mosolyodott el,ahogy közelebb hajolt.
-Ühhüm.-bólintottam.Görcsbe rándult a gyomrom akárhányszor csak a holnapra gondoltam.
Megemelte az állam és ajkaimra tapadt.Alig kezdtem viszonozni,mikor Honey észrevett minket és vad ugatásba kezdett.Nem tudom,hogy képes ennyi hang kijönni egy ilyen kiskutyából.Morgott,fel-alá rohangált,majd megtalálta a lábamat és belekapott.
-Áúúú!-kaptam a lábamhoz.-Mi a fene van ezzel a kutyával?-morogtam.Még jó,hogy nem megharapott.
-Jól vagy?-kapott Jackson aggódva a lábamhoz.
-Persze.-fordultam felé.Megsimítottam az arcát és ezúttal én csókoltam meg őt.Honey megint ugatni kezdett.
-Honey!-szólt rá Jackson,mikor már nem bírtuk tovább.Nagy meglepetésemre a kutya azonnal abba hagyta és lehajtotta a fejét.
-El kell mondanod,hogy csinálod.-néztem rá meglepetten.
-Hát tudod…a vonzerőm.-húzogatta szemöldökét,egy hatalmas mosollyal jutalmaztam.Én ne tudnám?
-Hát persze.-pusziltam meg.

Miután Jackson elment,Bobby is kiült mellénk.Élveztük egy kicsit a jó időt,míg Brittany magára nem vállalta az ebéd elkészítését.Bobby persze hűséges kuktaként ácsorgott mellette.Úgy döntöttem ez a legtökéletesebb alkalom arra,hogy leüljek egy kicsit és újra neki lássak a munkámnak.A jegyzeteimet vizslattam új ötlet gyanánt,míg nem,sikerült magamból kicsikarni pár sort.Nem szerettem így írni,túl erőltetettnek és műnek éreztem ilyenkor a végeredményt,de habár az agyam az apám körül forog,muszáj végeznem a munkámat.
Ebéd után-ami meg kell vallanom remekre sikeredett,fel is ajánlottam Bobbynak az állandó kukta szerepét-nem folytattam tovább az írást,inkább az interneten kezdtem böngészni.Puszta kíváncsiságból beírtam Jackson nevét a keresőbe.Az első felbukkanó ablak egy életrajzi leírásnak látszott,rákattintottam.Az életrajza úgy ahogy stimmelt,de lejjebb találtam elég érdekes dolgokat.
*Jacksonnak van egy nyelv piercingje.-olvastam az egyik érdekességet.Tényleg,hol?-kuncogtam,majd tovább olvastam.
*Jacksonnak van egy tetkója.-furcsa,én többről is tudok.-nevetgéltem,megnyaltam a számat,ahogy eszembe jutottak az együttlétünk pillanatai.
*Jackson rövidlátó-Még az is?Hát ilyesmiről nem hallottam…
Nem bírtam tovább nézegetni ezeket az idiótaságokat,visszakattintottam a keresőre.Az ötödik sor környékén hatalmas betűkkel villogott a felirat: Jackson Rathbone Fanfiction
-Na erre kíváncsi vagyok…-rákattintottam.Megjelent egy hatalmas szerkesztett kép rajta Jay és az egyik színésznő képével.Oldalt látható volt a szereplők leírása,valamint a történet bevezetője.Beleolvastam a legutóbb feltett részbe,a fogalmazása meglepően jó volt,függetlenül attól,hogy egy tízen éves lány írta,azonban helyesírási hibák tömkelegét véltem felfedezni benne.Tudom,hogy bennem van a hiba,de én ötször olvasom át amit írok,hogy hiba nélküli legyen.
Az alaptörténet is tetszett,jó kis filmet készíthetnének belőle…az egyetlen ami nem tetszett az az volt,hogy Jayt írta bele főszereplőnek,ezáltal olyan szerepet adott rá,ami egyáltalán nem illik hozzá.Tényleg ezt gondolják az emberek Jacksonról?Hogy egy nőcsábász,szemétláda?Igaz,hogy egy darabig én sem éppen jó véleménnyel voltam róla,de azóta megismertem,és habár akkori viselkedésének okát máig sem tudom,biztos vagyok abban,hogy másokkal nem ilyen.
Úgy döntöttem kikapcsolom a laptopom mielőtt még felhúznám magam.Az asztalra tettem,majd elnyúltam az ágyon.Alig pár hete,hogy megkaptam a munkám,és azóta,mintha megfordult volna körülöttem a világ,új barátaim vannak,Britt végre összejött,egy hozzá illő sráccal,én is szert tettem egy új kapcsolatra,ami bár elég furán indult,remélem megannyi jót ígér,holnap találkozok az apámmal,akit soha életemben nem láttam és mindemellett minden nap azt csinálhatom amit szeretek,írhatok.
Már éppen álomba szenderített volna ez a gondolatmenet,mikor megszólalt a telefonom,sms-em érkezett.
’’Szia Kicsim!Most végeztem.Remélem nem haragszol meg,hogy ma már nem fordulok arra,de elég fáradt vagyok,szerintem lezuhanyzok és le is fekszem.Előre is jó éjszakát neked!Csók: Jay’’
Gyorsan bepötyögtem neki a választ:
’’Szia.Természetesen nem haragszom,így beszéltük meg.:) Én is nem rég feküdtem le az ágyba,elég álmos vagyok.Holnap beszélünk!Aludj jól!Puszi: Clara’’
Beállítottam az ébresztőt a telefonomon és visszatettem az éjjeli szekrényre,átfordultam a másik oldalamra és mosolyogva hajtottam álomra a fejem.
Reggelre sajnos a mosolygásom alább hagyott.A gyomrom egy apró mogyoró méretével vetélkedett,a szívem pedig legalább kétszer olyan gyorsan vert,mint egy átlagos napon.
-Nos,felkészültél a nagy napra?-állított meg az ajtóban a szerelmespár.
-Hát..nem is tudom…-motyogtam.Az idegességtől a hány inger kerülgetett és attól féltem ezt csak tetézni fogja,ha még beszélek is róla.
-Na!-húzott magához Britt.-Minden oké lesz!-vigyorgott rám.
-Remélem…-sóhajtottam.
-Jay veled lesz!-biztatott.
-Szerencsére-mosolyodtam el.
Biztatás képen még Bobby is megölelt,majd elindultam a stúdióba.
-Szia.-köszöntött egy szájra puszival Jackson,a sminkszobában.Úgy látszik ez lesz az itteni törzshelyünk.
-Szia.-húztam mosolyra a számat.
-Ideges vagy?-tette fel az egyébként egyértelmű kérdést.
-Igen.-sóhajtottam.
-Gyere ide!-húzott magához egy csókra.
-Ide figyelj Jackson!-fenyegette Kathy egy fésűvel.-Ha elmosódik a sminked nem vagyok hajlandó újra megcsinálni.
-Okés.-kumcogott,majd  visszafordult felém.Kathy az ajtóhoz indult,alig vártuk,hogy kilépjen rajta.
-Óhh,egyébként.-fordult vissza az ajtóból.-Aranyosak vagytok!-vigyorgott ránk.
-Köszi.-mosolyodtunk el egyszerre.
Kitette a lábát az ajtón,Jay pedig egyből lecsapott ajkaimra.Jó hosszú csókra sikeredett,azt vettem észre,hogy kezével hasamat simogatja.
-Jay!-toltam el magamtól,de nem nagyon érdeklődött.-Jackson!-szóltam rá erélyesebben,majd kezét lehúztam a hasamról és egybe fontam ujjaimmal.-Menjünk!
-Na jó!-mosolygott.Észre sem vettem,hogy még mindig fogjuk egymást kezét,csak az tűnt fel,hogy a folyosón mindenki minket néz.
-Hát…azt hiszem lebuktunk.-mosolyogtam rá.
-Jó ez így.-vigyorgott.-Na megyek.-mosolygott és Martinék felé indult.
Lehuppantam a szokásos helyemre és apró mintákat rajzoltam a papírlapjaim szélére.Egyszerre voltam nagyon ideges és őrülten boldog.
-Mindig is tudtam!-huppant le mellém Paul.
-Mit is?-kérdőn pillantottam rá.
-Hát,hogy te meg Jackson… Már abból tudtam,ahogy Jackson eleinte viselkedett veled.-mosolygott.
-Óhh,szóval minden barátnőjével bunkó eleinte?
-Nem,dehogy.Ő csak… te nem hallottad miket mondott akkor rólad.Átjött Beth-hez és mesélte neki,hogy ahogy rád néz,furán érzi magát,nem tudja beazonosítani igazán az érzéseit,nem érti mi történik vele... Pedig pofon egyszerű!-mosolygott.
-Igen?Mégis mi?-kíváncsiskodtam.
-Ugyan Clara!Hiszen látszik!Beléd szeretett első látásra!Minden féltő mosoly,aggódó pillantás és bunkó beszólás emiatt volt!Egyszerűen beletelt neki egy kis időbe míg ő is rájött.-őszinte mosoly ragyogott az arcán és a szeme is ragyogott.Vajon Bethre is így szokott nézni?-De rájött és csak ez a lényeg!-simított végig egy amolyan apai érintéssel az arcomon.Paul tényleg remek apa,bár csak az én édesapám is ő lehetne.
-Ezért mondtad neki,hogy együtt kell megírnunk a forgatókönyvet?-jutott eszembe a kérdés.Hiszen azt is Paul találta ki…
-Részben…-mosolygott csibészesen.
-Rossz vagy!-legyintettem vállon mosolyogva.
-Jó cél érdekében tettem!-nevetett,majd felállt.Vissza kellett mennie az irodájába,úgy döntöttem segítek neki,így én végeztem a papírmunkát míg ő telefonált.Legalább elvonta a figyelmemet arról,hogy pár óra múlva lehet,hogy elkövetem életem legnagyobb hibáját.
Miután végeztek a forgatással bekopogtattam Jackson öltözőjének ajtaján.
-Igen?-nyitotta ki,majd elmosolyodott.-Szia.
-Szia.-mosolyogtam.-Zavarok?
-Dehogy.-tárta ki előttem az ajtót.-Gyorsan átveszem a pólómat és mehetünk.
-Okés.-bár hátat fordított míg levette a pólóját,akaratlanul  is megnyaltam a számat a premier plános vetkőzése miatt.Lemosta az arcáról a púdert és összeszedte a holmiját,majd a kezét nyújtva megállt előttem.Eszembe jutott amit Paul mondott és úgy döntöttem kifaggatom róla Jacksont is.
-Tényleg azért voltál velem eleinte bunkó,mert nem tudtad,hogy pontosan mit is érzel irántam?-néztem rá kíváncsian.
-Ezt honnan veszed?-mintha kissé feszültté vált volna.
-Paul mondta.-felsóhajtott.
-Igen,tényleg.-bökte ki végül.-De aztán megláttalak,ahogy az a féreg éppen megpróbál meg…-nem mondta ki a szó végét,de az én torkom így is összeszorult.-Megtudtam volna ölni!-motyogta.
Képtelen voltam megszólalni így inkább csak felálltam és megöleltem.
-Induljunk?-simította meg a hátam.
-Félek.-dünnyögtem a vállába.
-Kicsim!-simított ki egy tincset a szememből.-Nem lesz semmi baj.-suttogta.-Itt vagyok veled!
-És,ha még mindig nem akar látni?-bújtam hozzá.
-Akkor ő sem érdemli meg,hogy te látni akard!
-Rendben.Menjünk!-engedtem el.A táskámért nyúltam és elindultam az ajtó felé.