3.rész: Bobby Long

Itt a harmadik rész!:) Bár kicsit rövidebb,mint az eddigiek,e ígérem,majd kárpótollak titeket érte,a következő résszel!:)
Remélem tetszik és kapok komit. :)

A hét többi napján is csak annyi időre kellett bemennem a stúdióba míg leadtam egy újabb köteget a forgatókönyvből.Sajnos csak Paullal találkoztam pedig Britt felbuzdított így elterveztem,hogy ha összefutok Jacksonnal említést teszek neki a titkos hódolójáról.
Péntek délután Britt már teljes lázban égett a szombat esti koncertje miatt,elmentünk új ruhákat vásárolni,mondván nincs egy normális gönce sem.Beújított egy farmerre és egy kockás ingre,én pedig egy új bőrdzsekire.Este egy-egy pohár borral és egy vígjátékkal próbáltunk ráhangolódni a másnapra.
Szombat délben a konyhában találtam Brittet,a tűzhely körül sertepertélt és valami reggelifélén dolgozott.
Miután visszautasította segítségemet,beágyaztam és felöltöztem.Fél órával később hatalmas adag palacsintával fogadott.Reggeli után rendet tettem az egész lakásban,Britt pedig gyakorolt.
Fél hat körül aztán egymást váltottuk a fürdőszobában.Én egy farmernadrág mellett döntöttem,fekete pólóval,tornacipővel és persze az új bőrdzsekimmel,Brittany pedig az új szerelése mellett döntött egy magas sarkú cipővel.Fél hétre sikerült annyira elkészülnünk,hogy végre elinduljunk,15 perc alatt érkeztünk meg a pubbhoz.
-Ez a sok ember mind miattad van itt?-ámuldoztam.A kis pub zsúfolásig volt tömve emberekkel.
-Dehogy.Több fellépő is lesz.
-Kik?
-Fogalmam sincs.-lehuppantunk a pult melletti kis bárszékekre.
-Sziasztok,mit adhatok?-a hang irányába pillantottam,egy jóképű,gyönyörű kék szempárral rendelkező srác mosolygott ránk.
-Két heinekent!-válaszolt helyettem Britt,amit én szúrós pillantásokkal jutalmaztam.
Pár perc múlva megkaptuk az italainkat,a színpadra pedig felsétált az első fellépő.
-Sziasztok,Bobby Long vagyok.-mutatkozott be.Láttam,hogy Brittany szeme elkerekedik,majd az első akkordok hallatán olvadozni kezd.Bobby hangja olyan magával értetődőnek tűnt,mindenki csendben fogyasztotta az italokat,a dal pedig lágyan csiklandozta a füleinket.
Britt nem tudott megszólalni amíg helyett nem kellett váltania a sráccal.Lassan kezdett neki az első akkordoknak,életemben először láttam őt ennyire idegesnek.A szám közepén végre megjelent egy mosoly az arcán és megkönnyebbülve folytatta,hátra fordultam és láttam ahogy Bobby az egyik asztal irányából felé mosolyog.
Még egy adag ital után,úgy éreztem nem bírom tovább.Kimentem a mosdóba és ott hallgattam a beszűrődő hangokat.Egy gyors kézmosás után siettem a pult irányába,hogy lássam Brittany utolsó dalát,azonban egy srác elvágódott előttem.Két másik alak jelent meg,hogy felsegítsék a taj részeg fiatalembert,ám amikor az egyik segítő felnézett,ledermedtem.
-Szia.-köszönt Jackson.
-Szia.-alig hallottam a saját hangom.
-Hát te,mit csinálsz itt?-csak én hallottam úgy vagy tényleg bujkált egy kis számonkérés a hangjában?
-Öhm..a barátnőm Brittany,ő énekel.
-Óh…jól nyomja.-egy halvány mosolyt küldött felém,majd a  barátjára pillantott aki éppen most adta ki magából a napi betevőjét.
-bocs,ki kell vinnünk.-intett egyet felém,majd felsegítette barátját.Visszamentem a pulthoz,Britt is éppen akkor ért oda,észre se vettem,hogy közben befejezte az előadást és helyét átvette egy fiatal srácokból álló zenekar.
-Hol jártál báránykám?-huppant le velem szembe.
-Mosdóban voltam…
-Ilyen sokáig?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Összefutottam Jacksonnal.Éppen az egyik részeg haverját segítette….
-És mondtad neki Stevet?-gúnyos vigyor jelent meg az arcán.
-Nem,sajnos nem volt rá lehetőségem,mert a haverja elkezdett okádni.
-Ejj.-felnevettünk,mire megjelent mellettünk az énekes fiúcska.
-Öhm..bocsi.Sziasztok.-mosolygott.
-Szia.-Brittany szemei csak úgy felragyogtak,még sose láttam ilyennek.
-Bobby Long vagyok.-nyújtotta Britt,majd felém a kezét.
-Brittany Walker.-küldött felé egy varázslatos vigyort.
-Clara Makenzie.
-Te énekeltél az előbb,ugye?-fordult Britt felé.
-Igen én,miért?
-Szerintem nagyon tehetséges vagy!-a mosolyától nem,hogy Britt,de még egy fagylalt is elolvadt volna.
-Köszi.-Brittany arcán megjelentek a pirulás első jelei.Kezdtem úgy érezni,hogy nekem most az a feladatom,hogy lelépjek így arra hivatkozva,hogy ismét a mosdóba kell mennem,magukra hagytam őket.
A mosdóhoz vezető folyosón sétálgattam,az egyik elágazás egy udvari részre vezetett.Összébb húztam a dzsekimet és leültem az egyik padra.
Az égen csak úgy ragyogtak a csillagok.Imádtam nézni őket,mindig eszembe juttatta amikor még kicsi voltam.Anyával,mindig kiültünk a kertbe,magunk köré csavartunk egy pokrócot és úgy számoltuk a csillagokat.Egy könnycsepp gördült le az arcomon,néha semmire sem vágyom jobban,minthogy felhívhassam és elmeséljem neki mi történt velem aznap.Kár,hogy ez már nem lehetséges…
Megpillantottam egy hullócsillagot az égen,gyorsan kívánni kezdtem.
„Azt kívánom,hogy a jövőben olyan boldog lehessek,mint amikor még anya élt!”
Alig,hogy kinyitottam a szemem egy kezet éreztem meg a vállamon.
-Szia.-mosolygott rám a srác,aki nemrég  még a folyosón szenvedett.
-Szia.-értetlenül néztem rá.
-Mit csinálsz itt egyedül?-ölelt át.
-Levegőzök…-toltam le magamról a kezét.
-Baj,ha itt maradok veled?-csúsztatta a combomra a kezét.
-Öhm…-toltam le ismét a kezét,de ő csak azért is vissza csúsztatta.
-A francba,már mindenhol kerestünk!-jelent meg mellettünk Jackson és egy ismeretlen fiú.
-Megtaláltatok!-vigyorgott a fiú,bár azt hiszem  vigyor az egyik bokor irányába ment,mintsem Jacksonékéba.Jay bólintott a barátjának,aki karon ragadta a srácot és visszavitte az épületbe.
-Bocs,eléggé benyomott ma este és nehezen lehet kordában tartani…-kezdett Jackson magyarázkodni,miközben lehuppant mellém.
-Semmibaj…előfordul…-motyogtam.Nem mertem a szemébe nézni.
-Mit csinálsz idekint,egyedül?-előhűzott egy cigis dobozt a zsebéből,kihúzott magának egy szálat,majd felém nyújtotta a dobozt.Intettem egy nemet a fejemmel.
-Csak nézem a csillagokat…-motyogtam.
-Nem valami érdekes elfoglaltság…-mélyet szívott a cigarettából,miközben a lábát fürkészte.
-Neked talán nem…-vágtam felé.Hát persze…könnyen beszél az,aki bármikor felhívhatja az édesanyját.Már vártam ,hogy valamilyen epés megjegyzéssel visszavág,de ő csak némán szívta a cigijét.-És ti mit kerestek itt?-jutott eszembe a kérdés.
-Volt egy koncertünk és úgy döntöttünk utána,hogy iszogatunk kicsit,csak Braien kicsit túlzásba vitte…-mesélte.
-Te gitározol a zenekarban,ugye?-jutott eszembe a pár nappal ezelőtti kifogása.
-Is…-mosolyodott el.-És én vagyok az énekes is.
-Ez komoly?-meglepetten néztem rá.Ki nem néztem volna belőle…
-Ennyire nehéz elképzelni rólam?-felnevetett.Amióta ismerem,most először.
-Hát igen,egy kicsit…-elpirulva motyogtam,szerencse,hogy sötét volt így nem láthatta a bőrszínem változását.-Úhh,jut is eszembe…-kezdtem bele,mikor eszembe jutott,hogy valami nagyon fontosat készülök neki mondani már napok óta.-Van egy titkos hódolód.-vigyororgtam felé.
-Kicsoda?-értetlenül nézett felém,én pedig csak jót mosolyogtam rajta.
-A szomszéd srác…-nevettem fel,mikor ledermedt.
-Remélem,ezt most csak kitaláltad!
-Neeem!-nevettem.-Ez halálosan komoly!Kérdezd meg Stevet,ha nekem nem hiszel.
-Jézusom.-elővett egy újabb cigit.Jót mulattam azon,hogy ennyire sokkolta a dolog.
-Clara!?-hallottam a hátam mögül Brittany hangját.
-Igen-fordultam hátra.
-Öhm figyu,én megyek.Jösz vagy majd később…?
-Megyek.-álltam fel.-Nos,hétfőn találkozunk.-néztem Jackson felé.-Addig dolgozd fel a híreket!-vigyorogtam rá ő pedig csak intett egyet és szívott egy utolsót a cigijéből.
Brittel a kijárat felé siettünk.
-Na és mi van Bobbyval?-kíváncsiskodtam.
-Jajj Clara!-ragyogó szemekkel nézett rám,miközben elindultunk hazafelé.-Annyira édes volt.
-Szóval akkor lesz folytatás?-mosolyogtam.
-Remélem.
Hazafelé,elmeséltem Jackson reakcióját a Steves ügyre,amin Britt csak jót kuncogott.Otthon elkapott a fáradtság érzése,átöltöztem és már bújtam is az ágyba.Álmomban anyát láttam,engem nézett,de hiába akartam megindulni felé,a lábam nem moccant.Pár percig küzdöttem míg süllyedni nem kezdtem,anya abban a pillanatban eltűnt.Kétségbe esetten küzdöttem az életemért és,hogy újra láthassam anyát,megragadott egy kéz és kirántott a süllyedésből…
A vasárnapot leginkább lustálkodással töltöttem,bár jutott idő a forgatókönyv folytatására is.Este izgatottan hajtottam álomra a fejem,már nagyon vártam az első forgatási napot.