11.rész: Kevin Makenzie

Sziasztok!Nos,itt a rész,remélem tetszik.A címét próbáltam minél sokat sejtetőbbre.:) Örülnék egy-két kommentárnak.. :)
Ui.: bocsi a kétfajta betűtípúsért,nem akarta átállítani-.-"

Jackson majd egy órával később ért vissza.Bobby beengedte mi pedig Brittel mélyebbre ástuk magunkat a dobozokban.Bobby segített felhozni az első két dobozt,de sajnos lent még legalább 15 várakozott.
-Sziasztok!-intett Jay,majd ledobta a dzsekijét a kanapé karfájára.
-Szia.-intettünk.Brittel a földön ültünk és ki-ki a saját dobozainkat rámoltuk kifele.
-Ezek…ezek valamiféle ruhák!-méregette őket Brittany.
-Jó meglátás.-ültek le mellénk a fiúk is.
-Ezt nézd!-húzott elő egy fehér selyemruhát.A nagymamám menyasszonyi ruhája volt.Azonnal felismertem,kiskoromban anya rengetegszer megmutatta,az volt az álma,hogy egyszer ő is ebben állhasson majd oltárhoz.A szemembe könnyek gyűltek,miközben Britt a tükör előtt himbálózott a ruhával.Teste elé simította,azt méregette neki,hogy állna.
-Gyönyörű…-ámuldozott.Bár nem volt egy mai darab,de tényleg elképesztően gyönyörű volt.
-A mamámé volt…-találtam meg a hangom,bár még így is elég halk volt.-Az volt anya álma,hogy egyszer ő is viselhesse.-sóhajtottam.
-Gyere ide!-intett Britt.Odasétáltam mellé,elém emelte a ruhát.Látszólag teljesen az én méretem volt.-Egy nap te is ott fogsz állni az oltár előtt,ebben a ruhában!
-Pont ebben?-gondolkodtam el.Talán egy nap átélem azt amiről anya egész életében álmodozott.-Akkor szépen hajtsd össze!-szóltam rá mosolyogva,majd visszaültem a fiúk mellé.Beletúrtam a dobozomba,amiben Jay idő közben már pakolászni kezdett.Tele volt papírokkal,anya érettségi bizonyítványával,diplomájával,régi dolgozatokkal,iratokkal.Az egyetlen amit nem találtunk,az bármilyen információ az apámról.
Órákon át pakoltuk a dobozokat,legtöbbjükben ruha volt,Britt nagy szerencséjére,imádta a ruhákat magához mérni.A fiúk visszavitték az átnézett dobozokat,majd sorra hozták az újabbakat.Végül aztán úgy a tizedik doboz környékén érdekes dolgokra bukkantunk.
-Mi az valami könyv?-kérdeztem Bobbyt miközben kiemelt egy füzet szerücskét.Belelapozott,az egyik oldalt olvasva ejtett egy mosolyt,majd felém nyújtotta.
-Ez anyukád naplója!
Mi?Nem tudtam arról,hogy anya élete bármely szakaszában vezetett volna naplót,leszámítva persze a babanaplómat,de abba nem került túl sok érdekesség.
-De izgi!-huppant le mellém Britt.Kinyitottam a füzetet,az első oldal tele volt rajzokkal,rózsák,szívecskék,emberkék.A rajzokat egy rövid sor követte:  Elena Marie Gilbert tulajdona
Anya gyönyörű kézírásával találtam szemben magam,bár ezt a jó tulajdonságát én is örököltem,mai napig nem tudtam ilyen tökéletesre fejleszteni.
Tovább lapozgattam,tizenkilenc éves korában kezdte beleírni az eseményeket.Mesélt az unalmas iskolai napjairól,hogy mi mindent csináltak a barátnőivel és a nagyszüleimről is.Mindezeket idézetekkel,apróbb versekkel színesítette.
A többiek tovább pakoltak a dobozban én pedig csak olvastam.Ha mindent ennyire részletesen leír,valahol csak említenie kell az apámat.Legalább másfél órán keresztül olvasgattam,mosolyogtam az eseményeken míg meg nem láttam egy oldalt,tele sok millió szívecskével.Végig futottam.Egy sráccal való megismerkedését ecsetelte,de a fiút mindvégig meghagyta névtelenül.
-Vajon ez az apám?-kérdeztem,két oldallal később,mikor letettem a füzetet.
-Nem tudom.-vont vállat Britt.-Hogy ismerkedtek meg?
-Fogalmam sincs.. azt hiszem egy autósmoziban.-húztam el a számat.
-És ott mit ír?-mutatott a füzetre.
-Csak annyit,hogy a barátaival volt amikor mgpillantotta és,hogy elsőre beleszeretett…stb.-sóhajtotttam.
-Végülis lehet ő!
-De lehet más is!
-Szerintem az lesz a legjobb,ha Clara tovább olvas!-szólt közbe Jackson is.-Valami csak kiderül még belőle!
-Nézzétek!-emelt fel Bobby egy fényképet.-Ő lesz az!-nyújtotta felém.
A fényképen egy helyes,fiatal fiú volt.Valószínűleg valami fotózásról,mert elég beállítottnak látszott.
-Hasonlítasz rá!-motyogta Britt.Jobban szemügyre vettem a képet,a szemünk teljesen egyforma volt.Megfordítottam a lapot és egy üzenet állt rajta: Kedvesemnek sok szeretettel: Kevin Makenzie.

***

Kevin Makenzie,Kevin Makenzie,Kevin Makenzie..A neve csak úgy visszhangzott a fejemben.Tudtam,hogy a családnevemet apám után kaptam,de arról fogalmam sem volt,hogy mi lehet a teljes neve.
-És akkor most,hogyan tovább?-ült le mellém Brittany.A fiúk nemrég mentek el,mi pedig magunkra maradtunk,de nem mondhatnám,hogy bántam.
Bobby holnap hazarepül Londonba a szüleihez,így elment pakolni,ettől persze Brittany-n látszott,hogy ő sincs épp a toppon.
Csak egy pillanat erejéig gondolkodtam ezen,majd az apám ismét utat tőrt magának a gondolataimban.
-Nem tudom.-ráztam a fejem.
-Elbizonytalanodtál?
Még magam sem tudtam igazán,bár a tény,hogy sokkal közelebb kerültem az apám megtalálásához,megrémített.
-Nem tudom…-ismételtem meg önmagam.
-Na jó,hagylak pihenni.Holnap korán kelek!-sóhajtott.Eltökélte,hogy felkel hajnalok hajnalán csak,hogy kikísérje Bobbyt a reptérre.
Elvonult a szobájába én pedig készítettem egy pohár kakaót.összekucorodtam a kanapén és csak meredtem a semmibe.Egyszerűen nem tudom helyes döntés-e megkeresnem az apámat.Elvettem az asztalról a fényképet és nézegetni kezdtem,a szemünk tényleg teljesen ugyanolyan és a fülünk is hasonlított.Ahogy a hasonlóságokat méregettem,a telefonom vad rezgésbe kezdett,Jackson neve villogott a kijelzőjén.
-Szia.-elmosolyodtam neve láttán.
-Szia.-mintha ő is mosolygott volna.
-Mi újság?-érdeklődtem.
-Nincs semmi különös,és veled?
-Áh,nincs semmi…-sóhajtottam.
-A kép az igaz?-a fenébe,kezd kiismerni.
-Én csak..nem tudom,hogy jól cselekszem-e.-sóhajtottam.
-Senki nem erőlteti Clara,csak te tudhatod mit szeretnél.
-Tudom.-raktam félre a képet.-Egyébként…miért is hívtál?-mosolyodtam el újra.
-Csak tudni akartam,hogy mi újság.Remélem nem baj…
-Nem,dehogy,épp ellenkezőleg!
-Akkor jó.-éreztem,hogy megint elmosolyodik.Ajj ez nem igaz,legszívesebben oda mennék és hozzábújnék,de muszáj türtőztetnem magam.
-Ben egyébként azt kérdezi áll-e még a hétvégi koncert!?
-Persze.-vágtam rá gondolkodás nélkül,bár nem igazán volt min gondolkoznom,ott akartam lenni ehhez kétség sem fért.-Egyébként,hogy van?Kiheverte a reggeli sokkot?
-Milyen sokkot?
-Amit miattam kapott,nem lehettem szép látvány…körülbelül,mint egy ázott macska.-nevettem.
-Én úgy hallottam,hogy egy egészen szexi macska voltál.
-Tényleg ezt mondta?De édes!-nevettem.
-Direkt csinálod,ugye?
-Mire gondolsz?
-Hát,hogy cukkolsz!
-Én??Kikérem magamnak…-kuncogtam.
-Te csak ne kérjél ki semmit!-nevetett.
-Na jó.-hagytam abba a nevetést.
-Mit csinálsz?-érdeklődött.
-Kakaót szürcsölgetek.Kérsz?
-Hmm.Igen,azt hiszem jól esne…-mondani akart még valamit,de ekkor megszólalt a házi telefonunk.
-Hajj.-sóhajtottam.Biztos Bobby…De miért nem a mobilján hívja?-Tudod tartani egy kicsit,vagy később visszahívjalak?Csörög a másik telefon…
-Tartom!
-Köszi,fél perc.-a másik telefonért nyúltam,Paul keresett.
-Igen?-vettem fel kicsit félve a telefont.Jézusom,ugye nem csináltam semmi rosszat?
-Szia Clara,Paul vagyok.
-Szia.Valami baj van?
-Nem,dehogy.-hallottam,hogy mosolyog.-Csak szólni szeretnék,hogy holnap kültéri forgatás lesz szóval,maradj otthon nyugodtan.Viszont kedden örülnék,ha benéznél a stúdióba,mert átvenném az új forgatókönyveket.
-Rendben.Köszönöm,hogy szóltál.
-Szívesen.Jó éjt!
-Köszi,neked is!-kinyomtam a telefont,majd visszaugrottam a mobilomhoz.-Itt vagyok!-szóltam bele,de nem érkezett válasz.-Jackson,hahó!!Itt vagy?
-Hmm?-szólt bele fura hangon,felnevettem.-Itt vagyok.
-Merre jártál?-nevetgéltem.
-Ja,bocsi csak bekaptam pár falatot.
-Semmi baj.Egyébként Paul hívott.Azt mondta holnap kültéri forgatás lesz,és ne menjek be.
-Mázlista…-motyogta.
-Most miért?Azt hittem szereted.
-Persze,hogy szeretem,de gondolj bele!Eggyel több napot tölthettünk volna együtt…
-Áhháá.Itt a kutya elásva!-nevetgéltem,jól esett,hogy rám szánta volna azt az egy szabad napját.-Hát,ha gondolod,,,talán,de ismétlem talán…-nevettem fel.-holnap este együtt vacsizhatnánk.
-Jó ötlet!Hova szeretnél menni?
-Öhm…hát arra gondoltam,hogy ehetnénk itt nálunk.Főznék valami finomat.
-Hmmm.Rendben,benne vagyok.
-És mit szeretnél enni?
-Teljesen mindegy,ha te csinálod biztos finom lesz.-bókolt.
-Óh,,azt hiszem kicsit túl sokat gondolsz rólam.A főzés nem éppen az erősségem,éppen csak eltudjuk látni magunkat.
-Az pont elég ahhoz,hogy finomat főzz.
-Ha te mondod.-kuncogtam.Éreztem,hogy kezdek egyre fáradtabb lenni,ráadásul Jay holnap korán kel a forgatás miatt így jobbnak láttam lassan elszakadni tőle.-Figyelj Jay,ugye nem haragszol meg,ha most elmegyek aludni!?
Felnevetett.
-Dehogy haragszom.-nevetgélt tovább.-Én is fáradt vagyok.-sóhajtott.
-Akkor jó.Köszönöm,hogy hívtál.Jó éjt!
-Jó éjt!Holnap találkozunk.
-Holnap!-tettem hozzá szinte sóhajtva,majd kinyomtam a készüléket.Nem volt energiám lezuhanyozni,így inkább csak átöltöztem és befeküdtem az ágyba.Lassan teljesen átszokom a reggeli fürdőzésre...

Reggel vagy inkább délelőtt,úgy döntöttem egy fürdőzéssel kezdem a napom,rég nem merültem el így a habokba.Bevittem a laptopomat és tovább gépeltem a forgatókönyvet.Arra eszméltem fel,hogy Britt hazaérkezett.Gyorsan felöltöztem,majd,hogy lekössem a figyelmét (mert szemmel látható volt rajta Bobby hiánya) neki kezdtünk a ház kitakarításának.Egész nap takarítottunk,majd egy fél órás pihenő után neki álltam a vacsorának.Bárányt sütöttem zöldségágyon,Britt édesanyjának receptje alapján.Míg az étel sült rendbe szedtem magam és Jacksont vártam.Szerencsére minden jól sült el,a hús rendesen megpuhult és Jacksonnak nagyon ízlett.Britt a szobájában telefonált Bobbyval aki időközben hazaért,mi pedig filmet néztünk a kanapén és mind testileg,mind lelkileg egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
A hét nagyjából hasonlóan telt,két naponta kellett bejárnom az újabb adag forgatókönyvvel,így több időm jutott magamra,Brittre és a lakásra is.Esténként pedig szinte minden időmet Jacksonnal töltöttem.Egyre vészesebb volt a helyzet,már ha lehet ezt vésznek mondani.A csókjaink egyre vággyal fűtöttebbek lettek,és a kezeink is egyre jobban felfedezték egymás testét,azonban ennél több továbbra sem történt.

10.rész: Egy reggel a fiúkkal

Szombat este Bobby koncertjére mentünk,ez lesz az utolsó fellépése mielőtt visszautazik Londonba.
Sikerült kifognunk a legjobb asztalt a pubban,aminek legfőképpen Britt örült.Elmentem kérni két koktélt,körbenéztem míg at italokra vártam.Tudom,hogy Jackson még legalább egy óráig nem ér ide,mondván,hogy iszogatnak kicsit a barátokkal,de nem bírtam ki,hogy ne nézzek legalább öt percenként körbe,őt keresve.
-Két sex ont he beach!-tette le elém a srác az italokat.
-Köszi.-mosolyogtam rá.Ugyanaz a srác volt aki a múltkor,még mindig helyesnek véltem,de már nem érdekelt.
-Adhatok mást is?-küldött felém egy csábos mosolyt.
-Nem,köszi.-küldtem felé egy mosolyt,majd az asztalhoz mentem.
-Tessék!-tettem le Brittany elé.
-Köszi.-mosolygott,de fél szemmel végig Bobbyt figyelte.
Több mint egy órán keresztül figyeltük Bobby koncertjét,közben legalább huszonötször végigmértem a terepet,de Jacksonnak semmi nyoma nem volt.A poharaink sosem ürültek ki,ami azért volt furcsa,mert mi folyamatosan ittunk.Kezdtem úgy érezni,hogy a pultos srác keze van a dologban…
-Sziasztok.-huppant le mellénk Bobby,a koncert végeztével.
-Jó voltál!-vigyorogtam rá,a fejem kóvályogni kezdett a mosolytól.
-Köszi.-mosolygott.
-Tényleg ügyi voltál.-kuncogott Britt,majd egy csókot nyomott Bobby szájára.
-Mit isztok?
-Ööö….öööö….-gondolkodtam,de az istenért sem jutott eszembe.-Elfelejtettem.-nevettem fel
-Micsodát?-ült le mellém Jackson.-Sziasztok.
-Szia!-vigyorogtam rá,aminek egy újabb szédülés lett az eredménye.Közelebb hajolt és egy csókot nyomott a számra.-Késtél?-inkább hangzott kérdésnek,mint kijelentésnek.
-Mondtam,hogy itten tájt jövök.-motyogta,én pedig újabbat kortyoltam  poharamból.Végre kiürült!!
-Jah…igaz…-kacarásztam.
-Menyit ittál?-érdeklődött.
-Nem tudom.-bújtam hozzá.Pár perccel később megjelent a pultos srác.
-Egy újabb koktél a szép hölgynek.-mosolygott rám,a koktél felé nyúltam,de Jay lefogott.
-Clara,szerintem már épp eleget ittál!
-Ne már Jay!
-Hagy igyon,ha szeretne!-szólt közbe a pultos srác,mire Jay elengedte a karomat.
-Köszi.-vettem el a sráctól,akinek eszembe nem jutna  a neve,az italt.
-Szívesen.-kacsintott rám.-Ha bármi kell csak szólj.
-Oké,majd szólunk…-szólt közbe Bobby és fejével biccentett a pult felé.A srác lelépett,talán,mert Bobby könnyen elérheti,hogy kirúgják.Az italomat szürcsölgettem miközben Brittéket néztem,ahogy egymást falták.
-Kimegyek,elszívok egy cigit…-állt fel Jackson.Nem tűnt túl jókedvűnek és ellenvetést sem igazán tűrt.
-Durcis…-szakadt el Bobbytól drága barátnőm miután Jay távozott.
-Mi?-pislogtam rá,meg kellett fognom a fejem,mert úgy éreztem menten leesik és elgurul.
-Hát a pultos srác miatt…-magyarázta.-Szerintem féltékeny…-oké,most én láttam rosszul a pia miatt vagy tényleg nem történt semmi nagy volumenű dolog?
-De hát…
-Brittnek igaza van!-helyeselt Bobby is.Ez most komoly???Felsóhajtottam,majd Jay után indultam az udvarra,
Az egyik oszlopnak támaszkodva szívta a cigarettáját,ami biztosan nem az első,amióta kijött.
-Meg fogsz fázni!-szólt rám,alig hogy nekidőltem a mellette lévő oszlopnak.
-Nem fázok…
-Most…-nézett rám,majd levette a dzsekijét.-Tessék!-nyújtotta felém.
-Kösz.-ahogy érte nyúltam,hirtelen megszédültem.
-Hé-hé!-kapott utánam.
-Azt hiszem kicsit sokat ittam..-motyogtam.
-Feltűnt!-mormogta az orra alatt.A falhoz húzott,ahol leültem ő pedig mellém guggolt.-Hazaviszlek,jó?
-Nem kell!-tiltakoztam.
-Dehogynem.-fújta ki a szájában lévő füstöt.
-Britt szerint féltékeny vagy arra a pultos srácra…-váltottam témát.-Pedig nem is csinált semmit.Meg én se!És…és végül is nincs is okod,mert….
-Ezt majd holnap megbeszéljük!-segített felállni.-Most menjünk.
-De én még nem akarok!-durciztam.Mit sem törődve az akaratommal,bekísért Brittékhez.Össszekaptuk a cuccaimat és már indultunk is.Jackson besegített a kocsiba majd elindultunk.Az utat figyelve egyre laposabbakat pislogtam,majd elsötétült előttem minden.

Egy fénysugár sütött az arcomba,dörzsölni kezdtem a szememet,majd kinyitottam.Körbepillantottam a helységben.Mit keresek én Jackson ágyában?
Megéreztem egy kart a hasamon.Jackson egy szál rövidnadrágban feküdt mellettem,a hasamnál átkarolva durmolt.Nagy fájdalom nyílalt a fejembe.Áúúú,de utálom én ezt!!Próbáltam a tegnap estére emlékezni,de csak apróbb képek villantak be.
Rám jött az érzés,miszerint fontos folyóügyeim vannak,megpróbáltam kihúzni magam Jackson karja alól,de csak úgy sikerült,hogy odaraktam egy párnát.
A mosdóból kifele jövet Jackson épp a szemét dörzsölte.
-Jó reggelt!-motyogta,visszaültem mellé.
-Jó reggelt!-nyomtam egy apró puszit az arcára.-Ne haragudj,hogy felébresztettelek!
-Áhh,nem te voltál!-ásított.
-Na persze.-kuncogtam.-Öhm...figyelj Jackson…én sajnálom a tegnap estét!-motyogtam.-Elkezdtünk iszogatni és valahogy sosem fogyott ki az ital a poharamból…szerintem az a pultos srác lehetett.És becsiccsentettem és…nem igazán tudom,hogy utána mik voltak..-gondolkodtam el.
-Elég,ha én tudom.-hajolt közelebb,de elhúzódtam.
-Mi a baj?
-Azt hiszem előbb fogat kéne mosnom…-motyogtam.
-Teljesen fölösleges!-mielőtt bármit csinálhattam volna,magához rántott és megcsókolt.Próbáltam,eltolni magamtól,mert hát azért reggelente csak nem a frissességről árulkodik a szájszagunk,főleg,ha másnapos is az ember,de végül engedtem a vágynak.Ahogy a csókjaink vadabbá kezdtek válni,Jay úgy engedte egyre szabadabbá a vágyait.Egyik keze elindult a pólóm mentén,a másik pedig a fenekemre csúszott.Beletúrtam a hajába.Alighogy keze megtalálta a felsőm szélét,elszakadtam tőle.Nem hiszem,hogy most lett volna a legtökéletesebb alkalom arra,hogy túlessünk az első együttlétünkön.
Hátat fordítva Jacksonnak,felültem,hogy megpróbáljak lehiggadni,ő közben a fejére húzta a párnát.Tényleg ilyen nehezen menne neki?
Mikor végre alább hagyott a lihegésem,Jay felé fordultam.
-Lezuhanyozhatok?-szükségesnek éreztem egy frissítő fürdőt,ráadásul a pólómtól is meg kellett volna szabadulnom.
-Persze.-nézett rám.-Ebbe öltözöl vissza vagy keressek valami göncöt?
-Hát ha tudnál adni egy pólót..-felpattant,a szekrényéhez sétált.5 perc kutakodás után előhalászott egy kisebb fehér pólót,felém hajította,Széthajtottam és magamhoz mértem.Egy ici-picit volt hosszabb,tehát Jacksonnak ez nagyon rövid lehetett.
-Mikor volt rajtad utoljára?-mosolyogtam.
-Nem tudom.-vont vállat.-Azt hiszem olyan tizenhat éves koromban…
-Azóta őrizgeted?-felnevettem.
-Hát most na…régen szortíroztam.-nevetett ő is.
Nyomtam egy puszit az arcára és elvonultam a fürdőszobába.Jól esett megszabadulni a tegnapi ruháimtól.
Belépem a zuhanykabinba és megindítottam a vizet,elképesztően jó érzés volt állni a meleg víz alatt.Pillanatok alatt felfrissültem,de órákat képes lettem volna még ott állni.Úgy döntöttem megmosom a hajamat is,kint úgyis ragyog a nap,így remélhetőleg hamar megszárad.
Kiléptem a kabinból és magam köré csavartam egy törölközőt.A mosdókagyló fölött még próbáltam kifacsarni a maradék vizet is a hajamból,amikor kinyílt az ajtó.
-Jesszusom!-torpant meg Ben.-Óhh…öö…hello.
-Szi-szia.-kaptam a törölközőmhöz,amilyen mázlim van tuti most esne le rólam.
Pár pillanatig csak állt az ajtóban,azt is megmerem kockáztatni,hogy nem egyszer végig is mért,mire végre kapcsolt és kiment.Gyorsan magamra kaptam a fehérneműmet és a nadrágomat,majd Jackson pólóját is.Kötöttem egy görcsöt a póló aljára,hogy kicsit nőiesebbé tegyem,majd próbáltam a lehető legszárazabbra törölni a hajamat.Mikor végeztem,próbáltam a lehető legnagyobb rendben hagyni magam utána fürdőszobát.
A szobába visszaérve Jacksonnak hűlt nyomát találtam,a kintről beszűrődő hangokat követtem,a konyhában találtam rájuk.Az ajtófélfának dőlve figyeltem a beszélgetésüket.
-Hogy mit csináltál?-töltött egy csésze kávét magának.
-Véletlen rányitottam…-motyogta Ben az előbbi incidenst.-De ne aggódj törölközőben volt!
-Az se sok…
-Hát az biztos…-nyalta meg a száját,mire Jay bokán rúgta.-Áúú,most mi van?
-Verd ki a fejedből!
-Próbálom…próbálom,de nem egyszerű…az a test…hmmm…-megláttam a Ben arcán megjelenő hatalmas vigyort,amit drága barátjának reakciója váltott ki.Akkor jöttem rá,hogy csak cukkolja Jacksont.
-Fogd be!-förmedt rá Jay,majd duzzogva leült vele szembe.
 -Tudod így jobban belegondolva…kíváncsi lennék mi rejlik a törölköző alatt…-nevetgélt Ben.Jackson olyan gyilkos pillantást küldött felé,hogy úgy éreztem itt az ideje közbeavatkozni.
-Khm..-köszörültem meg a torkom,Jacksonhoz sétáltam.Leültem a mellette lévő székre és a reakciójukat figyeltem.
-Úgy látom jó lett a póló.-mosolygott Jay.
-Igen,köszi.-mosolyogtam felé.
-Kávét?-emelte felém a csészéjét Ben.
-Nem,köszi.
-Kajával is megkínálnálak,de ez a lökött elfelejtett bevásárolni.-biccentett Jackson felé.
-Én??De,hisz most te voltál a soros!!
-Na persze…
Jót kuncogtam rajtuk,oké nálunk is előfordult néha ilyen eset,de az elég ritka.Általában Brittel együtt szoktunk elmenni bevásárolni,hogy minden legyen,amit kívánunk.
-Nem viszel haza?-fordultam Jackson felé.-Menet közben bevásárolhatnánk!
-De,persze.-gyorsan megitta az utolsó korty kávéját,majd összeszedtem a cuccomat a szobájából és elindultunk.
-Biztos,hogy elakarsz velem jönni bevásárolni?-pillantott felém.
-Persze,szívesen.-mosolyogtam rá,miközben felkötöttem a még félig vizes hajamat.
-Hát jó…-mosolygott.
Pár perccel később leparkoltunk egy közeli bevásárlóközpont előtt.A kocsiból kiszállva Jackson összekulcsolta az ujjainkat.Az ajtónál felkaptam egy kis kosarat és elindultunk a sorok között.Rábíztam a dolgot Jacksonra,végtére is ő tudja mit szeretnek enni,így én csak a háttérből nézelődtem.
Miután Jackson végre megvett minden szükségeset,ismét a kocsiban találtam magunkat.
-Tényleg!-jutott eszébe valami.-Átnézted már anyukád holmiját,apud miatt?
-Dehogy…-sóhajtottam.-Semmi időm nem volt rá.
-Óh,értem.-motyogta.Furcsa,teljesen el is felejtettem az egészet,de most,hogy megemlítette azonnal beleakartam vágni és talán nincs is olyan nagy akadálya.
-Viszont ma van…-mosolyogtam rá.-Volna kedved velem tartani?
-Öhm…persze.-mosolygott.-Hova is kell mennünk pontosan?
-A pincénkbe.
-De ugye nincsenek szellemek meg semmi…
-Neeem,csak is bérgyilkosokat tartunk otthon!-mosolyogtam rá.
-Előtte hazamegyek majd kipakolni,ha  nem baj.Nem szeretném,ha Ben éhen halna.-vigyorgott.
-Azt én se,rendes srác.-vigyorogtam.Tudtam,hogy ezzel valószínűleg tovább hergelem a Ben által megindított dolgot,de képtelen voltam kihagyni a lehetőséget.-Hmmm és milyen szexi pizsamában..-bosszantottam tovább.Kezével szorosabban markolta a kormányt én pedig felnevettem.-Csak vicceltem!
-Hű,de jó poén…-morogta az orra alatt.
-Ne haragudj!-bújtam hozzá,amint leállította a kocsit.
-Nem haragszom.-simított végig az arcomon.-Na menj!Jövök nem soká.
-Oké,de siess!
-Meglesz.-mosolyodott el,az állam alá tette a kezét és megcsókolt.
-Meggondoltam magam,nem mehetsz!-húztam magamhoz egy újabb csókra.
-Már pedig akkor éhen halok,Bennel együtt.-olyan elképesztő mosolyt villantott,hogy ha álltam volna,a térdem biztosan felmondta volna a szolgálatot.
-Hmm..-nyaltam meg a számat.-Na jó,majd csak kibírom….valahogy,-mosolyogtam rá.

9.rész: Közel a lebukáshoz

Nem igazán akarok hozzá fűzni semmit sem,olvassátok el!:) A következőkben azonban nem ígérem két napontára a frisst... Sajnálom...

Hangokra ébredtem,körbenéztem,de Jackson nem csak,hogy mellőlem,de az egész szobából eltűnt.Fülelni kezdtem,sikerült kiválasztanom Jackson hangját a másik pedig mintha az a Ben nevű haverja lenne.Elindultam a konyha felé,beletúrtam a hajamba,hátha sikerül egy kicsit rendbe szednem,de gyanítom nem járhattam túl sok sikerrel.
Már éppen megszólaltam volna,mikor Ben felém mutatott és Jackson megfordult.
-Kialudtad magad?-húzott az asztalhoz,leültem mellé az egyik székre.
-Az túlzás,de aludtam egy jót.-ásítottam.-Köszönöm.
-Micsodát?-elbűvölt a mosolya.Áhh.
-Biztosan az ágyat…-szólt közbe Ben egy sokat sejtető mosollyal az arcán.
-Hát persze…Mi mást?-Jay elém tett egy adag kólát,köszönetképpen nyomtam egy puszit az arcára.
-Egyébként Ben Graupner vagyok.-nyújtotta a kezét Ben.
-Clara Makenzie.-fogtunk kezet.
-Már sokat hallottam rólad.-miért van az,hogy félelmet kelt bennem a mosolya?
-Óhh.Tényleg?-Jacksonra pillantottam,figyelmeztető pillantást küldött barátjának.
-Bizony.És ez Jay esetében nagy szó…-iszogatta jókedvűen a sörét.
-Miért is?-kezdett kíváncsivá tenni.
-Hagyjuk!-szólalt meg Jackson.
-Ne már,engem érdekel-panaszkodtam.
-Majd egyszer talán elmondom…-Ben Jackson felé küldött egy hatalmas mosolyt,ő pedig kezdett egyre figyelmeztetőbb pillantásokat mérni barátjára.
-Gonoszok.-vágtam be a mű duzzogást,mint egy kislány mikor azt mondják nem kapja meg a babát amit kinézett.A nappali felé indultam.
-Most hova mész?-szaladt utánnam Jackson.
-Megkeresem Deant.-nézelődtem az asztal alatt.
-Az udvaron van.-intett a hátsó ajtó felé.Éppen indultam az ajtó felé,mire megállított.-Inkább behívom.
Mi?Miért?Mi van az udvaron amit nem láhatok?Jackson elment behívni Deant,Ben pedig elindult a nappaliba.Láthatta,hogy elég értetlen fejet vágok,mert megkérdezte mi bajom.
-Mi van az udvaron?
-Fű.
-Ha-ha.Most komolyan!
-Esik az eső.-válaszolta meg az amúgy félig kimondatlan kérdésemet.
-Itt is van!-tette le előttem Jay a cicát.
-Szia.-lehajoltam,hogy megsimogassam.Jackson helyet foglalt Ben mellett és pár perc múlva Deannel az ölemben én is csatlakoztam hozzájuk.
Másfél két órát beszélgethettünk.Kezdtem megismerni Bent,rendes srác és igazából elég jópofa,hogy Jacksonnal állandóan oda szúrogatnak egymásnak (főleg Ben).Még a jövőhét pénteki koncertjükre is meghívást kaptam.Bevallom nagyon várom,kíváncsi vagyok,hogyan énekel Jackson.
-Biztos ne vigyelek haza?-kérdezte Jakcson már az ajtó előtt.
-Nem kell,de azért köszönöm.-nyomtam puszit az arcára.Magához húzott,egy szenvedélyes csókkal búcsúztunk el.
Éjszaka bár sokat forgolódtam,de sikerült kialudnom magam,ráadásul a döntést is meghoztam.
Másnap a forgatás után Britt írt egy smst,hogy nincs-e kedvem vele és Bobbyval elmenni vacsorázni,ráadásul azt mondta elvárja,hogy meghívjam Jakcsont is.Örülök,hogy a kezdeti ’ez a gyerek tiszta bunkó’ dologból végre ő is felengedett és szerinte is jófej Jackson.
Küldtem egy sms-t az említettnek,hogy velünk tart-e,oké lehet,hogy gáz sms-ben randit kérni,főleg,ha dupla randi,de fogalmam sem volt hol van ,nem tudhatom alkalmas lenne-e most cseverésznünk.
Pár perc múlva megkaptam a választ,beleegyezett és megkérdezte hol és mikor találkozzunk.Gyorsan megírtam a választ,majd nekiláttam a forgatókönyv írásának.
Fél órával azután,hogy Britt megérkezett készülődni kezdtünk,szerencsére nem valami puccos helyre megyünk,így nem kellett órákat töltenem a ruha kiválasztásával.Próbáltam követni a kényelmes és csinos vonalat.
Britt éppen végzett a sminkeléssel,mikor csengettek.Bobby visz el minket az étteremhez,ahol találkozunk Jacksonnal.
-Csinosak vagytok!-bókolt,beszáltunk a kocsiba és elindultunk.Kicsit késésben voltunk,reméltem Jackson is késik kicsit,hogy ne kelljen ránk várnia.
-És mi újság a stúdióban?-pillantott rám Bobby a visszapillantón keresztül.
-Semmi különös,ugyanaz minden nap.
-Na és Jackson?
-Mi van vele?-étetlenül pillantottam előre.
-Én is ezt kérdezem.-a tükörben láttam hatalmas vigyorát.
-Ismerkedünk…-vontam vállat.
-Értem.-elnyújtotta a szó első hangját.-És jól csókol?-a fenébe,hogy ilyen messze van az a hülye étterem.
-Fogd be Bobby Long!-rúgtam bele hátulról az ülésébe.
-Aúúú!-felnevetett.Britt a kezét nyújtotta,lepacsiztunk.-Így legyen rendes még egyszer az ember…
-Miért most rendes voltál?
-Igen!-bevágta a mű durcát.Alig 5 perc volt hátra az útból,Bobby pedig végig játszotta,hogy mennyire haragos így senki sem szólalt meg.A kocsiból kiszállva (vagy inkább kiugorva) egyből Jacksont kerestem,szomorúan kellett nyugtáznom,hogy nincs sehol.Oké tudom,hogy én kívántam,hogy késsen,de azért ne ennyit…
Még egyszer körülnéztünk majd bementünk az étterembe a hideg szél elől.
-Mit hozhatok?-alig néztünk bele az étlapokba a pincér máris mellettünk termett.
-Én egy sült csirkecombot kérnék,sült krumplival és salátával.
-Rendben.-jegyzetelte le Britt kéréseit.
-Én egy steaket kérek sült krumplival.-csukta össze az étlapot Bobby is.Úhh,fogalmam sincs mit választhatnék…Rápillantottam az elsőre és kimondtam.
-Sült halat kérnék rizzsel és tartármártással.
-Rendben.Hamarosan hozni fogom őket.Addig esetleg valami italt?
-Három kólát kérnénk.-válaszolt Bobby,az ablakon bámultam kifelé.Hol van már??
-Nem kéne rendelnünk valamit Jacksonnak is?-Britt olvashatott a gondolataimban.
-Rendben,akkor négy kólát.
-Azonnal hozom.-intett a pincér és elment a rendelésekkel.
-Kimegyek a mosdóba.-álltam fel,majd megkerestem a mosdót.Örültem,hogy étterembe jöttünk és nem gyors kajáldába,itt nem kell attól félnem,hogy elkapok valamit a kosz miatt.
Alig értem vissza,az italokat már le is tették elénk az asztalra.
-Öhm…csörgött a telefonod.-mutattak a táskám felé.Éppen előhalásztam a telefonom,mire valaki megfogta a vállamat.
-Bocsi,hogy késtem.- lihegett mellettem Jackson.Futott vagy mi?Felálltam,hogy beülhessen mellém,miközben elhaladt előttem nyomott egy apró puszit a számra.-Ne haragudjatok!
-Semmi baj.-válaszolt helyettem Britt.
Visszaültem a helyemre és Jayt figyeltem,kezdett alábbhagyni a lihegésével.
-Minden rendben?-kíváncsiskodtam.
-Persze,nyugi.-nyomott puszit az arcomra.-Már rendeltetek?-fordult a többiek felé.
-Igen.Enni nem kértünk neked,viszont az a kóla a tiéd.-intett a pohara felé Britt.
-Köszönöm.-pillanatok alatt kiürítette a poharat.
-Megyek kérek még italt,kérsz valami ennivalót?-állt fel Bobby.
-Nem köszi,elleszek.-mosolygott Jackson.
-Biztos?-állt fel Bitt is,hogy elkísérje Bobbyt,vagy inkább,hogy magunkra hagyjon?
-Ühhüm-bólintott Jay.Alighogy pár méterre eltávolodtak az asztaltól Jackson felém fordult.
-Sajnálom.-simította meg az arcom.-Haragszol?
-Nem.-sóhajtottam.-Biztos,hogy minden rendben?
-Beth és Martin majdnem lebuktak.Éppen indultam,mikor hívott Martin,hogy Beth teljesen kiakadt…alig tudtuk lecsillapítani.-magyarázta.
-Óhh.De akkor ugye megúszták és Paul nem sejt semmit?
-Úgy néz ki.-sóhajtott.-Tényleg bocs.
-Ha még egyszer bocsánatot kérsz,megharagszom!-mosolyogtam rá.
-Az nem lenne jó.-vigyorodott el,közelebb hajolt és lágyan megcsókolt,alig kezdtem el viszonozni mikor megjelentek Bobbyék.Gyorsan szétrebbentünk.
-Ne zavartassátok magatokat,folytassátok nyugodtan!-vigyorgott Brittany.Elpirulva Jacksonra mosolyogtam,majd bele kortyoltam a kólámba.Nem sokkal később megérkezett a vacsoránk is.Rossz volt nézni,hogy Jay nem eszik csak azért,mert elkésett így elé toltam a tányéromat és közelebb húzódtam hozzá.
-Fele-fele?-vigyorogtam rá.
-Nem kell!Egyed nyugodtan!-visszatolta elém.
-De nekem ez úgyis sok!-toltam ismét elé.-Olyan rossz nézni,hogy te csak itt éhezel…nem ezért hívtunk!-felsóhajtott,én pedig éreztem,hogy győztem.Nyomtam egy puszit az arcára és a kezébe nyomtam a villát.
Míg evett egy adagot,addig kisebb haldarabokat mártogattam a tartármártásba,végül cseréltünk.A vacsora önmagában nagyon jó hangulatban telt,azt hiszem mindenki még jobban megismert mindenkit (leszámítva engem és Brittet,hiszen mi már nem nagyon tudunk újat mondani egymásnak) és azt hiszem egy kicsit jobban össze is barátkozott a csapat.Vacsora után az útjaink elváltak,Britték elmentek hozzánk,engem viszont Jackson megkért,hogy inkább tartsak vele és,majd később hazavisz.
-Hova megyünk?-kíváncsiskodtam.
-Hát ide.-állt meg a tengerpart közepén.
-A tenger parta?Sajnálom Jackson,ha elkeserítelek,de itt élek,már sokszor láttam a partot…
-Akkoris miközben lemegy a nap?
-Hát…akkor még nem…-gondolkodtam el.Küldött felém egy hatalmas mosolyt.Kézen fogva andalogtunk,végignéztük a naplementét.Egyszerűen gyönyörű volt.
-Úgy döntöttem megkeresem az apámat!-böktem ki egyszer csak.
-Komolyan?-úgy tűnt megleptem ezzel a hírrel.
-Ühhüm.-bólintottam.-Igazad van.Nem veszíthetek,hiszen már így is utálom!
-De ugye tényleg szeretnéd és nem csak azért,mert én ezt mondtam?
-Végig gondoltam és tényleg szeretném!-mosolyogtam rá.
-Ez esetben leköteleznél,ha segíthetnék!
-Rendben.De először át kell néznem anya összes holmiját.
-Okés.-mosolygott.Kezdem úgy érezni,hogy megőrjít a mosolya,ahogy ott sétálgattunk,és ahogy rám nézett a mosolyával…mintha csak egy filmben lennénk.Úgy gondoltam ideje még jobban tökéletesíteni ezt a filmbe illő jelenetet,közelebb hajoltam és megcsókoltam.
Találtunk egy padot,ahova leültünk,hogy folytathassuk az addigi tevékenységünket.
-Mennyi az idő?-kérdeztem,mikor már teljesen sötét volt.
-Mindjárt éjfél.
-Úhh.Későre jár,lassan indulni kéne.-álltam fel.
-Hova sietsz ennyire?-állított meg.-Csak nem randid lesz?
-Most van.-súgtam a fülébe,majd mosolyogva visszaindultam a kocsi felé.
-És csak így lelépsz róla?Ennyire rossz volt?-futott utánam nevetve.
-Borzalmas.-nevettem.-Még egy ilyet…soha többet…-nevetgéltem tovább,mikor láttam,hogy szerencsére  érti a poént,fejcsóválva mosolygott.
-Jól van.Akkor legközelebb elviszlek egy szemétdombra,megnézhetjük ki mit dobott ki.
-Az jó lesz!Csak szólj előtte,hogy felvehessem a Hello Kittys gumicsizmámat.
-Jézusom!Olyanod is van?-nem tudom komolyan elhitte-e vagy csak megjátszotta,de mindenesetre teljes komolyságot tükrözött az arca.
-Micsoda?Dehogy!
-Akkor jó.-vigyorodott el.Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját,én pedig bepattantam.
-Köszi.-motyogtam.Körbe ment a kocsi elejénél én pedig bekötöttem magam.A fáradtság kezdett megjelenni rajtam,ahogy elindultunk,Jackson is láthatta,nem kezdeményezett beszélgetést.Kezét a combomra helyezte (kivéve persze,mikor sebességet váltott) és azt simogatta.Nem mondom,hogy nem kezdett el valamit beindítani bennem,de csak az lebegett a szemem előtt,hogy még korai lenne.
-Fent vagy?-simított végig az arcomon,miután leállította a kocsit.
-Ühhüm-nyújtóztam egyet,felé fordultam.-Köszi.-pusziltam meg.
-Szívesen.-csókolt meg.
-Jay.-toltam el három hosszú csókkal később.-Mennem kell.-úgy láttam nem én vagyok az egyetlen akinek erőfeszítésekbe telik lehiggadnia.A nadrágjára pillantottam és hatalmas mosollyal nyugtáztam a megjelenő dudort.
-Oké.-motyogta.
-Holnap találkozunk!-nyomtam egy utolsó puszit a szájára,meg se várva,hogy elhajtson besétáltam a házba.
Gyorsan átöltöztem pizsamába és befeküdtem az ágyba.Előkotortam a táskából a mobilomat,még meg se néztem a nem fogadott hívást amit az étteremben kaptam.Megnyitottam,Jackson volt,és kaptam előtte egy sms-t is.Akkor írhatta,mikor az étterem felé mentünk.Jézusom,hogy nem vettem észre??Gyorsan megnyitottam és olvasni kezdtem.
’’Szia.Ne haragudj rám,de késni fogok!Történt egy kis gubanc…Tényleg ne haragudj!Sietek.Csók: Jay.’’
Az utolsó előtti szótól felvillanyozódva,boldogan aludtam el.

8.rész: Miért nem keresed meg?

Meghoztam!:) Kicsit fura lett szerintem,de remélem azért tetszeni fog! :DD Remélem kapok komikat :))

-Szia.-meglepetten néztem az ajtóban álló Jacksonra.Alig pár órája,hogy végeztünk a forgatással és most itt áll a bejárati ajtónkban.-Mit csinálsz itt?-kérdeztem miközben beljebb engedtem.
-Említetted,hogy Britt Bobbyval randizik szóval arra gondoltam átjövök,hogy ne unatkozz.-mosolygott.-Persze,ha zavarok haza mehetek….
-Nem zavarsz.-mosolyogtam rá.-Csak éppen írtam a forgatókönyvet és…ettem..-ültem vissza a kanapéra a fagyis dobozom mellé.-Kérsz fagyit?
-Nem,egyed nyugodtan.-mosolygott.
-Úhh,ennyit úgy se eszek meg.-nevettem,egy mosollyal válaszolt.
-Hol jársz?-pillantott a laptopomra.
-Úhh.legalább egy hónappal előbbre,mint ti.-kuncogtam.
-És honnan van rá időd?
-Forgatások után mindig ezt írom hajnalig.
-Akkor most ideje félretenni egy kicsit.-tolta el előlem a laptopot.
-Nem tudom Paul mit szólna hozzá.-mosolyogtam rá és az asztalra tettem a fagylaltomat.
-Ő most nincs itt.-hajolt közelebb és megcsókolt.Furcsa,mintha már hiányzott volna,pedig csak három nap telt el az utolsó csókunk óta.
-Hmm.Jó kis szerda este…-nyaltam meg a számat,miután hagyott,hogy egy kicsit levegőhöz jussak.Felálltam,hogy visszavigyem a fagylaltot a fagyasztóba mielőtt megolvad,de visszahúzott.
-Ne vidd el!-vette ki a kezemből.Elkezdte lenyalni a kanalat.
-Csak ezt akartad,mi?-nevetve csaptam a vállára.
-Kérsz?-nyújtotta felém nevetve.
-Naná!-vigyorogtam és lenyaltam a kanalat.
-Várj!-szólt rám mikor elakartam húzódni.-Itt csokis vagy.-nyúlt az arcomhoz,de ahelyett,hogy letörölt volna onnan bármit is egyszerűen csak megcsókolt.
-Sunyi.-nyújtottam rá a nyelvem a csók után.
-Most mondd,hogy nem volt jó!-nevetett.Kivittem a fagylaltos dobozt a fagyasztóba,mert ha így haladunk tényleg elolvad.
-Nem mondom.-mosolyogtam,bár ő ezt nem látta.-Kocsival vagy?
-Igen!Miért?-Kivettem két doboz kólát,remélve,hogy Britt nem haragszik meg érte és visszasiettem.Kicsit gáz volt így két különböző helységből beszélgetni.
-Mert akkor nem kapsz alkoholosat.-mosolyogtam.
-Óh.Ennyire vigyázol rám?-húzott le,ám ezúttal az ölébe.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Csak a kocsidat féltem.-nevettem.
-Hát persze.-nevetett és meghúzta a kóláját.
-Dilis vagy.-bújtam hozzá.
-Te se panaszkodhatsz.-ölelt magához.Egy ideig csak így ültünk,menet közben lecsúsztam mellé és így bújtam hozzá.Már majdnem elbóbiskoltam mikor megszólalt.
-Clara van valami amit még nem tudsz rólam…-felkaptam a fejem.Igazából még sok mindent nem tudunk egymásról,de ez elég komolyan hangzik.
-Mi?
-Színtévesztő vagyok…-motyogta.Felnevettem.
-Ajj Jay már azt hittem komolyan van valami!-csaptam a vállára.
-Clara ez komoly!-fordított maga felé.-Ezért hordok kontaktlencsét.-nyúlt a szeméhez,hogy kivegye és megmutassa az egyik darabot.-Színszűrő van benne…
Ledöbbenve  meredtem rá,nem azért mert ennyire zavart,hanem mert nem akartam elhinni,hogy én hülye képes voltam kinevetni és azt hinni csak viccel.
-Ez…ez komoly?!
-Ühhüm.-bólintott csalódottan.
-Jézusom.-temettem a tenyerembe az arcom.
-Azt hiszem jobb,ha én most megyek…-állt fel,de visszahúztam.
-Maradj!-kérleltem.
-Miért Clara?Szemmel láthatóan nem fogadtad túl jól!
-Én…nekem nem a betegségeddel van bajom,hanem azzal,hogy mekkora egy barom vagyok.-sóhajtottam.-Képes voltam azt hinni,hogy csak szórakozol.
-Nem vagy barom.-ült vissza mellém.
-De igen!Ne haragudj!-bújtam hozzá.
-Nem haragszom.-simított végig mosolyogva az arcomon.
Csak ültünk így csöndben,egymást ölelve.Képtelen voltam elhinni,hogy hogy lehettem ekkora marha.
Fél óra múlva csörgött a kulcs a zárban és Britt megérkezett,egyedül.
-Csak én…vagyok.-egy kisebb szünetet tartott,mikor megpillantotta Jacksont.
-Gondoltam.-néztem fel rá.
-Szia.-mosolyott rá Jackson.
-Hali.-intett Britt.
-Bobby?-kíváncsiskodtam.
-Holnap korán kel szóval…-magyarázkodott,szemmel láthatóan nem tudta mit is csináljon most,hogy itt van Jay.Láttam a szemében,hogy legszívesebben leülne és elmesélné az egész estéjét,de nem akar zavarni.Jackson is észrevehette,elengedett és felállt.
-Azt hiszem most már tényleg ideje mennem.-motyogta.
-Miattam nem kell,maradj nyugodtan!-szólt közbe Britt.Kérlelő szemekkel néztem Jacksonra,de ő csak mosolyogva felém nyújtotta a kezét.
-Amúgy is mennem kell.-fordult Britthez,mikor már mellette álltam.Holnap forgatás…
-Te szegény elfoglalt ember…-forgattam meg a szemeimet,mire mindketten felnevettek.
-Ugye?-nevetgélt jókedvűen.
Miután felvette a dzsekijét kikísértem az ajtón,a kezem továbbra sem engedte el.
-Mi a baj?-húztam be magam mögött az ajtót,hogy még pár percet beszélgethessünk.
-Semmi.-húzott közelebb,hogy megcsókoljon.Sikerült jó hosszúra nyújtani a csókot,aminek kifejezetten örültem.
-Tényleg nem kell menned…-próbáltam elengedő oxigént juttatni a szervezetembe.
-De megyek.-simította meg az arcom.-Majd holnap találkozunk.-mosoly jelent meg az arcán.-Addig beszéljétek ki a pasikat!-kacsintott.Felnevettem.
-Rendben.-nevettem tovább.-Meglesz.-puszit akartam nyomni a szájára,de megszólalt egy hang a szomszéd kertből.Pár másodperc múlva a lámpa fényének köszönhetően egyre kivehetőbbé vált az alakja.
-Szia Clara!-Jézusom…ez Steve?!
-Szia Steve!-intettem felé,Jacksonra néztem aki kicsit értetlenül bámult.-Ő az akinek tetszel.-suttogtam a fülébe.
-Azt hiszem jobb,ha megyek…-indult meg a kocsi felé.
-Ne már,hagy mutassalak be.-nevettem.
-Inkább kihagyom.-mintha a hideg futott volna végig a hátán.-Holnap találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra és beült a kocsiba.Miután elhajtott gyorsan beszaladtam a házba,egyrészt majd meg fagytam másrészt semmi kedvem nem volt leállni beszélgetni Stev-vel.
-Na most már mesélhetsz!-sétáltam Britt szobaajtajához.
-Ugye nem miattam ment el?
-Nem.-ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Akkor jó.-mosolygott.-Egyébként mit is keresett itt?
-Ne terelj témát!Gyerünk,kezdj mesélni!-szóltam rá.Nevetve kezdte elmesélni,hogy mi volt a romantikus vacsorájukon,leszámítva,hogy a pincérnő leöntötte a ruháját borral tökéletesen romantikusnak tűnt.Ráadásul vacsi után még sétáltak is a csillagos ég alatt…Mázlisták… Természetesen nekem is el kellett mesélnem,hogy mit keresett itt Jackson,hogy mit csináltunk és persze,hogy hány csókot is váltottunk pontosan.
Még egy kicsi beszélgettünk más témákról is,mint például,hogy Brittnek felajánlotta az apukája,hogy kap egy új kocsit,ha kijön az első lemeze,ezzel is egyre jobban ösztökélve Brittet.Kicsit,na jó megvallom,kicsit nagyon irigykedtem,én is szeretnék egy ilyen apukát.Vagy legalább csak tudni,hogy milyen az enyém.
-Miért nem keresed meg?-kérdezte Britt.
-Tudod jól!Elhagyott!Ha ő nem volt rám kíváncsi akkor én miért legyek rá?Egyébként sem tudok róla semmit csak azt,hogy ügyvéd.
-Talán anyukád cuccai között találsz valamit!És én is felhívhatom anyát,hogy ő mit is tud pontosan…
-Csak emlékeztetni szeretnélek,hogy ezzel már egyszer próbálkoztál és azt mondta,hogy nem mond semmit,mert nem akarja,hogy megkeresd.
-Azt csak miattad volt!
-Na kösz.-mosolyodtam el.
-De tényleg Clara,szerintem keresd meg!-mondta.
Ezzel a mondattal küldött aludni,aminek hála nem volt túl jó éjszakám.Másnap egy zombiként állítottam be a forgatásra.
-Fáradtnak tűnsz…-állapította meg Kathy.
-Nem sokat aludtam az éjszaka.-húztam el a számat.
-Mi a baj?-kíváncsiskodott Jackson miközben az arcát púderezték.
-Semmi.-ráztam meg a fejem.Nem hiszem,hogy ez lenne a legmegfelelőbb hely és idő,hogy elmeséljem miért hánykolódtam egész éjjel.
Szerencsére Jackson nem kérdezősködött tovább,na nem mintha olyan nehezemre esett volna elmondani,egyszerűen csak még én is emésztgettem magamban az ötletet.Láttam Jackonon,hogy azért néha-néha küld felém egy-egy aggódó pillantást,de én próbáltam megnyugtatni egy mosollyal.
Paul fél órával hamarabb hazaengedett,hogy kialudhassam magam,de persze figyelembe vette,hogy nekem nem is igazán kéne bejárnom mégis mindig itt vagyok.
Persze otthon hiába próbálkoztam meg az alvással,nem tudtam szabadulni a gondolatmenetemtől,arra lettem figyelmes,hogy csörög  a mobilom.A kijelzőn vadul villogott Jackson neve,miután két nappal ezelőtt telefonszámot cseréltünk,most először.
-Szia.-emeltem a fülemhez.
-Szia.-még a hangján is hallottam,hogy mosolyog.-Kialudtad magad?
-Dehogy.Egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni.-felsóhajtottam.
-Mi nyomaszt ennyire?
-Azt hiszem ez telefonon egy kicsit hosszú lenne…-motyogtam.-Mit csinálsz most?
-Ööö…telefonálok?!
-Hülye.-nevettem.
-Köszi.-ő is felnevetett.-Egyébként semmi különöset,pihenek.Miért?
-Nincs kedved találkozni?
-Hát kedvem az lenne,de éppen most adtam kölcsön a kocsit Bennek,mert az övé lerobbant.
-És,ha esetleg én odamegyek?-alig hallható hangon kérdeztem.Nem akartam tolakodó lenni,a szavak csak úgy kicsúsztak a számon.
-Készítem a fagyit!-vidult fel a hangja.Felnevettem.
-Azonnal indulok.
-Várlak.
-Percek kérdése.-mosolyogtam és kinyomtam a telefont.
Gyorsan összekaptam magam és már indultam is.Jó pár perccel később már Jay ajtaján kopogtattam.
-Szia.-fogadott egy hatalmas mosollyal.
-Hali.-mosolyodtam el.
-Sajnos fagyit nem találtam.-terelt a konyha felé.-Viszont van pizzánk.
-Nem vagyok éhes.-mosolyogtam felé.
-Biztos?-már megint azok az aggódó pillantások.Áhhh…
-Igen.-bólintottam.Öntött egy-egy pohár kólát és bementünk a szobájába.
-Most már elmondod mi aggaszt annyira,hogy nem tudsz aludni?-simított végig az arcomon.
-Britt tegnap a fülembe ültette,hogy mi lenne,ha megkeresném az apámat….-nem néztem rá,egyszerűbb volt kimondani úgy,hogy a falat vizslattam közben.
-És te nem akarod...
-Nem tudom.-sóhajtottam.-Elhagyott.Nem volt rám kíváncsi!Akkor én miért legyek rá?
-Azóta eltelt több,mint húsz év.
-Jó,de…
-Nézd Clara!Én nem akarok beleszólni,ez a te döntésed,de szerintem sem veszíthetsz semmit!Csalódni nem csalódhatsz benne,hiszen így is utálod.De gyanítom anyukád nem véletlenül szeretett bele.
-Ez igaz…-sóhajtottam.-Ajh nem tudom.-bújtam hozzá.
-Aludj még rá egy kicsit!-egy apró puszit kaptam az orromra.
-Hmmm…oké…-ásítottam.Nem kellett sok idő,hogy Jay karjai közt elnyomjon az álom.