4.rész: Érdekes este

Na itt a következő rész,amiben elég sok minden történik :) Kicsit roszul esett,hogy az előző részhez csak egy ember írt,de végülis nem várhatom el.Azért köszönöm,mindenkinek aki olvas!:)Jó olvasást a részhez,remélem tetszeni fog! ;)

Másnap kora reggel már a stúdióban tébláboltam,mindenki fel-alá rohangált és próbálta megtalálni a helyét.A saját forgatókönyv példányommal próbáltam meg egy kis menedéket keresni,hogy újra fellapozhassam,hiszen én gondolatban már előrébb jártam.Beléptem az egyik ajtón át a sminkszobába,ezt a helyet eddig még csak üresen láttam,de most itt is állt a bál.
Éppen fordultam volna ki az ajtón,mikor egy szőke lányba ütköztem.
-Óh,bocsi.-néztem rá,olyan ismerős volt a tekintete..
-Semmibaj.-küldött felém egy mosolyt.-Elizabeth vagyok,Elizabeth Stepin.
-Te vagy Paul lánya?-az állam majdnem leesett a helyéről.Ez a kicsit alacsony,ugyanakkor nagyon szép lány lenne Paul lánya?Martin titkos barátnője?
-Én volnék!-tett egy pukedlihez hasonló mozdulatot,mindketten felnevettünk.
-Clara Makenzie.-kezet fogtunk.-Én vagyok az…
-Az új forgatókönyv író.-fejezte be mondatomat.-Már sokat hallottam rólad!-sokat sejtető mosolyt küldött felém,nem tudtam mire vélni.Azt se értettem Paul minek mesélt rólam otthon,ezt a sokat sejtető mosolyt Elizabeth arcán azonban még annyira se tudtam helyre tenni.
-Beth!-Jackson arca kissé rémültté vált mikor meglátott minket.Felénk sietett,majd megölelgette Betht.
-Szia Jay!-nyomott egy puszit Jackson arcára.Úgy láttam elég jó viszonyban vannak..
-Gyere!-húzta maga után Betht a sminkszobába.
Innentől a forgatás kezdetéig elválaszthatatlanok voltak.Beth leült mellém míg a  jeleneteket vettük fel,Martint figyelte hogy irányította az embereket.A forgatókönyvet követtem a pillantásommal,egyszer csak eszembe jutott valami.talán…talán Jackson azért nem boldog,mert szerelmes Bethbe!Hát persze!
Büszkén elmosolyodtam,megfejtettem Jackson titkát…
A forgatás szüneteiben őket lestem,látszott rajtuk,hogy ezer éve ismerik egymást,de Beth fél szemével mindig Martint leste.Egész délután ezen gondolkoztam,szóval Jackson szerelmes..
A hét többi napján is megjelent Beth,hogy végig nézze a forgatást.Éreztem,hogy sokkal inkább Martint akarja látni,de nem akartam a tudtára adni,hogy már előttem sem titok a magánélete.A hét közepén Paul bejelentette,hogy annak örömére,hogy újrakezdődött a forgatás szombaton tartunk egy kisebb stáb bulit.
Bár nem repestem az ötlettől,végül meggyőzött,hogy én is menjek el.
Szombaton Brittel egymást készítettük fel az estére,ő segített,hogy jól fessek a stábbulin én pedig segítettem neki,hogy a szokottnál is gyönyörűbben fessen a Bobbyval közös első randiján.Egész héten sms-eztek és telefonálta,most pedig végre túl lesznek az első randin is.Nagyon örültem neki,mert életemben először Brittanyt olyan boldognak,mint most.
Hét után pár perccel Britt kitett a kibérelt szórakozóhely előtt,alighogy besétáltam Paulba botlottam.
-Szia kislány!-ölelgetett meg.Jócskán lehetett már benne ital,sose láttam még ilyennek.
-Szia.-viszonoztam az ölelését.
-Örülök,hogy eljöttél!
-Örülök,hogy rábeszéltél!-küldtem felé egy mosolyt.
-Ennek örömére….táncoljunk!-húzott be a parkett közepére.
-Ne Paul!-ellenkeztem,de ő nem igazán adott erre lehetőséget.Kaptam egy pohár koktélt és azt szűrcsölgettem,miközben Paul levágott előttem egy Michael Jacksonos táncot.Szintem feküdtem a nevetéstől,mikor lassult a zene,letettem a poharam és Paullal közösen kezdtünk ringatózni a zenére,pár perc múlva megjelent Martin és lekért.
Martin Paullal ellentétben remek partnernek bizonyult,annyit táncoltunk,hogy le kellett ülnöm,mert megfájdult a bokám a magas sarkúmban.A tömeg és a hőség egyre nagyobb lett a teremben,éreztem,hogy hasogatni kezd a fejem.Felkaptam  a kabátom és kimentem a szórakozóhely elé levegőzni.Nekidőltem a falnak és úgy figyeltem a csillagokat,elindultam egy kicsit sétálni a szórakozóhely környékén,bár ez nem bizonyult túl jó ötletnek.Egy sikátor szerű hely előtt sétáltam el,mikor valaki elkapott hátulról és a falhoz szorított.A sötétben nem nagyon láttam az arcát,csak azt éreztem,hogy erővel próbál megszabadítani a ruháimtól,közben pedig végig tapogatni minden lehetséges helyen.
-Engedj e!-próbáltam ellökni magamtól,megszorította a csuklómat.
-Maradj nyugton és akkor hamarabb túl leszel rajta!-kezdte el csókolgatni a nyakam,benyúlt egyik kezével  a ruhám alá és elindult felfelé.
-Azonnal eressz el!-kiabáltam,már a könnyek is özönlöttek a szememből.-Segítség!-kiabáltam,egy hatalmas pofonnal jutalmazott.A földre rogytam,megfogta a hajam és annál fogva rántott fel a földről.
-Maradj csendben!-szólt rám.
-Eressz el!-zokogtam.Egyszer szabaduljak innen,az biztos,hogy elkezdek edzeni,hogy megvédhessem magam az ilyen mocskokkal szemben.
Ismét neki lökött a falnak,éreztem,hogy itt a vég,nem tehetek már semmit.Ekkor hallottam meg az utolsó reményem.
-Hé!-hallottam meg Jackson hangját.Felé kaptam a fejem és életemben először térdre borultam volna előtte,amiért most jókor időzített.-Engedd el!
-Miért,ha nem?-egy kézzel nyomott a falnak,testével pedig Jackson felé fordult.
-Akkor azt nagyon csúnyán megbánod!-már alig pár centire állt tőle.Elnyomta a csikkjét és a srácra meredt.Szó se róla ő lehet a világ egyik legjobb színésze,az arcára olyan magabiztosság ült ki,amitől még én is elhittem,hogy képes lenne belemenni egy bunyóba.
-Komolyan azt hiszed,hogy félek tőled?-végigmérte Jacksont aki lehet,hogy vékonynak tűnt mellette,de úgy tűnt határozottan fölényérzete van.
Az alak felém fordult és újra végighúzta a testemen a kezét.Remegni kezdtem Jackson pedig neki ugrott.
Sokkos állapotba kerültem,a falnál álltam ledermedve.Jackson az orrából folyó vért törölgette,miközben megállt mellettem.
-Gyere,menjünk!-megfogta a karomat és maga után kezdett húzni.Az alak elkezdett feltápászkodni a földről,mi pedig a szórakozóhely irányába szaladtunk.
-Menjünk be!-tolt az ajtó irányába.
-Ne!-zokogtam.
Pár pillanatig méregetett,hogy most akkor mit is tegyünk,majd a kocsijához húzott.Beültünk és mindketten próbáltunk lehiggadni.
-Köszönöm.-szipogtam.
-Szívesen.-fordult felém.-Hogy  érzed magad?-simított ki egy tincset az arcomból.
-Azt hiszem még elég sokkos állapotban vagyok…-motyogtam.-És te?
-Kutyabajom…
-Azt látom!-előkaptam pár papír zsebkendőt a táskámból és az orrára szorítottam.-Nagyon megijedtem,mikor neki estél!-vallottam be gondolataimat.-Nem hittem,hogy ilyen erős vagy!Azt hittem,színész lévén csak eljátszod…
-Bevallom egy kicsit tényleg rájátszottam.-mosolyodott el halványan.-De a lényeg,hogy megúsztuk!Ugye?
Talán én vagyok paranoiás,de ebbe az ’’ugye’’ szóba éreztem egy afféle kíváncsiságot is,hogy pontosan mit tett velem az a pasas.
-Igen…-mondtam ki remegő hanggal.Megborzongtam,ha csak eszembe jutott a dolog.-Hála neked…-lehajtott fejjel meredtem előre.Közben elállt az orra vére,félre dobta a zsepiket,hogy majd kidobja és bekapcsolta a fűtést.
-Biztos ne menjünk be?-biccentett a szórakozóhely felé.
-Ühhüm..-bólintott.-Inkább…öhm…megtennéd,hogy hazaviszel?-tudtam,hogy azok után,hogy megmentett elég bunkó dolog még szívességet is kérni,de reménykedtem benne,hogy megért.
-Persze.-nem laktunk messze,de most még rövidebbnek tűnt az az idő amíg a házunk elé ért.
A ház teljesen sötét volt,nem tudtam,hogy Brittany alszik-e vagy még haza se ért,de mindenesetre félve szálltam ki a kocsiból.
-Köszi,mindent.-szóltam még vissza Jackson felé.
-Szívesen.
Jay megvárta míg besétáltam a házba,csak utána hajtott el.Felkapcsoltam a lámpát,minden úgy volt ahogy hagytam,tehát Britt még nem ért haza.Részben örültem,hisz ez azt jelenti,hogy jól megy a randi,de ugyanakkor rémült is voltam.Azt hiszem nincs annál borzalmasabb,mint mikor az ember már a saját lakásában is fél egyedül.
Jó fél órára bevonultam a zuhany alá,leakartam mosni annak a mocsoknak minden érintését magamról.A pólómhoz nyúltam,amikor zajt hallottam a lakásból.Megijedtem…Semmi baj..biztosan csak Brittany az mondogattam,majd elindultam,hogy megbizonyosodjak arról tényleg ő-e.
Kinyitottam a szobám ajtaját mikor megjelent előttem egy férfi alak.Felsikítottam.

-Hé-hé nyugi!Én vagyok az!-csitított Jay.
-Jackson!?Jézusom,a frászt hoztad rám!Hogy jutottál be?
-Legközelebb be kéne zárnod az ajtót!-lóbálta előttem a kulcscsomómat.
-Jézusom,totál szét vagyok esve…-dobtam a kulcsokat az asztalra,Jackson végig mért a mozdulat közben nekem pedig leesett,hogy egy szál törölközőben vagyok.-Fél perc!-intettem neki,majd beslisszoltam a fürdőbe és magamra kaptam az alváshoz hordott pólóm és nadrágom.
-És te miért jöttél vissza?-sétáltam vissza a szobámba.
-Őszintén?-pillantott fel miután végig nézett az asztalomon.
-Természetesen!
-Aggódtam.-ült le az ágy szélére.
-Miért?-értetlenül nézhettem rá,mire halványan elmosolyodott.
-Miattad!Nem voltál túl jó színben mikor kiszálltál a kocsiból…
-Jól vagyok csak…csak…-kerestem a megfelelő szót a jelenlegi állapotomra,de nem voltam biztos abban,hogy van ilyen.
-Besokaltál?
-Igen,azt hiszem ez egy jó szó rá.-leültem mellé,arcomat a tenyerembe temettem.-Bele se merek gondolni mi lett volna,ha pár perccel később érkezel.-suttogtam.
 -Ne gondolkozz ezen!Mostmár biztonságban vagy és ez a lényeg!-nyugtatgatott.
Mikor sikerült egy kicsit lenyugodnom feljebb csúsztam az ágyon,Jackson pedig velem szemben ült,így beszélgettünk.
-Tudod,nem is vagy olyan bunkó…-motyogtam fülig pirulva.
-És te sem vagy olyan dilinyós…-vigyorgott rám.
-Azt gondoltad rólam,hogy dilinyós vagyok?-azt hittem behalok.Hát nagyszerű…
-Neem…csak egy kicsit…-lehajtotta a fejét megbánást tanusítva,de láttam,hogy képtelen visszafojtani mosolyát.
-De miért?-hangomból hallhatta,hogy elszomorított kicsit,aggódva pillantott fel.
-Őszintén?Fogalmam sincs!Talán csak meglepett mikor visszaszóltál..-magyarázta.
-Sajnálom.Nagyon ideges voltam…attól féltem,hogy  Paul kirúg azért,mert neked nem tetszik.-magyaráztam.
-Hidd el,ha fizetnék neki se tenné meg!Örül,hogy talált végre valakit,aki tehetséges.
-Tehetséges vagyok?
-Gondolom..-mosolyodott el.
-Na kösz.Csak gondolod?-tetettem durcáskodást.
-Hát…így jobban belegondolva…lehet,hogy nem gondoltam át eléggé…-mosolygott.
-Menj a fenébe Jackson Rathbone!-vágtam hozzá egy párnát.Felnevetett.

Bár kicsit furcsa volt a hirtelen hangulatváltás,hisz pár perce még legszívesebben halálra bőgtem volna magam,Jackson mellett mégis képes voltam jobb kedvre derűlni.A sírás minden bizonnyal majd csak akkor fog utolérni,mikor ismét magamra maradok.
-Jól van,jól van elismerem tehetséges vagy.
-Hmmm.Na így már sokkal jobb!-dőltem hátra karba font kézzel.
-Tudod,most azt kéne mondanod,hogy ’te is tehetséges vagy Jackson’-szólalt meg pár perc után.
-Miben is?-húztam az agyát.
-Lássuk csak…mondjuk kezdhetnéd ott,hogy fantasztikus színész vagyok,folytathatnád azzal,hogy istenien gitározok,végezetül pedig megemlíthetnéd azt is,hogy állati jó hangom van!-sorolta fel  a tulajdonságait.
-És persze egy cseppet sem vagy egoista.-csóváltam a fejem.
-Így,ahogy mondod!-ismét elmosolyodott.
-Mióta zenélsz?-törtem meg  a pár percre beállt csöndet.
-Már magam sem tudom…régóta…
-És szeretsz a zenekarodban énekelni?-jött a következő kérdésem.
-Persze.-úgy nézett rám,mintha elsiklottam volna egy egyértelmű tény felett.-Nem véletlenül állunk fent már évek óta.
-Hát jó,de vannak olyan zenekarok,amik nem annyira összeszokottak,csak úgy vannak…-motyogtam.
-Elég ritkák…
-De vannak,és ez a fontos!-vágtam rá,elnevettük magunkat.
-Jól van,ez tényleg fontos!-adta meg magát.
-Nincs esélyed…-sunyi vigyort küldtem felé.
-Csak hiszed!-mosolygott.
-Éééés melyiket szereted jobban,a színészetet vagy a zenélést?
-Főállásban színész vagyok!-büszkélkedett.-A zene csak hobbi.
-Hmmm.Jó neked!Nekem nincs ilyen hobbim…
-És az írás?-kíváncsian nézett rám.
-Az írás a munkám…oké,ha időm engedi írok mást is,de mikor mindig azon agyalok,hogy mit mivel folytassak és azt,hogy írjam le,akkor az már egy idő után nem jelent megnyugvást.-magyaráztam.
-Akkor miért nem csinálsz valami újdonságot?Nem kéne mindennap csak néha-néha,de akkor érd el,hogy teljesen nyugodttá válj!-tanácsolta.
-De mégis mit?
-Miért nem zenélgetsz a barátnőddel?-érdeklődött.
-Azt hiszem mindenkinek jobb,ha én csak hallgatom a zenét.-sütöttem le a szemem.
-Nem tudhatod…
-Hidd el Jackson,hogy nagyon jól tudom…-hangom egyre halkabb lett.Ez már kezdett belefolyni abba az intim szférámba amit nem hiszem,hogy már az első normálisabb beszélgetésünk alkalmával megakartam osztani Jacksonnal.-A zenélést inkább meghagyom Brittnek.
-Rendben.-láttam a szemében,hogy még mondani akarna valamit,de inkább magában tartja.-Apropó Brittany,ő főállású zenész,nem?
-De..
-És,hogy megy neki?Sok fellépése van?-kíváncsiskodott.
-Hát…nem panaszkodhat.-mosolyogtam.Büszke voltam arra,hogy a barátnőmnek ilyen sikerei vannak.-És nektek sok fellépésetek van?
-Hát akad…-mosolygott.-Bár most,hogy újra kezdődtek a forgatások kevesebb időm és energiám lesz rájuk.-magyarázta.
-Apropó forgatás…-jutott eszembe egy eddig még érintetlen téma.-Martin és Beth…szóval…rohadt jól titkolják…
-Muszáj nekik!-sóhajtott.-Ha kiderülne Paul kinyírná őket!
-Attól tartok,hogy ez előbb vagy utóbb,de be fog következni.-motyogtam.
-Tudom,és féltem is tőle Betht.
-Félted?-szóval egyre biztosabb…
-Igen,tudod Beth amióta csak ismerem olyan,mintha a kishúgom lenne..-kishúg??Szóval akkor nem szerelmes belé?Vagy csak nekem mondja ezt?Esélyem se lett volna esetleg kérdezni,megszólalt a telefonja.Nem igazán tudhatta ki az,mert elég hivatalos hangon vette fel,telefonálás közbe mászkálni kezdett a szobába én pedig lejjebb csúsztam az ágyban és ásítottam egyet.Írtó fáradt voltam,de nem akartam szólni Jacksonnak,örültem,hogy itt van és beszélgetünk.Addig se jutott eszembe,hogy mi történt ma este…
Jay egy jó húsz percig telefonált,mikor végre kinyomta és lehuppant mellém a szememet már alig bírtam nyitva tartani.
-Bocsi az egyik zenebolt tulajdonosa volt az.Végre érkezett egy darab abból a gitárból amelyre már hetek óta várok,csak sajnos más is igényt tart rá.-magyarázta.
-Ühhüm,az szar…-motyogtam a párnámból.
-De nem fogom hagyni magam!Tudod ez a gitár állati jó…-hallottam a hangját,de már egyre kevésbé jutott el a tudatomig.Arra még emlékszek,hogy elkezdte részletezni a gitár tulajdonságait,aztán teljesen sötétség.

3.rész: Bobby Long

Itt a harmadik rész!:) Bár kicsit rövidebb,mint az eddigiek,e ígérem,majd kárpótollak titeket érte,a következő résszel!:)
Remélem tetszik és kapok komit. :)

A hét többi napján is csak annyi időre kellett bemennem a stúdióba míg leadtam egy újabb köteget a forgatókönyvből.Sajnos csak Paullal találkoztam pedig Britt felbuzdított így elterveztem,hogy ha összefutok Jacksonnal említést teszek neki a titkos hódolójáról.
Péntek délután Britt már teljes lázban égett a szombat esti koncertje miatt,elmentünk új ruhákat vásárolni,mondván nincs egy normális gönce sem.Beújított egy farmerre és egy kockás ingre,én pedig egy új bőrdzsekire.Este egy-egy pohár borral és egy vígjátékkal próbáltunk ráhangolódni a másnapra.
Szombat délben a konyhában találtam Brittet,a tűzhely körül sertepertélt és valami reggelifélén dolgozott.
Miután visszautasította segítségemet,beágyaztam és felöltöztem.Fél órával később hatalmas adag palacsintával fogadott.Reggeli után rendet tettem az egész lakásban,Britt pedig gyakorolt.
Fél hat körül aztán egymást váltottuk a fürdőszobában.Én egy farmernadrág mellett döntöttem,fekete pólóval,tornacipővel és persze az új bőrdzsekimmel,Brittany pedig az új szerelése mellett döntött egy magas sarkú cipővel.Fél hétre sikerült annyira elkészülnünk,hogy végre elinduljunk,15 perc alatt érkeztünk meg a pubbhoz.
-Ez a sok ember mind miattad van itt?-ámuldoztam.A kis pub zsúfolásig volt tömve emberekkel.
-Dehogy.Több fellépő is lesz.
-Kik?
-Fogalmam sincs.-lehuppantunk a pult melletti kis bárszékekre.
-Sziasztok,mit adhatok?-a hang irányába pillantottam,egy jóképű,gyönyörű kék szempárral rendelkező srác mosolygott ránk.
-Két heinekent!-válaszolt helyettem Britt,amit én szúrós pillantásokkal jutalmaztam.
Pár perc múlva megkaptuk az italainkat,a színpadra pedig felsétált az első fellépő.
-Sziasztok,Bobby Long vagyok.-mutatkozott be.Láttam,hogy Brittany szeme elkerekedik,majd az első akkordok hallatán olvadozni kezd.Bobby hangja olyan magával értetődőnek tűnt,mindenki csendben fogyasztotta az italokat,a dal pedig lágyan csiklandozta a füleinket.
Britt nem tudott megszólalni amíg helyett nem kellett váltania a sráccal.Lassan kezdett neki az első akkordoknak,életemben először láttam őt ennyire idegesnek.A szám közepén végre megjelent egy mosoly az arcán és megkönnyebbülve folytatta,hátra fordultam és láttam ahogy Bobby az egyik asztal irányából felé mosolyog.
Még egy adag ital után,úgy éreztem nem bírom tovább.Kimentem a mosdóba és ott hallgattam a beszűrődő hangokat.Egy gyors kézmosás után siettem a pult irányába,hogy lássam Brittany utolsó dalát,azonban egy srác elvágódott előttem.Két másik alak jelent meg,hogy felsegítsék a taj részeg fiatalembert,ám amikor az egyik segítő felnézett,ledermedtem.
-Szia.-köszönt Jackson.
-Szia.-alig hallottam a saját hangom.
-Hát te,mit csinálsz itt?-csak én hallottam úgy vagy tényleg bujkált egy kis számonkérés a hangjában?
-Öhm..a barátnőm Brittany,ő énekel.
-Óh…jól nyomja.-egy halvány mosolyt küldött felém,majd a  barátjára pillantott aki éppen most adta ki magából a napi betevőjét.
-bocs,ki kell vinnünk.-intett egyet felém,majd felsegítette barátját.Visszamentem a pulthoz,Britt is éppen akkor ért oda,észre se vettem,hogy közben befejezte az előadást és helyét átvette egy fiatal srácokból álló zenekar.
-Hol jártál báránykám?-huppant le velem szembe.
-Mosdóban voltam…
-Ilyen sokáig?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Összefutottam Jacksonnal.Éppen az egyik részeg haverját segítette….
-És mondtad neki Stevet?-gúnyos vigyor jelent meg az arcán.
-Nem,sajnos nem volt rá lehetőségem,mert a haverja elkezdett okádni.
-Ejj.-felnevettünk,mire megjelent mellettünk az énekes fiúcska.
-Öhm..bocsi.Sziasztok.-mosolygott.
-Szia.-Brittany szemei csak úgy felragyogtak,még sose láttam ilyennek.
-Bobby Long vagyok.-nyújtotta Britt,majd felém a kezét.
-Brittany Walker.-küldött felé egy varázslatos vigyort.
-Clara Makenzie.
-Te énekeltél az előbb,ugye?-fordult Britt felé.
-Igen én,miért?
-Szerintem nagyon tehetséges vagy!-a mosolyától nem,hogy Britt,de még egy fagylalt is elolvadt volna.
-Köszi.-Brittany arcán megjelentek a pirulás első jelei.Kezdtem úgy érezni,hogy nekem most az a feladatom,hogy lelépjek így arra hivatkozva,hogy ismét a mosdóba kell mennem,magukra hagytam őket.
A mosdóhoz vezető folyosón sétálgattam,az egyik elágazás egy udvari részre vezetett.Összébb húztam a dzsekimet és leültem az egyik padra.
Az égen csak úgy ragyogtak a csillagok.Imádtam nézni őket,mindig eszembe juttatta amikor még kicsi voltam.Anyával,mindig kiültünk a kertbe,magunk köré csavartunk egy pokrócot és úgy számoltuk a csillagokat.Egy könnycsepp gördült le az arcomon,néha semmire sem vágyom jobban,minthogy felhívhassam és elmeséljem neki mi történt velem aznap.Kár,hogy ez már nem lehetséges…
Megpillantottam egy hullócsillagot az égen,gyorsan kívánni kezdtem.
„Azt kívánom,hogy a jövőben olyan boldog lehessek,mint amikor még anya élt!”
Alig,hogy kinyitottam a szemem egy kezet éreztem meg a vállamon.
-Szia.-mosolygott rám a srác,aki nemrég  még a folyosón szenvedett.
-Szia.-értetlenül néztem rá.
-Mit csinálsz itt egyedül?-ölelt át.
-Levegőzök…-toltam le magamról a kezét.
-Baj,ha itt maradok veled?-csúsztatta a combomra a kezét.
-Öhm…-toltam le ismét a kezét,de ő csak azért is vissza csúsztatta.
-A francba,már mindenhol kerestünk!-jelent meg mellettünk Jackson és egy ismeretlen fiú.
-Megtaláltatok!-vigyorgott a fiú,bár azt hiszem  vigyor az egyik bokor irányába ment,mintsem Jacksonékéba.Jay bólintott a barátjának,aki karon ragadta a srácot és visszavitte az épületbe.
-Bocs,eléggé benyomott ma este és nehezen lehet kordában tartani…-kezdett Jackson magyarázkodni,miközben lehuppant mellém.
-Semmibaj…előfordul…-motyogtam.Nem mertem a szemébe nézni.
-Mit csinálsz idekint,egyedül?-előhűzott egy cigis dobozt a zsebéből,kihúzott magának egy szálat,majd felém nyújtotta a dobozt.Intettem egy nemet a fejemmel.
-Csak nézem a csillagokat…-motyogtam.
-Nem valami érdekes elfoglaltság…-mélyet szívott a cigarettából,miközben a lábát fürkészte.
-Neked talán nem…-vágtam felé.Hát persze…könnyen beszél az,aki bármikor felhívhatja az édesanyját.Már vártam ,hogy valamilyen epés megjegyzéssel visszavág,de ő csak némán szívta a cigijét.-És ti mit kerestek itt?-jutott eszembe a kérdés.
-Volt egy koncertünk és úgy döntöttünk utána,hogy iszogatunk kicsit,csak Braien kicsit túlzásba vitte…-mesélte.
-Te gitározol a zenekarban,ugye?-jutott eszembe a pár nappal ezelőtti kifogása.
-Is…-mosolyodott el.-És én vagyok az énekes is.
-Ez komoly?-meglepetten néztem rá.Ki nem néztem volna belőle…
-Ennyire nehéz elképzelni rólam?-felnevetett.Amióta ismerem,most először.
-Hát igen,egy kicsit…-elpirulva motyogtam,szerencse,hogy sötét volt így nem láthatta a bőrszínem változását.-Úhh,jut is eszembe…-kezdtem bele,mikor eszembe jutott,hogy valami nagyon fontosat készülök neki mondani már napok óta.-Van egy titkos hódolód.-vigyororgtam felé.
-Kicsoda?-értetlenül nézett felém,én pedig csak jót mosolyogtam rajta.
-A szomszéd srác…-nevettem fel,mikor ledermedt.
-Remélem,ezt most csak kitaláltad!
-Neeem!-nevettem.-Ez halálosan komoly!Kérdezd meg Stevet,ha nekem nem hiszel.
-Jézusom.-elővett egy újabb cigit.Jót mulattam azon,hogy ennyire sokkolta a dolog.
-Clara!?-hallottam a hátam mögül Brittany hangját.
-Igen-fordultam hátra.
-Öhm figyu,én megyek.Jösz vagy majd később…?
-Megyek.-álltam fel.-Nos,hétfőn találkozunk.-néztem Jackson felé.-Addig dolgozd fel a híreket!-vigyorogtam rá ő pedig csak intett egyet és szívott egy utolsót a cigijéből.
Brittel a kijárat felé siettünk.
-Na és mi van Bobbyval?-kíváncsiskodtam.
-Jajj Clara!-ragyogó szemekkel nézett rám,miközben elindultunk hazafelé.-Annyira édes volt.
-Szóval akkor lesz folytatás?-mosolyogtam.
-Remélem.
Hazafelé,elmeséltem Jackson reakcióját a Steves ügyre,amin Britt csak jót kuncogott.Otthon elkapott a fáradtság érzése,átöltöztem és már bújtam is az ágyba.Álmomban anyát láttam,engem nézett,de hiába akartam megindulni felé,a lábam nem moccant.Pár percig küzdöttem míg süllyedni nem kezdtem,anya abban a pillanatban eltűnt.Kétségbe esetten küzdöttem az életemért és,hogy újra láthassam anyát,megragadott egy kéz és kirántott a süllyedésből…
A vasárnapot leginkább lustálkodással töltöttem,bár jutott idő a forgatókönyv folytatására is.Este izgatottan hajtottam álomra a fejem,már nagyon vártam az első forgatási napot.

2.rész: Az..a..bunkó..idejön?

Hát sziaszttok,jelentem megérkeztem!Tudom,hogy talán pár órával korábra vártátok a frisst és én is úgy terveztem,de a dolgok kicsit összejöttek...tudjátok családi dolgok meg minden...De mindegy,nem szeretnék panaszkodni,a lényeg,hogy hoztam a részt.Remélem tetszeni fog!Kérlek írjatok róla pár szót,még ha csak a chatbe is!Hidjétek el,sokat jelentene.

Paul szerencsére hazaengedett a megbeszélés után,megígértetve,hogy holnap már a kezében tarthatja  a javított verziót.Bár szokatlan a felállás,de úgy néz ki ezentúl esténként dolgozok,napközben pedig csak pár órára kell bejönnöm,míg el nem kezdődik újra a forgatás.
Miután hazaértem és egy kényelmesebb göncbe bújtam,úgy döntöttem főzök valamit mire Britt hazaér.
Alapanyag hiányában végül a makaróni mellett döntöttem.A tésztát feltettem főni,közben a bekapcsoltam az asztalon a laptopomat és gondolkodni kezdtem.Hogyan írhatnám át csökkentve az érzelmeket?
Főzés közben végig gondoltam az egész történetet és úgy döntöttem pár romantikus részt kiveszek,a többiben pedig csökkentem a szerelem szintjét.
Szinte még ki se hűlt az ebéd,de én nem bírtam tovább és nekiláttam enni.A laptopomba pötyögtem néhány apróbb változtatást,mikor betoppant Brittany.
-Hát te már itthon?-meglepetten méregetett.
-Igen.Volt egy megbeszélés a forgatókönyvemmel kapcsolatban,utána Paul hazaengedett.
-És mi volt a megbeszélésen?-ült le velem szembe és szedett magának is a makaróniból.
-Ne is kérdezd…-sóhajtottam.
-Ilyen rossz volt?
-Még annál is rosszabb!-egy értetlen szempárral találtam szemben magam ami ara ösztökélt,hogy folytassam.-Megkérdezték,hogy kinek van problémája a forgatókönyvemmel és persze Jacksonnak volt.De a legrosszabb az,hogy igaza volt…
-Miért,mit mondott?
-Hogy a lehető legnyálasabbra sikeredett a folytatás és ő nem fog eljátszani egy olyan srácot aki hirtelen ennyire érzelgős lesz…
-Ez hülyeség!
-Igaza van,Britt.Felolvasott egy részt és tényleg borzasztó nyálasan hatott az ő szájából.-lehajtott fejjel turkáltam az ebédemben,ettől a témától még az étvágyam is elment.
-És akkor most mi lesz?-örültem,hogy végre megkérdezte a legfontosabb kérdést is.
-Paulék kitalálták. hogy üljünk össze Jacksonnal és közösen találjuk ki a folytatást.-a villa majd kiesett a kezéből meglepettségében.-Ő persze tiltakozott,hogy neki nem jó a délután,mert gitárt kell vennie.Erre Paul kiadta az utasítást,hogy Jackson este jöjjön el hozzám.
Meredten pillantott rám én pedig attól féltem,hogy szitkozódni kezd.
-Az..a..bunkó…idejön?-minden szót artikulálva ejtett ki,kezdtem azt hinni,hogy engem is hülyének néz.
-Állítólag.-húztam el a számat.
-Úristen.-rémülten nézett rám.Elgondolkodtam…most vajon attól ilyen rémült,hogy az a bunkó srác idejön és fél,hogy elszakad nála a cérna és megveri vagy attól,hogy a lakás jelenleg inkább hasonlít egy szemétdombra,mint egy csajos lakásra.Én inkább az előbbire tippeltem.
Ebéd után elmosogattam,Britt pedig még mindig morcosan bevonult a szobájába.
Délután leginkább az foglalt le,hogy papírlapokra firkálgassak apróbb jegyzeteket a történethez.Ennek és az éjszakai virrasztásomnak köszönhetően hat körül a  kanapén nyomott el az álom.
A csengő szüntelen zenélésére riadtam fel.Britt éppen akkor battyogott az ajtó felé,pizsamában.Az órára pillantottam,már fél tíz.Ki a fene lehet az ilyenkor?
-Óh,te vagy?-hallottam meg Britt cseppet sem kedves hangját.
Ekkor ugrott be,hogy én mára vendéget vártam.Bár úgy gondoltam pár órával hamarabb érkezik…
-Hello.Clarát keresem…-Jackson hangja újra előidézte bennem az idegességet.
Brittany kitárta neki az ajtót,majd a nappali felé intett.
Hallottam pár tompa lépést,hátrafordultam,Jackson tőlem alig két méterre állt.Akarva,akaratlanul végigfutottam a tekintetemmel.Farmert viselt,fekete pólóval és bőrdzsekivel,haja csapzott volt. Nyugtáztam magamban,hogy a tény miszerint minden jó pasi vagy foglalt vagy bunkó,most is beigazolódott.
-Szia.-a hangja rántott vissza a valóságba.
-Szia.-motyogtam,majd arrébb csúsztam a kanapén helyet adva neki is.Leült mellém,Britt pedig zsörtölődve visszavonult a szobájába. -Bocs Brittért.Nem szereti,ha megzavarják alvás közben.
-Nem baj..-vágta rá. Egyre biztosabb lettem abban,hogy az elkövetkezendő kitudja hány percre nem éppen a kellemes,baráti hangulat lesz a jellemző.
-Nos,én összeírtam pár apróbb momentumot,amit változtatásnak gondoltam…-kaptam fel az alvás közben földre került füzetemet.Felé nyújtottam ő pedig egy bamba nézés után olvasni kezdett.Amíg olvasott visszakapcsoltam a laptopomat és kikerestem a forgatókönyvet.
-Nekem ez még egy kicsit még mindig nyálas…-tette le a füzetemet.
-Ez??-néztem rá meglepetten.
-Igen.
-De hát ennyi kell bele!-hitetlenkedtem.
-Nézd!Ez nem illik Nick karakteréhez.-kezdett bele.
-Szerintem sokkal inkább a te karakteredhez nem illik!-vetettem oda.-Nem azt kérem,hogy játssz el egy srácot aki elbőgi magát,ha valaki csúnyán szól hozzá.De ennyi romantikusság kell egy sorozatba,vagy akár egy filmbe is!És ezt Paul is megfogja neked mondani,ha nekem nem hiszel,ugyanis erre van kereslet.
Láttam rajta,hogy legszívesebben visszaszólna,de furcsa módon csak nyelt egyet és újra elvette a füzetet.
-Rendben.Ez a rész maradhat!-mutatott az egyik feljegyzésre.-De a többit azért még írd át egy kicsit,légy szíves.
-Oké.-a megfelelő részekhez tekertem és gépelni kezdtem.
Majd két óra alatt sikerült megírni egy mindkettőnk számára elfogadható forgatókönyvet.Külön öröm,hogy ez idő alatt egyszer sem vesztünk össze.Oké kisebb oda-oda szólások voltak,leginkább az én részemről,mikor panaszkodott,hogy nem tetszik neki valami,de úgy láttam valami csodálatos dolognak hála türtőzteti magát.Éjfél előtt pár perccel Jackson hazament én pedig végre bebújhattam az ágyikómba aludni.
Reggel egy zuhanyzással indítottam a napot,majd miután a cuccaimat összekapkodtam siettem a stúdió felé.
Nem akartam elkésni,féltem,hogy Paul megbízhatatlannak tartana és még azelőtt elbocsájtana,hogy igazándiból elkezdtem dolgozni.
-Szia!-köszöntött Martin a bejáratnál.
-Szia.-mosolyogtam.-Paul már itt van?
-Persze.Bent van az irodában.
-Okés,köszi.-elindultam az iroda felé.Egy gyors kopogás után már hallottam is Paul hangját.
-Szia!-léptem be az ajtón,mire szembe találtam magam Jacksonnal.-Hello.-biccentettem felé.
-Jó reggelt!-Paul nagyon pörgött,így muszáj volt elmosolyodnom.-Épp most mesélte Jackson,hogy sikerült megírnotok a forgatókönyvet.
Megírnunk??Már bocsánat,de én írtam ő csak magyarázott…Bár megfordult a fejemben,hogy ezt előttük is kinyilatkoztatom,úgy döntöttem nem játszok gimis kislányt.
-Igen…itt van.-odaadtam neki a papírtömböt és csak reménykedni tudtam abban,hogy ezek után már nem kell újra írnom.
-Köszönöm.Akkor ezt elolvasom,addig vinnétek egy példányt Martinnak is?
-Öhm..Martin éppen most…-kezdtem el,de Jay megragadta a karomat és úgy kezdett el kihúzni az ajtón.
-Mi van már?-szinte ráförmedtem,amint becsukta az ajtót.
-Ne mondd el Paulnak,hogy Martin elment!-szólt rám.
-De mégis miért?
Az ajtóra pillantott,ismét megragadta a karomat és kihurcolt a stúdió udvarára.Egy szál cigi kíséretében kezdett neki a beszédnek.
-Nem tudom tudod-e,hogy Paulnak van egy lánya..
-Nem tudtam…-leültem a járda szélére,hátamat neki döntve a falnak.Jackson végig nézte mit csinálok és csak azután folytatta.
-22 éves és Bethnek hívják.-folytatta.
-22?-hülledeztem.
-Igen.
-És ez,hogy jön Martinhoz?
-Együtt vannak!-guggolt le mellém.
-Kik?-értetlenül néztem rá,de persze amint mondta,megértettem.
-Beth és Martin.-fújta ki az utolsó adag füstöt is.
-De hát…Martin nem túl idős hozzá?
-Neked még senki sem mondta,hogy a szerelem,nincs korhoz kötve?-olyan fejjel nézett rám,hogy egy percre megbántam a kérdésemet.-Egyébként 12 év van közöttük… az a mai világban már nem olyan durva…
-Mondjuk ez igaz…-gondolkodtam el.-És Paul?-jutott hirtelen eszembe a beszélgetés kiindulópontja.
-Ő nem tud semmit,szerencsére.
-Szerencsére?De hisz a lánya!
-Mondd hát tényleg nem érted?-ripakodott rám.-Martin Paul egyik legjobb barátja.ha kiderülne,hogy a lányával jár itt kitörne a háború!
-És akkor mindenki titkolózik Martinék miatt?-kérdeztem,mire ő csak egy vállrándítással válaszolt.
-Hát igen…így mindenki boldog…-motyogta.
-Te nem tűnsz annak...-csúszott ki a számon,az első gondolatom.
-Azt hiszem lassan vissza kéne mennünk!-állt fel.-Paul már biztos átolvasta a forgatókönyvet.
Nem úgy tűnt,mintha tűrne ellenvetést így felálltam és elindultam utána.
Mire visszaértünk már Martin is ott volt,nagy meglepetésemre.
-Nos..-kezdett bele az ítéletbe Paul.-Bár nem olyan érzelem és esemény dús,mint az előző verzió,de ebben tényleg jobban Nick karakterét.
-Szóval maradhat?-örvendeztem.
-Igen.Jövő héten el is kezdjük a forgatást!
Az arcomon hatalmas mosoly terült el,végre mindenki elfogadta és hamarosan már forgatni is kezdik.
Paul ismét rendes volt és hazaengedett,örültem neki bár tudtam,amint elkezdődik a forgatás vége lesz a  jó világnak.
Már éppen a kapuajtónkat nyitottam mikor elém ugrott a szomszédsrác,azt hittem ott helyben szívrohamot kapok.
-Szia.-úgy üdvözölt,mintha a legnagyobb cimborák lennénk,pedig egy év alatt össz-visz ha kétszer beszéltünk már sokat mondok.
-Hello.
-Te figyelj csak…-kezdtem megijedni attól,hogy mit akarhat mondani.-tegnap este volt nálad egy srác…
-Igen.Miért,mi van vele?-egyre kevésbé értettem a dolgokat.Mi köze annak a szomszéd srácnak,hogy tegnap itt volt Jackson?
-Ő a barátod volt?
-Nem,dehogy!-akadtam ki.-Ő a munkatársam.
-Óh,értem.-hatalmas vigyor lett az arcán én pedig kezdtem megijedni.
-És mondd csak!Nem lenne kedved bemutatni őt nekem?-először egyszerűen meg sem értettem amit mondott,de amint koppant nagy erőt kellett vennem magamon nehogy nevetni kezdjek.
-Öhm…Steve…tudtommal Jackson a lányokhoz vonzódik.
-Óh.Ez biztos?-arcára olyan csalódás ült,hogy szinte már kezdtem megsajnálni.
-Igen,sajnálom.
-Semmi baj.Azért köszi.
-Nincs mit.-küldtem még felé egy mosolyt majd bementem a házba.Alig csukódott be mögöttem az ajtó,kitört belőlem a nevetés.A kicsorduló könnyeimet törölgettem,mikor megjelent Brittany.
-Mitől van ilyen jó kedved?-karba fonta kezeit és nekidőlt az ajtófélfának.
-A szomszéd srác,Steve éppen az imént kért meg,hogy ajánljam be Jacksonnak.
Britt is kacagni kezdett,úgy igazán jókedvűen.
-Remélem mondtad neki,hogy mindent megteszel az érdekében.-a nappaliban néztük a tv-t mikor újra szóba került Steve.
-Jajj Britt!Ezt te sem gondolod komolyan!
-Most miért?Stevenek lett volna egy jó estéje,ráadás megszívathattad volna Jacksont.-hatalmas vigyor terült el az arcán.
-Azért,mert ő bunkó,nekem még nem kell azzá válnom!
-Ettől még nem leszel bunkó!
-De elindulok a határára!-küldtem felé egy nagy mosolyt,ismét felnevettünk.
Az este jó hangulatban telt,külön örültem neki mivel az utóbbi időben nem sok időnk jutott egymásra.Még abba is beleegyeztem,hogy elkísérem szombaton az egyik pubba,ahol fellép.

1.rész: Minden kezdet nehéz

Hétfő reggel szinte görcsbe rándult a gyomrom,mikor beléptem a stúdió ajtaján.Életemben nem gondoltam volna,hogy egyszer sikerül idejutnom.És talán nem is sikerült volna,ha Brittany nem buzdít annyira,hogy pályázzam meg az állást.Ő hit bennem,ellentétben saját magammal.Alighogy Britt apukája említette az állást,fejben már ezer meg ezer kifogást legyártottam,hogy mégis miért nem való ez nekem.Brittany és az apja George azonban nem tágítottak a mellől,hogy ott a helyem,így éjt nappallá téve győzködtek,míg végül el nem küldtem a jelentkezésemet,persze teljesen reménytelenül.
Két héttel a jelentkezésem elküldése után,már teljesen feladtam a bennem rejtőző reményt,mikor megszólalt a telefonom.Nem is reagáltam mikor a vonal túlsó végén bemutatkozott a férfi,miszerint ő Paul Stepin,csak akkor esett le a tantusz,mikor azt is hozzátette,hogy a Nagymenők című sorozat producere.
Közölte velem,hogy,ha áll még a dolog,akkor megkaptam az állást,mire én csak egy  „Naná,hogy áll!”-al válaszoltam.Megegyeztünk a mai időpontban,majd letettük a telefont.Britt sikítva ugrott a nyakamba én pedig csak hitetlenkedtem.Tényleg sikerült!
Már öt perce várakoztam tétován a stúdió előterében és figyeltem,ahogy össze-vissza szaladgálnak az emberek,hogy a munkájukat végezzék,mikor végre megérkezett Paul.
-Clara Makenzie?-szólított meg.
-Igen,én vagyok!-nyújtottam felé a kezemet tétován,mire mosolyogva kezet fogott velem végül még két puszival is köszöntött.-Gyere,menjünk az irodámba!-intett,hogy kövessem.
Miközben az irodához sétáltunk próbáltam megfigyelni az embereket.Volt itt a legmárkásabb ruhába bújtatott,top modell kinézetű lányoktól kezdve olyanok is,akik kávéscsészével,vagy épp jegyzettömbbel a kezükben rohangáltak egy-egy föléjük való emberhez.
Paul bevezetett az irodába,ahol megbeszéltük a részleteket.
-Nos,esetleg valami kérdés?-állt fel a megbeszélésünk után.
-Hát..igazából lenne egy.-elgondolkoztam,hogy bunkó dolog-e megkérdezni,de végül arra jutottam,hogy ennyit talán jogom van tudni.-Mi lett az elődömmel?
-Nos,Marie több pénzt követelt tőlünk,de mi nem éreztük úgy,hogy erre rászolgált volna,így elfogadott egy másik állásajánlatot.
-Értem.-ejtettem meg egy mosolyt.Habár az idegességem nem múlt el teljesen,azért megnyugvást jelentett tudni,hogy semmiféle durva kirúgás vagy hasonló,nem történt.
-Szeretnél még valamit tudni?-mosolygott rám.
-Nem köszönöm,azt hiszem már mindent tudok.-mosolyogtam el én is.
-Rendben.Akkor gyere velem,bemutatlak a stábnak!-nyitotta ki az ajtót,gyorsan besüllyesztettem a papírjaimat a táskámba és már indultam is Paul után a körbevezetésre.
Paul minden helységet egyessével bemutatott és mindegyikhez volt pár vicces megjegyzése,ugyanúgy ahogy a stábtagokhoz is.Jó volt látni,hogy ennyire összeszokott,baráti társaság ez.
Paul Martinhoz,a rendezőhöz vezetett oda legutoljára,aki éppen egy fiatal sráccal beszélgetett.Amíg várakoztunk,jobban szemügyre vettem a srácot és bár az öltözékének köszönhetően egy lelakott csöveshez hasonlított az arca egész vonzó volt.
-Martin,Jackson!?-szólalt meg Paul,mikor abbahagyták a beszélgetést és ránk szegezték a tekintetüket.-Bemutatom Clarát.Ő az új forgatókönyvírónk.-mosolygott.
-Örülök,hogy megismerhetlek!-nyújtotta a kezét Martin,mire kezet ráztunk.
-Én is örülök.-mosolyogtam,majd a srácra pillantottam.Bátortalanul ugyan,de felé nyújtottam a kezem.-Clara Makenzie.
-Aham.Hello.-motyogta,majd Martin felé fordult.-Akkor én elmentem.
-Rendben Jackson.Holnap reggel várlak!-veregette hátba Martin.
-Itt leszek!-motyogta,majd biccentett még egyet Paul felé és már el is tűnt.
Megsemmisülve álltam a két férfi mellett,figyelve a távolodó alakot.Valamit rosszul csináltam?
-Szóval te lennél az új büszkeségünk?-mosolygott rám Martin.
-Öhm..büszkeség?-eszméltem fel a szó hallatán.-Hát persze.-mosolygott.-Elhoztad az első részletedet?
-Igen.-nyúltam bele a táskámba.Hirtelen áldani kezdtem Birttet,amiért szólt,hogy két példányba nyomtassam ki.
-Köszönöm.-kezdett el belelapozgatni,de még csak felszínesen.-Nos,akkor én ezt hamarosan elolvaom,és utána megbeszéljük,hogy hogyan tovább.
-Rendben.-feleltem,majd idejét láttam elköszönni,így egy gyors búcsúzkodás után,már indultam is.
A stúdió előtt fogtam egy taxit,amivel egy röpke húsz perc már haza is értem.A konyha asztalon találtam egy összegyűrött cetlit,ám mire szétakartam nyitni megjelent Britt.
-Hali.-mosolygott.
-Szia.-küldtem felé egy halvány mosolyt,majd ledobtam a táskám az asztal mellé és széthajtogattam a cetlit.
-Óh,azt én írtam,amikor elmentem a boltba,mert nem tudtam mikor érsz haza.-magyarázta,én pedig egy jól irányzott célzással belehajítottam a kukába.-Na mi volt?-kíváncsian ült le mellém,én pedig egy sóhajtást követően elmeséltem neki az egész stúdióban töltött időszakomat.
-Mekkora bunkó ez a srác!-akadt ki,mikor elmeséltem a rendező és a producer előtti kínos jelenetemet.
-Nem ítélheted meg így,Britt!-szóltam rá.Habár Brittany volt a legjobb barátnőm neki is voltak rossz tulajdonságai,mint mindenki másnak,és ezek közül az egyik legfőbbnek azt tartottam,hogy képes volt ítéletet mondani úgy az emberekről,hogy még életében nem találkozott velük.
-De miért?
-Nem tudhatod,hogy miért volt ilyen.Könnyen lehet,hogy én viselkedtem rosszul.-magyaráztam a gondolataimat,habár azt,hogy mi rosszat cselekedhettem még magam sem tudom.
-Ha te mondod…-vonta meg  a vállát,majd a hűtőhöz sétált.-Szendvicset?
-Kérek,köszi.-mosolyogtam rá,majd bevittem a táskámat a szobámba és átöltöztem.
A szendvicsem a tv előtt fogyasztottam el,miközben Britt elmesélte a napját,majd amikor elkezdték adni a Hannah Montana legújabb epizódját a Disney csatornán,inkább a Dvd mellett döntöttünk.Britt betette a PS.: I love you-t nekem pedig megszólalt a telefonom.Beszaladtam a szobába,nehogy letegyék a vonal túlsó végén,majd gyorsan a fülemhez emeltem.
-Igen,tessék?!-szóltam bele kissé bátortalanul,mikor a képernyőre pillantva láttam,hogy ismeretlen számról keresnek.
-Clara Makenzie?-szólalt meg Martin a túloldalról.
-Igen,én vagyok.
-Elolvastam a forgatókönyved…-a hirtelen elhallgatásától kezdtem egyre idegesebbé válni.
-Igen?-meglepődve figyeltem,hogy mennyire megváltozott a hangom a félelemtől.
-Nagyon tetszett!Nagyon sok fantáziát látok benne!Holnapra tudnád hozni a folytatását?
-Öhm…igen..persze…-vágtam rá.
-Nagyon köszönöm.Akkor…holnap!
-Holnap!-ismételtem meg utolsó szavát,majd megszakadt a vonal.Ledobtam a telefont és előbányásztam a laptopomat,hogy bekapcsolhassam.Míg a betöltésre vártam szóltam Brittnek,hogy mégse számítson rám ma este,majd a szobámba zárkózva igyekeztem összehozni minél jobb folytatást a Nagymenők sorozatba.

***

Az ébresztőórámat legszívesebben a szoba másik felébe hajítottam volna,mikor reggel nyolc órakor vad zenélésbe kezdett.Úgy éreztem magam,mintha öt perccel ezelőtt hunytam volna le a szemem,ami nem is állt olyan messze az igazságtól.Egész éjszaka a forgatókönyvön dolgoztam és alighogy végeztem a  kért mennyiséggel,megírtam egy újabb adagot,hogy segítsek magamon.
 Miután egy gyors zuhanyzás után emberi külsőt varázsoltam magamra, besüllyesztettem a lapokat a táskámba,majd indultam a stúdióba.
Szerencsére Britt kölcsönadta a kocsiját így nem kellett még a taxizással is bajlódnom.Menetközben még gyorsan megálltam egy boltnál,hogy vegyek magamnak reggelire friss péksüteményt,amit az úton próbáltam meg elfogyasztani,kisebb-nagyobb sikerekkel.
A stúdió előtt leállítottam a kocsit és miután leellenőriztem,hogy tökéletesen lezártam-e és kivettem-e mindent amire szükségem lehet,besétáltam a stúdióba.
Negyed tízet ütött az óra bennem pedig hirtelen feltámadt az idegesség.Remélem Paul még nincs itt,mert ha megtudja,hogy az első napomon elkéstem akkor valószínűleg már kezdhetek is szedelőzködni.
Az iroda felé siettem,mikor hirtelen utánam szóltak.
-Hé Clara!Itt vagyok!-megfordultam és Pault láttam meg egy ajtó előtt.Odasiettem hozzá,miközben felkészítettem magam a leszidásra.
-Paul,szia.Nézd én sajnálom,hogy késtem..-kezdtem bele a védőbeszédembe,de ő csak mosolyogva figyelt.
-Semmi baj Clara,de kérlek ne csinálj belőle rendszert!
-Ígérem,hogy többet nem fordul elő.-mosolyogtam rá.
-Rendben.Gyere!-nyitotta ki az ajtót,majd beléptünk a tárgyalónak kialakított kis helyiségbe.Körbe néztem a  termen és feltűnt,hogy a rendezőktől,a főbb statisztákon át a főszereplőkig mindenki bent ült.
-Áá,Clara!Éppen most mutattam meg az ötletedet a többieknek.-éreztem,hogy halványan elpirulok a rám szegeződő tekintetektől így jobbnak láttam gyorsan helyet foglalni.Paul az asztal végére ült és intett,hogy foglaljak mellette helyett.
-Elhoztad a folytatást?-súgta felém mire bólintottam egyet és előszedtem a táskámból a papírokat.
-Csak két példányban hoztam…-motyogtam.
-Nem baj,megoldjuk.-küldött felém egy mosolyt,majd az egyik példányt oda nyújtotta az asszisztensének aki kivonult vele,gondolom lefénymásolni.
-Nos valakinek valami hozzászólása a új forgatókönyvhöz?-nézett Martin kíváncsian a színészekre.Többségük arca elégedettséget tükrözött,aminek örültem,de amikor megláttam,hogy velem szemben Jackson megemeli a kezét,elfogott a rossz érzés.
-Jackson?-szólította meg Paul,bennem pedig egyre jobban tombolt az idegesség.
-Nekem lenne néhány problémám!-nézett rám.A pillantásából nem tudtam mást kiolvasni,csak azt,hogy lenéz engem.
-Még pedig?-szólaltam meg,bár hangom elég gyérre sikeredett.
-Nos,ez a folytatás a lehető legnyálasabbra sikeredett.Én nem fogom eljátszani azt,hogy a srác egyik percről a másikra ennyire érzelgős lesz,ez nem egy brazil szappanopera..
-Ha figyelmesen olvastad volna,akkor talán feltűnik,hogy nem egyik percről a másikra változik meg!-emeltem meg a hangomat.El se hittem,hogy Brittnek ennyire igaza volt,ez a srác tényleg egy nagy bunkó.De hát ki gondolná ezt a szerepei alapján?
-Attól még nyálas!-emelte meg most már ő is a hangját,amivel csak még jobban felidegesített.Beleolvasott a szövegbe és elkezdte idézni,mikor a karaktere,Nicholas szerelmet vall Sophienak.-’’Ne aggódj szerelmem,nem lesz semmi baj.Majd megoldjuk!Addig is az a legfontosabb,hogy én itt vagyok veled.Az életem semmit sem érne,ha te nem lennél velem…”
Az ő szájából hallva tényleg nem úgy hangzott a dolog,mint ahogy azt én elképzeltem.Mind a válaszomat várták,de én csak elvörösödve lehajtottam a fejem.A szavak visszhangoztak a fülemben,felnéztem Jacksonra és egy sóhajtás után válaszolni kezdtem.
-Oké elismerem,hogy egy kicsit érzelgősre sikeredett…-motyogtam.
-Clara igyekszik átírni ezt a részt,igaz?-pillantott felém Martin.
-Igen.-helyeseltem.
-Jackson pedig segíthetne neki.-tette hozzá Paul.Jacksonra pillantottam,megmerevedett ültében ettől pedig én is feszültebb lettem.
-Mondjuk ma délután!-helyeselt Martin.Úgy látszik nagyon egy húron pendülnek…
-Én nem érek rá délután.-úgy láttam Jackson fellélegzett az időpont hallatán.
-És mégis mi dolgod van,ha szabadna tudnom?-érdeklődött Paul.
-Új gitárt kell vennem a szombati koncertre.-olyan hangon mondta,hogy egy pillanatra úgy éreztem tényleg ez lehet a legnagyobb gondja a világon
-Az egy-két óra alatt megvan.Clara leírja a címét,te pedig este átmész hozzá.Beszéljétek át,hogy ki mire gondolt és holnapra szeretném látni az új verziót!-ellenvetést nemtűrően adta ki a parancsot Martin ezzel véget vetve a gyűlésnek is.Az asszisztensnő visszatért a fénymásolatokkal amiket szétosztottak a többiek között.
A teremből egyenesen a mosdó felé vettem az irányt,nem akartam Jackson mogorva tekintetével találkozni.
Háromszor öblítettem le az arcomat vízzel,próbáltam lenyugodni.Azt hiszem nem éppen így képzeltem el az első munkanapomat.