12.rész: Együtt

Hát itt van,megjött a rész!:)
ELég sok minden történik benn,de a legfőbb,hogy szigorúan 18+ -os!:)Csak saját felelősségre olvasni!!:D
Remélem sok kommentárt kapok.:)

Pénteken próbáltam minél szebbé varázsolni magam,mielőtt Brittel elindultunk a pubba.A fiúk már hangoltak,mi pedig kértünk egy-egy italt az asztalunkhoz.Szerencsére itt nem fiúk álltak a pult mögött így nem kellett tartanom a múltkori incidenstől sem.
Amint a fiúk elkezdtek zenélni,a teremben megváltozott a levegő,mindenki rájuk figyelt.Ugyanakkor Jackson olyan volt,mint akit megszálltak,sose láttam még ennyire felszabadultnak és pörgősnek.Még a szájharmónikáját is előkapta,amit már egyébként felfedeztem párszor nála.
A fellépés után,még fényképezkedtek és aláírásokat is adtak pár embernek így mi Brittel kitárgyaltuk a koncertet.
-Na,mi a véleményed?-huppant le mellém Jay,majd egy puszit nyomott a számra.Egyszerre éreztem rajta alkohol és izadtság szagot,bár nem csodálkoztam annyira le volt főve,hogy a még a hajáról is folyt a víz.
-Nagyon jók voltatok!-vigyorogtam rá,majd közelebb húztam a pólójánál fogva.Képtelen voltam parancsolni magamnak,az elmúlt pár órában másra sem tudtam gondolni,csak a vágyra ami felébredt bennem.Hevesen csaptam le ajkaira,a meglepődöttségtől hirtelen megtántorodott,majd szenvedélyesen kapcsolódott be a játékba.
-Khmm.-köszörülte meg mellettünk a torkát Ben, Jay egy gyilkos pillantást vetett felé,majd újra hozzám fordult.Britt látván,hogy nem szándékozunk elszakadni egymástól beszédbe elegyedett a srácokkal,úgy tűnt elég jól megtalálták a közös hangot.
Éreztem,hogy Jay keze elindult a pólóm széléhez,végre úgy éreztem kész vagyok rá,de erre meg a helyszín nem volt éppenséggel megfelelő.Jackson,mint valami gondolatolvasó szólalt meg.
-Menjünk haza?!
-Ühhüm.-bólintottam,majd Britt felé fordultam.Meg se kellett szólalnom,már tudta is,hogy mit szeretnék.
-Ne aggódj,hazatalálok!-intett.A kezembe nyomta a táskámat,elköszöntünk a fiúktól is és elindultunk.A pub előtt fogtunk egy taxit és azzal mentünk el Jackson lakásáig.Nem emlékszem arra,hogy Jay,hogyan is fizetett,de azt tudom,hogy alig,hogy beléptünk a lakás ajtaján újra egymásnak estünk.Míg eljutottunk a szobájáig,megszabadultunk a cipőinktől,valamint megszabadított a pólómtól is.
Ledöntött az ágyára és fölém hajolt,a pólójáért nyúltam,de megelőzött és lehúzta magáról.Magamhoz húztam és újra lecsaptam az ajkaira.Egyre jobban tombolt bennem a vágy,kicsatoltam az övét,miközben feljebb csúsztam az ágyon.Az események hirtelen gyorsultak fel,Jackson lerángatta magáról a nadrágját,hogy ne küzdjek vele tovább,majd az enyémet is lehúzta.A nyakamtól elindulva végigsimította az egész testemet,felsóhajtottam.A vér szánkázott az ereimben,szinte lángolt a testem minden érintése nyomán.Beletúrtam a hajába,apró csókot lehelt a számra,a nyakamra,kebleimen keresztül végig csókolta a testemet.Keze visszacsúszott melleimre,masszírozgatni kezdte őket.A vágy egyre jobban tombolt bennem,nyakát szívogattam,míg kezeim elindultak a mellkasán.
Egy apró mozdulattal kikapcsolta a melltartóm csatját,apró csókokat adott a vállaimra,ahogy egyre lentebb csúsztatta a pántokat.A melltartómat az ágy mellé dobta,szájával kezdte kényeztetni melleimet.Keze megtalálta az engem fedő utolsó textildarab szélét.Mélyeket sóhajtottam mikor simogatni kezdett bugyin keresztül.Torkomból egyre több sóhaj szakadt fel,éreztem,ha így folytatja megőrülök.Az alsójához nyúltam,belenyúltam és úgy kezdtem izgatni férfiasságát.Egy sóhaj szakadt fel torka mélyéből.Apró csókokkal lejutott a hasam aljáig,ügyelve az apró textildarab épségére óvatosan szabadított meg tőle.Kezeivel combomat simogatta,míg nyelvével kezdte izgatni legérzékenyebb pontomat.A lepedőt markolásztam,míg sóhajok ezre szakadt fel a torkomból.A testem lángolt,vonaglottam alatta.
-Jay!-nyögtem,mikor már nagyon nem bírtam.
Megemelkedett,újra végig csókolt egészen a számig,míg én megszabadítottam az alsójától.
Amint egy vonalba került az arcunk,megcsókolt,karjaimat a nyaka köré fontam.Végig simított a combjaimon,majd lassan belém csusszant.Egyszerre nyögtünk fel,ahogy elmerült bennem.
Hirtelen érdekes érzés csapott meg,mintha most váltam volna igazán teljessé.Jackon elképesztően jól tudta,hogy mire van szüksége egy nőnek az ágyban.Lassú tempót diktált,közben nyelvünk vad táncot járt.
Elszakadtam az ajkától,nyakát kezdtem csókolgatni.Kicsit gyorsított a tempón így újabb nyögések sorozatát kiváltva mindkettőnkből.Nem bírtam ki,hogy ne öleljem magamhoz,mintha ezen múlna a boldogságom.Körmömmel végig szántottam a hátán,a fokozódó élvezet következtében.Ajkaim után kapott,vadul csókolt.Ahogy a gyönyör kapujához értem a hajába túrtam,pillanatokon belül megéreztem hátam ívbe feszülését,nagyot nyögtem a csókunkba.Jay elmosolyodott,finoman az ajkába haraptam.Felnyögött és megfeszült,megéreztem a hirtelen bennem szétáradó melegséget.

***

-Min gondolkodsz?-simított ki egy tincset az arcomból.Csupasz mellkasán pihentettem a fejemet,míg ő hátamat simogatta.
Elmosolyodtam.
-Én csak…azon,hogy…-pirultam el.
-Hogy?-mosolyodott el ő is.
-Mi most akkor… együtt vagyunk?-böktem ki az egyébként már hetek óta foglalkoztató kérdést.
-Hát ez attól függ…-rá néztem,hatalmas vigyor terült el az arcán.
-Mitől?
-Hogy te szeretnéd-e.-csókolt bele a hajamba.
-Azt hittem ez egyértelmű.-simítottam végig a mellkasán.
-Akkor azt hiszem,igen.Együtt vagyunk!-mintha varázsszóként hatott volna ez a két szó.Melegséggel töltötte el az egész szívem.
A hátamat simogatta,szemeim kezdtek elnehezedni.
-Jó éjt Jay!-sóhajtottam.Még hallottam ahogy azt mondja Neked is és belecsókol a hajamba,mielőtt elnyomott az álom.

-Clara!Kicsim!?-hallottam a távolból egy hangot.
-Hmm?-próbáltam kinyitni a szemem,de az álmosság még fogva tartotta.
-Ki kell mennem a mosdóba…-suttogta.Bár még kómás voltam,értettem mire céloz.Levettem róla a karom és a másik irányba fordultam.Meg sem hallottam,hogy kimegy,csak a víz folyását,majd a tompa lépteket,mielőtt visszafeküdt mellém.
-Jó reggelt!-karolt át hátulról,egy puszit nyomott a vállamra.
-Neked is.-sóhajtottam.Most már biztos semmi esélye,hogy visszaaludjak.Felé fordultam és egy csókot nyomtam az ajkaira.
-Most már sokkal jobb a reggelem.-vigyorgott.
-Hát igen… felkeltetted a barátnődet,elintézted a sürgős folyóügyeidet,kaptál egy csókot.Hogy is lehetne ez a reggel tökéletesebb?-kuncogtam.
-Ha nem lenne rajtad a takaró…-suttogta a fülembe,mire vállon csaptam.
-Esélytelen.-mosolyogtam.
-Na ne mondd!-csibészes vigyort küldött felém,majd lerántotta rólam a takarót.Érte nyúltam,de ő persze nem hagyta magát.Úgy döntöttem jelen helyzetben a legjobb megoldás,ha inkább felöltözöm.Elfordultam tőle és összekapkodtam a ruháimat.Gyorsan magamra kaptam a fehérneműmet,majd a nadrágot,de valami nem stimmelt.Sehol sem találtam a pólómat.Végig pörgettem a fejemben az éjszaka eseményeit,azonban a pólóm levételét eltompította a többi emlék.
-Nem emlékszel hol a pólóm?-fordultam drága barátom felé.Húhh,de fura kimondani,még,ha csak gondolatban is teszem.
-Asszem valahol a nappali környékén…-vigyorgott.Az ajkamba haraptam,mosolyától felébredtek bennem a nem is olyan régi emlékek.Elpirulva indultam az ajtó felé.
-Hé!-szólt utánam,felé fordultam mire hozzám vágott egy anyagot.Széthajtogattam,a kockás inge volt az.-Azt hiszem pont elég volt,hogy Ben törölközőben látott…-állt fel ő is.Felkaptam az ingét és végiggomboltam.
Megfogta a kezem és magával húzott, a kanapé karfáján találtam meg a pólómat,de nem volt kedvem átvenni,túl jól éreztem magam Jackson ingében.
-Jó reggelt!-Ben arcán hatalmas vigyor volt,próbáltam elfordítani a tekintetem,de már késő volt.Fülig pirultam.
-Miért csinálod ezt?-néztem rá vádlón.
-Micsodát?-értetlenül méregetett.
-Hát,hogy a mosolyodban benne van minden perverz gondolatod.-bosszankodtam,de a szám sarkában ott bujkált a mosoly.
-Sajnálom..-vigyorgott.-És amúgy,milyen volt az estétek?
-Jó!-vágtuk rá egyszerre.Elpirulva néztem össze Jacksonnal,aki egy lábremegtető vigyort küldött felém.
-Úgy látom,nagy az összhang…-vigyorgott.
-Igen.Együtt vagyunk!-huppant le mellénk Jay,két szendviccsel.Elém tolta az egyiket én pedig jóízűen beleharaptam.
Ben mintha meg se hallotta volna barátja szavait összeszűkült szemmel méregette a nyakát,majd felnevetett.
-Mi van tesó,megtalált valami vérszívó?-röhögött.Jackson a nyakához kapott,nekem viszont azonnal leesett mire céloz.Lesütött szemmel kuncogtam.
-Hát nem tudom.Kicsim,te vámpír vagy?
-Nem.-csóváltam a fejem.
-Csak szúnyog…-vágta közbe Ben.Úgy látom agyilag leragadt a favicceknél..-Azért én így nem mennék be dolgozni…
-Addigra elmúlik.-próbáltam nyugtatgatni Jacksont,bár fogalmam sem volt róla.
-Hát…majd meglátjuk.-vonta meg a válát és a szendvicsébe harapott.
Reggeli után hülyültünk egy kicsit,majd elmentem lezuhanyozni.Éppen a tusfürdőt öblítettem le magamról,mikor meghallottam az ajtó nyitódását.Ha ez megint Ben és kicsináliom az tuti,direkt szóltam…
-Csak én vagyok.-válaszolt Jackson a ki sem mondott kérdésemre.
-Okés.-folytattam testem leöblítését.Miután elzártam a csapot résnyire nyitottam a zuhanykabin ajtaját és kinyúltam az előre kikészített törölközőért.Miután gyorsan magam köré csavartam kiléptem a kabinból.
-Mit csinálsz?-érdeklődtem Jacksontól aki magát méregette a tükörben.
-A foltocskámat nézegetem.-vigyorodott el.
-Sajnálom..-pirultam el.Hogy ezek a fiúk mikre nem képesek..alig egy óra alatt legalább negyedjére vörösödtem el.
-Én nem.-mosolygott rám a tükrön keresztül.Mögé sétáltam,hátulról átkaroltam,így néztük magunkat a tükörben.-Ha felöltöztél és haza szeretnél menni,szólj és akkor hazaviszlek!
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk egy menhelyre...-mosolyodtam el a még tegnap kiagyalt ötletemen.-Szeretnék hazavinni egy kiskutyát.
-Akkor azt hiszem Deant nem viszem el hozzátok!-nevetgélt.
-Majd összeszoknak.-pusziltam meg a nyakán tátongó foltot.-Ahogy mi is.
-Azért annyira ne!-kuncogott és maga elé húzott.-Tudod…-kezdte el kibontani a törölközőmet.-ez itt elég fölösleges…
-Jay!-sóhajtottam.-Most zuhanyoztam..
-Majd zuhanyzol újra!-suttogta a bőrömbe.
-Jay..-sóhajtottam fel ismét,kicsit eltoltam magamtól.-Kérlek.
-Rendben,hagylak.-adta meg magát.
-Köszönöm.-nyomtam egy csókot az arcára,majd a ruháimért nyúltam.-Megharagszol,ha felveszem az ingedet a pólómra?-fordultam felé,mikor már rajtam volt minden ruhám.Jackson minden egyes ruhadarab útját végigkísérte a tekintetével.
-Nem,de később szeretném visszakapni.Ez az egyik kedvencem.-mosolygott.
-Ne aggódj,épségben visszakapod!-felvettem az inget a fehér felsőmre.végig gomboltam,kihagyva a felső hármat,majd alul egy görcsöt kötöttem rá,hogy kilátszódjon az alatta lévő felsőm is.
-Nos?-forogtam egyet előtte.
-Isteni!-húzott magához,hogy megcsókolhasson.
Mire szinte már fulladásig csókolóztunk,sikerült rávennem,hogy kimenjünk a fürdőből.Összeszedtem a cuccaimat,felkaptam a cipőmet is,míg a fiúk beszélgettek.
-Már is mész?-fordult felém Ben.
-Igen,még beszeretnék nézni egy menhelyre.
-Minek?-érdeklődött.
-Lakótársammal szeretnénk egy kiskutyát.-mosolyogtam.
-Óh,Dean mentesíted a területet?
-Nem!Szeretem Deant és majd összeszoknak.-mosolyogtam.
-És lesznek kis cityák.-vigyorodott el,miközben megsimította az említett cicát.
-Micsodák?-értetlenkedett Jackson.
-Cica-kutyák.-rázta a fejét Ben.-Ugye nem kell elmagyaráznom a keletkezését?-ahogy elhagyta a száját a mondat,azonnal szöget vert a fejemben.Ó,hogy az a… a tegnap este tényleg elképesztően jó volt,azonban egy valamit nagyon elfelejtettünk.Méghozzá védekezni!
-Óh,értem.-csóválta fejét Jackson az újabb favicc szerű poén hallatán.-Mehetünk?
Bólintottam bár agyilag még mindig nem igazán voltam jelen.
Nyomtam egy puszit Ben arcára,majd felkaptam a táskám és elindultunk a kocsihoz.
-Megállnál egy gyógyszertárnál?-kérdeztem,beszállva a kocsiba.Az egyetlen biztos megoldás,ha veszek egy esemény utáni tablettát.
-Persze,de miért?
Képtelen voltam válaszolni,sosem fordult még elő velem,hogy elfelejtettem volna az egyik legfontosabb dologról a szeretkezéssel kapcsolatban.
-Hahó!Minden rendben?-simította kezét a combomra.Bólintottam.Fel sem tűnt,hogy megálltunk,csak amikor megpillantottam a hatalmas gyógyszertár feliratot.Kiugrottam a kocsiból,majd besiettem a patikába.
-Jó napot!-üdvözölt az idős hölgy,mikor a púlthoz léptem.
-Jó napot!Én olyat szeretnék kérni,hogy esemény utáni tabletta.-motyogtam alig hallható hangon.
-Mit?Esemény utáni tablettát?-kérdezte jó hangosan.-Ugye jól értettem kedveském?
-Igen.-motyogtam.
-Ott hátul.-mutatott a leghátsó polcra.Keress egy ilyen nevű gyógyszert!-firkantott le egy szót a papírra.Elindultam a hátsó szekrényhez,kipillantottam az ajtón.Jackson a kocsi mellett állt és cigarettázott.
A polcokat kezdtem nézegetni,éppen megtaláltam a gyógyszert mikor egy kéz jelent meg mellettem.Felé fordultam,ismerős lány volt,de nem igazán tudtam beazonosítani.
-Csak nem Jackson Rathbonnal jöttél véletlenül?-kérdezte.
-Öhm,de.Miért?
-Csak nem te lettél az újabb strigulája a falon?
-Micsoda?-néztem rá értetlenül.Miről hablatyol ez itt?
-Hát tudod…ő minden lánnyal ezt csinálja.Addig fűzi az agyukat míg meg nem kapja őket,aztán másnap lecseréli őket.Én már csak tudom..egy voltam közülük.-meredten hallgattam végig,majd elindultam.Ez biztos csak valami vicc!-Nézd én csak féltelek,nehogy te is koppanj egy nagyot!
-Ismerjük egymást?-száznyolcvan fokos fordulatot tettem,így szembe kerültem vele.
-Én voltam a pultos tegnap a pubban.Már akkor szólni akartam,de nem volt rá alkalmam.
-Nézd!Köszi,hogy így aggódsz értem,de nagy lány vagyok!-vágtam még utoljára a szemébe,majd a pénztárhoz sétáltam.
-Ennyi lesz?-kérdezte a nő.
-Igen.-bólintottam,majd gyorsan kifizettem.Beledobtam a táskámba a pénztárcámmal együtt,majd kisiettem.Nem tudom mit képzel ez a csaj magáról…
-Végeztél?-kérdezte.Bólintottam egyet,majd a kocsihoz siettem.Oké,habár a csaj valószínűleg nem mondott igazat,sikerült elültetnie a bogarat a fülemben.-Minden rendben?-fordult felém a kocsiban.Tekintete lesiklott a táskámra,amiből kilátszott a gyógyszeresdoboz.-Esemény utáni tabletta.-olvasta el.-Ó,hogy az a…elfelejtettünk védekezni!-csapott a homlokára.-Még jó,hogy te  gondolkozol.-hajolt közelebb,hogy egy puszit nyomjon az arcomra,de én elhúzódtam.
-Clara,mi van?Most komolyan engem büntetsz amiért elfelejtettünk védekezni?Nekem úgy tűnt,hogy neked sem éppen azon járt az eszed…-úgy láttam kezd egyre idegesebb lenni,de én sem voltam épp a toppon.
-Én vagyok a következő?-néztem rá.
-A következő ki?
-A következő strigula a faladon!
-Mi?Honnan szedted ezt?-értetlenül meredt rám.
-Találkoztam bent egy csajjal,tegnap ő volt a pubban a pultos.Azt mondta,hogy minden csajjal ezt csinálod és,hogy ő is csak egy volt közülük.

Nem szólt semmit csak meredt maga elé.Beindította a kocsit és elindultunk a menhely felé.
-Nézd!-szólalt meg félúton.-Oké,előtted tényleg sok csajjal voltam és nem voltak komoly kapcsolatok,de sosem mondanám azt valakinek,hogy legyen a barátnőm és utána ott hagyom.Csak azt kérem meg,hogy legyen a barátnőm,akivel komolyra tervezem.-rápillantottam.-És veled komolyra tervezem…-a szemében láttam az őszinteséget ami kicsit megnyugtatott,azonban a teljes megnyugvásra képtelen voltam.Mi van,ha ez még sem így van?
-Szóval… én fontos vagyok a számodra?-néztem ragyogó szemeibe.
-Igen.-csak egy szóval válaszolt,de ez abban a percben éppen elég volt.
-Te is nekem…-motyogtam.A szemem a gyógyszeremre vándorolt.Minél előbb be kell vennem,mert le fog járni a határidő.-Van valami inni valód?-néztem körül a kocsiban,mire előhúzott az ülése mellől egy üveg ásványvizet.
-Köszönöm.-mosolyogtam,majd gyorsan bevettem a tablettát.
-Nincs mit.-mosolyodott el ő is.

11.rész: Kevin Makenzie

Sziasztok!Nos,itt a rész,remélem tetszik.A címét próbáltam minél sokat sejtetőbbre.:) Örülnék egy-két kommentárnak.. :)
Ui.: bocsi a kétfajta betűtípúsért,nem akarta átállítani-.-"

Jackson majd egy órával később ért vissza.Bobby beengedte mi pedig Brittel mélyebbre ástuk magunkat a dobozokban.Bobby segített felhozni az első két dobozt,de sajnos lent még legalább 15 várakozott.
-Sziasztok!-intett Jay,majd ledobta a dzsekijét a kanapé karfájára.
-Szia.-intettünk.Brittel a földön ültünk és ki-ki a saját dobozainkat rámoltuk kifele.
-Ezek…ezek valamiféle ruhák!-méregette őket Brittany.
-Jó meglátás.-ültek le mellénk a fiúk is.
-Ezt nézd!-húzott elő egy fehér selyemruhát.A nagymamám menyasszonyi ruhája volt.Azonnal felismertem,kiskoromban anya rengetegszer megmutatta,az volt az álma,hogy egyszer ő is ebben állhasson majd oltárhoz.A szemembe könnyek gyűltek,miközben Britt a tükör előtt himbálózott a ruhával.Teste elé simította,azt méregette neki,hogy állna.
-Gyönyörű…-ámuldozott.Bár nem volt egy mai darab,de tényleg elképesztően gyönyörű volt.
-A mamámé volt…-találtam meg a hangom,bár még így is elég halk volt.-Az volt anya álma,hogy egyszer ő is viselhesse.-sóhajtottam.
-Gyere ide!-intett Britt.Odasétáltam mellé,elém emelte a ruhát.Látszólag teljesen az én méretem volt.-Egy nap te is ott fogsz állni az oltár előtt,ebben a ruhában!
-Pont ebben?-gondolkodtam el.Talán egy nap átélem azt amiről anya egész életében álmodozott.-Akkor szépen hajtsd össze!-szóltam rá mosolyogva,majd visszaültem a fiúk mellé.Beletúrtam a dobozomba,amiben Jay idő közben már pakolászni kezdett.Tele volt papírokkal,anya érettségi bizonyítványával,diplomájával,régi dolgozatokkal,iratokkal.Az egyetlen amit nem találtunk,az bármilyen információ az apámról.
Órákon át pakoltuk a dobozokat,legtöbbjükben ruha volt,Britt nagy szerencséjére,imádta a ruhákat magához mérni.A fiúk visszavitték az átnézett dobozokat,majd sorra hozták az újabbakat.Végül aztán úgy a tizedik doboz környékén érdekes dolgokra bukkantunk.
-Mi az valami könyv?-kérdeztem Bobbyt miközben kiemelt egy füzet szerücskét.Belelapozott,az egyik oldalt olvasva ejtett egy mosolyt,majd felém nyújtotta.
-Ez anyukád naplója!
Mi?Nem tudtam arról,hogy anya élete bármely szakaszában vezetett volna naplót,leszámítva persze a babanaplómat,de abba nem került túl sok érdekesség.
-De izgi!-huppant le mellém Britt.Kinyitottam a füzetet,az első oldal tele volt rajzokkal,rózsák,szívecskék,emberkék.A rajzokat egy rövid sor követte:  Elena Marie Gilbert tulajdona
Anya gyönyörű kézírásával találtam szemben magam,bár ezt a jó tulajdonságát én is örököltem,mai napig nem tudtam ilyen tökéletesre fejleszteni.
Tovább lapozgattam,tizenkilenc éves korában kezdte beleírni az eseményeket.Mesélt az unalmas iskolai napjairól,hogy mi mindent csináltak a barátnőivel és a nagyszüleimről is.Mindezeket idézetekkel,apróbb versekkel színesítette.
A többiek tovább pakoltak a dobozban én pedig csak olvastam.Ha mindent ennyire részletesen leír,valahol csak említenie kell az apámat.Legalább másfél órán keresztül olvasgattam,mosolyogtam az eseményeken míg meg nem láttam egy oldalt,tele sok millió szívecskével.Végig futottam.Egy sráccal való megismerkedését ecsetelte,de a fiút mindvégig meghagyta névtelenül.
-Vajon ez az apám?-kérdeztem,két oldallal később,mikor letettem a füzetet.
-Nem tudom.-vont vállat Britt.-Hogy ismerkedtek meg?
-Fogalmam sincs.. azt hiszem egy autósmoziban.-húztam el a számat.
-És ott mit ír?-mutatott a füzetre.
-Csak annyit,hogy a barátaival volt amikor mgpillantotta és,hogy elsőre beleszeretett…stb.-sóhajtotttam.
-Végülis lehet ő!
-De lehet más is!
-Szerintem az lesz a legjobb,ha Clara tovább olvas!-szólt közbe Jackson is.-Valami csak kiderül még belőle!
-Nézzétek!-emelt fel Bobby egy fényképet.-Ő lesz az!-nyújtotta felém.
A fényképen egy helyes,fiatal fiú volt.Valószínűleg valami fotózásról,mert elég beállítottnak látszott.
-Hasonlítasz rá!-motyogta Britt.Jobban szemügyre vettem a képet,a szemünk teljesen egyforma volt.Megfordítottam a lapot és egy üzenet állt rajta: Kedvesemnek sok szeretettel: Kevin Makenzie.

***

Kevin Makenzie,Kevin Makenzie,Kevin Makenzie..A neve csak úgy visszhangzott a fejemben.Tudtam,hogy a családnevemet apám után kaptam,de arról fogalmam sem volt,hogy mi lehet a teljes neve.
-És akkor most,hogyan tovább?-ült le mellém Brittany.A fiúk nemrég mentek el,mi pedig magunkra maradtunk,de nem mondhatnám,hogy bántam.
Bobby holnap hazarepül Londonba a szüleihez,így elment pakolni,ettől persze Brittany-n látszott,hogy ő sincs épp a toppon.
Csak egy pillanat erejéig gondolkodtam ezen,majd az apám ismét utat tőrt magának a gondolataimban.
-Nem tudom.-ráztam a fejem.
-Elbizonytalanodtál?
Még magam sem tudtam igazán,bár a tény,hogy sokkal közelebb kerültem az apám megtalálásához,megrémített.
-Nem tudom…-ismételtem meg önmagam.
-Na jó,hagylak pihenni.Holnap korán kelek!-sóhajtott.Eltökélte,hogy felkel hajnalok hajnalán csak,hogy kikísérje Bobbyt a reptérre.
Elvonult a szobájába én pedig készítettem egy pohár kakaót.összekucorodtam a kanapén és csak meredtem a semmibe.Egyszerűen nem tudom helyes döntés-e megkeresnem az apámat.Elvettem az asztalról a fényképet és nézegetni kezdtem,a szemünk tényleg teljesen ugyanolyan és a fülünk is hasonlított.Ahogy a hasonlóságokat méregettem,a telefonom vad rezgésbe kezdett,Jackson neve villogott a kijelzőjén.
-Szia.-elmosolyodtam neve láttán.
-Szia.-mintha ő is mosolygott volna.
-Mi újság?-érdeklődtem.
-Nincs semmi különös,és veled?
-Áh,nincs semmi…-sóhajtottam.
-A kép az igaz?-a fenébe,kezd kiismerni.
-Én csak..nem tudom,hogy jól cselekszem-e.-sóhajtottam.
-Senki nem erőlteti Clara,csak te tudhatod mit szeretnél.
-Tudom.-raktam félre a képet.-Egyébként…miért is hívtál?-mosolyodtam el újra.
-Csak tudni akartam,hogy mi újság.Remélem nem baj…
-Nem,dehogy,épp ellenkezőleg!
-Akkor jó.-éreztem,hogy megint elmosolyodik.Ajj ez nem igaz,legszívesebben oda mennék és hozzábújnék,de muszáj türtőztetnem magam.
-Ben egyébként azt kérdezi áll-e még a hétvégi koncert!?
-Persze.-vágtam rá gondolkodás nélkül,bár nem igazán volt min gondolkoznom,ott akartam lenni ehhez kétség sem fért.-Egyébként,hogy van?Kiheverte a reggeli sokkot?
-Milyen sokkot?
-Amit miattam kapott,nem lehettem szép látvány…körülbelül,mint egy ázott macska.-nevettem.
-Én úgy hallottam,hogy egy egészen szexi macska voltál.
-Tényleg ezt mondta?De édes!-nevettem.
-Direkt csinálod,ugye?
-Mire gondolsz?
-Hát,hogy cukkolsz!
-Én??Kikérem magamnak…-kuncogtam.
-Te csak ne kérjél ki semmit!-nevetett.
-Na jó.-hagytam abba a nevetést.
-Mit csinálsz?-érdeklődött.
-Kakaót szürcsölgetek.Kérsz?
-Hmm.Igen,azt hiszem jól esne…-mondani akart még valamit,de ekkor megszólalt a házi telefonunk.
-Hajj.-sóhajtottam.Biztos Bobby…De miért nem a mobilján hívja?-Tudod tartani egy kicsit,vagy később visszahívjalak?Csörög a másik telefon…
-Tartom!
-Köszi,fél perc.-a másik telefonért nyúltam,Paul keresett.
-Igen?-vettem fel kicsit félve a telefont.Jézusom,ugye nem csináltam semmi rosszat?
-Szia Clara,Paul vagyok.
-Szia.Valami baj van?
-Nem,dehogy.-hallottam,hogy mosolyog.-Csak szólni szeretnék,hogy holnap kültéri forgatás lesz szóval,maradj otthon nyugodtan.Viszont kedden örülnék,ha benéznél a stúdióba,mert átvenném az új forgatókönyveket.
-Rendben.Köszönöm,hogy szóltál.
-Szívesen.Jó éjt!
-Köszi,neked is!-kinyomtam a telefont,majd visszaugrottam a mobilomhoz.-Itt vagyok!-szóltam bele,de nem érkezett válasz.-Jackson,hahó!!Itt vagy?
-Hmm?-szólt bele fura hangon,felnevettem.-Itt vagyok.
-Merre jártál?-nevetgéltem.
-Ja,bocsi csak bekaptam pár falatot.
-Semmi baj.Egyébként Paul hívott.Azt mondta holnap kültéri forgatás lesz,és ne menjek be.
-Mázlista…-motyogta.
-Most miért?Azt hittem szereted.
-Persze,hogy szeretem,de gondolj bele!Eggyel több napot tölthettünk volna együtt…
-Áhháá.Itt a kutya elásva!-nevetgéltem,jól esett,hogy rám szánta volna azt az egy szabad napját.-Hát,ha gondolod,,,talán,de ismétlem talán…-nevettem fel.-holnap este együtt vacsizhatnánk.
-Jó ötlet!Hova szeretnél menni?
-Öhm…hát arra gondoltam,hogy ehetnénk itt nálunk.Főznék valami finomat.
-Hmmm.Rendben,benne vagyok.
-És mit szeretnél enni?
-Teljesen mindegy,ha te csinálod biztos finom lesz.-bókolt.
-Óh,,azt hiszem kicsit túl sokat gondolsz rólam.A főzés nem éppen az erősségem,éppen csak eltudjuk látni magunkat.
-Az pont elég ahhoz,hogy finomat főzz.
-Ha te mondod.-kuncogtam.Éreztem,hogy kezdek egyre fáradtabb lenni,ráadásul Jay holnap korán kel a forgatás miatt így jobbnak láttam lassan elszakadni tőle.-Figyelj Jay,ugye nem haragszol meg,ha most elmegyek aludni!?
Felnevetett.
-Dehogy haragszom.-nevetgélt tovább.-Én is fáradt vagyok.-sóhajtott.
-Akkor jó.Köszönöm,hogy hívtál.Jó éjt!
-Jó éjt!Holnap találkozunk.
-Holnap!-tettem hozzá szinte sóhajtva,majd kinyomtam a készüléket.Nem volt energiám lezuhanyozni,így inkább csak átöltöztem és befeküdtem az ágyba.Lassan teljesen átszokom a reggeli fürdőzésre...

Reggel vagy inkább délelőtt,úgy döntöttem egy fürdőzéssel kezdem a napom,rég nem merültem el így a habokba.Bevittem a laptopomat és tovább gépeltem a forgatókönyvet.Arra eszméltem fel,hogy Britt hazaérkezett.Gyorsan felöltöztem,majd,hogy lekössem a figyelmét (mert szemmel látható volt rajta Bobby hiánya) neki kezdtünk a ház kitakarításának.Egész nap takarítottunk,majd egy fél órás pihenő után neki álltam a vacsorának.Bárányt sütöttem zöldségágyon,Britt édesanyjának receptje alapján.Míg az étel sült rendbe szedtem magam és Jacksont vártam.Szerencsére minden jól sült el,a hús rendesen megpuhult és Jacksonnak nagyon ízlett.Britt a szobájában telefonált Bobbyval aki időközben hazaért,mi pedig filmet néztünk a kanapén és mind testileg,mind lelkileg egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
A hét nagyjából hasonlóan telt,két naponta kellett bejárnom az újabb adag forgatókönyvvel,így több időm jutott magamra,Brittre és a lakásra is.Esténként pedig szinte minden időmet Jacksonnal töltöttem.Egyre vészesebb volt a helyzet,már ha lehet ezt vésznek mondani.A csókjaink egyre vággyal fűtöttebbek lettek,és a kezeink is egyre jobban felfedezték egymás testét,azonban ennél több továbbra sem történt.

10.rész: Egy reggel a fiúkkal

Szombat este Bobby koncertjére mentünk,ez lesz az utolsó fellépése mielőtt visszautazik Londonba.
Sikerült kifognunk a legjobb asztalt a pubban,aminek legfőképpen Britt örült.Elmentem kérni két koktélt,körbenéztem míg at italokra vártam.Tudom,hogy Jackson még legalább egy óráig nem ér ide,mondván,hogy iszogatnak kicsit a barátokkal,de nem bírtam ki,hogy ne nézzek legalább öt percenként körbe,őt keresve.
-Két sex ont he beach!-tette le elém a srác az italokat.
-Köszi.-mosolyogtam rá.Ugyanaz a srác volt aki a múltkor,még mindig helyesnek véltem,de már nem érdekelt.
-Adhatok mást is?-küldött felém egy csábos mosolyt.
-Nem,köszi.-küldtem felé egy mosolyt,majd az asztalhoz mentem.
-Tessék!-tettem le Brittany elé.
-Köszi.-mosolygott,de fél szemmel végig Bobbyt figyelte.
Több mint egy órán keresztül figyeltük Bobby koncertjét,közben legalább huszonötször végigmértem a terepet,de Jacksonnak semmi nyoma nem volt.A poharaink sosem ürültek ki,ami azért volt furcsa,mert mi folyamatosan ittunk.Kezdtem úgy érezni,hogy a pultos srác keze van a dologban…
-Sziasztok.-huppant le mellénk Bobby,a koncert végeztével.
-Jó voltál!-vigyorogtam rá,a fejem kóvályogni kezdett a mosolytól.
-Köszi.-mosolygott.
-Tényleg ügyi voltál.-kuncogott Britt,majd egy csókot nyomott Bobby szájára.
-Mit isztok?
-Ööö….öööö….-gondolkodtam,de az istenért sem jutott eszembe.-Elfelejtettem.-nevettem fel
-Micsodát?-ült le mellém Jackson.-Sziasztok.
-Szia!-vigyorogtam rá,aminek egy újabb szédülés lett az eredménye.Közelebb hajolt és egy csókot nyomott a számra.-Késtél?-inkább hangzott kérdésnek,mint kijelentésnek.
-Mondtam,hogy itten tájt jövök.-motyogta,én pedig újabbat kortyoltam  poharamból.Végre kiürült!!
-Jah…igaz…-kacarásztam.
-Menyit ittál?-érdeklődött.
-Nem tudom.-bújtam hozzá.Pár perccel később megjelent a pultos srác.
-Egy újabb koktél a szép hölgynek.-mosolygott rám,a koktél felé nyúltam,de Jay lefogott.
-Clara,szerintem már épp eleget ittál!
-Ne már Jay!
-Hagy igyon,ha szeretne!-szólt közbe a pultos srác,mire Jay elengedte a karomat.
-Köszi.-vettem el a sráctól,akinek eszembe nem jutna  a neve,az italt.
-Szívesen.-kacsintott rám.-Ha bármi kell csak szólj.
-Oké,majd szólunk…-szólt közbe Bobby és fejével biccentett a pult felé.A srác lelépett,talán,mert Bobby könnyen elérheti,hogy kirúgják.Az italomat szürcsölgettem miközben Brittéket néztem,ahogy egymást falták.
-Kimegyek,elszívok egy cigit…-állt fel Jackson.Nem tűnt túl jókedvűnek és ellenvetést sem igazán tűrt.
-Durcis…-szakadt el Bobbytól drága barátnőm miután Jay távozott.
-Mi?-pislogtam rá,meg kellett fognom a fejem,mert úgy éreztem menten leesik és elgurul.
-Hát a pultos srác miatt…-magyarázta.-Szerintem féltékeny…-oké,most én láttam rosszul a pia miatt vagy tényleg nem történt semmi nagy volumenű dolog?
-De hát…
-Brittnek igaza van!-helyeselt Bobby is.Ez most komoly???Felsóhajtottam,majd Jay után indultam az udvarra,
Az egyik oszlopnak támaszkodva szívta a cigarettáját,ami biztosan nem az első,amióta kijött.
-Meg fogsz fázni!-szólt rám,alig hogy nekidőltem a mellette lévő oszlopnak.
-Nem fázok…
-Most…-nézett rám,majd levette a dzsekijét.-Tessék!-nyújtotta felém.
-Kösz.-ahogy érte nyúltam,hirtelen megszédültem.
-Hé-hé!-kapott utánam.
-Azt hiszem kicsit sokat ittam..-motyogtam.
-Feltűnt!-mormogta az orra alatt.A falhoz húzott,ahol leültem ő pedig mellém guggolt.-Hazaviszlek,jó?
-Nem kell!-tiltakoztam.
-Dehogynem.-fújta ki a szájában lévő füstöt.
-Britt szerint féltékeny vagy arra a pultos srácra…-váltottam témát.-Pedig nem is csinált semmit.Meg én se!És…és végül is nincs is okod,mert….
-Ezt majd holnap megbeszéljük!-segített felállni.-Most menjünk.
-De én még nem akarok!-durciztam.Mit sem törődve az akaratommal,bekísért Brittékhez.Össszekaptuk a cuccaimat és már indultunk is.Jackson besegített a kocsiba majd elindultunk.Az utat figyelve egyre laposabbakat pislogtam,majd elsötétült előttem minden.

Egy fénysugár sütött az arcomba,dörzsölni kezdtem a szememet,majd kinyitottam.Körbepillantottam a helységben.Mit keresek én Jackson ágyában?
Megéreztem egy kart a hasamon.Jackson egy szál rövidnadrágban feküdt mellettem,a hasamnál átkarolva durmolt.Nagy fájdalom nyílalt a fejembe.Áúúú,de utálom én ezt!!Próbáltam a tegnap estére emlékezni,de csak apróbb képek villantak be.
Rám jött az érzés,miszerint fontos folyóügyeim vannak,megpróbáltam kihúzni magam Jackson karja alól,de csak úgy sikerült,hogy odaraktam egy párnát.
A mosdóból kifele jövet Jackson épp a szemét dörzsölte.
-Jó reggelt!-motyogta,visszaültem mellé.
-Jó reggelt!-nyomtam egy apró puszit az arcára.-Ne haragudj,hogy felébresztettelek!
-Áhh,nem te voltál!-ásított.
-Na persze.-kuncogtam.-Öhm...figyelj Jackson…én sajnálom a tegnap estét!-motyogtam.-Elkezdtünk iszogatni és valahogy sosem fogyott ki az ital a poharamból…szerintem az a pultos srác lehetett.És becsiccsentettem és…nem igazán tudom,hogy utána mik voltak..-gondolkodtam el.
-Elég,ha én tudom.-hajolt közelebb,de elhúzódtam.
-Mi a baj?
-Azt hiszem előbb fogat kéne mosnom…-motyogtam.
-Teljesen fölösleges!-mielőtt bármit csinálhattam volna,magához rántott és megcsókolt.Próbáltam,eltolni magamtól,mert hát azért reggelente csak nem a frissességről árulkodik a szájszagunk,főleg,ha másnapos is az ember,de végül engedtem a vágynak.Ahogy a csókjaink vadabbá kezdtek válni,Jay úgy engedte egyre szabadabbá a vágyait.Egyik keze elindult a pólóm mentén,a másik pedig a fenekemre csúszott.Beletúrtam a hajába.Alighogy keze megtalálta a felsőm szélét,elszakadtam tőle.Nem hiszem,hogy most lett volna a legtökéletesebb alkalom arra,hogy túlessünk az első együttlétünkön.
Hátat fordítva Jacksonnak,felültem,hogy megpróbáljak lehiggadni,ő közben a fejére húzta a párnát.Tényleg ilyen nehezen menne neki?
Mikor végre alább hagyott a lihegésem,Jay felé fordultam.
-Lezuhanyozhatok?-szükségesnek éreztem egy frissítő fürdőt,ráadásul a pólómtól is meg kellett volna szabadulnom.
-Persze.-nézett rám.-Ebbe öltözöl vissza vagy keressek valami göncöt?
-Hát ha tudnál adni egy pólót..-felpattant,a szekrényéhez sétált.5 perc kutakodás után előhalászott egy kisebb fehér pólót,felém hajította,Széthajtottam és magamhoz mértem.Egy ici-picit volt hosszabb,tehát Jacksonnak ez nagyon rövid lehetett.
-Mikor volt rajtad utoljára?-mosolyogtam.
-Nem tudom.-vont vállat.-Azt hiszem olyan tizenhat éves koromban…
-Azóta őrizgeted?-felnevettem.
-Hát most na…régen szortíroztam.-nevetett ő is.
Nyomtam egy puszit az arcára és elvonultam a fürdőszobába.Jól esett megszabadulni a tegnapi ruháimtól.
Belépem a zuhanykabinba és megindítottam a vizet,elképesztően jó érzés volt állni a meleg víz alatt.Pillanatok alatt felfrissültem,de órákat képes lettem volna még ott állni.Úgy döntöttem megmosom a hajamat is,kint úgyis ragyog a nap,így remélhetőleg hamar megszárad.
Kiléptem a kabinból és magam köré csavartam egy törölközőt.A mosdókagyló fölött még próbáltam kifacsarni a maradék vizet is a hajamból,amikor kinyílt az ajtó.
-Jesszusom!-torpant meg Ben.-Óhh…öö…hello.
-Szi-szia.-kaptam a törölközőmhöz,amilyen mázlim van tuti most esne le rólam.
Pár pillanatig csak állt az ajtóban,azt is megmerem kockáztatni,hogy nem egyszer végig is mért,mire végre kapcsolt és kiment.Gyorsan magamra kaptam a fehérneműmet és a nadrágomat,majd Jackson pólóját is.Kötöttem egy görcsöt a póló aljára,hogy kicsit nőiesebbé tegyem,majd próbáltam a lehető legszárazabbra törölni a hajamat.Mikor végeztem,próbáltam a lehető legnagyobb rendben hagyni magam utána fürdőszobát.
A szobába visszaérve Jacksonnak hűlt nyomát találtam,a kintről beszűrődő hangokat követtem,a konyhában találtam rájuk.Az ajtófélfának dőlve figyeltem a beszélgetésüket.
-Hogy mit csináltál?-töltött egy csésze kávét magának.
-Véletlen rányitottam…-motyogta Ben az előbbi incidenst.-De ne aggódj törölközőben volt!
-Az se sok…
-Hát az biztos…-nyalta meg a száját,mire Jay bokán rúgta.-Áúú,most mi van?
-Verd ki a fejedből!
-Próbálom…próbálom,de nem egyszerű…az a test…hmmm…-megláttam a Ben arcán megjelenő hatalmas vigyort,amit drága barátjának reakciója váltott ki.Akkor jöttem rá,hogy csak cukkolja Jacksont.
-Fogd be!-förmedt rá Jay,majd duzzogva leült vele szembe.
 -Tudod így jobban belegondolva…kíváncsi lennék mi rejlik a törölköző alatt…-nevetgélt Ben.Jackson olyan gyilkos pillantást küldött felé,hogy úgy éreztem itt az ideje közbeavatkozni.
-Khm..-köszörültem meg a torkom,Jacksonhoz sétáltam.Leültem a mellette lévő székre és a reakciójukat figyeltem.
-Úgy látom jó lett a póló.-mosolygott Jay.
-Igen,köszi.-mosolyogtam felé.
-Kávét?-emelte felém a csészéjét Ben.
-Nem,köszi.
-Kajával is megkínálnálak,de ez a lökött elfelejtett bevásárolni.-biccentett Jackson felé.
-Én??De,hisz most te voltál a soros!!
-Na persze…
Jót kuncogtam rajtuk,oké nálunk is előfordult néha ilyen eset,de az elég ritka.Általában Brittel együtt szoktunk elmenni bevásárolni,hogy minden legyen,amit kívánunk.
-Nem viszel haza?-fordultam Jackson felé.-Menet közben bevásárolhatnánk!
-De,persze.-gyorsan megitta az utolsó korty kávéját,majd összeszedtem a cuccomat a szobájából és elindultunk.
-Biztos,hogy elakarsz velem jönni bevásárolni?-pillantott felém.
-Persze,szívesen.-mosolyogtam rá,miközben felkötöttem a még félig vizes hajamat.
-Hát jó…-mosolygott.
Pár perccel később leparkoltunk egy közeli bevásárlóközpont előtt.A kocsiból kiszállva Jackson összekulcsolta az ujjainkat.Az ajtónál felkaptam egy kis kosarat és elindultunk a sorok között.Rábíztam a dolgot Jacksonra,végtére is ő tudja mit szeretnek enni,így én csak a háttérből nézelődtem.
Miután Jackson végre megvett minden szükségeset,ismét a kocsiban találtam magunkat.
-Tényleg!-jutott eszébe valami.-Átnézted már anyukád holmiját,apud miatt?
-Dehogy…-sóhajtottam.-Semmi időm nem volt rá.
-Óh,értem.-motyogta.Furcsa,teljesen el is felejtettem az egészet,de most,hogy megemlítette azonnal beleakartam vágni és talán nincs is olyan nagy akadálya.
-Viszont ma van…-mosolyogtam rá.-Volna kedved velem tartani?
-Öhm…persze.-mosolygott.-Hova is kell mennünk pontosan?
-A pincénkbe.
-De ugye nincsenek szellemek meg semmi…
-Neeem,csak is bérgyilkosokat tartunk otthon!-mosolyogtam rá.
-Előtte hazamegyek majd kipakolni,ha  nem baj.Nem szeretném,ha Ben éhen halna.-vigyorgott.
-Azt én se,rendes srác.-vigyorogtam.Tudtam,hogy ezzel valószínűleg tovább hergelem a Ben által megindított dolgot,de képtelen voltam kihagyni a lehetőséget.-Hmmm és milyen szexi pizsamában..-bosszantottam tovább.Kezével szorosabban markolta a kormányt én pedig felnevettem.-Csak vicceltem!
-Hű,de jó poén…-morogta az orra alatt.
-Ne haragudj!-bújtam hozzá,amint leállította a kocsit.
-Nem haragszom.-simított végig az arcomon.-Na menj!Jövök nem soká.
-Oké,de siess!
-Meglesz.-mosolyodott el,az állam alá tette a kezét és megcsókolt.
-Meggondoltam magam,nem mehetsz!-húztam magamhoz egy újabb csókra.
-Már pedig akkor éhen halok,Bennel együtt.-olyan elképesztő mosolyt villantott,hogy ha álltam volna,a térdem biztosan felmondta volna a szolgálatot.
-Hmm..-nyaltam meg a számat.-Na jó,majd csak kibírom….valahogy,-mosolyogtam rá.

9.rész: Közel a lebukáshoz

Nem igazán akarok hozzá fűzni semmit sem,olvassátok el!:) A következőkben azonban nem ígérem két napontára a frisst... Sajnálom...

Hangokra ébredtem,körbenéztem,de Jackson nem csak,hogy mellőlem,de az egész szobából eltűnt.Fülelni kezdtem,sikerült kiválasztanom Jackson hangját a másik pedig mintha az a Ben nevű haverja lenne.Elindultam a konyha felé,beletúrtam a hajamba,hátha sikerül egy kicsit rendbe szednem,de gyanítom nem járhattam túl sok sikerrel.
Már éppen megszólaltam volna,mikor Ben felém mutatott és Jackson megfordult.
-Kialudtad magad?-húzott az asztalhoz,leültem mellé az egyik székre.
-Az túlzás,de aludtam egy jót.-ásítottam.-Köszönöm.
-Micsodát?-elbűvölt a mosolya.Áhh.
-Biztosan az ágyat…-szólt közbe Ben egy sokat sejtető mosollyal az arcán.
-Hát persze…Mi mást?-Jay elém tett egy adag kólát,köszönetképpen nyomtam egy puszit az arcára.
-Egyébként Ben Graupner vagyok.-nyújtotta a kezét Ben.
-Clara Makenzie.-fogtunk kezet.
-Már sokat hallottam rólad.-miért van az,hogy félelmet kelt bennem a mosolya?
-Óhh.Tényleg?-Jacksonra pillantottam,figyelmeztető pillantást küldött barátjának.
-Bizony.És ez Jay esetében nagy szó…-iszogatta jókedvűen a sörét.
-Miért is?-kezdett kíváncsivá tenni.
-Hagyjuk!-szólalt meg Jackson.
-Ne már,engem érdekel-panaszkodtam.
-Majd egyszer talán elmondom…-Ben Jackson felé küldött egy hatalmas mosolyt,ő pedig kezdett egyre figyelmeztetőbb pillantásokat mérni barátjára.
-Gonoszok.-vágtam be a mű duzzogást,mint egy kislány mikor azt mondják nem kapja meg a babát amit kinézett.A nappali felé indultam.
-Most hova mész?-szaladt utánnam Jackson.
-Megkeresem Deant.-nézelődtem az asztal alatt.
-Az udvaron van.-intett a hátsó ajtó felé.Éppen indultam az ajtó felé,mire megállított.-Inkább behívom.
Mi?Miért?Mi van az udvaron amit nem láhatok?Jackson elment behívni Deant,Ben pedig elindult a nappaliba.Láthatta,hogy elég értetlen fejet vágok,mert megkérdezte mi bajom.
-Mi van az udvaron?
-Fű.
-Ha-ha.Most komolyan!
-Esik az eső.-válaszolta meg az amúgy félig kimondatlan kérdésemet.
-Itt is van!-tette le előttem Jay a cicát.
-Szia.-lehajoltam,hogy megsimogassam.Jackson helyet foglalt Ben mellett és pár perc múlva Deannel az ölemben én is csatlakoztam hozzájuk.
Másfél két órát beszélgethettünk.Kezdtem megismerni Bent,rendes srác és igazából elég jópofa,hogy Jacksonnal állandóan oda szúrogatnak egymásnak (főleg Ben).Még a jövőhét pénteki koncertjükre is meghívást kaptam.Bevallom nagyon várom,kíváncsi vagyok,hogyan énekel Jackson.
-Biztos ne vigyelek haza?-kérdezte Jakcson már az ajtó előtt.
-Nem kell,de azért köszönöm.-nyomtam puszit az arcára.Magához húzott,egy szenvedélyes csókkal búcsúztunk el.
Éjszaka bár sokat forgolódtam,de sikerült kialudnom magam,ráadásul a döntést is meghoztam.
Másnap a forgatás után Britt írt egy smst,hogy nincs-e kedvem vele és Bobbyval elmenni vacsorázni,ráadásul azt mondta elvárja,hogy meghívjam Jakcsont is.Örülök,hogy a kezdeti ’ez a gyerek tiszta bunkó’ dologból végre ő is felengedett és szerinte is jófej Jackson.
Küldtem egy sms-t az említettnek,hogy velünk tart-e,oké lehet,hogy gáz sms-ben randit kérni,főleg,ha dupla randi,de fogalmam sem volt hol van ,nem tudhatom alkalmas lenne-e most cseverésznünk.
Pár perc múlva megkaptam a választ,beleegyezett és megkérdezte hol és mikor találkozzunk.Gyorsan megírtam a választ,majd nekiláttam a forgatókönyv írásának.
Fél órával azután,hogy Britt megérkezett készülődni kezdtünk,szerencsére nem valami puccos helyre megyünk,így nem kellett órákat töltenem a ruha kiválasztásával.Próbáltam követni a kényelmes és csinos vonalat.
Britt éppen végzett a sminkeléssel,mikor csengettek.Bobby visz el minket az étteremhez,ahol találkozunk Jacksonnal.
-Csinosak vagytok!-bókolt,beszáltunk a kocsiba és elindultunk.Kicsit késésben voltunk,reméltem Jackson is késik kicsit,hogy ne kelljen ránk várnia.
-És mi újság a stúdióban?-pillantott rám Bobby a visszapillantón keresztül.
-Semmi különös,ugyanaz minden nap.
-Na és Jackson?
-Mi van vele?-étetlenül pillantottam előre.
-Én is ezt kérdezem.-a tükörben láttam hatalmas vigyorát.
-Ismerkedünk…-vontam vállat.
-Értem.-elnyújtotta a szó első hangját.-És jól csókol?-a fenébe,hogy ilyen messze van az a hülye étterem.
-Fogd be Bobby Long!-rúgtam bele hátulról az ülésébe.
-Aúúú!-felnevetett.Britt a kezét nyújtotta,lepacsiztunk.-Így legyen rendes még egyszer az ember…
-Miért most rendes voltál?
-Igen!-bevágta a mű durcát.Alig 5 perc volt hátra az útból,Bobby pedig végig játszotta,hogy mennyire haragos így senki sem szólalt meg.A kocsiból kiszállva (vagy inkább kiugorva) egyből Jacksont kerestem,szomorúan kellett nyugtáznom,hogy nincs sehol.Oké tudom,hogy én kívántam,hogy késsen,de azért ne ennyit…
Még egyszer körülnéztünk majd bementünk az étterembe a hideg szél elől.
-Mit hozhatok?-alig néztünk bele az étlapokba a pincér máris mellettünk termett.
-Én egy sült csirkecombot kérnék,sült krumplival és salátával.
-Rendben.-jegyzetelte le Britt kéréseit.
-Én egy steaket kérek sült krumplival.-csukta össze az étlapot Bobby is.Úhh,fogalmam sincs mit választhatnék…Rápillantottam az elsőre és kimondtam.
-Sült halat kérnék rizzsel és tartármártással.
-Rendben.Hamarosan hozni fogom őket.Addig esetleg valami italt?
-Három kólát kérnénk.-válaszolt Bobby,az ablakon bámultam kifelé.Hol van már??
-Nem kéne rendelnünk valamit Jacksonnak is?-Britt olvashatott a gondolataimban.
-Rendben,akkor négy kólát.
-Azonnal hozom.-intett a pincér és elment a rendelésekkel.
-Kimegyek a mosdóba.-álltam fel,majd megkerestem a mosdót.Örültem,hogy étterembe jöttünk és nem gyors kajáldába,itt nem kell attól félnem,hogy elkapok valamit a kosz miatt.
Alig értem vissza,az italokat már le is tették elénk az asztalra.
-Öhm…csörgött a telefonod.-mutattak a táskám felé.Éppen előhalásztam a telefonom,mire valaki megfogta a vállamat.
-Bocsi,hogy késtem.- lihegett mellettem Jackson.Futott vagy mi?Felálltam,hogy beülhessen mellém,miközben elhaladt előttem nyomott egy apró puszit a számra.-Ne haragudjatok!
-Semmi baj.-válaszolt helyettem Britt.
Visszaültem a helyemre és Jayt figyeltem,kezdett alábbhagyni a lihegésével.
-Minden rendben?-kíváncsiskodtam.
-Persze,nyugi.-nyomott puszit az arcomra.-Már rendeltetek?-fordult a többiek felé.
-Igen.Enni nem kértünk neked,viszont az a kóla a tiéd.-intett a pohara felé Britt.
-Köszönöm.-pillanatok alatt kiürítette a poharat.
-Megyek kérek még italt,kérsz valami ennivalót?-állt fel Bobby.
-Nem köszi,elleszek.-mosolygott Jackson.
-Biztos?-állt fel Bitt is,hogy elkísérje Bobbyt,vagy inkább,hogy magunkra hagyjon?
-Ühhüm-bólintott Jay.Alighogy pár méterre eltávolodtak az asztaltól Jackson felém fordult.
-Sajnálom.-simította meg az arcom.-Haragszol?
-Nem.-sóhajtottam.-Biztos,hogy minden rendben?
-Beth és Martin majdnem lebuktak.Éppen indultam,mikor hívott Martin,hogy Beth teljesen kiakadt…alig tudtuk lecsillapítani.-magyarázta.
-Óhh.De akkor ugye megúszták és Paul nem sejt semmit?
-Úgy néz ki.-sóhajtott.-Tényleg bocs.
-Ha még egyszer bocsánatot kérsz,megharagszom!-mosolyogtam rá.
-Az nem lenne jó.-vigyorodott el,közelebb hajolt és lágyan megcsókolt,alig kezdtem el viszonozni mikor megjelentek Bobbyék.Gyorsan szétrebbentünk.
-Ne zavartassátok magatokat,folytassátok nyugodtan!-vigyorgott Brittany.Elpirulva Jacksonra mosolyogtam,majd bele kortyoltam a kólámba.Nem sokkal később megérkezett a vacsoránk is.Rossz volt nézni,hogy Jay nem eszik csak azért,mert elkésett így elé toltam a tányéromat és közelebb húzódtam hozzá.
-Fele-fele?-vigyorogtam rá.
-Nem kell!Egyed nyugodtan!-visszatolta elém.
-De nekem ez úgyis sok!-toltam ismét elé.-Olyan rossz nézni,hogy te csak itt éhezel…nem ezért hívtunk!-felsóhajtott,én pedig éreztem,hogy győztem.Nyomtam egy puszit az arcára és a kezébe nyomtam a villát.
Míg evett egy adagot,addig kisebb haldarabokat mártogattam a tartármártásba,végül cseréltünk.A vacsora önmagában nagyon jó hangulatban telt,azt hiszem mindenki még jobban megismert mindenkit (leszámítva engem és Brittet,hiszen mi már nem nagyon tudunk újat mondani egymásnak) és azt hiszem egy kicsit jobban össze is barátkozott a csapat.Vacsora után az útjaink elváltak,Britték elmentek hozzánk,engem viszont Jackson megkért,hogy inkább tartsak vele és,majd később hazavisz.
-Hova megyünk?-kíváncsiskodtam.
-Hát ide.-állt meg a tengerpart közepén.
-A tenger parta?Sajnálom Jackson,ha elkeserítelek,de itt élek,már sokszor láttam a partot…
-Akkoris miközben lemegy a nap?
-Hát…akkor még nem…-gondolkodtam el.Küldött felém egy hatalmas mosolyt.Kézen fogva andalogtunk,végignéztük a naplementét.Egyszerűen gyönyörű volt.
-Úgy döntöttem megkeresem az apámat!-böktem ki egyszer csak.
-Komolyan?-úgy tűnt megleptem ezzel a hírrel.
-Ühhüm.-bólintottam.-Igazad van.Nem veszíthetek,hiszen már így is utálom!
-De ugye tényleg szeretnéd és nem csak azért,mert én ezt mondtam?
-Végig gondoltam és tényleg szeretném!-mosolyogtam rá.
-Ez esetben leköteleznél,ha segíthetnék!
-Rendben.De először át kell néznem anya összes holmiját.
-Okés.-mosolygott.Kezdem úgy érezni,hogy megőrjít a mosolya,ahogy ott sétálgattunk,és ahogy rám nézett a mosolyával…mintha csak egy filmben lennénk.Úgy gondoltam ideje még jobban tökéletesíteni ezt a filmbe illő jelenetet,közelebb hajoltam és megcsókoltam.
Találtunk egy padot,ahova leültünk,hogy folytathassuk az addigi tevékenységünket.
-Mennyi az idő?-kérdeztem,mikor már teljesen sötét volt.
-Mindjárt éjfél.
-Úhh.Későre jár,lassan indulni kéne.-álltam fel.
-Hova sietsz ennyire?-állított meg.-Csak nem randid lesz?
-Most van.-súgtam a fülébe,majd mosolyogva visszaindultam a kocsi felé.
-És csak így lelépsz róla?Ennyire rossz volt?-futott utánam nevetve.
-Borzalmas.-nevettem.-Még egy ilyet…soha többet…-nevetgéltem tovább,mikor láttam,hogy szerencsére  érti a poént,fejcsóválva mosolygott.
-Jól van.Akkor legközelebb elviszlek egy szemétdombra,megnézhetjük ki mit dobott ki.
-Az jó lesz!Csak szólj előtte,hogy felvehessem a Hello Kittys gumicsizmámat.
-Jézusom!Olyanod is van?-nem tudom komolyan elhitte-e vagy csak megjátszotta,de mindenesetre teljes komolyságot tükrözött az arca.
-Micsoda?Dehogy!
-Akkor jó.-vigyorodott el.Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját,én pedig bepattantam.
-Köszi.-motyogtam.Körbe ment a kocsi elejénél én pedig bekötöttem magam.A fáradtság kezdett megjelenni rajtam,ahogy elindultunk,Jackson is láthatta,nem kezdeményezett beszélgetést.Kezét a combomra helyezte (kivéve persze,mikor sebességet váltott) és azt simogatta.Nem mondom,hogy nem kezdett el valamit beindítani bennem,de csak az lebegett a szemem előtt,hogy még korai lenne.
-Fent vagy?-simított végig az arcomon,miután leállította a kocsit.
-Ühhüm-nyújtóztam egyet,felé fordultam.-Köszi.-pusziltam meg.
-Szívesen.-csókolt meg.
-Jay.-toltam el három hosszú csókkal később.-Mennem kell.-úgy láttam nem én vagyok az egyetlen akinek erőfeszítésekbe telik lehiggadnia.A nadrágjára pillantottam és hatalmas mosollyal nyugtáztam a megjelenő dudort.
-Oké.-motyogta.
-Holnap találkozunk!-nyomtam egy utolsó puszit a szájára,meg se várva,hogy elhajtson besétáltam a házba.
Gyorsan átöltöztem pizsamába és befeküdtem az ágyba.Előkotortam a táskából a mobilomat,még meg se néztem a nem fogadott hívást amit az étteremben kaptam.Megnyitottam,Jackson volt,és kaptam előtte egy sms-t is.Akkor írhatta,mikor az étterem felé mentünk.Jézusom,hogy nem vettem észre??Gyorsan megnyitottam és olvasni kezdtem.
’’Szia.Ne haragudj rám,de késni fogok!Történt egy kis gubanc…Tényleg ne haragudj!Sietek.Csók: Jay.’’
Az utolsó előtti szótól felvillanyozódva,boldogan aludtam el.